Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-10 / 28. szám

4 talmas lépésekkel halad előre. Fá- helyijei kibövittetik. Egyelőre 2—5 radhatatlan, ügybuzgó tisztviselői vannak, kik az egylet ügyeit mindé- j *nek megelégedésére, igen jól vezetik, i Ennek tulajdonítható, hogy odavalói honlitársaink az ottani angol ajkúak előtt általános közbecsülésben, köz­tiszteletben, hogy ugv mondjuk, ba­rátságban állanak. Különösen kitűn­nek az egylet vezetése körüli érde­meikkel Nagy József elnök, egyike a legrégebben ott lakó magyarok­nak; Bállá Károly érdemes honfitár­sunk, ki az ottani gyárnak első em­berei közé tartozik s végül Weinber­ger Sámuel egyleti pénztárnok, a ki magyar létére Kreischervillenek a postamestere s valószínűleg az egész Amerikában ö az egyetlen magyar ajkú postamester. Egyletük, mely a Ferenc jjjjprdinánd I. Magyar Beteg­­segélyzö egylet nevet viseli, e hó 4- én tartotta amerikai zászlójának a felavatási ünnepélyét. A zászló fela vatására az egylet tdö Kuthy Zoltán new-vorki ref. lelkészt kérte fék, a ki hazafias beszéd és szép ima kísére­tében julius 4-én délelőtt fel is avat­ta azt. A zászló apai tisztet az ottani i gyár igazgatója, Mr. Androwétt töl­tötte be, a zászló anya pedig neje, Mrs. Androwétt volt. Honfitársaink teljes számban jelentek meg a szép ünnepélyen és mélyen meghatva hallgatták a lelkész ur zászlóavatási beszédét. A zászlóavatást vidám mu­latság követte, a legjobb new-vorki zenészek húzták a talp alá valót. A kreischervillei honfitársakat kösse össze ezutánra is az egyetértés; tegye erőssé a kitartás, egyleti működésű­ket koronázza az Istennek áldása.-Óvoda a magyar negyedben. Bridgeportban, az amerikai ma­gyarság e nagy kolóniájában egy uj intézmény nyílt meg e hó 7-én. Egy óvoda és gyermek menhely ez. Az őszön volt, mikor egy szegény asz­­szony gyermekét akartuk elhelyezni valamely jótékony intézetben, de nem akadt számára hely. Néhány, igen előkelő bridgeporti nőben ez a dolog megérlelte az óvoda felállítá­sának a gondolatát s a mely ha a west endi lakosság részétől kellő pártfogásban részesül, gyermek men éves gyermekek vétetnek fel s ké­sőbb azonban már egy vagy talán fél éves kortól is fogadtatnak el gyer­mekek napi gondozásra. A -bridge­porti jótékony női társaság alapítot­ta közöttünk ezt az intézményt, s a bridgeporti magyarságnak meg kell ragadnia az alkalmat arra, hogy gyermekeinek kezdettől fogva jó ne­velést adjon. Ez az intézmény valódi | áldás lesz itt a West Enden. Áldás lesz pedig a következő okoknál fogva: 1) A gyermek biztonságban leend. ! A szüléknek nem kell agódniok mi­­| atta. 2) A gyermek jót tanul s nem az utca porában fogja kapni első neve­lését. 3) Az anyák is bátran mehetnek j dolgozni s igy részt vehetnek a csa- 5 Iád fentartásában. Az intézetben két ár van: Napon­­| ként 5 centet fizetnek azok, a kik gyermekeiket ebédre haza viszik 10 | centbe kerül egy gyermek gondozá­sa azoknak, a kik egész napra itt hagyják gyermekeiket. Az óvoda minden reggel — vasárnapot kivéve — fél hétkor nyílik meg s estve fél hétkor záródik be, hogy igy a mun­kába menő anyák is elhelyezhessék gyermekeiket. Reméljük, hogy a bridgeporti magyarság meg fogja érteni ennek az intézménynek a fel­séges és hasznos voltát s megmutat ja, hogy a gyermekeknek igazán ba­­rátjai s beigazolást nyer az az állítá­sunk, hogy a magyarok gondos szü­lök. íme igy kezd felénk fordulni az angol nyelvet beszélő amerikaik jó akarata. Mutassuk meg azért, hogy méltók vagyunk az ilyen pártolásra. Az intézet vezetésével Gaál Gizella ismert honfitársnönk bízatott meg. Piknikek. 1 Julius 3—4-like a piknikek napja Amerikában, j Ref. egyházaink leg- 1 nagyobb részben e napokon tartanak nyári mulatságokat. így South Chi­cagóban, Neiv Yorkban, Trenton­­ban, Bridgeportban voltak e napon piknikek. Bridgeportban harmadi kán tartottuk meg nyári mulatsá­­! gunkat. De nagyon rósz jelek között indultunk ennek is. Egész délig sza­kadt az eső. Délben némileg már kitisztult de újra elborult s egész estig esÖ fenyegetett. De még is ki­tartott az idő, a melyet a délelőtti­hez már jónak is mondhattunk vol­na, ba nem lett volna olyan hűvös. A hűvösség dacára is szép számban j jelentek meg testvéreink és más val­lási! honfitársaink is a mulatságra s ez mint halljuk 70—75 dollár tiszta hasznot hozott az egyház javára! A new-yorki reformátusok örökké büszkék lehetnek arra a szép közön ségre, mely a julius 4-iki ref. pikni­ken részt vett. Huszár Károly pénz­tárnok a szó szoros értelmében alig győzte a belépő jegyeket osztogatni. Elkelt körülbelöl 800 darab belépő jegy. Ritkán látunk New Yorkban oly kitűnő sikerrel végződő magyar j mulatságot, mint a milyen ez a pik­nik volt. A mulatságnak különben az idő is igen kedvezett: egész alko nyatig forrón sütött a nap. A szép parkban azorfban mindig friss volt a levegő, a jégbe hütött sörös hordók pedig pazarul ontották a hüsitöj árpalét. Just Gyula zenekara kitü­nően játszott. A táncot mindig 150—j 200 pár járta. Táncszünet közben ki­sorsolták Kazár Mihályné ajándékát í egy értékes asztalterítőt, a mit Ko­zák Antal nyert meg; továbbá Kazár Mihály ajándékát, egy bajor sürös­­kancsót, mit Egeres'sy András nyert meg. A világpóstánál a legtöbb leve­let kapott Filep Károlynak Petőfi összes költeményeit adta ajándékul Kuthy Zoltán ref. lelkész. Elárve­rezték az egyház javára Kovács B. Vilmos ajándékát is, egy igen szép hazai tajtékpipát s mivel a Imitáció­hoz végrehajtó okvetlenül szüksé­ges, ezt a tisztséget Filep Károly és Hidegh István oly szakértelemmel töltötték be, mintha mindig az lett volna a mesterségük. A kuglizásnál a legelső dijat Kovács Ferenc nyer­te. Voltak mulattató társas játékok s a közönség egész éjfélutánig a leg­vidámabb hangulatban mulatott együtt. A new-yorki magyar Dalár­da lelkes tagjai, élükön a fáradha­tatlan elnökkel, Them Sándorral, testületileg jelentek meg a szép mu­latságon s gyönyörűen előadott da-János, igyunk egyet az egészségére! és ittak/rá nem egyet, hanem kettőt! Martonosi és Csutorás e párbeszé­dét meghallja egy, a mulatozók kő zött levő Szabadi Péter nevű ember, — régebben csendőr volt — azonnal gyanút vesz, neszei, ügyet sem vet a beszélőkre, de azért figyelmez, hall­gatózik, hátha még több is lesz! Hi­szen a bor majd kihajtja, mert mint a példabeszéd mondja: borban van az igazság! És Szabadi Péter a volt csendőr nem csalódott! Martonosi ismét megszólal: ugv-e bizony jó volt a pörkölt hús is Náj­­bók zsidónál ?!— Nagyon jó volt ko­mám.mondja Csutorás János,igyunk egyet rája! és ittak egyet f-ája mind a hatan, kik együtt valának. Dal, nóta járja, isten káromlás, trágár beszédek folynak, de ugyan­csak folyik a bor is, a mely ismét megszólaltatja a gazdag Martonosit: a másik tinó árát fedezi a 170 forint! most már én mondom, hogy: igyunk egyet rája! és ittak mind a hatan. * * * Másnap reggel három csendőr tisz­teli meg, látogatásával a gazdag Martonosi házát. A gazda, kijbiró is, szívesen fogad­ja a vendégeket s az éjszakai mámor hatása alatt ismét pálinkát s bort hozgt elő. A csendőrök isznak. Ivás után azt mondja egyik: ejnye de jó bor, éjien olyan, mint a milyet az' igazmondó ember lopott! A gazda megütközik a csendőr eme szaván, de gyanút nem fog. Be­szélgetnek tovább és esznek az esté­ről maradt pörkölt húsból s mintha mi sem történne, igy szól a második csendőr: ej haj! e bizony jó pörkölt hús, akárcsak a Nájbók zsidóé! A gazda nem szól semmit, de el­halványodik, S, borból kijózanodik, mire a harmadik csendőr, ki az őrs­vezető volt, feláll a« asztaltól, fölte­szi csákóját és igy szól: Martonosi biró uram! ugy-e bizony a másik szép tinó ára megtérül a 170 írtból ?! E szavakra a gazdag Martonosi térd­re rogyik, fejét meghajtja s zokogva mondja: megtérült uram! megtérült! * * * Nem is kellene talán^tovább foly­tatnom e történetet — mert igaz tör­ténet! — annyira igaz, hogy még most is él a történetben említett Sza­badi Péter, kijnekem e történetet el­mondotta. Elég az hozzá, hogy a mely napon az igazmondó ember felett törvényt ültek a;bírák, — helyette a gazdag Martonosi Ítéltetett el; beteljesedett rajta,hogy a bűnt,előbb fagy utóbb, de bizonynyal utoléri a büntetés! Szalárdi István megtért falujába, családjához. Az iránta eddig elfogult nép most szeretettel fogadta s bocsánatát kér­te a bántalmak és méltatlanságokért s hálából Martonosi után a község túrájává akarták tenni, de ö e meg­tiszteltetést azzal utasította vissza, hogy ez állásra, a melyben ítélni kell mások felett, ö méltatlan, mert egyedül Isten az igaz biró, ki igazán ítél, ha ver is, mint a zsoltáriró mondja: Az igaznak itten, ő nyavalyája sokasul. De minden nyomorúságból, megmenti az Isten!” Három hosszú év telt el szomorú­ságban a Martonosi családnál is, a gazda kiszabadítására hasztalanul Vb próba iguZR „ \eg]0bb ami |MÍ G MINDIG FELÜLMTjLHATLANI a Dr. RICHTER-féle világhírű “HORGONY” IPÁIN EXPELLER, mint a legjobb és megbízhatóba külső gyógyszer IÜEGBÁNTAI0M, KÖSZYENY, FEJCSONTSZAKGATÁS lés egyáltalán az idegbántaloi minden neme ellen. 25 és 50 cent, kapható minden gyógyszertárban, vagy: F. AD. RICHTER & Co., 215 Pearl St.. NEW YORK Iáikkal a közönség legmelegebb ro­­konszenvét vivták ki. A mulatság tiszta jövedelme 200 dollárra rug. E mellett a szép jövedelem mellett a­­zonban rendkívüli nagy az erkölcsi siker is, mert ime nyilvánvaló, hogy a new-yorki magyar közönség vallás felekezeti különbség nélkül melegen érdeklődik és testvériesen felkarol­ja az épülő és okt. 5-én felszentelen­dő ref. magyar templom és magyar iskola ügyét, a mely a legelső tiszta magyar templom s magyar iskola lesz az egész New York városban. A new-yorki ref. egyháznak s a pikni­ket rendező és fáradhatatlanul mű­ködő bizottságnak a nagyszerű si­kerhez őszintén gratulálunk! Tíentonban a ref. nö egylet tartott pikniket s ez igen jól sikerült, a mennyiben az idő kedvező volt s mindenki igyekezett, hogy kipótol­ja a múltkor elmulasztottakat. Mint halljuk, a mulatságnak 92 dollár tiszta jövedelme volt s ebből az egy­ház 31 dollárt kapott. Felhívás. Tudtára adom a Startlei I. Ref. Sionra Épült B. S. Egylet minden egyes tagjának, hogy julius hó20-án tartandó gyűlésünkön okvetlen meg­jelenni szíveskedjenek, mert fontos végezni valónk van. Ezt az ügyet a múlt gyűlésen kellett volna letár- i gyalni, de miután az elnök nem volt költött sok pénz megrongálta az a­­nyagi jólétet, egymást érték a sok csapások, szenvedések, megpróbál­tatások. Martonosi jólelkü felesége, ' ki férje gonoszsága felöl semmit sem tudott, egészségét a sok járkálás megtörte: beteg lett, s a mely napon Martonosi börtönéből szabadulva fa. | Injába érkezett, az egykor gazdag, de most lélekben beteg ember fele­sége koporsójára borulva zokogta: “jómra lön nekem Uram! hogy en­­; gém megaláztál!” Felesége temetése után, Szalárdi István, az igazmondó ember házához vezetett útja. . Megtörve, megalázkodva bocsánat-I őrt könyörögve lépett be a házba,azt hívén, hogy csúfosan kiüzetik — ta­lán ez jobban is esett volna szivének — de nem, hanem az Istenben bizó s reá támaszkodó Szalárdi igy szólt hozzá: “Uram! bocsáss meg neki.... miképen én is megbocsátok az elle­nem vétkezőknek.” Ez időtől kezdve a most már két öszhaju öreg együtt jár a templom­ba, — hol a hívek seregében együtt éneklik a CXXXIII-ik zsoltárt. »

Next

/
Oldalképek
Tartalom