Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-07-10 / 28. szám

Ai» j

lü. évfolyam.

Felelős szerkesztő:

Ki5-LiLSSiLT S.zLxt:DOE,

bridgeportl ref. lelkész.

A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére:

Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő.

EDITOR:

Be-sr. -S-lesc. ISalassay, Pastor

of the Hungarian Ref. Church,

Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport.

Bridgeport. Bonn.. 1902 Julius 10-én

(Hungarian=American Reformed Sentinel.)

28. szám.

FIGYELEM!

’Smunkatársak:

KUTHY ZOLTÁN new yorki 'j

, és ilelkészek

VIRÁG ISTV. N trentoni ref.)

Az előfizetési pénzek, cím változások s mindennemű a lapot illető jelentések a szerkesztő címére küldendők.

Cor. Howard Ave. A Pine Street,

BriAgrsport, Conn.

jelen, minden csötörtöfe ön.

Előfizetési ár egy évrre: E.meriteá.'toa. $52.

XvXag^yarországxa, $2.50.

Az Amerikai Tlagyar Ref. Egyesületnek h ivatalos lapja.

A lap tiszta j

egylic zi célokra fordittatilc.

ENTERED AT THE POST OFFICE AT B

RIDGEPORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER.

vedelnie amerikai magyar ref.

Published every Thursday by the

Éii Piiiii cimt.;

Cor. Howard Ave. A Pine st., Bridgeport, Conn.

galom! Milyen nagy lelkes^ Idéssel munkálkodnak egyesek e szilp, nemes cél szolgálatában. Mükidesük önzetlen. Időt. fáradságot nnn ki mélnek. Tesznek, fáradnak, költe nek a jó cél érdekében: s a jutái műk? Gúny és kacaj: sokan a faji és a valláskülönbséget nézik még ebben a dologban is.

Mi erkölcsi alapon állva cstk helyeselni tudjuk, hogy a ivossu :li-szoborbizottság a Kos-uth nevét semmiféle üzleti érdekkel összekeverni nem engedi. A mozgalmat a egszélesebb alapokra fektette, kiterjesz tette az egész országra, s az ünnepély fényesnek, nagyszerűnek Ígérkezik, de félünk, hogy a har iróniába. a melynek uralkodnia kel’, dissonancia vegyül s egy false hí ng pedig képes lesz megrontani a , egész ünnepély erkölcsi hatását!

Az ilyen ünnepélyeknél az. erköl-; esi hatás a fö! Nem azt kell vizsgál-1 ni-, lesz e egy testületnek, vagy egyeseknek valami haszna az ünnepélyből, hanem azt, hogy mennyi erkölcsi haszefft háramlik belőle első sorban magára a kolóniára s másodsorban az egész amerikai magyarságra.

Ebből a szempontból fogva fel akár egyik, akár másik hazafias mozgalmat. sokkal eredményesebb munkát végezhetnek az intéző körök!

Minden hazafias mozgalmat ebből a szempontból kell bírálataid venniük azoknak, a kiknek szavok van.

Ha igy fogunk eljárni, úgy a ha; zafiságnak nem lesz üzletszerű jelle| ge.

Nagy napokhoz készülünk. Neve- I zetes időket élünk. Lehet mondani,

| hogy korszakalkotó események ezek.

Magyarországból ajándék jön az amerikai magyarságnak*! "

Az amerikai magyarság szobrot, állit Kossuth Lajosnak, a magyar nem zét édes apjának!

New Yorkban magyar ref. templom épül. Az egyedüli magyar in- I tézmény eddig az ideig, a melynek ! épülete lesz New Yorkban, a ref. j egyház.

Nem nagyszerű, nem felemelő ese- I mények-e ezek; Bizony hálára buzdítják a gondolkozó ember szivét Is I ten iránt. De a hála csak akkor lesz ! kedves az Isten előtt, ha nem tudja hal kezünk se azt, -a mit cselekszik jobb kezünk. . y—r.

Lapunk Barátai!

Közeledik az az idő, a mikor lapunk egy évi \ pályafutásáról számot kell adnunk részint lel- i késztársaim, részint a nagy közönség előtt is:

| ezért a hét. folyamán mindazoknak, a kik bármennyivel hátralékban vannak, megküldjük intésüuket. Felkérjük e helyen is hátralékosainkat, hogy szíveskedjenek ezeket az iütőket szeretettel'fogadni s az vbban foglaltakat lapunk iránt való szeretetböl beteljesíteni. Lapunk az amerikai magyarság közkiucse; Úszta jövedelme egyházias célokra forcUttatik. Épen azért, a ki e lapot pártfogolja, jótékony célra áldozik a önmagát műveli. Szíveskedjenek azért mindazok, a kik érzik, hogy kötelességeik | vannak e lap iránt, annak eleget tenni s hátralékaikat címűnkre megküldeni.

I Szeretettel: KALASSAY SÁNDOR.

Martinique szigetéről.

Éjszak és Dél-Amerika partjai kő zött van a Karaib-tenger, melyben félkörben igen sok kisebb-nagyobb sziget helyezkedik el, a melyet “kjs Antillák”-nak neveznek.

E szigetek egyike a gyönyörű, a természet minden ajándékával megáldott Martinique sziget, mely meredek hegyként emelkedik ki a tengerből s csúcspontja 1350 méter magasságban végződik.

Hétszáz méteren alul 10—15 méter kaktuszok és embernyi nagyságú agavék szegélyezik az utakat; feljebb hatolva a tüskés növényzet helyébe bokrok és lombos cserjék lépnek, egyre nagyobbak és változatosabbak. Ezernyi bogár zümmög a bokrok és virágok körül s száz és száz fény vonal játszik a levegőben. A vi lágitó bogarak fénylése ez, amely az ottani esték leírhatatlan szépsége. Ezerkétszáz méteren túl kissé hidegebb öv következik, hol jobbára kúszó növények lepik el az erdők alját.

Martinique sziget körülbelül 200 ezer lakosa közül csak 15 ezer fehér van, a többi túlnyomó része néger. Azonban korántsem eredeti benszülöttek ezek, hanem mint Amerika többi részébe, úgy Martinique szige téré is, Afrikából hozták be a négereket. A benszülött indiánok ugyanis gyenge testalkatuknál fogva nem voltak alkalmasak az ültetvényes munkára; az európai pedig egyáltalán képtelen a fői ró éghajlati földmivelésére, azért az indiánok afrikai négerekkel pótoltattak. Ez a körülmény adott alkalmat az oly hírhedtté vált rabszolgaságra és kereskedésre.

Később azonban felszabadították a rabszolgákat, igy a Martinique -szigetbelieket is. Azonban a felszabadított négerek nem igen valósították meg a hozzájuk kötött reményeket. Nem igen szeretik a kitartó munkát, kevés lett önálló birtokossá, még kevesebb lépett a tudományos pályára. De mégis sajátságos jelenség, melyet részben a franciák érdemiül lehet be tudni, hogy a civilizáció sehol sem fogott annyira a négereken, mint Martinique szigetén. Teli vér franciákká lettek, a francia nyelvet egész tisztán beszélik, finomak, nyájasak és rendkívül tiszták. Utcák, helyiségek, magánépületek mind gondos kezekre vallanak. Nagy csapása volt a szép szigetnek mindig a tornado nevű forgószél, mely köralakulag elmetszett felhőből keletkezik s nagy mennydörgés és villámlás közben már többször letarolta a szigetet.

Martinique szigetén a XIX. században egy ily tornado elsülyesztett 4000 embert hajóikkal együtt; az egész sziget éjjeli sötétségbe került s

Üzlet és liazafiság.

Nagy időket él az amerikai magyarság. A hazaárulás vádja, a mely eddig elé a kivándorlókkal szemben alkalmaztatott, ma már alá szállott jelentőségében. Nagyon jól tudják már azt oda haza is, hogy ilyen vádakkal, üres szavakkal a helyzetet megjavítani nem lehet. Más módon, más eszközökkel kell a kivándorlás ügyét kezelni, rcunf eddigelé tették.

Ma már bizonyos édes hazánk intéző körei előtt is, hogy a kivándorlás erőszakos megakadályozása haszontalan törekvés s a magyar kormány is eljutott már arra az álláspontra, a mire más gyarmatosító ál lamok már régen eljutottak.' S ez az álláspont nem mis, mint az, hogy a kivándorlók az anyaország számára az idegenben is megtartassanak. Ebből az okból a kivándorlást nem aka dályozni kell, de a kivándorlókat a fentebbi nemes cél elérésében segélyezni.

A magyar kormány és a magyar közvélemény ma már erre törekszik

Széli Kálmán, mint magyar kor mányelnök adta a new yorki ref. templomnak a jelzett $200 dollárt, s ön int ilyen tette a magyarországi református egyház egyetemes konvent jéhez írott levelében azt a kijelentést, hogy az Amerikába szakadt ma gyarság érdekében még többet is fog tenni. Széli Kálmán, mint magyar belügyminiszter és kormányelnök a i kivándorlás kérdésében a képviselőházban adott fel világosi tő válaszában is a fentebbi állásponthoz való! ragaszkodását igazolja.

; A magyar közvélemény együtt é-j réz ebben a dologban politikai pártállás nélkül, a miniszterelnökkel s hogy ezt megbizonyitsa, zászlót küld az amerikai magyarságnak, a mely a legrégibb szövetkezet tiz éves jubileumán adatik át a szövetkezet tiszti karának.

Szép-és nemes dolog az édes hazának s az Amerikába szakadt magyar ságnak ilyen ölelkezése. De kár, hogy sokan még az ilyen felemelő, lelkesítő eseményeket is üzleti célokra használják fel s arra törekednek, hogy az általános lelkesedésből minél több hasznot csináljanak. Nem jól van ez igy! Az, a ki a zászlót az amerikai magyarság számára megsze rezte, ne dicsekedjék tettével, s ki a Szövetkezetei jelölte ki ama testület nek, a mely méltó arra, hogy a zászló legelsöbben is neki adassék át gondozás végett, csak az ügy nemességének árt, ha fennen hirdeti tetteit.

A hazafiságnak üzleti okokból való cultiválása már nem erény.

Pedig ezt látjuk minden nagyobb mozgalomnál!

Ott van a “Kossuth szobor” moza romok közt 9000 eiafrer maradt. De a tornado nem elégedett meg ezzel, átcsapott Barbadosra. azt is elpusztította, majd Santa Luciánál egy e gesz angol hajóhadat tönkre tett.

Még rettenetesebbbek a tűzhányók kitörései: pedig Martinique nem is ritkán részesül belőlük. A körülötte levő szigeten hat működő tűzhányó van; hol egyik, hol másik ad életjelt magáról. Minden kitöréskor roppant mennyiségű vízgőz szabadul ki, mely iszonyú sistergés közt 3—4 ezer méterre is felszökik, magával sodorván oly szikladarabokat is, hogy pl. 186ö-ban Santorin szigetén az ottani katholikus templomot egy ily kö képes volt tönkre tenni. A ki törő hamu füstofizlopként a levegőben gomolyog s sokszor több ezer mértföldre is elhat. A Vezuvnak 512 ben történt kitörése alkalmával a hamuesö Konstuntinápolyig és Tripolisig is eljutott. Mivel pedig a kitöréseket roppant záporok követik, a kidobott hamu a záporban folyó iszappá változik. Ilyen öntötte el I Pompeiit és Herculaneumot 79-ben s St. Sebastianot. Marsat 1821-ben a Vezúv tövében.

A szörnyű csapással sújtott szigetről érdekes visszaemlékezéseket ir most meg Varjassy Béla huszárkapitány az “Egyetértés”-ben, a ki 30 évvel ezelőtt járt ott, mint Miksa, mexikói császár egyik tisztje. Cikkéből ismertetjük a következő részleteket:

“Három heti vihartól hányatott viszontagságos tengeri utazás után, december végén volt, midőn hajónk 1300 emberünkkel gyomrában, a viharban fél tengelyét és egyik kerekét elvesztve, oldalt dőlve, nagynehezen és nyöszörögve Fort de France elé ért, Martinique szigetén.

A francia helyőrség tisztjei, pár európai, nagy csoport rikító színekkel cicomázott szerecsen férfi, nö és gyermektől környezve, a néger polgármester jött elénk. Fején mennydörgés nagy fehér cilinder volt, nya kán pedig csokorra kötött zöld selyem nyakkendő, aztán testén a szerecsenek által oly leirhatlanul ked veit rézgombos kék frakk és végül piros csikós úszó nadrág. így üdvözölt bennünket a polgármester ur.

Mielőtt még partra szállottunk vol na, néhány perzsa nö jött hajónk fedélzetére szolgálatukat felajánlandók. Mosónők voltak; számozott rézjelvénynyel mellükön, kik oly véghetetlen kedvességgel jelentkeztek s fényképüket is emlékül adták.

A város, Fort de France a legkedvesebb benyomást teszi a szemlélőre. Növényzetével, valóban paradicsomi, tündén. A tengerparton levő nagy térségről nyílnak a városba szétágazó szép, egyenes, tiszta utcái, föld—