Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1902-06-19 / 25. szám

4 Ezek a vidéki egyletek nagyon szép számú tagokkal jelentek meg. A me­netben a következő egyletek jelen­itek meg: A windberi Szent István egylet s ennek alporti fiókja; a gal­­litzini Bányász egylet, a benscrecki egylet; a Národny Slovensky Spolok osztálya; a lutheránus egylet; a Szt. Miklós és Szent László egyletek, a Kossuth egylet huszár ruhába öltö­zött tagjai; a Verhovay egylet john­­stowni osztálya s a ref. egylet. A menet, a melyben két banda1 játszott, nagyon ügyesen volt össze állítva. A rendezés munkáját, a min­denre ráérő egyház gondnok Pelsöoy János végezte. Pelsöcy János testvé­rünket már régen ismerjük. Fárad­­hatlansága, buzgósága sokunk szivé­be be van Írva, de most még jobban bevéste tetteivel nevét az amerikai ref. magyarság történetébe. Sokan küzdöttek, fáradtak a nemes s nagy munkában,de a teher legnagyobb ré sze az ö vállaira nehezedett. De bizo­nyára az ö öröme lehetett a legnagyob, mikor a superintended ur átadta neki a templom kulcsát. Találja meg mindenkor tetteinek, munkálkodá­sának jutalmát a boldogító öntudat­ban s a jók elismerésében. A püspök ur, Rev. Dr. Fouse, Dr. Heller a westmorelandi egyház megye kikül­dötte, ki az úri imát, az esketési és keresztelési formulákat magyarul is tudja, egy kocsiban foglaltak helyet. A másik kocsiban Konyha Pál pitts­­burgi és Kalassay Sándor bridgepor­­ti lelkészek ültek, kik a magyar ref. lelkószi kart képviselték. Kocsin jött 12 fehérbe öltözött koszorús le­ány is. Ezek a következők voltak: Papp Mariska, Baski Róza, Juhász Jenní,Bartók Mária,Dubronyi Júlia, Mere Julia, Szakái Jolán, Tropák Rózái, Nagy Zsuzsánna, Pataky Zsu Lengyel Zsuzsánna, Teleki a menet a templomba ért, kínnal megkezdődött a szertartás. Az összegyülekezett sokaság ajkán megzendült az ének: Oh seregeknek iBtene, Mely kedves gyönyörűsége A te szerelmes hajlékidnak! ügy tetszett, mintha az ég meg nyílt volna, hogy elfogadja a felbuz dúlt szívnek hála énekét. Az ének elhangzása után a superintendens ur szólott angol nyelven az egybegyült közönséghez s elmondotta a templo­mot felavató imádságot. A beszédet és imát e sorok Írója tolmácsolta ma­gyar nyelven. A felavató imának az elhangzása után átadta a püspök ur a kulcsot az egyház gondnoknak ne­hány buzdító és elismerő szó kísére­tében. A templom megnyitása után a lelkészi kar vezetése alatt az ur há­zába vonult az óriási sokaság' Nem csalódunk, ha azt állítjuk, hogy 5— 600 főnyi közönség lehetett bent a templomban. A templomban a 74-ik dicséret hangjai szólaltak meg legelőször. En­nek az éneknek 2 versét énekeltük el s a fenálló ének elhangzása után Dr. Heller az itteni szokáshoz képest az ünnepélyhez alkalmazott kelteket olvasott fel a szent Írásból, a szerint, a mint azt egyházunk szertartásos könyve megszabja. A 233 dics. két versének eléneklése után Konyha Pál imádkozott, e sorok Írója mon­dotta el a lapunk más helyén meg­kezdett prédikációját. A szokáshoz képest úrvacsora osztás és esketés is volt. Az agendazást mind két helyen Konyha Pál végezte. Az úrvacsorá­ban 175 részesültek. Estve isteni tisztelet volt, a mikor újra e soíok Írója prédikált Judás 20—21 versei alapján fejtegetvén a nap jelentőségét s az egyház és an­nak intézményei iránt való hűségre intvén hallgatóit. Az egész napi persely pénz körül­belül 300 dollár volt s ez nagy rész­ben hozzájárult a függő adósságok törlesztéséhez. A d. u. fél két órakor végződő is­teni tisztelet után vendégéül látta a johnstowni reformátusság a vidékie­ket s úgy tudjuk, hogy ez a közebéd is hozott valamit az egyház javára, bár még biztos adatokkal ebben a tekintetben nem számolhatunk. Az ünnepély fényét nagyban emel­te az, hogy a környék kiváló vezér­raényezö” harangozó után bandukol­va, erősen átkozta a percet, melyben legátióra adta bolond fejét. , Néha-néha azonban még mosoly­gott is, midőn a gyönyörű Gizára gondolt; s mosolyában ott a szőke bajusz alatt még valami démoni is volt. Hosszú kínos mazás után már a falu végére értek, midőn a harango ; zó kifogyván már minden egyházi és világi beszédeiből, rátért a mai nap programmjára. Úgy “véleményező” ugyanis, hogy ma a legátus ur csak a kántoréknál vacsorái; mert a tisz­­teletes asszony nincs otthon, a szent ünnepeket szüleinél a városban tölti. Oszkár gróf kezéből minden a föld­re hullt s egy éves önkéntessége alatt I tanult huszárimádságban tört ki. A harangozó álla majd leesett bá­mulatában, hogy ez a szent ünnepi legátus ünnep szombatján ily isten­telen dolgot müvei. A gróf a második huszár-miatyán­­kot is elmondá s e közben már kül sö-belsö zsebeit kutatva rájött, hogy j a prédikációkat a kupéban feledte. Ez alatt a kántor lakához értek. Kicsi, de csinos és tiszta szobába nyitottak be, hol a hosszú szárúból füstölő “néptanító és énekvezér” tisztelettel párosult bátorsággal fo­­gadá a legátus urat, kit négy darab­ból álló pipagyüjteménye legszebb példányával kínált meg. A legátus azonban kinyilvánitá, hogy pipázni nem szokott s rágyúj­tott egy olyan illatos szivarra, mely többet ért a házi gazda egy havi do­hányánál. A kanapé felett — melyen ültek— a kántor legvégzetesebb állapotában volt megörökítve. Mint vőlegény és menyasszony fogták egymás keztyüs kezét.Talán a kántor kezén azóta sem volt ily luxus tárgy. Midőn a gróf e képre tekint s meg­ismeri a menyasszonyban édes anyja egykori hamis szobalányát, mintha tőbe ült volna ugrott fel. — Mi baj az istenért ? kérdé a jó szivü kántor. Oszkár zsebkendőjével arcának nagy részét elfödve, iszonyú fogfá­jásról kezdett panaszkodni. Midőn a kántorné bejött, a legátus kínjaitól gyötörtetve már a kanapén befelé fordulva hevert. Ha megtudják a kaszinóbar, hogy a többi egyéb mellett ö másfél óráig hurcolta a Mari gála kalapját, no, akkor lesz igazán mulatság! emberei is részt vettek azon. így megjelent a “Szabadság” szerkesztő­je, Tomcsánvi József a Ref. Egyesü­let pénztárnoka, Mokcsay Béla, ez a kiváló, puritan egyszerűségű kálvi­nista férliu Pittsburgból; Pechy Emil s Fürjész József laptudósitók. Nem lenne teljes tudósításunk, lia ki nem emelnök Rév. Mickley, john­­stowni angol ref. lelkésznek buzgó érdeklődését az egész dolog iránt. Mióta lelkész nélkül van a johnstow­­ni ref. gyülekezet, ö volt az építkezés vezetője s bizony derék, jó munkát végzett. A munkában jobb keze volt Pelsöcy János gondnok, ki elhalt testvére akaratából egy ablakot is készíttetett. Legyen áldott a buzgó keresztyén emlékezete. Lengyel Já­nos egyházi jegyző, Bakos József pénztáros, Kövér Márton, Kövér Sán dór, Teleki M. testvéreink szintén sokat fáradoztak. Az adakozásban Nagy László testvérünk járt elöl, a kinek a presbyterium jegyzőkönyvi- j leg mondott köszönetét s a gyártu­lajdonos szintén megmutatta jó aka­ratát. De megmutatták az összes johnstowniak, mert a 9 ezer dollár-1 nyi költségből csak 5 ezer dollár te- j her marad. Ez nagyon szép, szinte! bámulatos eredménynek mondható. | A Johnstowni nők karpetet vettek a templomba. Teritöt az Ur asztalára: Lengyel János, Molnár János atya­fiak adományozták. A pénzbeli ado­mányok már nyilvánosan voltak nyugtázva, azért itt ezekről nem is szólunk. Végül meg kell még említenem egy szép jelenetet. Teleki Margitka, egy 11 éves kis leány, a jövendő nem zedék nevében adott hálát az Isten­nek, hogy ezt a hajlékot megengedte felépíteni s szent fogadást tett arra nézve, hogy ök, — a kik még most gyermeki értelemmel vannak — fel­növekedőén is hívek maradnak anya szentegyházunkhoz s szeretni fogják az Urnák házát. A kis leány beszéde alatt felfakadt könyek is azt igazolják, hogy itt az ige termékeny talajra hull. Az Ur már termésnek indította a magvakat. I ^vpfoEli^' ^ ^legjobb tr V |még mindig felülmulhatlanI a Dr. RICHTER*féle világhírű “HORGONY” IPÁIN EXPELLER, mint a legjobb és megbizfiatóbt külső gyógyszer IDEGBÁNTAL0M, KÖSZYENY, FEJCS0NTSZAKG ATAS . lés egyáltalán az idegbántaloml minden neme ellen. * 25 és 50 cent, kapható minden gyógyszertárban, vagy: F. AD. RICHTER & Co., 215 PEARL ST.. NEW YORK Bárcsak örökre termő szőlő veszök lennének johnstowni testvéreink! Mi őszinte szívből hajiunk meg munkál kodásuk előtt s kérjük az Urat, hogy törekvéseiket, bnzgólkodásukat ezu­­tánra is koronázza sikerrel. Kalassay Sándor. Egyházi és egyleti élet. A So. Chicagói I. M. B. S. E. Junius hó 22-én d. u. 3 órától kezdó’dőleg rendkí­vüli közgyűlést tart, a melyen a gyűlési tárgyak nagy.fontossága miatt az egylet; tagok teljes számban való megjelenésre kéretnek. A kik a Horváth féle halaleseti dollárok befizetésével sapka, jelvény vágy­­báli tiketek árával hátralékban vannak, szíveskedjenek kötelezettségeiknek eleget tenni, mivel az egylet pénztárából nagy­­összegeket kellett e célokra előzetesen ki­adni. Tisztelettel, Az egyleti elnökség. — Hol mulassunk az idén Julius 4-én? Menjünk el a Rettman Grove-ba, a hol a So. Chicago és körny. ev. ref. egyház tart egy verseny páj evéssel és zsák futással egybekötött nagy szabású pikniket. Olyan mulatság lesz ez, a mit érdemes lesz meg­várni és végig élvezni. Erneszt hírneves 7 tagú cigány zenekara reggel 10 órakor kezdi el a muzsikálást, és éjfélig nem is hagyja abba. Ice Creamröl és hűsítő ita­lokról gondoskodva leend. A mulatság tiszta jövedelme az.egyház javára lesz for­dítva. Belépti jegy 25c. Westvilleből, Ills. írják nekünk: Az itteni magyarság körében egy osztatlan lelkesedéssel fogadott dicső és magasztos eszme került felszínre abból az alkalomból, hogy Harsányi Sándor So. Chicagói lel­kész ur a rég óhajtott magyar isteni tisz­teletet megtartotta körűnkben Jun.hól-ső napján. Ugyanis az u. n. Georgetowni te­lepitő társulat jóvoltából az itteni magyar­ság a templom céljaira ajándékba nyerhet 6 gyönyörű fekvésű lotot. Az tehát a terv, hogy a magyarság felekezeti különbségen felül álló összetartó szeretettel és áldozat. készséggel megépíti az ajándékképen nye­rendő szép helyen az Ur imádásának szent hajlékát. Természetesen a magyarság cse­kély száma miatt önálló lelkészség felállí­tásáról ez idő szerint nem lehet szó, a cél csakraz, hogy legyen ezen vidék magyar­ságának is egy vasárnapi gyülekező helye, hova időnként énekelni, imádkozni, Isten szent igéjét hallgatni összegyűlekezhet­­nek. Egy egyszerű kis imaház felépítése $1000 körűi kerül, s ennyit a wcstvillei magyarság úgy a saját áldozatkészségé­ből, mint az angolok támogatásából össze remél hozhatni. Hogy milyen dicsőség, el­ismerés fog abból az építendő templomká­ból a westvillei és környéki magyarság ré­szére hárulni, és milyen áldás fog abból áradni az egyéni, családi és társadalmi élet megnemesűlése által: azt csak később fog­/ Ur isten, mi tevő legyen ! ? ! Mari hozta a biztos eseppeket, melynek pemzlije ép’ tegnap járt «2 ö zápfogába, s mondhatja, nem ered. mény nélkül. De az udvariatlan le­gátus csak fejét rázva fejezte ki ha. tározott ellenszenvét mindenféle csep pék iránt. Mari haragos távozása után a gról igv szólt: — Tanító ur, legyen szives azon­nal a tiszteletes úrhoz vezetni. — Ily fogfájással? Nem lenne-é jobb előbb a Péter kovácshoz men­ni, az nagyszerűen liuz. — A tis?teleteshez !......... Oda érve, a legátus minden fogfá­jás nélkül kérte a lelkészt egy pái bizalmas szóra. A kántor csak vasárnap tudá meg a tiszteletes úrtól, hogy a legátust erős fogfájása miatt saját fogatán még tegnap beküldé a vasúti állo­máshoz s egyúttal egy nagy öröm­hírrel is meglepő, t. i. hogy egy tit­kos patronus a sáros-bokái karcsú toronyba már a tavasszal egy értékes órát fog tétetni. Én e toronyórát szememmel láttam s mondhatom, hogy többet ér bár­mely legátus öt prédikációjánál. “ Vasárnap.’' Hory Béla.

Next

/
Oldalképek
Tartalom