Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1902 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1902-01-02 / 1. szám
III. évfolyam. Bridgeport, Conn, és *. Pa.. 1902 Január 2-án. 1 szám. ^.Ä.GrZVS-13 (Hungarian=American Reformed Sentinel.) Kiadó és társszi itff: KOITT-HJS J?jL?U, pittaburgi ref. 'íz. Eló'fizetési és hirdetési pi ; és minden- > nemű jelentések az ő címére: Bates st. Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők. Associate Editor: \ ^Rexr. PAUL iECOLT’Z’^.ZL, Pastor of the First Hung. Ref. Church, Bates Street, Pittseukg, Pa. jelen. minden csö• törtödön.. Előfizetési ár egy érrre: JS-m.eri^á'toa. $2. LíCa.g'ya.rországTra, $2.50. Az Amerikai Hagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra fordittatik. Published every Thursday by the Illírt«» Sentinel mm Cím.,” Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. entered at the Post Office at Bridgeport, Conn, as second class mail matter. Midőn Szilveszter estéjén, az év utolsó napján megállunk az Ur színe előtt, nemcsak a múltért mondunk hálaadást, hanem áldást könyörgiinka jövendőre. A jövendő tPkai nincsenek feltárva előttünk. Sötét lepel fedi el az ember elöl a jövő eseményeit. Csak az Ur az, ki előre látja teremtéseinek a sorsát. Ez okból kell ö neki hálát adnunk. Ez okból kall áldását kérnünk a jövendőre is. Ha számot vetünk magunkkal és visszapillantunk a múlt év eseményeire, úgy állapodhatunk meg igazán arra nézve is, hogy mi a teendőnk ebben az uj esztendőben? A- zok az eredmények, a melyeket az ■elmúlt év folyamán is felmutatott a magyarországi ref. egyháznak ide, az Egyesült'Államokba szakadt ré sze, teljesen feljogosít arra, hogy lapunkban nehány olyan irányelvetj jelöljünk ki, a melyeket ha megvalósítunk, öésztnunkálkodásunk által | az eredmény is nagyobb leend. A ki az amerikai magyar reformatusság helyzetét ismeri, az bizonyságot tehet arról, hogy mióta itt a lelki élet terén való munkálkodás megkezdődött: azóta egjmtlen óv se tűnt le a semmiség tengerébe a nélkül, i hogy egy vagy más tekintetben maradandó nyomokat ne hagyott volna hátra. Ennélfogva első sorban is arra kell törekednünk ebben a beállott 1902-ik esztendőben is, hogy a múltban elért eredményt, ez évi munkálkodásunk is szaporítsa. Hogyan érhetjük azt el? Az összmunkálkodás által. Úgy, ha azokat a nagy és nemes célokat amelyeknek a megoldása reánk várakozik, együttes erővel igyekezünk megvalósítani. Bár évvel ezelőtt tettünk már lé-1 péseket ebben az irányban is, de hiába. Reánk tört a visszavonás szelleme. Pedig, ha külön-külön olyan szép eredményt mutatnak fel eklézsiáink, mennyivel nagyobb és több olna az, a mit a közmunkái kod ás tál fel mutathatnánk?! Első teendőnk tehát ebben az uj Jendöben, hogy jól szervezett, szé-1 i munkálkodó egyházainkat egy szerves kapcsolat által egyesítsük. Nem szabad ezt a feladatot kicsinylen Cink főként most, a mikor ez év május havában, Baltimoreban, fenntartó egyházunk zsinatot tart, s a jövöl903-ik évben pedig a magyarországi anyaegyház fog zsinatra öszsze gyülekezni. Ha akár egyik, akár másik irányban valamit tenni akarunk, csak úgy tehetjük, ha együtt munkálkodunk. Az együttmunkálkodás alatt nem csupán a lelkészek együttes működését értem, hanem az egyházakét is. Nem csupán arra gondolok, hogy mi lelkészek beszélgessük meg olykor olykor teendőinket, bajainkat, szükségeinket: hanem igen is és főképen azt, hogy már szervezett egyházközségeink olyan kapcsolatba hozassanak, a melyben úgy a fenntartó mint a magyarországi anyaegyház előtt, sőt ha kell azzal szemben is meg tudja mutatni hatalmát és erejét, a melyet részint számbeli nagyságánál, részint vallásos buzgóságánál fogva tud felmutatni! Hiszen az szinte megdöbbentő, milyen hidegen viseltetik velünk szemben a magyarországi ref. egyház. Itt egyre-másra alakítjuk a gyülekezeteket, dé lelkészeket kapni alig tudunk. Most is három szervezett leiké szí állásunk v: u űresedvóbev, s a helyett, hogy mint minket egyikmásik szeretett tanárunk ösztönzött ösztönöznék őket a kijövetelre: inkább lebeszélik s hagyják, hogy itt népünk pusztuljon, veszendőbe menjen. Pedig azt nem volna szabad elfeledni senkinek sém, hogy ide kint ma már több mint 50 ezer magyar református él. Közöttük a legtöbb olyan, hogy pár évi munkálkodás után visszatér az óhazába. Ha ezeket szabadjára hagyjuk, úgy bizony oda haza levő gyülekezeteink fogják megérezni azt a káros befolyást, a melyet az itteni szabad szellem gyakorol mindazokra, a kik minden irányitás nélkül élnek. Mi —ha már kevesen vagyunk — arra törekedjünk, hogy a gondjainkra bízott területeket helyesen oszszuk be egymás között. Ebben a beosztásban semmi más elv és álláspont nem vezethet: tisztán híveink lelki életének szükséglete. A második teendőnk tehát ebben az uj esztendőben a területnek okos és helyes beosztása. Ennek a beosztásnak pedig a felügyelő hatóság tudtával és helybenhagyásával kellene megtörténnie, mert e nélkül munkánk semmit se fog érni. Véleményem szerint ezzel kapcsolatban meg kellene szűnnie annak a meghivási rendszernek is, a mely divatozik. Az egyes helyeket, a hol testvéreink nagyobb számban élnek eanv és társegyházakká kellene szerveznünk s az egyes anyaegyházakkal szerves összefüggésbe hoznunk. Ezek a liliák a társegyházak aztán nagyságokhoz, erejükhöz képest járulhatná nak a rnissioi kör lelkészt állásának fenntartásához. Itt minden esetre figyelembe kellene vénünk azt a szolgálatot is, amelyben részesülnének. Sokkal áldásosabb munkát lehetne igy kifejteni, mint a mostani meghivási rendszer mellett. Sok, sok még a teendőnk, de ezek a legfőbbek és legfontosabbak. Ezek. nek a megoldásától függ az amerikai magyar ref. egyházak nagymérvű felvirágzása s hatalmas megnövekedése. így nem lesz olyan idő, a mely pangást hozzon egyházi életünkre s intézményeinkre. Az erős az erőtlent fogja támogatni s élni fog közöttünk az Istennek országa. Ennek eljövetelét remélve, kivárniuk olvasóinknak, pártfogóinknak, testvéreinknek: boldog uj évet! * ’ y—r.--------VAGY a kánon alakulása. (Folytatás.) Hogy János apostol gyűjtötte volna össze ezeket a könyvöket s hogy igy ö állapította volna meg az újszövetségi kánont: az a vélemény csak Eusebius egy adatának a félreértéséből keletkezett. Az újszövetségi kánon is, mint az ó, csak lassan, idők folytán állott elő s majdnem négy száz évre volt szükség, mig véglegesen megállapították azt, hogy mely könyvek, iratok méltók arra, hogy a keresztyén egyház hitének és erkölcsi életének szabályozói, zsinórmértékei legyenek. Papias igaz, hogy munkájában hi vatkozik Mátéra és Márkra, de mivel müvét már Eiisebiusugy jellemzi, mint a melyben sok félreértés van, az ö adataira neon is támaszkodhatunk, de hogy a III-ik század első felében már ismerték . az evangyélumokat, az bizonyos. Bizonyos pedig azért, mert Jusztin martyr, ki 166-ban halt vértanú halált Rómában, “Emlékek” cimü munkájában hivatkozik a három első evangyéliomra. Az ö'tanítványa Tatián, ki 176-ban halt meg, “Dia tessaron” cimü munkájában már a négy evangyéliumot egyezteti össze. Athsnagorás, ki 183-ban halt meg, Pál korintkusi első leveléből idézi XV: 54. Theophiias, ki 180 körül irt, már az “írásokra” hivatkozik, és János evangyéliomát, a római levelet, s a Thimotheus által irt levelet külön is felemlíti. (I Tűim. II: 12 és Roma YIII: 7—S) Sőt valószínű, hogy használta az apokalipsist is. Dionysius, ki 170 körül halt meg, említi az “írásokat”. Ha azonban a kánoni könyvek folyamatban levő összegyűjtésére, egyes könyvek általános elterjedésére nézve még a fentebbiek nem adnának is kellő nyomatékos bizonyságot, úgy bizonyára mindenkit meg győz a gnostikus eretnekség egyik vezéralakjának, Marcionnak bizonyságtétele, ki összegyűjtötte Pálnak tiz levelét és a Lukács evangyéliomát, a melyet ö Krisztus evangyéliomának nevezett. A második század végén s a harmadik elején a legnevezetesebb egyházi atyák Ireneaus, Alexandriai Kelemen, Tertullián már ismerik a négy evangyéliomot, az apostolok cselekedeteit, 13 páli levelet. Péter és János első levelét s a Jelenések könyvét. De azok a különbségek, a melyeket az idézetekben találunk, azt igazolják, hogy véglegesen megállapított újszövetségi kánonról még ez időben nem lehet szó. Sőt úgy látszik, hogy a már általánosna elfogadott iratok között is különbség tétetett s már ekkor felosztották az elfogadott könyveket instrumentum evangelicnmra és instrumentum apostolicumra. Ebből az időszakból való még az újszövetségnek syr fordítása a Pesliitó és az úgynevezett Muratori frag men tum. Az első tartalmazza: a négy evangyéliomot; az az apostolok cselekedetéről Írott könyvet, Pálnak 13 levelét s a zsidókhoz írott levelet, Péter és János első levelét s Jakab levelét. Tartalmazza tehát mind azokat a könyveket, a melyeket az előbb emtitett három egyházi atya elismert, kivévén a Jelenések könyvét. Nem tartalmazza tehát Judás levelét, Péter második levelét; János második és harmadik levelét. A minő nagy fontosságú ez a syr fordítás a kánon alakulásának a kérdésében, éppen olyan fontos az úgynevezett Muratori fragmentum is, a mely tulajdonképen nemcsak szoknak a könyveknek a jegyzékét foglalja magaban, a melyeket az egy házi tanítók az isteni tisztelet alkalmával íelovasni szoktak, hanem azokat némi magyarázattal is kiséri. E könyvjegyzékben hiteleseknek van nak elismerve: a négy evangyéliom, a cselekedetek könpve, Pálnak 13 levele, János két levele, Judás levele és az Apokalypsis. Világos a fentebbiekből, hogy az Pónzküldemények és hajójegyek. — Bank és váltó üzlet. ÉLET ÉS TŰZ BIZTOSÍTÁS. Toppiczei Bőrnél NYILVÁNOS KÖZJEGYZŐ ÉS MAGYAR ÜGYVÉDI IRODA. Iroda: fém. 47 JOHN STREET, 409 Hancock Ave. Bridgeport, Ct.
