Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-15 / 33. szám

5 may Albert, Péchy Tekla, Bucskai János, Potoszky Mihály, Potoszky Mihályné, Gaál Lajos, Gaál Lajosné, Orosz György, Orosz Györgyné, id. Bittó István. Bittó Istvánná, Bittó Zsuzsánna, ifj. Bittó István, Nyiri István, Németh Dezső, Bállá János, Vattai Menyhért, Fejti András, Husti György, Buróczy József, Buróczy Józsefné; Plymouth-ból: Forgács András, Forgács István; Kingston-ból: id. Hudák János, Hudák Jánosné, ifj. Hudák János, Hudák András, Bereznay György, Jaczko János, Janyinda András, Szaláncz János,Dindoffer András, Palyó András.Flanoverben Ur Fe­renc, Lengyel János, Tóbiás Péter; Luzerneiben id. Kovács János, Kovács Jánosné, ifj. Kovács János, Kovács Mihály, Csűri András, Csűri Andrásné, Gul\'a István, Kovács Mi­hályné. — Az uj osztály tisztviselői; elnök Beregi János, jegyző Buróczy József, pénztárnok Győry László, alelnö- kök: WilkesiBarre-n Abaházy József, Kingstonban Hudák János, Luzerne-ban Kovács János,Maltbyban Buróczy Jó­zsef, Westmorelandban Szedlák András, Hanoverben Len­gyel János, S. Wilkes-Barreben Joó Jánoc. Trenton'ban,N.J.,is gyarapodtunk,a mint kitűnik a kö­vetkező tudósításból; Az Amerikai Magyar Ref. Egyesület egy uj erős és folyton gyarapodó egylettel szaporodott ta­gokban. A trentoni I. magyar református templomi betegse- gélyző és temetkezési egylet mint 1894. szept. 23. óta mű­ködő egylet csatlakozott az egyesülethez 16 taggal, u. m. a trentoni osztálytól ide áthelyeztetett: Tóth Imre, Tarbay János, Kovács József, Németh Károly. Iván Mihály. — Újonnan jelentkeztek ii-en u. m. Dues Johan András, K. Dues András, Semega János, Krucsay József, Szűcs Mi­hály, Varga Pál János, Tóth András, Urbán Mihály, Csa- nyi András Bajzat lános, Szathmáry Antal. Elnök Tóth Imre, alelnök Mizsák József, jegyző Kru­csay József, (126 Genessee str.) pénztárnok: K. Duch And­rás, ellenőr Németh Pál, biz, tagok Duch J. András, Semega János, Rehó András. Az uj tagok vasárnap aug. 11. d. u. a magyar ref. tem­plomban d. u. istenitisztelet alkalmával letették az esküt, a hol is e templom egylet többi tagjai is teljes díszben vettek részt. És mégis mozog a föld!. ... Isten áldása ez egyleten, Isten segedelmével diadalról diadalra jutunk! (V. J-), Amerikai Hírek. Cleveland, 0. Aug. 13-án vezette az oltárhoz Bőhm József Kapi Borbálát. Tanuk voltak: id. Kis István és Kiss Ferenc. — Folyó hó nén lett megkeresztelve Borcsik György és Basiszta Mária leánykájuk Berta- Erzsébet névre. Ke­resztszülék : Lebozsa Gusztáv és Rivnyák Józsefné szül. Dsudsa Erzsébet. Fairport, 0. Augusztus 6-án esküdött örök hűséget Szaniszló István Ladányi Eszternek. Az esketési szertartást Csutoros Elek clevelandi református lelkész végezte az an­gol reform, templomban. Tanuk voltak. Szaniszló János és Pálóczy Sándor. South Chicago, III. Kása Kálmán, Ungm. Veskócz-i ill. east chicagói lakos honfitársunk f. hó aug. 4611 esküdött, örök hűséget a south chicagói ev. ref. templomban, szive választottjának a pányoki ill. Mestellér Erzsébet hajadonnak cselekszik s képes mindent javunkra fordítani. Majd ő neki is megadja a lelki csendességet, ha jónak látja. Majd meg­találja az Istenhez vezető utat; szive mindig önzetlenebb, szeretetteljesebb lesz, ő a szegények és betegekért él s azok egész odaadással csüggnek rajta, ez lesz az ő élethivatása. S hogy ezt mily magasztosan teljesiti, azt láthatja, uram, a szomszédjában lakó nehéz beteg úri nő körül teljesített oda­adó ápolásából. De hogy szive még nem egészen csillapodott le, azt tapasztalhatta ma este. Midőn a halászok bekészül­nek a vízre, nem képes otthon maradni s a keserű fájdalom eme szavai: “Soha többé!“ iszonyú teherként nehezednek lelkére, mint valami gonosz szellemek.“ Eddig tartott az öreg nő elbeszélése a szép fiatal ha- lásznéról. Néma kézszoritással váltunk meg egymástól s szivünkből kölcsönösen szállt az égre e fohász: “Uram! ta­níts minket vigyázni és imádkozni, hogy hasonló kisértet- be ne jussunk!“ % H. Gőzön Gyula, dömsödi reform, lelkész. gedett nekünk Isten jósága, férjemtől hirtelen kellett elvál­nom örökre, úgy tetszik, mint ha csak e pillanatban történt volna, midőn ladikjok eltűnt szemeim elől az esthomályban, mely az egész tavat tündérfátyolként burkolta be s mintha ott állanék a parton s felé integetnék s az ő jóságos öreg ar­ca ezerszeresen viszonozná köszöntésemet. S ez nekem oly végtelenül jól esik! De szegény Katicza! Egészen kétségbe volt esve. Néha attól féltünk, hogy elméje megzavarodik, majd pedig, hogy beleveti magát a vízbe. Odamentem hozzá, azt hívén, hogy a hasonló fájdalomban szenvedőnek vigasztaló szavai na­gyobb hatással lesznek szivére. De meggyőződtem, hogy ő vigasztalhatatlan. Mindent elbeszélt nekem, miközben két­ségbeesett fájdalommal kiáltotta; “Sohasem tehetem többé jóvá hibámat ,sohasem kérhetem többé bocsánatát, sohasem gondoskodhatott! róla, hogy megmutassam, mennyire sze­retem ; soha többé, soha többé !" Szegény asszony! Ha meg­gondolom, hogy én, a ki mindig a legnagyobb szeretettel bántam az urammal mégis fájdalmasan esik, hogy talán nem mutathattam ki eléggé szeretetemet, mennyivel inkább kínozhatja ez eset a szegény Katicza szivét. Isten erősen megbüntette őt, de ő tudja: mit, miért

Next

/
Oldalképek
Tartalom