Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-28 / 13. szám
kőzett az ötödik parancsolat ellen. Erre a néger szive elkezdett hevesen dobogni, és bünbánólag alázattal valá meg: Lírain, én azt hiszem, hogy ma már a reggeli előtt valami tiz er bért is megöltem. Soha sem hittem volna, hogy oly rossz ember vagyok. De nemcsak a tanulatlan szerecsenre van ily nagy hatása Isten tizparancsolatának, hibáinak, tévedéseinek beismerésére vezeti az az európai, müveit embereket is. Erre is tudok egy példát. Egy nagy tudományit jogtudós kételkedett azon, hogy a szcntirásból a jó Isten szól hozzánk. A bibliát is csak olyan, emberektől eredeti könyvnek tartotta, mint akármely más könyvet. Mikor többen figyelmeztették tévedésére, tudakozódott, hogy miféle könyvet olvashatna e kérdésre nézve. Egv barátja azt felelte: Legjobb lesz, ha magát a szentirást olvasod. A jogtudós szót fogadott. Elkezdte a szentirást olvasni. Alig olvasott azonban a második könyvnek 20. részéig, egyszerre egész lelkülete, gondolkodásmódja megváltozott; nem kételkedett többé, hogy a szentirás Istentől ihletett könyv, hogy abban Isten igéje foglaltatik és az az egyedüli forrás arra nézve, mit higyjünk és cselekedjünk. Ez időtől fogva a legbuzgóbb hívők egyike lett belőle. És e nagy változást Istennek tízparancsolata idézte elő, mert az van megírva Mózes 2. könyvének 20ik részében. Isten tiz parancsolata tehát az embert tévedéseinek, hibáinak, bűneinek ismeretére vezeti'. Ami azért fontos dolog, mert bűneink megismerése az első lépés a biinbánathoz és megjavuláshoz. Aki megbánja vétkét és hiszi, hogy Krisztus ő érette is a földre szállt, az ő bűneiért is meghalt a keresztfán, annak Isten megbocsátja vétkét és megtisztítja azt minden gonoszságtól. Krisztus szenvedésének ünnepe előtt állunk. Tekintsünk be a tízparancsolatba mint tükörbe, ismerjük el és bánjuk meg bűneinket és akkor a Jézus szenvedésével szerzett üdvösségnek mi is részesei leszünk. Egyházi és esryleti élet. — Az ev. ref. egyetemes konvent gyűlése a főtiszteletü és nagyméltósábgu konventi elnökség elhatározása folytán ápril hó i7én délelőtt 10 órakor fog megnyilni Budapesten, a Lónyai utcai gymnázium dísztermében. — Egy római katholikus vallásit birtokos hagyománya. Tiszafüredi volt földbirtokos néhai Budai Sándor többrendbeli jótékony hagyományon kívül római katholikus vallásu létére is a következő hagyományokat tette. A tiszafüredi kórház javára kétezer koronát, az erdélyi Emke javára 4000 koronát, a debreceni főiskolával kapcsolatosan létesitendő ref. egyetemre 2000 koronát, öt tiszafüredi népiskolai ref. tanító részére egyenkint 200 koronájával 1000 koronát, a tiszafüredi ev. ref. népiskolai ev. ref. szegény tanulók segélyezésére 2000 koronát. íme a szép példa, mikor valaki a magyar nemzeti érdek nemes szolgálatában felébe emelkedik vallás- fele- kezete fő és nem főpapjai szűkkeblű felfogásának, kik az államtól vett dús javadalmak igazgatási s egyéb szolgálati ál43. Most rakjanak mirhát a temjénezőben. Most légyenek forrók, s buzgók könyörgésben : El ne veszszen egy is az Ur seregében, — Mert számonként kérik-őket jövendőben. “Óh mi szerelmetes lelki vőlegényünk, Zörgettél ajtónkon, s álomba merültünk; Harmat is fejedre, s várakozál értünk, De nem győzél várni, elménél mellőlünk. A milyen igaz, emberhez és martvrhoz illő e megható végrendelet, éppen olyan meghatóan és hatalmasan bug fel az ének írójának keserve, hogy meghalt nemes szolgája az Ur Krisztusnak: 54. Óh ti fejünkfelett forgó magas egek — Be ártalmas idő, a melyet szültetek! No, földön lakozó minden nemzetségek, Rajtunk csodálkozni, nosza siessetek! 55. Fordítsátok de ti szemeteket felénk, Örömkiáltásra ne jöjjetek közénk; Van-e olyan bánat a földön, mint a miénk? Hol vagyon oly eset, mint a mibe esénk ? Mint igaz keresztvénekhez illik, a csapásokat, a melyek oly erősen sújtottak, nem másnak tulajdonítják e szép énekek ismeretlen irói, hanem saját bűneinknek. S ez; egyik legkeresztyénibb vonása e nagy idők költészetének. 66. Óh mi szerelmetes lelki vőlegényünk! így végzi énekét Czeglédi István haláláról az ismeretlen szerző, Krisztushoz fordulva: 67: Jaj, kimenénk egyszer, s elhala a szivünk, Ajtónk hasadékán hogy utánad néztünk: Hol vagy szerelmesünk? — Nagy kiáltást tettünk, Kívánságod miatt éppen elepedtiink. 68. Jövel vissza azért, óh gyönyörűségünk! lm zörgetésedre ajtó-nyitni jöttünk; , A sok tövés közt már ugyan megsértődtünk, — Hogy éppen elfonnyadt liliomi színünk. 69. Vidd által lelkünket már ama rut vizen, Kit sárkány okádott lelkünk, hitünk ellen; Parancsolj a földnek, hadd igya el menten. ... Tövei, uram Tézus ! Jövel hamar. — Ámen A milyen nagyon megható e költeményben a bünbánat őszintesége, a szelíd kegyesség, éppen úgy megrázza lelkünket egy másik ének “A protestánsok üldözése korából“, a melyben az ó-testamentomi próféták félelmes erejével zug a költő hangja. Hirdeti, óhajtja, sóvárogja, jövendöli a romlott világnak elmúlását. Ennek a versmértéke töredezett, mintha megtört zokogást hallanánk; majd felzug a harag IMI
