Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-28 / 9. szám

4

az egész a részért és viszont ettől minden követel. A gazdagtól kér,.a szegénynek ad; munkát végeztet az egészségessel, a nyomoréknak munkát ad és kenyeret; megkétszerezi az örömöt azok szám ira, kiknek van okuk örvendezni, megfelezi a sirók fájdalmát s meghallgatja jajjait a kesergőnek; bátorítja a törekvőt, megleckézteti a tökéletlent; koszorút tart az erény számára és kitüntetést, nem késik a bűn igazságos megbüntetésével, hogy megjavítsa őt, irányt mutat a pályafutónak, az elesettet felemeli és nyugvó helyet ad neki.

Ezer, meg ezer hasonló ellentétet egészít igy ki, beillesztve minden egyes részt a nagy gépezetbe, érvényt zerezve jognak és igazságnak, de helyet adva a szeretet, könyörület és irgalom erényeinek is.

A munka felosztás üdvös elve dolgot ad mindenkinek, Ez óriás műhelyben nincs szünet, nincs megállapodás.

így lett áldássá a munka, a mely megsegité az embert, hogy rejtett testi és szellemi erőt kifejtve, úgy ezekben, mint a családi és társadalmi életben érezze és elmondhassa: : a munka a boldogság forrása!

Egyházi és egyleti élet.

A budapesti ref. egyház költségvetése. Alagyarorszá- gon már nem a debreceni református egyház a legnépesebb, hanem a budapesti, melynek tagjai száma meghaladja a 70 ezeret. Ennek a nagy egyháznak a költségvetése elkészült s az 1901-ik évben bevétele egyházi adóból, bérházakból, a- lapitványok kamataiból és segélyekből 236,881 korona 74 fillér. A kiadása pedig 238.555 kor. 27 fillér. Az elő irányzat szerint tehát az egyház költségvetése 1673 kor. 53 fillér hiányt mutat fel.

A vésztői ref. egyház szép orgonát állitott be templomába, a melyet 2900 frt-ért csináltatott. Az orgonaavatáson Gyoma hírneves lelkésze, Garzó Gyula prédikált, kinek beszédét nagy lelki gyönyörűséggel hallgatták a hívek.

Leikészi változások. A kolozsvári ev. ref. egyházközség uj főgondnokait : báró Zeyk Józsefet és Incze Jenő kir. it. táblai bírót február 10-én iktatják be nagy ünnepélyességek mellett díszes hivatalukba.

— A nagy-tarnai ev. ref. egyházat súlyos veszteség érte. Lelkes és buzgó pásztora: Fekete Sándor, Bethlenben, 29 éves korában, hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogultat nagy családján kivid jegyese is siratja.

— A Miklovicz József halálával megüresedett vadászerdei ev. ref. papi állomást már betöltötték. A választás Papp Imre hód-mező-vásárhelyi lelkész és Baksa Lajos egyházi tanácsbiró elnöklete alatt tartatott meg. A 23 pályázó közül Szabó János nyilbaktalorantházi ev. ref. lelkész 44 szavazatával szemben Hamar György szanki lelkész választatott meg 63 szavazattal.

— Az alsó-járai református hívek rég ideje szűkölködtek a lelkiekben, mert nem kaphattak maguknak papot. Most már végre akadt egy pályázó Elekes Lajos nyugalmazott tanár személyében, a kit a járaiak azonnal meg is választottak. Elekes április 24-én foglalja el állását.

— A s.-tarjáni (Borsod m.) ev. ref. egyház lelkészéül vasárnap, e hó 3-án, a már harmadik választáson, Fiizi Lajos miskolci segédlelkészt választották meg.

gunkra? Hát ki játszik ezután előttünk a porban, ha te elmégy, Jóska, Jóska! A kémények is olyan szomorúan mere- deztek felé ott a házak tetején. Hát ki mászik már ezután mi reánk, ha te is elmégy. No az iskola, az meg majd, hogy sírásra nem fakadt. Hát ki kerül el ezután engemet, ha te elmégy és kit zárnak ezután be aZ osztályba ebédre, ha te is elhagysz hütlenül?

De bizony a kocsi csak haladt, haladt, a lovak porosz- káltak gyors lábukkal és Jóska csakhamar azon vette észre magát, hogy valami nagy istentelen házak merednek előtte. Még föl se lehet a tetejükre látni, akár hogy akarná. Aztán négy—öt van egyre építve, hogy még nézni is iszonyú. Összehúzta a nyakát félelmében. Na Jóska ezeket mászd meg, akkor aztán ember leszesz a talpadon. Jaj, soha se látott ő ilyen magas házakat. Aztán kutak is milyenek vannak itt, se kutgém, se kutágas és mégis folyik belőle a viz magától, szünös szüntelen.

Hát még az a kollégium, az még aztán a — Ház. Egy egész falu, bizonyosan beleférne egészen az ő falujok. És ö most már itt fog lakni. De hátha eltéved és nem talál ki belőle sohasem, úgy hogy itt kell elvesznie éhenszomjan.

Valami szigorú tekintetű ember elé mentek, azt mondták, hogy az az igazgató. De még rá se mert nézni, mert

félt tőle. S aztán milyen kemény hangon beszélt vele, pedig csak azt kérdezte, hogy szeret-e tanulni. A nagy ijedelemben jjiég felelni is elfelejtett a kérdésre és csak azt várta, hogy minél hamarabb kijuthassanak innét. Na bizony, ha minden tanár ilyen szigorú, ő akkor nem marad itt, de meg szökik időnap előtt.

Nemzetes uram aztán elment. Jóska meg ott maradt. Bevitték a metyemotyóját egy nagy — szobába és ő is ott maradt. Először meg se mert moccanni, csak ott gubbaszko- dott egy sarokban és nézte társait, akik vidáman beszélgettek és roppant csudálkozott rajta, hogy egy szobában hogy lehet annyi — ágy. Mert hogy éppen nyolcán voltak lakók abban a cétusban. De azután ő is közibe elegyedett a többinek és végig—végig járogatta a szobát. Majd ki is tekintett az ablakon, de majd hogy hanyatt nem esett ijedtében. Magasan, nagyon magasan volt, és ellátott messzi, messzi, messzibb, mint otthon a falujok tornyáról. Még aztán, hogy sokáig nézegetett, édes apját is meglátta az utón, a- hogy haza felé tartott. És olyan nehéz sóhaj szakadt ki a kebléből, szeretettt volna sírni. És ott maradt az ablaknál sokáig, pedig már esteledett.

Egyszer aztán hirtelen világosság gyuladt ki a szobájá-