Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-19 / 51. szám

3

Ézsaiás próféta igy jósolt ama szabadító felöl: “Akkor a vakoknak -szemei megnyílnak, a siketeknek fülei megnyittatnak, akkor ugrándozik a sánta, mint a szarvas és a némának nyelve énekel.“. (35 r. 5—6v)

E jövendölés szavaival felelt Jé- • zus, mikor megadta a választ Keresztelő János tanítványainak nem csupán szóval, de tettei is.

Midőn a szabaditó eljött, a vakok szemük világát vették; a kik homályosságban, lelki vakságban jártak, alig tudva valamit ama boldogító viszonyról, melyben lehet az ember Istenhez, az Atyához, a Krisztus pász- torsága alatt: ime ezeknek Jézusban örök élet világossága támadt. Kike áldozataik miatt szivszorongás kiűzött, azokat János egyetlen áldozata isten előtt meglisztitá.

Kik előbb nem hallgattak a prófétai intésre, ime hiven követték a jó pásztort Kik isten országára nézve már lelki halottak voltak: Jézus szavaival uj lelki életre kelté őket.

Bételt az idők teljessége.

A kit 4000 éven át a világ keresett s várva várt; kinek jövetelére céloztak a bölcsek az isteni lélektöl ihletve, kiről jósoltak a próféták több -század éven: a világ Idvezitöje ama titokzatos szent éjjelen Betlehemben született, hogy kibékitse a mennyet a földdel s elvezérelje az ö népét az örökké élőhöz.

“Mi tudjuk, hogy az isten íia eljött és adott nekünk értelmet, hogy megismerjük azt, a ki Igaz: és vagyunk abban az Igazban, az ö Piában, az Ur Jézus Krisztusban. (János 5. r. 20. v.)

Dicsőség a magasságban az Istennek, Békesség legyen földön embereknek,

És jóakarat mindenféle népnek És nemzetségnek.

Virág István.

VAGY

a kánon alakulása.

(Folytatás.)

Ezért küld hozzájuk férfiakat, a kik a nép előtt feltüntetik azt a sötét jövőt, a mely őket a törvény elhanyagolása miatt fogja érni. így jönnek létre a prófétai iratok, a melyeket, mikor azok már általános használatban voltak, össze gyűjtenek. S ez a gyűjtemény a melynek egyes darabjai, magános körökben nagy tiszteletben tartattak, az összegyűjtés után a kánonhoz csatoltatott s annak második része, illetve egy második kánoniéit. Ez a gyűjtemény magában foglalja a régi és újabb prófétákat. A régi a négy történeti könyv (Jossuah, Birák, Sámuel és Királyok könyve;) az újabb a három nagy próféta (Ezsaias, Jeremias és Ezekiel) s a tizenkét kis próféta.

így a kánon már tartalmazta a törvényt és prófétákat.

A kánonnak a harmadik része, illetve a harmadik kanonikus gyűjtemény később formáltatott azokból az iratokból, a melyeket a próféták Írásaival egyenlő értéküeknek ismertek el. Ezt a gyűjteményt Írásoknak, héberül Khetubimnak, görögösen ‘ ‘Hagiografáknak’ ’ nevezték. Ebbe a csoportba tartozik három költészeti könyv: (Zsoltárok, Példabeszédek és Jób.) 5 kis könyv — Megillóth — (Énekek éneke, Ruth, Siralmak, Prédikátor és Eszther,) három történeti irat (Dániel, Ezs- drás Nehemiással és a Krónikák.)

Az ószövetségi kánon alakulásának ez a legtermészetesebb folyama !

Legelsöbb részesül kanonikus tekintélyben a törvény, majd kanonikus tekintélyüek lesznek a próféciák, zsoltárok és egyébb iratok, a melyek mint Robertson Smith mond ja: “csak magyarázatai a Mózes és Ezsdrás között.”

Az bizonyos dolog, hogy az egyes könyvek mielőtt a kánonba felvétettek volna különös becsben és tiszteletben tartattak. Nagyon helyesen mondja Dillmann: “nem lehet kétségünk arra nézve, hogy istennek szavát megillető, legnagyobb tiszteletben részesültek, de csak miután ösz- szegyüjtettek, lettek általánosan kanonikusokká.

A gyűjtésnek a nagy munkáját az általános felfogás szerint Ezsdrás, a tudós főpap, ki a fogságból hazatérő első csapatot vezette, végezte el. Tény, hogy Ezsdrásnak nagy része van az ószövetségi kánon megalkot ásá

—Hát azér, mer abba van a vétel is.

Jancsi nem szólt erre semmit.

Mikor a plébániához értek, Jancsi megállt és kezet nyújtott:

—No Isten áldja mög Márton bátyám.

' Az öreg kéznyujtás helyett a fiilé- | hez nyúlt és zavartan vakargatta.

—Hallod-e Jancsi.

—No.

—Mit is beszéltünk ott a pincébe ?

—Azt, felelte Jancsi mérgesen, — hogy rám testálja kend mindön pizit.

—-Azt mondtam % kérdi megütödve az öreg. Igazán azt mondtam 'í

—Azt hát.

—Nem értőm, hogyan mondhattam ilyet. Bizonyosan réizeg vótam.

—Hát mán eltagadja kend

—Már mér tagadnám,—felelte fölháborodva az öreg. Minek tagadnám, ami nincsen!

Egyet rántott a szűrén s anélkül, hogy köszönt volna, nagyokat lépve | ment tovább a havas kocsiuton.

Lapunk e keli száma 16 oldalra leijei.

ban, de a gyűjtés munkáját sem nem ö kezdte, sem nem ö végezte be. Láttuk, hogy az első kanonikus gyűjtemény már a Mózes korában kezdett alakulni s habár egyidöre szünetelt is ebben az irányban a munkálkodás, az ó szövetségi könyvek gyűjtésének a kezdete egész idáig vissza nyúlik. Josiás idejében a törvény- könyv megtalálásakor nagy lendületet vesz az ide vonatkozó munkálkodás a mely a legnagyobb fokra Ezsdrás és Nehemiás korában emelkedik, “ki összegyűjtötte a királyok ős próféták cselekedeteit, a Dávid zsoltárait s a királyok leveleit, mikor könyvtárt alkotott a templom számára.” (II. Makk. II: 13.)

Ha bár nem áll is az, a mit a régiek hittek, hogy Ezsdrás isteni ihletés folytán újra irta az ószövetséget, a mely a fogság idején részint elpusztult, részint pedig meg sérült; az bizonyos, hogy a bibliai könyvek összegyűjtői a gyűjtés munkájára isteni ihletést nyertek. Nem egyszerűen azt nézték, mint Eichorn gondolja: “hogy a kánon egyszerűen csak a régi nemzeti irodalom gyűjteménye legyen,” sem nem az vezette őket, mint Hitzig véli, hogy az a héber nyelv emlékeit fentartsa, hanem a vallásos tartalom — vagyis az a körülmény volt az irányadó, hogy a kanonikus iratok az isten kijelentésének ihletett feljegyzései legyenek.

így az ó szövetség, mint Green mondja: nem lehet csupán sem a régi héber irodalomnak sem a héber nyelvű Írásoknak a gyűjteménye, hanem vallásos jellegük az, a mi behozta őket a kánonba s igy az ó szövetségi kánon, a zsidók nemzeti, de isteni ihletés által megszentelt irodalmát foglalja magában, a mely —Robertson Smith szerint—a Mózes törvényével összhangban van.

Mikor fejezték be az ó szövetségi könyvek összegyűjtését s mikor e- melkedett az egész gyűjtemény kanonikus tekintélyre: azt biztosan meghatározni alig lehetséges. De Philo (Kr. u. 30-ban) és Josephus (93. Kr. u.) már idézik az ó szövetség más könyveit s Josephus a huszonkét könyvből álló kánonnak tartalom jegyzékét is adja.

Az ó szövetségi kánon végleges megalakítására a legnagyobb valószínűség szerint a Makkabensok korában tették meg az utolsó elhatározó lépést. A teljes kánont ugyanis nemcsak Philo és Josephus idézik, hanem hivatkozik arra a J ézus Si- rach könyvének elő szava is. Ez az előszó, mint történetileg meg van állapítva a Ptolomeus Euergetes egyiptomi király uralmának 38-ik évéből való. Miután I. Ptolomeus Euergetes 246—221 Kr. e. uralkodott, uralma nem terjedvén ilyen hossza időre, okvetlen a Il-ik Pto- lomeus Euergetest kell itt értenünk, ki 146—106 uralkodott s kinek 38-ik évi uralma összeesik a Krisztus előtti 130-ik évvel. E szerint az előszó szerint az ó szövetségi kánon három gyűjteménye már készen volt. Igaz, hogy egyes könyveknek a kánonba való befő ^adása ellen erős kifogások emeltettek, de végre is általánosan is elismerték ezeknek a könyveknek is kanonikus voltát.

Az ó szövetségi kanon a Jamniá- ban tartott gyűlésen nyert végleges lezárást, á mikor a Prédikátor könyvét is elismerték kanonikusnak.

Ettől az időtől a zsidó tudósok már a szöveg épségben tartására fordítják minden figyelmüket s igy sikerült az ó szövetségi kánont a könyv- nyomtatásig olyan állapotban megtartani, hogy az minden nagyobb, lényegbeli tévedéstől ment maradt.

Az 6 szövetségnek igy lassanként kifejlődött, kánonját a Palesztinában lakó zsidóság mint nemzeti és szent iratok gyűjteményét elfogadta s örök érvényűnek ismerte el. De elfogadta azt a keresztyén egyház is s Krisztus és az apostolok úgy idézik azt, mint szentet. (II. Thim. III: 15. Rom. I. 2.) és mint isteni ihletés által adottat. (II. Thim. III: 16.) sugy használták azt, mint Istennek igéjét.

Állítják ugyan némelyek, hogy a sadducensok, kiknek felekezete nagy és erős felekezet volt, csupán a Pentatenchot fogadták volna el kanon gyanánt, de ez nincs semmivel se igazolva. A samaritanusok, kik a zsidók és a fogság idején bevándorlóit idegenek ivadékai, tényleg csak a Mózes öt könyvét fogadták el kánon gyanánt s igy e tekintetben is teljesen szakítottak a zsidókkal, kik különben sem akarták őket magukhoz fogadni. Az Alexandriában élő zsidók pedig kibővítették a kánonnak eredeti gyűjteményét s több olyan iratot vettek fel az ó szövetség első görög fordításába, a melyeket a palesztinai zsidóság nem ismert el kanonikusoknak. E fordításnak az alapján az egyházi atyák közül is többen kanonikus iratoknak fogadtak el olyanokat, a melyek az eredeti gyűjteménybe befoglalva nincsenek s az 1546-ban tartott tridenti zsinat a nem kanonikus apokry iratokkal kibővített kanont fogadta el s az utóbbi betoldott iratokat a kanonikus iratokként fogadta el. A protestáns egyházak a palesztinai zsidóság kánonját fogadták el, kivéve az angol püspöki egyházat, a mely megengedi az apokrif iratok használatát is bizonyos esetekben.

Az ó szövetségi könyvek első jegyzékét Josephusnál találjuk feljegyezve. Láttuk, hogy ö 22 könyvet számlál.

Az u j szövetségben, Ezsdrás, Nehemiás Eszther, a Prédikátor könyvének és az Énekek énekének kivé-- telével az összes uj szövetségi könyvek idéztetnek, természetesen, hogy a kis próféták külön-külön nincsenek felemlítve. Ha pedig elfogadjuk azt a véleményt, a melynek elfogadását mi sem gátolja; hogy

a Prédikátor VII: 20 idéztetik a Római levél III: 10 s a Prédikátor V: 14—1. Thim. VI: 7. Úgy meg le- jebb szállították a nem idézett könyvek számát s világosabbá lesz előttünk; hogy mely könyveket ismertek el hiteleseknek Jézus és az uj szövetségi irók.

A Baba Batlira, a melyet Judás Hakkadosh munkájának tartanak, a Kr. u. Il-ik század elejéről, már 24 könyvet számlál s ez a 24 könyv a Mózes öt könyve; 8 prófétai könyv: Josuah, Bírák, Sámuel, Királyok, Jeremias, Ezekiel, Ezsaias és a 12 kis próféta. 11 Haggiografia, u. m.: Ruth, Zsoltárok, Jób, Példabeszédek, Prédikátor, Énekek éneke, Siralmak, Daniel, Eszther, Ezsdrás és Krónikák.

A III-ik századból nevezetes a Me- litó kánonja, ki 170 körül sardes- püspök volt. Eusebiusnál találjuk

tett rá, mintha az okozta volna a hibát. Az ürmösböl megtöltött egy ötliteres hordócskát és elindultak.

Az indulás nehezen ment. Az öreg neki tántorodott a falnak.

—Csak nem rószög tán kend! kérdezte Jancsi. Ha akarja vezetőm kendet.

—Dehogyis, felelte az öreg, csak a lábam zsibbadt el.

Tántorogva ment föl a lépcsőn. Jancsi is háromszor tapintott a kilincs mellé, mig megtalálta.

Odakint aztán a fagyos szél iivöltve rohanta meg őket: telicsapkodta sze müket-szájukat hóval. Befújt a kezük szárán; rángatta a szűrüket; lök döste őket hol jobbra, hol balra.

Nem is beszéltek az utón semmit. Jancsi elöl ment, s olykor hátrapil- lantot, nehogy az öreg elmaradjon.

Küzdelmes másfél óra volt, mig eljutottak a falu végére, a hol a cigány lakik.

—No apám,mondotta Jancsi, bir- ja-e még a lába ?

—Hallod, e, felelte csöndesen az öreg. Ne mondj engöm apádnak.

Jancsi újra megállt és ránézett.

Az öreg restelkedve folytatta:

—Mert most juteszömbe, hogy mér kapok én negyven forint árendát.

—Mér %