Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-12 / 50. szám

társi érzülettel kívánunk tagtársainknak boldog ünnepeket.

1901 dec. hó 3-án

Csutoros Elek, K»váchy M. István,

v. t. elnök. v. t. jegyző.

Nyugta és köszönet.

$35.00, az az harmincöt dolláról, mely összeget Ritó János, Star Junction , Pa. lakó testvérem, munkástársai között szülőföldje, Szőlős - Ardó összeomlott ref. temploma uj raépitésére gyűjtött, s rendeltetési helyére el is küldött.

A távollevő testvér és kegyes szi- vü adakozóknak, egyházam elöljárósága s híveivel együtt, nem vagyunk képesek meghálálni szives adományaikat. De fogadják tölünk a távolban is meleg kézszoritásun- kat, s azon nyilatkozatomat, hogy nem szűnünk meg itt érettük imádkozni, miszerint életüket, erejüket az egek Ura tartsa meg. Hogy maguk, szerencsétlenül járt társaik és az isten dicsőségére szemelt egyházak javára, sokáig munkálkodhassanak s egykor mint boldogok, megelégedettek ölelhessék elmaradt szeretteiket! A viszontlátás legyen nekik édes, kedves, gyönyörteljes. Isten áldása rajtuk és munkáikon!

Szőlős Ardó, Abauj-Torna megye, Péter József, ref. lelkész

Chicago es környéki hirek. South Chicago és környéki magyar ref. egyházunk javára mult hó 16-án rendezett egyházi mulatság a legszebb sikerrel ment végbe. A jegyekkel még csak nehányan számoltak le és a tiszta jövedelem már is haladja a $50 dollárt, a mi a chicagói mulatságok átlagos jövedelmét tekintve, elég szép eredménynek mondható. Reméljük azonban, hogy a végleszámolásoknál, mely e hó 15-én fog megtörténni, legalább $70 tiszta jövedelmet fogunk felmirtathatni. Az egyháznak igen is nagy szüksége volt most e pénzre, mert már oct. 4- lejárt a templomi tűzbiztosítás s ezt csak most fizethettük ki negyven dollár összegben. Így újra biztosítva van tűzvész esetére templomunk 3

évi időre kétezer dollár erejéig. A bál szép anyagi és erkölcsi sikerét köszönhetjük igazán lelkiismeretes éshü buzgalma rendező bizottságunk lankadatlan fáradozásának és egyházunk hivei és a nagy közönség pártoló.szere tetőnek. Az ilyen szép mulatságok tartása nem szolgál a magyarság nevének, tiszteltetésének a kisebbítésére. Köszönet a pártolásért.

—So. chicagói templomunkban a karácsonyi szent ünnepek első napján a délelőtti isteni tisztelet alkalmával, a helybeli angol testvér egyház énekkara fog teljes számban isteni tiszteletünk ünnepélyessége fokozása céljából közreműködni. Az angol énekkar díjtalanul ajánlotta fel szolgálatait. Szép jele.a testvéri es együttérzésnek.

—So. chicagói derék első magyar btg. s. egyletünk május hóban fogja megünnepelni fennállása tízéves jubileumát. Az egylet tagjai körében már is élénk mozgalom észlelhető a következő emlékezetes ünnepély minél nagyobb szabásúvá tétele tárgyában. Bizottság van kinevezve az ünnepély programra jának kidolgozására, a részletek megállapítására.

—So. chicagói egyházunk kebelében a lefolyt egyházi mulatság szám adásainak bemutatása s némely egyházi ügyek elintézése céljából dec. 15-én vasárnap d. u. 3-tól pres by téri gyűlés, 1902 jan. 1-én d. u. 3 órakor pedig egyházi tiszti kar megújítása s az évi számadások lezárása céljából egyházi közgyűlés fog tartatni. Az előbbi gyűlésre az egyházi presbvte- rek, utóbbira pedig egyházunk minden tagja hivatalos.

—St. Louishan, Mo. nov. 24-én tartott a so. chicagói lelkész legelső ízben magyar ref. isteni tiszteletet. Az ur asztalához tizen járultak nagy lelki örömmel és boldogsággal. A lelkész Juhász Imrének Csorba Borbálával való házasssági szent szövetségét is ez alkalommal áldotta meg.

EG YHÁZIIIITES1 TEJEK.

—Port Oramban, a városban lévő angol templomban dec. 22-én, vasárnap reggel £9-töl ill óráig urvacso—Szalonna is van itt; — mondotta fölpillantva a polcra.— A múltkor itt hagytam egy tenyérnyit. Kár vót, hogy eladta kend a kenyeret, mert neköm nincsen.

—De van ón neköm. Egy karajt möghagytam, a mit a mónáréknál kaptam.

Azzal benyúlt a tarisznyába; benyúlt szinte vállig és egy nagy karaj fehér kenyeret húzott ki belőle.

Jancsi kissé meghökölt a koldus- kenyértől.-—Mit eszik kend hónap? —mondotta tétován.

—Mit eszek? — felelte szinte sértődé az öreg. —Ne fáj jon attul a fejed. Nem éheztem én még soha életemben.

A következő percben már sustor- gott a szalonna; a pap szolgája gyakorlott kézzel forgatta a nyárson. Hallgattak. A tiizbe hulló zsircsep- pek kék lánggal sereegtek a parázsban.

János föl-fölemelte a szalonnát és a kenyérre hullatta olvadó cseppje- it, aztán beledugta, az ujját a borba.

—Már meleg. Igyunk tán előbb.

01 anyujtóttá a fazekat az öregnek.

rával összekötött isteni tiszteletet, d. u. 3—4-ig hálaadó isteni tiszteletet fogok tartani, mely isteni tiszteletekre úgy a református, mint a lutheránus testvéreket, szeretettel meghívom. Bővebb felvilágosítást adnak Karakó István és Tóth Sándor urak.

Kuthy Zoltán, new yorki ev. ref. lelkész.

—Lelkipásztor! szeretettel értesítem Pittsburg és vidéki ehsö magyar ref. anyaszentegyházunk összes hivő közönségét , az én kedves testvéreimet arról, miszerint a közelgő karácsonyi és újévi szent ünnepek alkalmából az isteni tiszteletek, mis- sioi egyházunkban következő sorrendben fognak megtartatni:

Dec. 22-én délelőtt 10 órakor és estve fél 8 órakor, úgyszintén dec. 24-én estve fél nyolc órakor bűnbánati isteni tiszteletek. Bates streeti templomunkban.

Dec. 25-én délelőtt 10 órakor úri szent vacsoraosztással is egybe kapcsolt karácsonyi ünnepi isteni tisztelet s estve fél nyolc órakor hálaadó isteni tisztelet Ba streeti templomunkban.

Dec. 26-án ünnepi isteni tiszteletek s urvacsoraosztás Monongahela Cityben.

Dec. 29-én úri szentvacsoraosztással egybekötött isteni tisztelet Con- goban.

Dec. 31-én estve fél nyolc órakor hálaadó isteni tisztelet a lefolyt év áldásaiért, Bates streeti ref. templomunkban. 1902 jan. 1-én újévi isteni tisztelet Bates streeti ref. templomunkban.

Mindezen szent alkalmatosságokhoz szeretettel hívogatja Istennek népét Konyha Fái,

ref. lelkész.-—Lelkipásztori szeretettel értesítem Monongahela Cityben és vidékén élő magyar ref. vallásu testvéreimet, miszerint b. elhívásuknak engedvén, í. é. dec. hó 26-án fogok hozzájuk ellátogatni. Ezen a napon a szokott helyen, délelőtt 10 órakor karácsonyi úrvacsora osztással is

egybekötött isteni tiszteleteket fo ü . ' 1 gunk tartaniBövebb felvilágosítással szívesen

Az öreg félretörülte a bajuszát ős ivott.

—Ajha! — mondotta becsudálkoz- va a levegőbe. Csemmegett a szájával, aztán újra kortyogatott.

—Igaz-e! — felelte János büszkén. —Nem bolondok a papok!

Az öreg fejcsóválással felelt s rábámult a fazékra.

Most már megsült a szalonna is; a kenyeret elfelezték.

Egy óra múlva piros volt mind a, kettő és vidám szélesen.

Az öreg fölemelte a mutató ujját és nagy jókedvében rákezdte:

Tisza partján csináltattam egy csárdát. Abba méri kis angyalom a borát.

Ezüst icce, arany messzó'!

Azér járok ilyen késó’

Telvozzád!

Öreges hangon dalolt és fatüdö- vel; de a pipájával vidáman integetett hozzá és két öreg szemében az ifjúság tüze lobogott.

János is vele dalolt. Nem ismerte ugyan ezt a régi nótát, de az első szótagról kitalálta a másodikat, és mikor ismételtek a nóta derekától, János az arany messzönél ledurran- totta süvegét a, földre.

No ilyen vígak voltak.

szolgál az érdeklődő atyafiaknak Nagy Imre Monongahela cityi lakos hitbuzgó hittestvérünk.

Pittsburg, Pa 1901 dec. hó 6-án szeretettel

Konyha. Fái, ref. lelkész.

—Tisztelt ttel értesítem Wuod- bridge és környéken lakó ref- hit feleinket, hogy dec. 22-én, advent i;ar madik vasárnapján; a szokott helyen, a Methodista templomban, reggel 9 órakor úrvacsora osztással egybekötött isteni tiszteletet fogok tartani, mely szent alkalmatosságra szeretettel hívja meg az é- hezö és szomjuhozó híveket,

Dokus Gábor, ev. ref. lelkész.

—Lelkipásztori szeretettel értesítem Congo, O. és vidékén lakó magyar ref. vallásu testvéreimet, hogy az 1901. évi szept. 8-án tartott egyházi közgyűlésünkben hozott határozat s eszközölt meghívás következtében dec. hó 28-én látogatok el hozzá jók.

E napon a congoi ref. templomban délelőtt 10 órakor úri szent vacsora- osztással is egybekötött s délután 2 órakor halandó isteni tiszteleteket fogunk tartani.

Bővebb felvilágosítással szívesen szolgálnak az érdeklődő atyafiaknak Almássy K. János és A. Tóth János, congoi lakos, hitbuzgó testvéreink.

Pittsburg, Pa. 1901 dec. hó 6-án szeretettel Konyha Fái, ref. lelkész.

Amerikai hírek.

—Lapunk karácsonyi száma. O - vasóink számára kedves meglepetés gyanánt lapunk jövő heti számát megnagyobbítva és díszes köntösbe öltöztetve adjuk ki. Nem akarunk e szám bírálatába belemenni, de any- nyit előre mondhatunk, hogy ki fogja elégíteni a legmagasabb igényeket. Csak arra kérjük olvasóinkat, hogy karácsony alkalmából, mikor mindenki megemlékezik jó barátjai- ról, szeretteiről, emlékezzenek meg lapunkról is, a mely a legigazabb

—Hej Jancsi, — mondotta az öreg mikor xűhenést tartottak, — mikor én olyan fiatal vótam. De mán régön vót.

S mikor azt mondta: fiatal vótam, végig húzta az ujja közt a bajuszát.

—Még tán szeretője is vót kendnek?— kiáltott Jancsi.

S röhögött.

Ez a száz éves töpörtyű! Ez akis pulykaorru, szemöldöktelen torzember, hogy ennek szeretője volt!

—Talán az is vót, — feleite elmélázva az öreg.

De nem sokáig időzött ennél agon - dolatnál, hálás tekintetet vetett Jancsira és szólott:

—Ha veled most nem találkozók, Jancsi, bizony kievett vóna a farkas a csizmámbul.

—Fenét ette vóna. Mit övött vóna kendőn?

—Nono, —-szólt az öreg, — szereti' az a csontot is.

—Nem gondóta kend, igaz-e, hogy ilyen jól élünk ma!

—De nem ám.

Ittak sűrűn é’ nagyokat. Az öreg- arcakirózsásodott s két öreg kék szeme hálásan sugárzots Jancsira.

(Folytatása köv.)

—No, Márton bácsi, — mondotta, —ittazürmös! Most mink is urak vagyunk.

—Haj, de jó lesz, — örvendezett az öreg. —Áldjon mög a csillagos ég, Jancsi.

Végigvonta a tenyerét a szakái - lán. Hosszú, fehér szakálla volt . -t\- hó harmatként ült most rajta; a haja vége összefagyott a szakállával.

A tűz már vígan lobogott. János karót tördelt még hozzá, skét szölö- tuskót is vetett reá. Aztán elövette a pipáját, s ömaga felült a tűz mellé.

—Hát vót-e ma sok szöröncséje kendnek?

—Nyóc grajcár az egész, — felelte az öreg. — Mög három tarisznya kenyér. De az eladtam a kocsmáros- nak.

Ö is pipát húzott elé a csizmája szárából. Jancsi odatette eléle a do- nány zacskót.

—Mert látod, —folytatá az öreg— többnyire kenyeret adnak. Azt pedig nem fogyaszthatom el.

Jánosban a ken vér szó gondolatot költött.