Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-21 / 47. szám

If. évfolyam. Bridgeport, Conn. és Pittsburg. Pa., 1091 November 21-Oi 47. szám. Felelős szerkesztő: KiLLiLSS-&.-ST S.5.iT3I>0:R. bridgeporti ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közle­mény az ö címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: Ivetr. _S_le~-r. ZECa.la.Gsa.3r, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport.-S-ILvÉEIESIIKXHJE MiLaTiLE (Hungarian=American Reformed Sentinel.) Kiadó és társszi :: KOITTI-ÍZ ji. X.., pittsburgi ref. Előfizetési és hirdetési pi s minden­nemű jelentések az ő címére: Bates st. Ref. Church, Pitisbur"-, Pa. küldendők. Associate Editor: ZEietr. Pastor of the First Hung. Ref. Church, Bates Street, Pittsburg, Pa. XvXeg'j elen 3ao.In-d.en. csö- törtölzön.. Slöfi-setási ár egrjr éirre: ümerikáea £p2. 3VCa,g'37-a,roxszágTa. $2.50. Az Amerikai flagyar Ref. Egyesületnek hivatalos lapja. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyházi célokra for dittatik. Published every Thursday by the “iiitiic! úti iái tept; Cor. Howard. Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. entered at the Post Office at Bridgeport, Conn, as second class mail matter. Hálaadás napja. Mához egy hétre, november hó 28- án az Egyesült Államok területén megszűnik minden mnnka: Gyárak füttye, gépek zörgése, kohók zugá­ba nem tölti be a levegőt. Pihenni fog munkás és munkaadó egyaránt. Csak a legszükségesebb munkát vég­zők dolgoznak. Hálaadás napja lesz. Egyik szép ésmagisztos ünnepe az amerikai népnek. Nem vallási, nem felekeze­ti, hanem nemzeti ünnep itt novem­ber utolsó csütörtökje. Azzá teszi a népnek, az egész nemzetnek közös akarata,. Yan valami nagyszerű, magasztos a nép akaratának és közös érzelme nek ilyen megnyilatkozásában.... Egy érző, becsületes ember, kinek sz.ivét áthatja, betölti saját gyarló­ságainak s Isten nagyságának, ha­talmának az érzése: naponként há­lát ad az Istennek, hogy öt a gyarlót a porból származottat segítse, tö­rekvését, célját diadalra jutassa. Egy év letelte után százszorosán kell éreznünk ezt a hálát. Igaz, hogy egy esztendő u végtelenséghez ké­pest csak egy parányi rész, de egy embernek az életében nagy idő Mig lefoly sok öröm, de tömérdek kese­rűség is érhet. Méltó tehát, hogy felgyújtsak keblünkben a hálaa­dásnak a szent tüzet, s áldjuk az lí­rát, kinek tudta és akarata nélkül egy hajszál se eshetik ie fejünkről. Halljuk meg mindnyájan ez állam legelső polgárának, elnökének a szó­zatát, a mely a következő: “Elérkezett az idő, mikor a mi né­pünk az idő által már megszentesi- tett szokásához képest az elnök kije­löl egy napot, mint különös alkal­mat az Isten dicséretére s az Ö irán­ta való hála kimutatására. A hálaadásnak ez a napja, még abban a szomornságban találja a né­pet, a melyet érez nagy és jó elnöké­nek a halála miatt. Sajnáljak, Me Kinleyt, a volt el­nököt, mert szerettük és becsültük öt s halála módja mélységes aggó­dást szült az ország jövője miatt, a mi nemzetünk kebelében; de ugyan abban az időben erős elhatározás is kél szivünkben, hogy az erős, rend­szereié népszabadság útjáról, a mely nemzeti létünk alapját képezi, sem­miféle csapás által magunkat eltán­torítani nem engedjük. Mégis dacára ennek a nagy veszte­ségnek, igaz az, hogy a föld kerek­ségén egyetlen nemzetnek sincs any- nyi oka a hálára, mint nekünk. Az elmúlt év a békének, s a virágzásnak esztendeje volt. Gyarapodtunk az anyagiakban s képesek voltunk arra is, hogy némi eredményt mutassunk fel a szellemi és erkölcsi irányban is. Emlékezzünk meg arról, hogy ha so­kat nyertünk, sokat várnak tőlünk s az igazi hála a szívből fakad s bár az ajkon jelenik meg, de tettekben lesz nyilvánvalóvá. A Mindenható iráni való hálán­kat itt e földön s ebben az életben úgy mutathatjuk meg, ha teljesít­jük embertársaink iránt való köte­lességeinket. Azért En, Roosevelt Tódor, az E- gyesült Államok elnöke ezennel kije lölöm november hó 28-ikát csütörtö­köt, minta hálaadás napját s • bill­ióm. hogy e napon ennek a ködnek minden lakosa, hagyja abba foglal kozását, házaikban s azokon a helye ken, a hol Istent imádják, adjanak hálát a minden jók adójának azok­ért a számtalan áldásokért, a me­lyekkel megáldotta nemzeti életün­ket.” Halljuk meg mindnyájan a magas helyről jövő szózatot s minden ma­gyar család házában s minden ma­gyar templomban lobogjon e napon a hálának s a szeretetnek a lángja. Kérelem a szives sivasóKímz. Lapunk az “Amerikai Magyar Re­formátusok Lapja” egy mélyen ér­zett közszükség kielégítésére van hi­vatva. Ez a mélyen érzett közszükség az összetartozandóság érzetének ápolá­sa azok között, a kik a lelki sötét­ségtől megszabadulva szabadok let­tek a Krisztusban. Mennyire tölti be lapunk ezt a hi­vatást, annak megítélése lapunk ol­vasóira tartozik. Azt azonban min­den hiúság és dicsekedés nélkül mondhatjuk, hogy a célt Istentől a- dott erőinkhez képest a legbecsülete sebb igyekezettel igyekezünk szol­gálni. Megteszünk mindent arra, hogy lapunk csakugyan összekötő kapocs legyen “délkelet, észak és enyészet” között. Törekszünk arra, hogy olvasóink lapunkban valami o- lyat találjanak, a mely a lelket táp­lálja s még a munkálkodás nehéz napjaiban is megpihenő pontot ké­pezzen olvasóink családjaiban. Arra is kiterjed figyelmünk, hogy ha bár röviden is, a napi kérdések s a világ s főként az amerikai magyar ság életében előforduló események lapunban tárgy altassanak. így, a ki nemesen akar szórakoz­ni; a ki lelkére is gondol, s nemcsak a világnak él, a lei szereti figyelem­mel kisérni a világ eseményeit, sze réti becsüli lapunkat, a mely hova­tovább nélkülözhetlen olvasmány, kedves vendég lesz az amerikai ma gyár protestáns családoknál. Szerelnénk még többet is tenni, jobbat adni. De lapunk fentartása, mint azt. mindenki jól tudja, pénzbe, sok pénzbe kerül. Azért ne vegyék zokon olvasóink, hogy ha most, a mikor már ennek az u j századnak el­ső esztendeje is vége felé siet, felkér jük mindnyájokat, hogy a lap elöfize tési diját, csekély 2 dollárt, lapunk pőnztáírnokához, Td.-Konyha Pál úr­hoz, (Bates st. Ref. Church, Pitts­burg, Pa.)beküldeni szíveskedjenek. Vagy, miután kényszerűségből azt az amerikai szokást, hogy utazókat tartsunk, nekünk is követnünk kell, utazóinkat fogadják szívesen s tá­mogassák őket nagy és nehéz mun­ka jókban. Ne feledje el senki, ki velünk egy vérből való vér, hogy erre a lapra é- getö szüksége van az amerikai ma­gyarságnak. Igen a magyarságnak! Mert mi ve lünk össze van forrva a magyar nem­zeti érzés. A mi magyarságunk neipcsak “ráadás”, hanem törhet- len őszinte ragaszkodás ebben az ide gén országban is a magyar nemzeti eszméhez! Lapunk vallásos lap. De mikor fe lekezetünk érdekeit szolgáljuk, egy­szersmind a magyarság eszményi cél jainak megvalósítására is törek­szünk. Lapunkban, — a mit még nem hangsúlyoztunk —közöljük Sheldon Károlynak nagyhírű, igen szép, “Az ö nyomdokain” cimü regényé­nek a fordítását. Maga ez a regény, édes anyanyelvűnkön olvasva, meg­érdemli, hogy lapunk minél széle­sebb körben elterjedjen. Azért szives olvasók, újra és újra hangsúlyozzuk, hogy akkor mutat­juk meg e lap iránt való hűségün­ket: ha igyekszünk azt minél széle­sebb körben elterjeszteni. így, ha az előfizetők száma szaporodik, a lap még nagyobbá lehet, s több lélekne- mesitö olvasmányt adhat. A kinek füle van, hallja meg sza­vunkat. A kinek szive van, cselekedjék szi ve érzelmei szerint! Testvéri szeretettel A “ Református ok Lapja A áról. (Folytatás és végo.) A legbecsesebb kijelentés végül az a melyet Jézus Krisztusban, élete, jelleme, szavai, és tettei által ada­tott nekünk. (Zsid. 1:1—8). Igya kijelentés fukozatosan haladó. Is­ten nem Nmei tette meg azt mind Áb rali ám mai, a mit Pál apostolnak ki­jelentett. Azt a kijelentést, mely a zsidóknak adatott, messze felülmúl­ja az, a melyet mi keresztyének vet­tünk. Nem szabad tékát figyelmen kivül hagynunk, hogy kijelentésünk oly' történelmi kijelentés, a mely kü lönbözö időben fokozatosan adatott. Ennek az igazságnak ehnellözése nagy zavarokat idézhet elő a szenti- rás tanulmányozásában. Mindazok a nehézségek, melyeket a bibliában levő látszólagos ellentétek támaszta­nak s mindazok az ellenvetések, a melyeket különösen az ó-szövetség egyes részletei ellen felhoztak, ab­ból származtak, hogy sokan nem is­merik el a kijelentésnek fokozatos folyamát. Pedig a kijelentés könnyen fel­ismerhető s gyakran önmagától szem be tűnik. A fátyol feli ebben s mi ké pesek vagyunk megismerni az igaz­ságot. A kijelentés különböző korban s körülmények között és rész szerint adatván, szükséges volt, hogy arról egyr hiteles feljegyzés vezettessék, a mely az utókor számára fentartsa és megőrizze a kijelentett igazságokat. Ezt a feljegyzést hajtották végre a bibliának irói, kik ezért nyertek is­teni ihletést: Az ihletés tehát nem egyéb, mint az az isteni erő, a mely a bibliai könyvek Íróit arra képesítette, hogy* azok az isteni kijelentésnek hü fel­jegyzői legyenek. Sokan próbálták már azt, hogy az ihletést csupán a szellemi igazságok előadására vonatkoztatták s kizár­ják annak hatásköréből -a történet tényeit; de mivei isten önmagát és az igazságot történeti tényekben je­lenté ki, ilyen szétválasztást tenni az eszmei igazság és események kö­zött nem lehet s nem szabad. A té­nyeknek és a tényekben kijelen­tett igazságnak feljegyzésére nyer­tek ihletést a bibliai irók. Maga Jé­zus a történeti emlékek feljegyzésé­re ígéri meg a Szentlélek segítségét. (János XII: 26) Az ihletés azonban nem nyomja el az irók egyéniségét. A biblia Író­nak szabad kezük van az események feljegyzésében; gondolataik kifejező Pénzküldemények és hajójegyek. — Bank és váltó üzlet. ÉLET ÉS TŰZ BIZTOSÍTÁS. Toppiozei XXom_él NYILVÁNOS KÖZJEGYZŐ ÉS MAGIAK ÜGYVÉDI IRODA. Ma: FiókMa. 47 JOHN STREET, 409 Hancock Ave. I á á IBrld.g'epoxt, Ot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom