Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-14 / 46. szám
hét öss/.réves/.te ii Pálnak logikus rendszerével; sem a Mózes első köny vériek egyszerűségét Lukács evangéliumának müveit történeti nyelvével. iízek a különbségek megfigyelésre méltók s azokat szem elöl tévesztenünk nem szabad, lia a bibliának különböző részleteit összehason- litjuk. Ez az az összehasonlítás arra int, hogy a maga helyéről egyetlen egy részletet sem szabad kivennünk s uj részletekkel kapcsolatba hoznunk csak azért, hogy nekünk az értelmezés ne adjon annyi gondot. To vábbá az ilyen összehasonlítás segít azoknak a helyeknek a helyes magyarázására, a melyek látszólag ellenmondásban vannak, de a melyeket azok szerint a körülmények és viszonyok szerint magyarázván, a melyek között létre jöttek: a legerősebb bizonyítékok lesznek a biblia egysége mellett. Mert a biblia egységes könyv. Nem az esetlegesség állította azt össze, mint valamely rendszer nélkül való gyűjteményt, mert a biblia lényegében is egy. Olyan ez a felséges könyv, mint egy fa, a melynek bár gyökerei semmiképen nem ha sonlithatók a levelekhez, azok mégis együtt alkotnak egy egészet. Egy or ganikus egész a biblia is. A különböző müvekből egy szellem áramlik ki, a mely áthatotta, betöltötte a kü zönbözö szerzők szivét s lassan-las- san megértettük megváltás nagy gon dolatát a fokozatos kijelentés bősz szu korszakain át. Kijelentésnek nevezzük Istennek azt a működését, a mely által az emberek előtt ismertté teszi az igazságot. Minthogy pedig Isten maga az igazság, a kijelentésnek tárgya mindenek felett Istennek önkinyilatkoztatása. Isten önkinyilatkoztatása által megtörte az örökkévalóság liallga tását s kilépett a láthatlan szellemi világnak sötétségéből, hogy megismertesse magát gyermekeivel. A ki jelensésnek azonban nem csupán Istennek önkinyilatkoztatása a tárgya, mert Isten az igazságot sokszor emberek által jelentette ki, mint Izrael népének krónikáiban, a Dániel zsoltáraiban, és az apostolok leveleiben. így a kijelentésnek tárgya lett: Istennek gondoskodása az emberről; TARCA, n Mein ii inéi. Olyan kicsik, olyan aprók voltak még. Csak alighogy tudtak még tipegni azokban a féldióhéj nagyságú czipöcskékben, a melyeknek finom szalagocskája hamar összegyűrődött mert nem volt, a ki szépen kisimíthatta volna nekik. Ök pedig azt nem tették, mert egy kicsit vásottak voltak, szerettek a meleg homokban játszadozni és vig farkasosdit űzni az árnyas kert pázsitán. Mert a parókia szép, tágas vala és fala messzire kifeliéflett az erdő felé, kertjének gyümölcse pedig még messzibb elhi- resedett, úgy hogy a tiszteletes ur által nemesitett kajszinokért még a Dunántúlról is útra keltek, a bor pe lig, melyet az ö kertjében szűrtek, nég az idegen külföldi népek asztalira is kikerült. Általán jólét tespedett ott a parókián. Szó volt róla, hogy annyi bol- logságot nem találni sehol. Persze, Istennek akarata az emberi kötelesség és végzettel szemben; az életnek út ja s a megváltásnak isteni módja. A kijelentés vagy tettekben vagy beszéd ban történik. Hangok, látomások, álmok a kijelentésnek első nyomai. Izraelnek egész történeté ben, különösen a Mózes II. könyvének epikus eseményeiben tettek által jelenté ki Isten önmagát és az i- gazságot. Az ó-szövetségben a próféták, az újban pedig az apostolok a kijelentés közvetítői. (folyt, köv ) Vasárnapi iskola. A mértékletesség. Példabeszédek. 23 r. 29—85 v. Felosztás: I. Az iszákosság nagy csapás. 2. A mértékletesség nagy előny. A bor csúfoló, a részegitö itai háborgó és valaki abban gyönyörködik, nem bölcs. (Példabeszédek 20 r. 1 v.) ■ Mint e könyv minden versében, úgy a fentiben is Izrael népének köz felfogása, van kifejezve. Minden nem zetnek vannak példabeszédei: érett élettapasztalat mindeu korból van kijegecesedve eme példabeszédekben. Izrael népének vallása — eltéröleg más népekétől — nagy figyelmet fordított az életre is. Erin- té a nép életét az istenhez, az emberhez s a körülte levő tárgyakhoz való viszonyában. A nép köteles volt istenfélőén, feddhetetlenülés józanul élni. Innen van az, hogy a Példabeszédek könyvében több erkölcsi kérdésre bölcs feleleteket találunk. A szülei bánásmódról a gyermekhez, a gyermeknek viselkedéséről a szülékhez s több ily es kérdésről, az iszákosság veszedelmes voltáról, mely a mai társadalomnak legnagyobb bűne. A mit ama régi kor bölcse feljegyzett, annak a mai kor tapasztalatai is igazat adnak, mert kétségbe vonhatat- lan számadatokkal lehet bizonyítani a mértékletlenségszomoru következményeit. I. Az iszákossúg nagy csapás. Azt kérdezi alapigénk (23 r. 29 v.) kinek ! jaj? kinek panaszt kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek elboru | lásaí Kérdezhetjük ezt ma issta-| Ián a feleletet sem nehéz megtalálni, j Inkább nézzük e bűn szomorú következményeit. lszür. Szegény n yéj tesz. Bostonban 415 családot meg j kérdeztek, hogy miért élnek perié szes és egészségtelen pincelakások- ! ban s a felelet az lett. hogy 150 eset- i ben a családfő mértékletlensége miatt kell ezt tenniük. Nemrég olvashattunk egy ilyen hirdetést: Tudják meg * kiket illet, I hogy a ki egy év alatt naponként | háromszor ez italmérésbe jön s mind annyiszor egy ital pálinkáért 10 centet tizet, év végén ajándékba kap 5 hordó linóm lisztet, i 00 font cukrot, ugyanannyi rizst, 10 font kávét, 10 gallon szirupot, 50 yard ruhaszövetet, 3 pár cipőt, egy $K>.50-es kabátot nejének s ü maga készpénz adományt fog kapni. 2- szor. Mértekletlenség a bűn föo- ka. Connecticut államban 100 bezárt emberből 96 Vagy 9? iszákosság áldozata. S mily más következményei lehetnek az iszákosságnak; visz szaélés, gyermek, család elhanyagolás; aláás minden jó szándékot, megrontja a család életét s kockára teszi a gyermekek jövőjét is. 3- szor. Aláássa az egészséget és fel dúlja az életet. Az alcoholnak az orvosságban van helye. Néha jó hatású lehet; azonban hires orvosok tanítják s igen erős férfiak tapasztalásból azt állítják, hogy a nagymérvű ivás nem erősíti a^testet. Az életbiztosító társulatok is két osztályt állítanak fel. A szeszes italokkal élők | közt a halandóság 29 százalékkal na j Jgyobb minta mértékletesek közt.) 4- szer. A mórtékletlenség istente- j ■ len életre vezet. Aláássa a lélek épségét is, nemcsak a testét. Átjárja az agyvelöt, úgy hogy elveszti a gon j dolkozási és ítélő képességet. Különösen gyöngíti az akaratot, rrgy, | hogy összeroncsolja az elhatározási képességet. Az ilyen állapotban levőknél a rossz gondolatok és szenvedélyek a kedveltek. Az erős ital rab | jai végre önmagokat szennyezik be | bűnökkel. S az ezekkel való mégha sonlás még nem szabadit meg az ital j hatalmából. Olyan életelveket kell mig a kis tiszteletesnó élt. Kicsi vala ö, mint az ujjam, de fürge s gyors járású, mint a gvik és ha egyik pillanatban a kert kusza növényeit á polgatta, már a másik pillanatban a konyhába perdült be és hófehér kezével nagy darab tésztában tapis- kolt, melyből foszlósbélü kenyér volt készülendő. A szive, a lelke meg maga. a jóság. Úgy tudott az egyszerű ember nyelvén beszélni, hogy uj élet támadt szavai után azok szivében, a kik nagy bánattal terhel ve ménének hozzá; a kik pedig szegénységüket, nyomorúságukat panaszolták el nála, üres kezét sohasem látták, mert tudta azt, hogy nincs nagyobb keserűség az éhségnél és nem nyitja meg jobban valami a panasz, a kétségbeesés zaboláját, mint a nincs, a holnapnak farkaséhü bizonytalansága. Hiszen parókián nőtt fel, az ö atyja is pap volt, anyjától megtanulta, hogyan kell bánni az emberekkel. Mert nem a pap tud ja boldogítani népét az ö tudományá val, hanem a tiszteletesnó az ö szere- tetével, a mely gyógyító balzsam és égető tüzes vas egy pillanat alatt. meghonosítani, a melyek elnyomják i- szenvedélyt: feddhetetlen életfolytatást, mértékletességet ésistenléiel met lenemnek; Ez a Jézus evangyeliomából szárzik s igen nagy segítségünkre van; jótékony hatása szemmel látható az emberen. Hogy a szem nemtelen kívánságait elnyomja, feddhetetlenségre int, a bűnök ellen erényre, az iszákossággal szemben lefesti a mértékletesség áldásait. II. A mértékletesség előnyei. A mértékletes embernek sok előnye van az élet harcában mindenféleképpen. Ha a siker legegyszerűbb fokától felfelé vizsgálódunk, a mérleg az ilyen ember javára billen. Tisztelt és megbízható azok előtt, a kikkel érintkezik s a sikerhez eme felette szükséges kelléket nem nyelheti és tarthatja meg a mértéktelen. Egy ügyes-bajos józan életű ügyvédet keres; a beteg ilyen orvost, a kereskedő ilyen segédet. Bár más tekintetben egyenlő két ember, az állásra a mértékletes lesz megválaszt ya. Több élethivatás határozottan Uegkrvájya, hogy az ember mértékletes legyen, Vasuttársulatok nem engedik meg az ital haszná latát, inig alkalmazottaik szolgálatban vannak, De magasabb szempontokból is lehet mérlegelnünk « mértékletességet. Mindenkinek az a hivatása, hogy lelkieröit a legjobban kifejtse. Minden, a mi e célt akadályozza, kerülendő. De az ember nemcsak magáért felelős, mert az ember nemcsak magáért él. Ha családja vaüy reá feleségének s gyermekeinek nagyobb szüksége van, minta falat kenyérre. Azokra nézve szükséges az ö tiszteit életfolytatása, melyre később is büszkék lehetnek. Ö egy állam polgára, vagy egy tár saság tagja s mint ilyen, úgy le van kötve s úgy kell élnie, hogy az állam nak és a társaságnak is javát munkálja. S végre neki Isten országa tagjának is kell lennie. Ne csak megőrizze tehát magát a rossztól, de sőt teljesen a jóra szentelje magát. Ez a legjobb mód, hogy meggyőzzük a go noszt. A krisztusi élet a valódi mértékletes élet. Ez kihágásra nem vetem eNagy volt az ö szerelme a kicsiny Bözsike, meg a kicsi Lajika iránt is, olyan nagy, a mekkora csak egy é- des anyáé lehet. Nem is volt boldogabb gyérek a föld hátán, minta két papgyerek. Lekváros kenyér, mé- zesdió, aszalt szilva, csengő körte az ö számukra termett és az édes anya az ö számukra tartogatta meleg csók jait, féltve óvó ölelését. Csak az ö szivük volt telistele mindig azzal az érzéssel, a mi a gyermekszíveket befutja az élet hajnalán. Hogy egy csúnya zivataros éjszakán hogy csapkodták a tisztaletesék hálószobájának az ajtaját, hogy szaladgáltak le és föl kétségbeesett emberek és hogyan beszéltek egymáshoz rémes suttogással, hogy meg ne hallják a gyermekek, és hogyan vált másnap reggelre minden olyan gyászosra — minek volna elbeszél- nam. Bözsike, meg Lajika sírva csókolgatta az édes jó apát, a kinek szemei minkig könnyesek valának, s a ki olyan reszketős hangon beszélt mindenkivel. Azután meg egymásra borultak és úgy ölelték egymást; mert odaát a szomszédos szobában valami szomorú ének zsongott fel hirtelen, a mi reszketőssé tette a szi veiket, és a sötétben félni kezdtek ott a kis ágyukban s lassú susogás- sal liivni kezdtek valakit, a ki eddig minden este levetkőztette, betakarta őket s egy kicsi imát mondott el előttük. —Anyuka, miért mentél el, miért hagytál itten bennünket....'... —Anyuta, gyere mán, fázok.... És a Lajika szemeire nem jött á- lom. Bözsike eleinte mozgolódott a puha derékajon, de aztán lassan el- szenderült, kicsi pilláira valami nehéz teher sulyosodott s lehúzta egészen. De Lajika nem akart engedni annak a nagy tehernek, a szemeit erősen fölmeresztette: nem akart a- aludni. —Azért sem, mig az anyuka meg nem csókol.... Motyogta ott magában. Aztán a kis paplan csúcsát a szájába vette és majszolgatta, mint régen azt a valamit, a mi olyan é- des volt. De nem álhatta sokáig; lassan leszállt kicsi ágyáról, minden nesz. nélkül kezdett előre tipegni, hogy valamikép föl ne ébreszsze iiií;ili tiifImi