Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-14 / 46. szám

hét öss/.réves/.te ii Pálnak logikus rendszerével; sem a Mózes első köny vériek egyszerűségét Lukács evangé­liumának müveit történeti nyelvé­vel. iízek a különbségek megfigye­lésre méltók s azokat szem elöl té­vesztenünk nem szabad, lia a bibliá­nak különböző részleteit összehason- litjuk. Ez az az összehasonlítás arra int, hogy a maga helyéről egyetlen egy részletet sem szabad kivennünk s uj részletekkel kapcsolatba hoz­nunk csak azért, hogy nekünk az ér­telmezés ne adjon annyi gondot. To vábbá az ilyen összehasonlítás segít azoknak a helyeknek a helyes ma­gyarázására, a melyek látszólag el­lenmondásban vannak, de a melye­ket azok szerint a körülmények és viszonyok szerint magyarázván, a melyek között létre jöttek: a legerő­sebb bizonyítékok lesznek a biblia egysége mellett. Mert a biblia egységes könyv. Nem az esetlegesség állította azt össze, mint valamely rendszer nél­kül való gyűjteményt, mert a biblia lényegében is egy. Olyan ez a felsé­ges könyv, mint egy fa, a melynek bár gyökerei semmiképen nem ha sonlithatók a levelekhez, azok mégis együtt alkotnak egy egészet. Egy or ganikus egész a biblia is. A külön­böző müvekből egy szellem áramlik ki, a mely áthatotta, betöltötte a kü zönbözö szerzők szivét s lassan-las- san megértettük megváltás nagy gon dolatát a fokozatos kijelentés bősz szu korszakain át. Kijelentésnek nevezzük Istennek azt a működését, a mely által az em­berek előtt ismertté teszi az igazsá­got. Minthogy pedig Isten maga az igazság, a kijelentésnek tárgya min­denek felett Istennek önkinyilatkoz­tatása. Isten önkinyilatkoztatása ál­tal megtörte az örökkévalóság liallga tását s kilépett a láthatlan szellemi világnak sötétségéből, hogy megis­mertesse magát gyermekeivel. A ki jelensésnek azonban nem csupán Is­tennek önkinyilatkoztatása a tár­gya, mert Isten az igazságot sokszor emberek által jelentette ki, mint Iz­rael népének krónikáiban, a Dániel zsoltáraiban, és az apostolok levelei­ben. így a kijelentésnek tárgya lett: Istennek gondoskodása az emberről; TARCA, n Mein ii inéi. Olyan kicsik, olyan aprók voltak még. Csak alighogy tudtak még ti­pegni azokban a féldióhéj nagyságú czipöcskékben, a melyeknek finom szalagocskája hamar összegyűrődött mert nem volt, a ki szépen kisimít­hatta volna nekik. Ök pedig azt nem tették, mert egy kicsit vásottak voltak, szerettek a meleg homokban játszadozni és vig farkasosdit űzni az árnyas kert pázsitán. Mert a pa­rókia szép, tágas vala és fala messzi­re kifeliéflett az erdő felé, kertjének gyümölcse pedig még messzibb elhi- resedett, úgy hogy a tiszteletes ur által nemesitett kajszinokért még a Dunántúlról is útra keltek, a bor pe lig, melyet az ö kertjében szűrtek, nég az idegen külföldi népek aszta­lira is kikerült. Általán jólét tespedett ott a paró­kián. Szó volt róla, hogy annyi bol- logságot nem találni sehol. Persze, Istennek akarata az emberi köteles­ség és végzettel szemben; az életnek út ja s a megváltásnak isteni módja. A kijelentés vagy tettekben vagy beszéd ban történik. Hangok, láto­mások, álmok a kijelentésnek első nyomai. Izraelnek egész történeté ben, különösen a Mózes II. könyvé­nek epikus eseményeiben tettek ál­tal jelenté ki Isten önmagát és az i- gazságot. Az ó-szövetségben a pró­féták, az újban pedig az apostolok a kijelentés közvetítői. (folyt, köv ) Vasárnapi iskola. A mértékletesség. Példabeszédek. 23 r. 29—85 v. Felosztás: I. Az iszákosság nagy csapás. 2. A mértékletesség nagy előny. A bor csúfoló, a részegitö itai há­borgó és valaki abban gyönyörkö­dik, nem bölcs. (Példabeszédek 20 r. 1 v.) ■ Mint e könyv minden versében, úgy a fentiben is Izrael népének köz felfogása, van kifejezve. Minden nem zetnek vannak példabeszédei: érett élettapasztalat mindeu korból van kijegecesedve eme példabeszédek­ben. Izrael népének vallása — el­téröleg más népekétől — nagy fi­gyelmet fordított az életre is. Erin- té a nép életét az istenhez, az ember­hez s a körülte levő tárgyakhoz való viszonyában. A nép köteles volt istenfélőén, feddhetetlenülés józanul élni. In­nen van az, hogy a Példabeszédek könyvében több erkölcsi kérdésre bölcs feleleteket találunk. A szülei bánásmódról a gyermekhez, a gyer­meknek viselkedéséről a szülékhez s több ily es kérdésről, az iszákosság veszedelmes voltáról, mely a mai tár­sadalomnak legnagyobb bűne. A mit ama régi kor bölcse feljegyzett, annak a mai kor tapasztalatai is iga­zat adnak, mert kétségbe vonhatat- lan számadatokkal lehet bizonyítani a mértékletlenségszomoru következ­ményeit. I. Az iszákossúg nagy csapás. Azt kérdezi alapigénk (23 r. 29 v.) kinek ! jaj? kinek panaszt kinek ok nélkül való sebek? kinek szemeknek elboru | lásaí Kérdezhetjük ezt ma issta-| Ián a feleletet sem nehéz megtalálni, j Inkább nézzük e bűn szomorú kö­vetkezményeit. lszür. Szegény n yéj tesz. Bostonban 415 családot meg j kérdeztek, hogy miért élnek perié szes és egészségtelen pincelakások- ! ban s a felelet az lett. hogy 150 eset- i ben a családfő mértékletlensége mi­att kell ezt tenniük. Nemrég olvashattunk egy ilyen hirdetést: Tudják meg * kiket illet, I hogy a ki egy év alatt naponként | háromszor ez italmérésbe jön s mind annyiszor egy ital pálinkáért 10 cen­tet tizet, év végén ajándékba kap 5 hordó linóm lisztet, i 00 font cukrot, ugyanannyi rizst, 10 font kávét, 10 gallon szirupot, 50 yard ruhaszöve­tet, 3 pár cipőt, egy $K>.50-es kabá­tot nejének s ü maga készpénz ado­mányt fog kapni. 2- szor. Mértekletlenség a bűn föo- ka. Connecticut államban 100 be­zárt emberből 96 Vagy 9? iszákosság áldozata. S mily más következmé­nyei lehetnek az iszákosságnak; visz szaélés, gyermek, család elhanyago­lás; aláás minden jó szándékot, meg­rontja a család életét s kockára teszi a gyermekek jövőjét is. 3- szor. Aláássa az egészséget és fel dúlja az életet. Az alcoholnak az orvosságban van helye. Néha jó ha­tású lehet; azonban hires orvosok ta­nítják s igen erős férfiak tapasztalás­ból azt állítják, hogy a nagymérvű ivás nem erősíti a^testet. Az életbiz­tosító társulatok is két osztályt állí­tanak fel. A szeszes italokkal élők | közt a halandóság 29 százalékkal na j Jgyobb minta mértékletesek közt.) 4- szer. A mórtékletlenség istente- j ■ len életre vezet. Aláássa a lélek ép­ségét is, nemcsak a testét. Átjárja az agyvelöt, úgy hogy elveszti a gon j dolkozási és ítélő képességet. Külö­nösen gyöngíti az akaratot, rrgy, | hogy összeroncsolja az elhatározási képességet. Az ilyen állapotban le­vőknél a rossz gondolatok és szenve­délyek a kedveltek. Az erős ital rab | jai végre önmagokat szennyezik be | bűnökkel. S az ezekkel való mégha sonlás még nem szabadit meg az ital j hatalmából. Olyan életelveket kell mig a kis tiszteletesnó élt. Kicsi va­la ö, mint az ujjam, de fürge s gyors járású, mint a gvik és ha egyik pil­lanatban a kert kusza növényeit á polgatta, már a másik pillanatban a konyhába perdült be és hófehér ke­zével nagy darab tésztában tapis- kolt, melyből foszlósbélü kenyér volt készülendő. A szive, a lelke meg maga. a jóság. Úgy tudott az egyszerű ember nyelvén beszélni, hogy uj élet támadt szavai után azok szivében, a kik nagy bánattal terhel ve ménének hozzá; a kik pedig sze­génységüket, nyomorúságukat pa­naszolták el nála, üres kezét sohasem látták, mert tudta azt, hogy nincs nagyobb keserűség az éhségnél és nem nyitja meg jobban valami a pa­nasz, a kétségbeesés zaboláját, mint a nincs, a holnapnak farkaséhü bi­zonytalansága. Hiszen parókián nőtt fel, az ö atyja is pap volt, any­jától megtanulta, hogyan kell bánni az emberekkel. Mert nem a pap tud ja boldogítani népét az ö tudományá val, hanem a tiszteletesnó az ö szere- tetével, a mely gyógyító balzsam és égető tüzes vas egy pillanat alatt. meghonosítani, a melyek elnyomják i- szenvedélyt: feddhetetlen életfoly­tatást, mértékletességet ésistenléiel met lenemnek; Ez a Jézus evangyeliomából szár­zik s igen nagy segítségünkre van; jótékony hatása szemmel látható az emberen. Hogy a szem nemtelen kí­vánságait elnyomja, feddhetetlen­ségre int, a bűnök ellen erényre, az iszákossággal szemben lefesti a mér­tékletesség áldásait. II. A mértékletesség előnyei. A mértékletes embernek sok előnye van az élet harcában mindenfélekép­pen. Ha a siker legegyszerűbb fo­kától felfelé vizsgálódunk, a mérleg az ilyen ember javára billen. Tisztelt és megbízható azok előtt, a kikkel érintkezik s a sikerhez eme felette szükséges kelléket nem nyel­heti és tarthatja meg a mértéktelen. Egy ügyes-bajos józan életű ügy­védet keres; a beteg ilyen orvost, a kereskedő ilyen segédet. Bár más tekintetben egyenlő két ember, az állásra a mértékletes lesz megválaszt ya. Több élethivatás határozottan Uegkrvájya, hogy az ember mérték­letes legyen, Vasuttársulatok nem engedik meg az ital haszná latát, inig alkalmazottaik szolgálatban vannak, De magasabb szempontokból is le­het mérlegelnünk « mértékletessé­get. Mindenkinek az a hivatása, hogy lelkieröit a legjobban kifejtse. Minden, a mi e célt akadályozza, ke­rülendő. De az ember nemcsak ma­gáért felelős, mert az ember nem­csak magáért él. Ha családja vaüy reá feleségének s gyermekeinek na­gyobb szüksége van, minta falat ke­nyérre. Azokra nézve szükséges az ö tiszteit életfolytatása, melyre ké­sőbb is büszkék lehetnek. Ö egy állam polgára, vagy egy tár saság tagja s mint ilyen, úgy le van kötve s úgy kell élnie, hogy az állam nak és a társaságnak is javát mun­kálja. S végre neki Isten országa tagjá­nak is kell lennie. Ne csak megőriz­ze tehát magát a rossztól, de sőt tel­jesen a jóra szentelje magát. Ez a legjobb mód, hogy meggyőzzük a go noszt. A krisztusi élet a valódi mértékle­tes élet. Ez kihágásra nem vetem e­Nagy volt az ö szerelme a kicsiny Bözsike, meg a kicsi Lajika iránt is, olyan nagy, a mekkora csak egy é- des anyáé lehet. Nem is volt boldo­gabb gyérek a föld hátán, minta két papgyerek. Lekváros kenyér, mé- zesdió, aszalt szilva, csengő körte az ö számukra termett és az édes anya az ö számukra tartogatta meleg csók jait, féltve óvó ölelését. Csak az ö szivük volt telistele mindig azzal az érzéssel, a mi a gyermekszíveket be­futja az élet hajnalán. Hogy egy csúnya zivataros éjsza­kán hogy csapkodták a tisztaletesék hálószobájának az ajtaját, hogy sza­ladgáltak le és föl kétségbeesett em­berek és hogyan beszéltek egymás­hoz rémes suttogással, hogy meg ne hallják a gyermekek, és hogyan vált másnap reggelre minden olyan gyászosra — minek volna elbeszél- nam. Bözsike, meg Lajika sírva csó­kolgatta az édes jó apát, a kinek sze­mei minkig könnyesek valának, s a ki olyan reszketős hangon beszélt mindenkivel. Azután meg egymás­ra borultak és úgy ölelték egymást; mert odaát a szomszédos szobában valami szomorú ének zsongott fel hirtelen, a mi reszketőssé tette a szi veiket, és a sötétben félni kezdtek ott a kis ágyukban s lassú susogás- sal liivni kezdtek valakit, a ki ed­dig minden este levetkőztette, beta­karta őket s egy kicsi imát mondott el előttük. —Anyuka, miért mentél el, miért hagytál itten bennünket....'... —Anyuta, gyere mán, fázok.... És a Lajika szemeire nem jött á- lom. Bözsike eleinte mozgolódott a puha derékajon, de aztán lassan el- szenderült, kicsi pilláira valami ne­héz teher sulyosodott s lehúzta egé­szen. De Lajika nem akart engedni annak a nagy tehernek, a szemeit erősen fölmeresztette: nem akart a- aludni. —Azért sem, mig az anyuka meg nem csókol.... Motyogta ott magá­ban. Aztán a kis paplan csúcsát a szájába vette és majszolgatta, mint régen azt a valamit, a mi olyan é- des volt. De nem álhatta sokáig; lassan leszállt kicsi ágyáról, min­den nesz. nélkül kezdett előre tipeg­ni, hogy valamikép föl ne ébreszsze iiií;ili tiifImi

Next

/
Oldalképek
Tartalom