Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-10 / 41. szám
II. Évfolyam. ______________________________Bridgeport, Conn, és Pittshnrg, Pa.. 1091 Október 10-én________________________________41. szám. Kiadó ds társszi o: ic o üst -2- e: .s ■ is. e, pittsburgi ref. Előfizetési és hirdetési p* .3 mindennemű jelentések az ő címére: Bates st. Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők. _____________• Associate Editor: Ee-sr. E.E"CT3Li KOITTHJL, Pastor of the First Hung. Ref. Church, ) Bates Street, Pittsburg, Pa. 2>v£eg:5elerL minden cső- töltődön. Előfizetési ár eg-37- énre: -S-zaeritsáToa .^2. l^agny-arország-ra $2.50. Az Amerikai Hagy ar Ref. Egyesületnek hivat- los lapja. A lap tiszta Jövedc ne amerikai magyar ref. egyházi cil. >kra, fóráit tátik. Published every Thursday by tíie “Hiiiltói Sentinel ills Cint,” Cor. Howard Ave. & Pine st., Bridgeport, Conn. ENTERED AT THE POST OFFICE AT BrIDG í’ORT, CONN. AS SECOND CLASS MAIL MATTER. Egpíiázi neszén mate HaiaSíKáu. Irta: tKalassay Sán.clcr. Felelős szerkesztő: KALASSAY S_S_:iSr:DOE bridgeporti ref. lelkész. : A lap szellemi részét illető minden közlemény az ő címére: Cor. Howard Ave. & Pine Street, Bridgeport, Conn, küldendő. EDITOR: Ee-sr. .ZS-lez:. ZEsZalassajr, Pastor of the Hungarian Ref. Church, Cor. Howard Ave. & Pine st. Bridgeport.-212^EEEIZ:iLI (Hungarian=AmerLan Reformed Sentinel.) Alapige: CXXXVII. /sol. 1—6. Lehet-e fájdalmasabb, szomorúbb esemény egy nemzetnek az életében, mint az, a mikor nemzeti létet, önállóságát elveszíti ? Bizonyára nincs fájóbb sebb annál, mint a melyet a hontalanság éles fegyvere üt az igaz hazafiak szivén. Ezt a fájdalmat érezte Izrael népe, mikor Nabugadnezár seregei elfoglalták a fényes Jeruzsálemet s a nép javát rab láncokra fűzve Babvloniá- ba vitték hosszú, szomorú fogságra. Ki tudná megmérni a halálig hiv zsidó nép fájdalmának mélységét ? Ki tudná megérteni a keserűség hullám veréseit, a mely háborgott szivükben a fogság szomorú napjaiban. Hányszor fakadt ajkukon panaszos sóhajtás ! Hányszor tört fel a szívből fájdalmas ének, szomorú dal ! Csak az ös füzek a babyloni vizek partjain tudnák azt megmondani ! Ezek voltak a honfi szivböl kitörő fájdalomnak e közvetlen tanúi. Este van. Lágy szellő suhan végig a viz felett s vékony fodrokat ver a folyó sima tükrén. A folyó partján a félhomályban egy csapat férfi áll. Erős, hatalmas alak mind. Vihar- edzett arcaikon sötét bu honol s ajkukon felzendül a fohász, az erős fogadás: “Ha elfelejtkezném rólad oh Jeruzsálem: felejtkezzék el magáról az ón jobb kezem !” Minő erős megnyilatkozása ez a szeretetnek! Egész lényüket egy gondolat tölti be ezeknek a honfiaknak, szabadnak látni újra Judeát s Jeruzsálem fényes templomában borulni le a hatalmas Jehova előtt ! Arcukon sötét gyász ül, de szivüket erős reménység tölti be, mert tudják, hogy az Ur fel kél és könyörül a Si- onon, ha eljön az idő. Nincs nép az emberiség történetében, a melynek sorsa hasonlóbb volna Izrael népének történetéhez, mint a magyar nép. Szomorú napok, súlyos keresztek hordozása által próbálta meg az Ur a választott népet. Súlyos napokat, nehéz kereszteket bocsátót reánk is. De ezek csak eszközök voltak. Erünket próbálta meg az Ur csupán s eljött hozzánk is, mint Izraelhez s könyörült rajtunk, mikor eljött az idő. Azokról az időkről emlékezünk most meg, mikor mi is Babylonnak folyó vizei mellett ültünk és sirtunk, mikor megemlékeztünk a Sionról. Oh mert nekünk is kötelességünk az emlékezés ! Ha valamely nemzet történetéi < h vannak olyan lapok, a melyek a ke sö nemzedékek lelkét az emlékezeti ■ hangolják: úgy a magyar netnzi történetében keressük ezeket a lapé kát. E történetnek minden lapja vérrel írott történet. Örök harcol kellett vívnia, e népnek függetlensé- geért, szabadságáért. Mindenfeléi ellenség tört reá. Török, tatár száguldott rajta keresztül, majd fiai emeltek fegyvert ellene, s bírásáéi-?'' szomszédja mindent elkövetett, de az Ur el nem hagyta, de az Ur megszabadító minden ellenségtől. Ne feledkezzünk el azért a mi édes hazánkról ! Igaz, hogy most távol esténk tőle. Távolabb, mint a forgó szél által sodort falevél; igaz, hogy itt munkánk, fáradságunk után könnyebb a sorsunk, mint az elhagyott hazában, óh de azért a szivjo- gát senki se tagadhatja meg. Vissza- vissza szállunk azért az emlékezet szárnyain a hármas halom és uóg; folyó hazájába. Ki-ki megyünk a hullámzó tenger partjaira s mig hallgatjuk a tenger mormolását, szivünkben erős fogadás kell: “Ha elfelejtkezném rólad óh Jeruzsálem, felejtkezzék el magáról az én jobb kezem !” Legyen azért ez az óra az emlékezeté ! *-XAllottál-e már haldokló szeretteid ágyánál ? Láttad-e azt az iszonyatos küzdelmet, a melyet az élet és halál vivnak egymással az emberben ? Az arc sárga szint ölt, a szemek fénye kialszik, a kéz hidegebb, mindig hidegebb lesz s végre megszűnik a szív dobogása is ! El tudnád-e felejteni azt a pillanatot, midőn láttad kialudni annak szeméből az életnek lángját, ki neked a legkedvesebb volt s tudnád-e elfelejteni azt a percet, midőn a hideg tetemet nehéz koporsóba zárták, mély sírba helyezték s földdel betakarták ? Oh nem. Százszor is megjárod a golgotha útját ! Oh mert az emlékezés sokszor a golgothárá vezet. Életünknek egén nem mindig nap ragyog, több a sötét éjjel, az az irtózatos, mikor a szél süvít s a vihar tör, rombol ! Ha azt megtagadod, ki hü szere- tetben hagyott itten téged s igy tekint le reád fényes menylakából, úgy tagadjon meg téged a te jobb kezed is. Hát azokat, a kik mindnyájunkért haltak vértanúi halált, ki tudná feledni ? Senki, kinek szivét nemes érzelem hatja át! hol a tizenhárom nuu tyrju leit a szabadságnak ! A szabadságot isten oltotta az emberi szívbe. De az ember arra hasz 11 álfa fel, hogy rabságba hajtsa embertársát s ha valaki akaratának nem enged, előtte meg nem hajol, úgy kész arra is, 'hogy mások életének elrablásával szerezzen érvényt zsarnoki hajlamainak. Embernek nincs joga arra, hogy elvegye felebarát ja életét. Az élet Istennek ajándéka s igy csak ö veheti azt vissza tölünk. De hányszor jönnek ellenmondásba az emberi törvények az istenivel s az egyes emberek pedig mind a kettővel. Ha gonosztevőt, ki lábbal tapodta az isteni és emberi törvényeket, halálra ad a földi igazság szolgáltatás, azt még értjük, vagy legalább igyekszünk magunknak megmagyarázni. De a gonosztevőkkel egy rangba he lyezni azokat, a kik hazájuk védelmére fegyvert fogtak, kik a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméiért készek voltak feláldozni életüket: ez olyan rejtély, a melyet csak a hatalmon levő zsarnokok vadálla- tias szivéből tudunk kimagyarázni. Pedig október 6-ikán — a magyar nemzet nagy péntekén, — ezelőtt 52 évvel ez történt az aradi várban. Tizenhárom olyan férfiun hajtották végre a halálos ítéletet, a kiknek semmi más bűnök nem volt, mint hogy a hazát szerették s nagy és nemes lelkűk tudott lángolni a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméiért ! * * * Igen testvéreim, azt mondja a zsarnokság, hogy ez bűn volt. És igy bűnös volt a mi édes hazánknak minden fia. Nem volt senki az egész országban, kinek szive együtt ne dobogott volna a vértanuk szivével! Nem volt senki, kinek könyzápor ne hullott volna szeméből, mikor Haynaunak borzalmas vérengzéséről hirt hallott. Hiszen ekkor az egész nemzet egy volt. Egy volt a lelkesültségben, egy volt a küzdelemben, egy volt a szenvedésben s egy volt a reménységben is. Lánglelkü apostolának szavára talpon volt a nemzet, hogy kivívja függetlenségét, szabadságát. A harcból senki sem akart elmaradni. Az ifjú ott hagyta szüleit, az öreg megszokott házi tűz helyének kényelmeit, a vőlegényt menyasszonyának hűl ló könyei se tartották vissza. A lel- kesültség csoda dolgokat teremtett, de mit ért a győzelmek egész sorozata, mit értek a csudálatra méltó hősi te: i< k, lm egy j ár ember szivéből a hiúság, a 1n1g.ua vágyás gyüleletes lángját nem tudta kioltani a honszeretet ! Óh mert nem csak a nagy haderő, a melylyel oros/.ország elárasztotta hazánkat volt az oka a világosi fegyver letételnek, hanem a vezérek hiúsága és egymás iránt való féltékeny - kedése is. Ne keressük, ne kutassuk az okokat, a melyek a gyászos véget siettették. A történet Írók dolga ez. Elégedjünk meg azzal, hogy a fényes nappalra sötét éjszaka következett. Minő éjszaka volt ez ! Úgy tetszett, hogy egy-nemzet alu- sza örök álmát leple alatt. Bizony elmondhattuk, hogy a fűz fákra függesztettük hegedűnket, Babylonnak közepette, jóllehet ugyan azok, a kik oda minket fogva vittek vala, kívántak tőlünk vigságos éneket, ezt mondván: Énekeljetek nekünk a Sionnak énekei közül! Mi módon énekeltük volna az Urnák énekét idegen földön ? Saját honában idegenné lett a magyar. Halotti csend borult az egész országra — Világos után. Egy szó volt hallható csupán s ez Haynaunak szava volt. E szónak nyomán könyzápor fakadt! Habár a Világosi fegyver letétel az orosz hadsereg vezére előtt történt is: az osztrák sereg vért szom jazó parancsnoka még is meg tudta valósítani hóhéri munkáját. A fogságba került hősök, kik annyiszor éreztették vele fegyverük erejét: lettek vérszomjá- nak legelső áldozatai. Meg fagy az emberben a vér, ha arra a borzalomra gondol, a mely megnyitja Magyarország elnyomatásának korszakát! Volt eset rá, hogy a zsarnokság elhallgattatta a szabadságod zengő ajkakat; volt eset rá, hogy hazájuk védelmében rendre hullottak el a legdicsöbb férfiak: de egy napon 13-at kivégeztetni a nemzet leghübb fiai, a szabadság legnemesebb védői közül, ez páratlanul áll az emberiség történetében. Es ez még csak a kezdet kezdete volt. Jöttek aztán többen, s abban a szegény- elnyomott hazában szabadon még gondolkozni se volt szabad. A honfibú az emlékezetben keresett vigasztalást! És azóta mindig emlékezünk. Könnyek árja nem fa. kad ugyan szemeinkben, de keblünket nagy és nemes elhatározások töltik be ezen a napon,a mig lelkünk a magyar nemzet Golgotháján imád. kozik. Imádkozunk emléketeknél, ti nagy, dicső férfiak ! S mig áldozunk az emLelkünknek szárnyain azért mi is 0 Pénzküldemények és hajójegyek. — Bank és váltó üzlet. ÉLET ÉS TŰZ BIZTOSÍTÁS. Toppiczer Koméi NYILVÁNOS KÖZJEGYZŐ ÉS MAGYAR ÜGYVÉDI IRODA. Ma: FióMa. 47 JOHN STREET, 409 Hancock Ave. IQrid-greport, Ct_