Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-11 / 28. szám
7 Különféléid, A szent írás ellenségei. Ilyenek is vannak, még pedig szép számmal, Tagadják ezek a biblia Istentől való kijelentését s talán egy könyv ellen sem Írtak annyit, mint a Szentirás ellen. A különféle népek nyelvén Írott • bibliaellenes könyvek nagyon sok ezerre mennek s a Szentirás tenintélyét még sem tudják megsemmisíteni. Csodálatos, hogy a romai pápák sem voltak jó véleményben a bibliáról. Igyekeztek is annak terjedését és olvasását lehetőleg meggátolni. S ez nagyon is természetes, mert nem nagyon szeretnék, ha a hívek felismernék, hogy mennyire eltávoztak a Jézus és az apostolok egyszerű tanításaitól. IV. Pius pápa rendeletet adott ki, a melyben azt mondja, hogy a biblia olvasása csak azoknak engedhető meg, a kiknek a lelkészek, vagy gyóntató atyák véleménye szerint ártalmukra nincsen, VIII. Orbán pápa. 1631-ben pedig azt rendelte, hogy még a püspököknek sem szabad a különböző nyelvekre lefordított bibliát olvasni. VII. Pius pápa 1816-ban kibocsátotta levelét az áldásos bibliai társulatok ellen s azok munkáját dög- leletesnek, egy istentelen társaság gonoszságának és gazságnak nevezte el. A mostani pápa XIII. Leó pedig a tiltott könyvek közé sorozta a nép nyelvére lefordított bibliákat s a fajtalan iratokkal egy sorba helyezte. így gondolkoztak a pápák a bibliáról. Pedig annak olvasása nemcsak forrása, de éltető lelke is. Mi pedig azt mondjuk tudakozzátok az Írásokat: mert annak olvasása erősiti a hitet, megvigasztalja a lelket s egyedül képes boldoggá tenni ebben a változásokkal teljes földi életben. A hol nem hájasodnak. Ilyen hely is van a földön, a hol nem akarják ismerni a házas életet s nem alapítanak ez emberek családot s nincsen egyetlen gyermek sem. Ez a különös hely pedig Szibériában van, Bolsekaja-Majka városa ez, melynek lakóit az orosz kormány vallásuk miatt számüszte Szibériába. A minap felfedező útjáról tért vissza egy szentpétervári kutató s az ottani népről ezeket mondja. Bolsekaja-Majka városa példásan tiszta és rendes. A széle 3 és gondozott utcák mentén szilárd építésű házak emelkednek. S bár a világas színre mázolt házakon semmiféle díszítés sincs, mégis szinte barátságos külsejűvé teszik a várost. A lakosok szeretik a világos színeket különösen a fehéret. A szobák bútora fehér vagy világos szinti, a ruházat szintén, férfi és asszony egyforma öltözéket visel és fehér az a lobogó is, a mely a városháza ormán leng. Különösen lepi meg azonban az idegent a város némasága. Gyermek zaja nem veri föl az utczák csendjét, a felnőttek pedig nem beszélnek egymással, vagy ha igen, úgy halkan suttognak. Bolsekaja-Majkában nem ismerik a házasság intézmányét, tehát gyermek sincs. A közéjük kerülő idegent szívesen fogadják s gazdagon megvendégelik; de udvariasan megkérik, hogy ne dohányozzék s szeszes italt ne igyék. Az odatévedt ember azonban vajmi hamar megunja a város egyhangúságát. Érdekes módon történik a lakosság szaparodása. Az év végén a város előkelői beutazzák Oroszországot s hívőket toboroznak. Az ujonjötteket gyermekükké fogadják s idővel minden vagyonukat öröklik, Bolsekaja lakosai nagyon szorgalmasak, becsületesek s oly gyöngéd lelküek, hogy a környék falvainak lakosai galubinzk, galambnak hívják őket. Sohasem civakodnak, sohasem verekednek, Bíróság, rendőrség, fogház nincs ebben a különös városban. A magyar név 3300 esztendős írásban. Németi Kálmán, ki második esztendeje búvárkodik a londoni nagy múzeumban s az ókori feliratokat tanulmányozza, Ramses egyptomi király egyik feliratában megtalálta a magyar nevet, ilyen változatban madzsár, mely változat ma is eléggé el van terjedve keleten, a mennyiben bennünket madzsárok- nak hívnak. Ramses király ebben a feliratban azokat a hadjáratait örökíti meg, melyeket a szittyák ellén viselt, kiknek soraiban a madzsárok is harcoltak. Ezzel el van döntve őseink szittya eredete, meg az, hogy már akkor is külön nemzetet képeztünk, tehát 1400 esztendővel Krisztus születése előtt. Napoleon olvasmányai. Egy angol közelebb a franciák hires császárjának, Napóleonnak végnapjairól irt Könyvében megemlékezik arról is, hogy mit szeretett a nagy császár olvasni? E szerint Napoleon már a katonai iskolában is szenvedélyes olvasó volt s pályája végén, midőn mint foglyot Szent-Ilona szigetén tartották, az volt a legnagyobb öröme, ha friss könyveket kapott. Ilyenkor napokra bezárkózott s olvasással töltötte az időt. Fénykorában is hűségesen kitartott könyvek mellett. Mikor utazott, egész könyvtárt vitt magával, feleségének sokszor egész óraszámra kellett az uj könyveket felolvasni. Mikor táborban volt, akkor is folyton olvasott a kocsiban és a kiolvasott könyveket egyszerűen kihajtotta a kocsi ablakán. Voltak azonban könyvek, a melyeknél nem elégedett meg egyszeri olvasással, hanem állandó olvasmányai voltak. Ilyen csak öt könyv volt s ezek egyike a biblia, a melyet mindig nagy gyönyörűséggel olvasott. Bizony tanulhatna tőle sok egyszerű ember e tekintetben, kik a bibliát arra sem érdemesítik, hogy néha napjában kezükbe vegyék s olvassanak belőle. Persa közmondások. Minden nép jelleme a közmondásokban domborodik ki. A persák mély gondolkozását a következő szólás- mondások igazolják: Az a bölcs, a ki mindenkitől tanul. — Ne légy egészen cukorból, mert felfal a világ. — A világ olyan, mint a sós viz; minnél töbet iszunk belőle, annál inkább szomjuhozunk. — A hibának bevallása a legjobb szentség. — Jobb némának lenni, mint hazugnak. A harag erej£: düh, vége: bánat. — Élj, mintha örökké kellene élned. — A ki a reménység szekerébe fogódzik, sze
