Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-11 / 28. szám
azok némelyike szép számú tagokat számlál, az utolsó pedig valóban meglepő számmal, 31 taggal alakult meg ’s lépett Egyesületünk kebelébe. Jól esik hálás köszönetemet kifejeznem mind azon osztályoknak, melyek pontosságukkal munkámat kevesbítették, Egyesületiinhöz való forró ragaszkodásukkal pedig erőt adtak nekem a könnyűnek lásztó, de mégis nehéz munkám elvégzésére ’s békességes tűrést a néha—néha fölmerült méltatlan bántódások elviselésére. (Folytatás köv.) Amerikai Hírek. Cleveland, O. Julius 3-án lett megkeresztelve Rácz Sándor és Bocskay'Erzsébet fia Géza névre. Keresztszülék Hozsa Ferenc és neje Görög Anna. — Julius 7-én pedig Farkas Miklós és Mogyoródy Matild fia lett beavatva a kér. ányaszentegyházba a kereszt- ség sákramentuma által, ki is a keresztségben Miklós nevet nyert. — Keresztszülék: Basa László és neje Zsigmond Gizella. Az Egy. Államok legfelsőbb bírósága határozatot hozott, mely szerint a házasságok csak abban az államban bonthatók fel, melyekben köttettek. Ez a törvény most kissé meg fogja akasztani a nyugati államok házasság bontó gépeinek kerekét, mert a nyugoti államokban tudvalevőleg sokkal enyhébbek a házasságról szóló törvények, minek következ- ményeképen vadgomba módra termettek ott a szalmaözvegyek és a soknejüség és sokférjesség — jelöltjei. A. S. Hay-t, az Egy. Áll. volt konzulát Pretoriában (Transvaalban) az amerikai külügyminiszter fiát a minap halva találtak New Haven-ben, Conn, egy vendéglő udvarán. Általános a hiedelem, hogy Hay ittas állapotában éjjel leesett á második • emeleti szobája ablakából és szörnyet halt. Egy newyorki orvos kitalált egy módot, melvlyel fény, és pedig úgy nap mint elektromos fény segélyével ki lehet gyógyítani a száraz betegséget. A titok még nem árulta el, de az nem valami nagy felfedezés lehet; mert azt mindenki tudja, hogy csak is a fény és friss levegő hiánya okozza leginkább a rettegett betegséget. — Mielőtt tehát részletesebben hallannánk e nagy doktor felfedezéséről, annyit már is tanulhatunk, hogy a ki e betegségbe esni nem akar, járjon kint a szabadban és használja a biztos kúrát, a fényt és friss levegőt. Külföldi Hire If. A német császár legutóbb szorosabbra fogta a gyeplőt a már kissé szabadabban mozogni kezdett német sajtón. — Rendeletet bocsátott ki, melynek értelmében az újságírók és reporterek minden oly gyülekezetről kizárandók a hol ő beszédet tart. Az utóbbi időben ugyanis nagy vissza tetszést szültek az ő nyilatkozatai a nép között az egész országban és határtalan boszuságot a “Reichsrathban,“ annyira, hogy az ő saját miniszterei, kénytelenek voltak a császárt komolyan figyelmeztetni, hogy óvakodjon az ilyen megpndolatlan kifejezésektől. — Szerencsére, az ő nyilatkozatainak kevés jelentőséget tulajdonítanak, s ha mégis kozás folytán annyira elgyengültem, hogy csak papi ruhámat tehettem le s a nélkül, hogy levetkőztem volna, lefeküdtem ágyamba. Csakhamar mély álomba merültem, melyből csak másnap dél felé ébredtem fel. Álomnak tartottam volna az egészet, ha nem látom asztalomon az aranynyal telt erszényt. Midőn takarítónőm ruhámat kitisztogatta, bejött és igy szólt: “Tisztelendő ur, egy Írást zsebjében felejtett“. Én nem emlékeztem semmiféle Írásra. Eszembe jutott azonban, hogy a halvány menyasszony, midőn az asztalhoz lépett, megérintette oldalamat s bizonyosan ekkor csúsztatta a papirt zsebembe. Nem tudom minő nyelven volt írva, fogadásom pedig nem engedte meg, hogy valakitől megkérdezzem. Azért hát iderejtettem azt, hogy megőrizve legyen“. Eddig tartott nagybátyám feljegyzése, a mely a legnagyobb mértékben felköltötte érdeklődésemet. Magamhoz vettem a mellékelt Írást. Keskeny papirszelet volt az, a mint a vonásokból kivehettem, a legnagyobb sietséggel, irónnal volt írva, még pedig spanyol nyelven s lefordítva igy hangzott: “Iszonyú végzet súlya alatt vagyok, de valaki segíthet rajtam ; leírtam mindent ama lapokra, melyeket egy kis szekrényben II. Fülöp király arcképe mögött a falba rejtettem el a La- Roch- Cailérez kastély emeletének keleti tornyában.“ Utána kutattam s reá jöttem, hogy ily nevű kastély csakugyan van, de már lakatlanul, romokban hever, néni messze a Luxemburgban levő Foligny vasútállomás közelében. A mint szerét tehettem, felkerestem a kastélyt. A keleti bástya azonnal szemembe tűnt. Plalálmegvetéssel kúsztam fel az összeomlott lépcsőkön; s ki írhatja le örömömet, midőn II. Fülöp király arcképét függni láttam a falon. Reszkető kézzel toltam félre, a korhadt falszőnyeg lehullt, midőn hozzányúltam s a fal egy kis mélyedésében megtaláltam a kis ébenfaszekrényt. Az kivenni s késemmel a tetejét felfesziteni, pillanat müve volt. Lázas izgatottsággal emeltem fel azt. Legfelül egy szőke hajfürt volt, alatta egy csomó női kézzel beirt papírlap. Gyorsan utána nyúltam, hogy kivegyem — s ekkor az elkorhadt papír szétesett s egy csomó porladó foszlány ott hevert lábaim előtt...... V. E. H. után. H. Gázon Gyula. dömösdi reform, lelkész.
