Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-07-11 / 28. szám

azok némelyike szép számú tagokat számlál, az utolsó pedig valóban meglepő számmal, 31 taggal alakult meg ’s lépett Egyesületünk kebelébe. Jól esik hálás köszönetemet kifejeznem mind azon osz­tályoknak, melyek pontosságukkal munkámat kevesbítették, Egyesületiinhöz való forró ragaszkodásukkal pedig erőt ad­tak nekem a könnyűnek lásztó, de mégis nehéz munkám el­végzésére ’s békességes tűrést a néha—néha fölmerült mél­tatlan bántódások elviselésére. (Folytatás köv.) Amerikai Hírek. Cleveland, O. Julius 3-án lett megkeresztelve Rácz Sándor és Bocskay'Erzsébet fia Géza névre. Keresztszülék Hozsa Ferenc és neje Görög Anna. — Julius 7-én pedig Farkas Miklós és Mogyoródy Matild fia lett beavatva a kér. ányaszentegyházba a kereszt- ség sákramentuma által, ki is a keresztségben Miklós nevet nyert. — Keresztszülék: Basa László és neje Zsigmond Gizella. Az Egy. Államok legfelsőbb bírósága határozatot ho­zott, mely szerint a házasságok csak abban az államban bont­hatók fel, melyekben köttettek. Ez a törvény most kissé meg fogja akasztani a nyugati államok házasság bontó gépeinek kerekét, mert a nyugoti államokban tudvalevőleg sokkal enyhébbek a házasságról szóló törvények, minek következ- ményeképen vadgomba módra termettek ott a szalmaözve­gyek és a soknejüség és sokférjesség — jelöltjei. A. S. Hay-t, az Egy. Áll. volt konzulát Pretoriában (Transvaalban) az amerikai külügyminiszter fiát a minap halva találtak New Haven-ben, Conn, egy vendéglő udva­rán. Általános a hiedelem, hogy Hay ittas állapotában éjjel leesett á második • emeleti szobája ablakából és szörnyet halt. Egy newyorki orvos kitalált egy módot, melvlyel fény, és pedig úgy nap mint elektromos fény segélyével ki lehet gyógyítani a száraz betegséget. A titok még nem árulta el, de az nem valami nagy felfedezés lehet; mert azt mindenki tudja, hogy csak is a fény és friss levegő hiánya okozza leg­inkább a rettegett betegséget. — Mielőtt tehát részletesebben hallannánk e nagy doktor felfedezéséről, annyit már is ta­nulhatunk, hogy a ki e betegségbe esni nem akar, járjon kint a szabadban és használja a biztos kúrát, a fényt és friss levegőt. Külföldi Hire If. A német császár legutóbb szorosabbra fogta a gyeplőt a már kissé szabadabban mozogni kezdett német sajtón. — Rendeletet bocsátott ki, melynek értelmében az újságírók és reporterek minden oly gyülekezetről kizárandók a hol ő beszédet tart. Az utóbbi időben ugyanis nagy vissza tet­szést szültek az ő nyilatkozatai a nép között az egész országban és határtalan boszuságot a “Reichsrathban,“ annyira, hogy az ő saját miniszterei, kénytelenek voltak a császárt komolyan figyelmeztetni, hogy óvakodjon az ilyen megpndolatlan kifejezésektől. — Szerencsére, az ő nyilat­kozatainak kevés jelentőséget tulajdonítanak, s ha mégis kozás folytán annyira elgyengültem, hogy csak papi ruhá­mat tehettem le s a nélkül, hogy levetkőztem volna, lefeküd­tem ágyamba. Csakhamar mély álomba merültem, melyből csak más­nap dél felé ébredtem fel. Álomnak tartottam volna az egé­szet, ha nem látom asztalomon az aranynyal telt erszényt. Midőn takarítónőm ruhámat kitisztogatta, bejött és igy szólt: “Tisztelendő ur, egy Írást zsebjében felejtett“. Én nem emlékeztem semmiféle Írásra. Eszembe jutott azonban, hogy a halvány menyasszony, midőn az asztalhoz lépett, megérintette oldalamat s bizonyosan ekkor csúsztatta a pa­pirt zsebembe. Nem tudom minő nyelven volt írva, fogadá­som pedig nem engedte meg, hogy valakitől megkérdezzem. Azért hát iderejtettem azt, hogy megőrizve legyen“. Eddig tartott nagybátyám feljegyzése, a mely a legna­gyobb mértékben felköltötte érdeklődésemet. Magamhoz vettem a mellékelt Írást. Keskeny papirszelet volt az, a mint a vonásokból kivehettem, a legnagyobb sietséggel, irónnal volt írva, még pedig spanyol nyelven s lefordítva igy hang­zott: “Iszonyú végzet súlya alatt vagyok, de valaki segíthet rajtam ; leírtam mindent ama lapokra, melyeket egy kis szekrényben II. Fülöp király arcképe mögött a falba rejtet­tem el a La- Roch- Cailérez kastély emeletének keleti tor­nyában.“ Utána kutattam s reá jöttem, hogy ily nevű kastély csakugyan van, de már lakatlanul, romokban hever, néni messze a Luxemburgban levő Foligny vasútállomás köze­lében. A mint szerét tehettem, felkerestem a kastélyt. A ke­leti bástya azonnal szemembe tűnt. Plalálmegvetéssel kúsz­tam fel az összeomlott lépcsőkön; s ki írhatja le örömömet, midőn II. Fülöp király arcképét függni láttam a falon. Reszkető kézzel toltam félre, a korhadt falszőnyeg lehullt, midőn hozzányúltam s a fal egy kis mélyedésében megtalál­tam a kis ébenfaszekrényt. Az kivenni s késemmel a tetejét felfesziteni, pillanat müve volt. Lázas izgatottsággal emel­tem fel azt. Legfelül egy szőke hajfürt volt, alatta egy cso­mó női kézzel beirt papírlap. Gyorsan utána nyúltam, hogy kivegyem — s ekkor az elkorhadt papír szétesett s egy cso­mó porladó foszlány ott hevert lábaim előtt...... V. E. H. után. H. Gázon Gyula. dömösdi reform, lelkész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom