Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-04 / 27. szám
3 gyesület“ hivatlos lapjának az "Amerikai Magyar Ref. Lapja és a “Magyar Hírmondó“. Szerdán este ezzel véget ért a konvenció első napja. A második napon, július 4én, első sorban az alapszabályok olvastattak. A fontosabb módosítások: Az alapszabályok tót nyelven is kiadándók. Félsegély ügyében kétely esetén a vezértesület intézkedik közelebbi vizsgálat iránt. A haláleseti illeték ilyképp állapíttatott meg:, 500 fizető taggal $ 300.00 x 800 ” ” 400.00 1000 ” 500.00 azontúl minden száz uj tag után 50 dollárral több 600 dollárig. A konvenció nem júliusban, hanem október hó első felében tartandó. A legközelebbi konvenció 1902. októberben lesz. Vezértestületi gyűlés félévenkint fog tartatni. Lelkész is csak úgy vehet részt a konvención, ha osztálynak delegátusa. 20 tag után küldhet delegátust egy osztály. Kisebb osztályok egyesülhetnek és szintén küldhetnek 20 tag után delegátust. A jegyző havonként tartozik a hivatalos lapban közzé tenni a tagok létszámát, a pénztáros a pénztári állapotot. Egy helyen csak egy osztály lehet, de már régebben működő egyletek külön osztályokul fölvehetők. Nők külön női osztályokat alapíthatnak. Az indítványok során határozatba ment, hogy az Egyesület támogatni fogja a pittsburgi egyházat néh. Ferenczy Ferenc, lelkész részére emelendő emlék dolgában. Konyha Pál pittsburgi lelkész felhívja a vezértestület figyelmét, hogy kisérje figyelemmel, mint lehetne az Egyesület részére adományokat szerezni és maga részéről 10 dollárt ajánl föl egy az ó-hazából hozandó dísztárgyra, melyet az kapjon a legközelebbi konvención, a ki legtöbbet fáradt az Egyesület érdekében. Erre Kalassay Sándor bridgeporti lelkész áll fel és a következő szép alapítványt teszi; mig él, minden évben 10 dollárt ad az Egyesületnek s ha az alapítvány eléri a 100 dollárt kamatai osztassanak ki később meghatározandó jótékony célra, lehetőleg a magyar nyelv tanulása közüli buzdításra. Az alapítvány “Kalassay — Abaházi“, nevet viselejen. Viharos éljenzés fogadta a szép ajánlatot és a tetszés még fokozódott, mikor nyomban fölállott Virág Sándor trentoni ref. lelkész és hason alapítványt tett, mely a “Virág — Abaházi“ nevet viselje. A jövő konvenció helyett a vezértesület fogja meghatározni, lehetőleg figyelembe véve a keleti igényeket. A delegátusok napidijai és útiköltségei utalványoztat- ván, Mokcsay Béla felhívja a figyelmet arra, hogy Cleve- landban uj ref. templomot készülnek épülni s maga részéről 5 dollárt adományozott. Tomcsányi József szintén 5 dollárt adott s több más delegátus követte a jó példát. Csutoros Elek elnök ezután bezárta a konvenciót, mely nyugodt, méltóságteljes lefolyásával példát nyújthat. i'iÉÉÜÉtfBlifafc lí>l 11 1 a ki ezen feljegyzéseket figyelmére méltatja s nálamnál több bátorsággal birván, megteszi, azt, a mit én elmulasztottam. Leirom tehát az esetet, mely velem történt, a mint következik. 17... .év december első vasánapja előtt két nappal volt. Az idő ködös és borult, úgy, hogy már fél ötkor meg kellett gyújtani a lámpát. Egy hires lelkész müvében lapozgattam s midőn éppen e sorokat olvastam: “a ki a reá bízott lelkek hü pásztora akar lenni, az ne rettegjen a veszélytől, sőt még a haláltól se féljen, ha kötelessségének teljesítésére felhiva- tik.“ Ekkor úgy tetszett, mint ha valaki megzörgette volna a földszinten levő hivatalszoba ablakát elzáró táblát. De azon hitben, hogy' azt a künn dühöngő szél okozza, ismét belemerültem az előttem levő könyv fentebb említett intő szavaiba s éppen azon elmélkedtem, mily szép dolog volna egy olyan pásztor méltó utódjának lenni, a mikor ismét kopogást hallottam az ablaktáblán, még pedig ezúttal erősebben s tisztán ki lehetett venni,hogy valaki kezével veri meg az ablaktáblát. Felkeltem tehát, odamentem áz ablakroz és kérdeztem: “Talán engem keres valaki" ? “Igen, én óhajtok a tisztelendő úrral beszélni“, felelt egv hang. “A dolog nagyon sürgős s nem szeretném, ha más is tudomást venne róla. Kérem, tisztelendő ur, nyissa ki a kert hátulsó ajtaját, hogy észrevétlenül mehessek be.“ Más körülmények közt azt mondtam volna: “Ha te neked okod van kerülni a világosságot, tisztulj el a házam elől, semmi dolgom olyan emberrel, a ki a sötétséget szereti." De az előttem nyitva levő könyv szavai fogva tartották szivemet, lelkemet. Hát én rossz pásztor legyek, rettegjek a veszélytől, midőn szolgalátomra szükség van? Ezt nem teszem. Feltettem kalapomat, meggyujtot- tam a kézi lámpát s kezemben a kertajtó kulcsával, Isten nevében kimentem s felnyitottam a kertajtót. Köpenybe burkolt férfi lépett be, kinek arcát csaknem egészen elfedte a nagy karimáju kalap. Intett, hogy menjek elől s ő követett hivatalos szobámba. Kínálásomra nem ült le, hanem állva maradt s a következőleg szólt: “Tisztelendő ur, három rendbeli lelkészi teendők teljesítésére kérem önt. Egy kis gyermek várja a kersztyének közé való felvételét a szent ke- resztség által; két jegyes, kik egymást nagyon szeretik, a szent eskü által örök szövetségre akar lépni s agy haldokló lelki vigasztlást óhajt. De önön kiviil senkinek sem szabad tudni arról, mi ezen az éjszakán történni fog s ha kérésemet teljesiti, adja becsületszavát, hogy hallgatni fog arról, a mit látott és hallott. Sőt alá kell magát vetnie némely elővigyá- zati szabályoknak, melyek szükségesek azért, hogy a titok külsőleg is megőrizve legyen. Természetesen szabadságában áll kérésemet megtagadni és ha ezt teszi, az egész dolog ab-
