Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-06-20 / 25. szám

(lakat emelnek ellened. Béküljetek ki, míg az utón vagytok, mig egyiktek vagy mástpk háza nem ég, gyűlölködő testvérek, perlekedő szomszédok, hogy találkozástok egykor végzetes ne legyen amaz örök bíró előtt, ki az ő napját felhozza mind a jókra, mind a gonoszokra, de a ki egykor az irgalmatlan szolgának ezt kiáltja fülébe: “Gonosz szolga, minden adósságodat elengedem néked, mivelhogy könyörgél nékem, nem kellett- é néked is könyörülnöd a te szolgatársadon, miképen én is könyörültem rajtad?!

“Megharagusztok-é? de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen a ti haragotokon. “így ir a nagy apostol.-Hogy valakit fejhajtásra bírj, ahhoz elég egy kard, de szivet csak szív képes meghajtani, mondja az arab példabeszéd. Győzd le a gonoszt jóval. De felebarátunk testében ne csak kárt vagy sérelmet ne okozzunk, hanem inkább minden testi szükségében segítségére legyünk. Hiszen magára hagyatva oly tehetetlen az ember, de egyesült erővel csodákat mivelhet. Hiszen ha egyik ember a másikon szorult helyzetében segíteni nem iparkodnék; ha egyház, állam, család és társadalom a bennünket .környező ezerféle nyomort enyhíteni megszűnnék, — akkor lenne még csak e föld a szó szoros értelmében a siralom völgye.

“Azon indulat legyen bennünk, mely volt a Jézus Krisztusban,. ... Ki bűnt nem tett vala és álnokság nem találtatott az ő szájában, ki mikor szidalmaztatnék, senkit nem szidalmaz vala és mikor szenvedne, senkit sem fenyeget vala, hanem annak hagyja vala a bosszuállást, a ki igazán itél. A ki ő hozzá híven ragaszkodik, szent példáját követi, az a törvényt be töltötte, a törvénynek betöltése pedig a szeretet.“

Megértettétek-é, mit követel tőlünk a Vl-ik parancsolat? “Fiacskáim, ne szeressük csak egymást beszéddel és nyelvvel, hanem cselekedettel és valósággal.“

Csutoros Elek,

clevelandi ev. ref. lelkész.

Szikszai György,

Nincsen református lelkipásztor, a kit annyian ismerne- nék híveink közül, mint Szikszai Györgyöt. Ennek pedig az az oka, hogy ez a szelíd lelkű, jóságos képű öreg hátrafésült ősz hajjal, simára borotvált arccal, ott van a mi református híveink legkedveltebb imádságos könyvében, a “Keresztyén Tanításokéban, ennek íróját, a “jó öreg Szikszait“ mutatván az olvasónak.

Sok imádságos könyvet Írtak a “Keresztyén Tanítások“ előtt is, után is, de azért népünknek ma sincs kedvesebb annál. És bár az urak kevésbbé ismerik., mert ők inkább az újabb, a hangzatosabb szavú imádságos könyveket használják, de a mi egyszerit híveinkhez ma is mindig a legszivre- hatóbban, szivének- lelkének legmegfelőbben a jó öreg Szikszai beszél.

Atyja Szikszai Györgynek békési pap és esperes volt, szintén Györgynek hívták ; édes anyjának neve Kovács Anna. Ezen “jó és nagy indulatu szüleitől“ — mint maga nevezi őket — született i/38ban március 2ién. Tanult Békésen, Hódjnező- Vásárhelyen, majd Debrecenben, a hol a papi pályára készült elő. Már debreceni diák korában annyira kitűnt mint jeles szónok, hogy a debreceniek — állítólag — papjoknak szemelték ki jó előre. Csakugyan mint debreceni lelkipásztor halt meg,de mig idáig jutott,sok éveknek keserűségein kellett áthaladnia az örök nyugalom és boldogság révpartjáig.

Nagy dij volt fejére kitűzve s bár a székelyek közül sokan ismerték rejtekhelyét, de a nép nem hogy elárulta volna, sőt inkább élelmet és italt hordott számára.

Ez alatt Kézdivásárhelyen maradt nejét folytonosan zaklatták az üldözők, — lakásából kiűzve folyton, ide-oda hurcolták, vallatták és kínozták, hogy árulja el férje hollétét, de a hőslelkü nő ezt nem tette. Pap Mihálynak azonban gyakran hirt vittek neje szenvedéseiről a jó székelyek s ő, hogy nejét a hogy nejét a kínzásoktól felmentse, 1850 végén odahagyva rejtekét, maga jelentkezett, mire Csíkszeredán bebörtönözték, aztán Nagy Szebenbe hurcolták s vagyonvesztésre és halálra Ítélték, mely azonban nvolc évi fogságra lett változtatva.

1854-ben végre kiszabadult fogságából s i86sben 83 é- ves korában halt meg. Emlékezete szent és áldott minden honszerető magyar ember előtt.

A derék apa méltó fiukat hagyott maga után Vilmos, Lajos és Károly személyében, a kik törzstisztek lettek a honvéd hadseregben s a szabadságharc leverése után Vilmos 8 évi, Lajos 14 évi és Károly 5 évi várfogságot szenvedtek a haza legigazabb ügyéért, de azt is becsülettel kiállották.

kává nevezte ki, majd ugyanily minőségben Kézdivásár- helyre helyeztette magát. Itt folyton, fáradhatatlanul működött a szabadságharc érdekében s mikor az orosz hadsereg közelgett, személyesen vezetett egy kis csapatot az Ojtozon való betörés megakadályozására. Csapatával a Magyarosi tetőn foglalt állást, melyet mindaddig hősiesen védelmezett, mig a túlnyomó orosz sereg, mint az áradat, körülvette a kis vitéz csapatot.

Mindenki azt hitte, hogy vége van Papnak és honvédéinek, de ő vezéri ügyessége és vitézsége által kivágta magát és a havasok rejtett utain Csikmegyébe húzódott, hogy Gál Sándor seregével egyesüljön.

De már nem menthetett meg semmit. Az ügynek buknia kellett, mert az óriási orosz haderőt lehetetlen volt leküzdeni.

Mikor a szabadságharc leverése után a gyáva zsoldosok Háromszékben is elkezdték a hazafiak üldözését s elfog- dosták a régi honvédeket: Pap Mihály fejére is halál lett kimondva, de barátai elrejtették s ő belátva, hogy életének feláldozásával most már mit sem használhat a hazának, hallgatott azok tanácsára és a gelencei havasokon egy barlangba húzódva töltött el egy fél évet.