Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1901-05-30 / 22. szám

4 re lett Ítélve, május 2oán öngyilkosságot kísérlett meg zár­kájában. Ruhájából kötelet font s arra kötötte fel magát; azonban idejében észrevették, s levágták. Állítólag az őrök embertelen bánásmódja vitte rá a tettre. Egy oroszországi lap írja, hogy e tavaszszal 15 ezer em­ber vándorolt ki az európai Oroszországból Szibériába. — Ugylátszik, hogy már a szegény nép is kezdi megunni a Kancsuka uralmát, s azért inkább elmegy a vad és lakatlan vidékre, semhogy örökké rettegjen a mindenható cár tit­kos rendőreitől. A kubaiak valószínűleg elfogadják az Egy. Államok feltételeit, mert most már-csak azt kérik az Egy. Államok tói, hogy a kiviteli dohány és cukorért nagy vámot ne fizes­senek. p Az angol parlament “megfixolta“ a király “pedáját.“ 415.000 font sterling évi fizetését, a milyet az anyja élvezett, 47o.ooore emelte. Évi fizetése tehát körülbelül 2.300.000 dpllár. Hazai Hírek. Bll'lap ’St. A minap érkezett Budapestre Ingolstadt- ból a 13ik bajor gyalogezred küldöttsége, hogy királyunkat, a ki ötven esztendeje tulajdonosit az ezrednek, e jubileum alkalmából üdvözölje és neki diszkardot nyújtson át. A kül­döttséget Pöppl Alfréd ezredes vezeti és tagjai: SchWert- Schlager János őrnagy, Érti Károly százados és Schubert Ferenc főhadnagy. A Hungária- szállóba szállottak és ott királyunknak vendégei. A küldöttség mellé Moser törzskari százados van beosztva. A bajor vendégek az udvar által ren­delkezésükre bocsátott kocsikban megtekintették a várost. — A Beitscher- uszoda mellett egy teljesen feloszlásnak indult férfi- holttestet fogtak ki a Dunából. A holttest dere­kán tizenötszörösen körülcsavart nehéz vaslánc volt, ruhájá­nak zsebei pedig tele volt rakva sulyokkal. A holttest keze lába erősen meg volt kötözve. A rendőrorvos véleménye sze­rint, mintegy 2—3 hét óta lehet a vízben, Ruházata a követ­kező : sötétkék téli kabát, fekete ruha, fekete lakk cipő, lila kockás nyakkendő. A mellény zsebben arafiyórát és láncot találtak. A rendőrség azt hiszi, hogy a mintegy 25—30 éves­nek látszó férfi öngyilkosságot követett el. Bucso. Itt egy Prodanovics nevii medvetáncoltatót széttépte az egyik medvéje. A feldühödt medve kiszakította az orrába erősített vaskarikát s mialatt Prodanovicsot a má­sik, még hozzá fűzött medve elrántotta, emez egy pillanat a- latt lerántotta a medvetáncoltató fejebőrét, aztán szétmar­cangolta az arcát, mellét meg a gyomrát. A nézőközönség mind szétfutott s az elszabadult medvét csak később lőt­ték le. Csíkszereda. Lengyel Géza Csíkszeredái törvényszéki albiró,, nehány hónappal ezelőtt egy átmulatott éjszaka után szivén lőtte magát és meghalt. Öngyilkosságának okát ak­koriban nem tudták megállapítani,mert az albiró semmi írást sem hagyott hátra, melyből következtetni lehetett volna va­lamire. Mostanában azonban érdekes, bár kissé bizarr, föl­fedezést tettek, a mennyiben valakinek feltűnt, hogy a for­gópisztolyban maradt öt darab töltény mindegyikén egy— egy leánynév van bevésve. Ez — természetesen —- már né­mi világosságot vet a szomorú esetre, noha éppen az igazi, a hatodik, vagyis az első, kilőtt golyót, amely Lengyelnek a testén keresztülmenve valahol a földbe fúródott, minden ke­— Igenis instállom. — És mivel vala megtöltve? — Hát apró szögfejekkel, a miket a műhelyben szed­tem össze. Ezzel szoktam a varjukat is a csibéktől ijeszteni, mert sók az anyjukom apró jószága. — Fiam, ne kalandozzál el a dolog punktumös előter­jesztésétől. — figyelmezteté György céhmester. — Hiszen nem is, céhmester uram, mert hogy a csibe benne van a dologban, feleségem szép pirosra sütve azt is tett a tarisznyába, mert tetszik tudni igen jó a csibepecsenye. György mester nagyot nyelt s ennyit mondott: — Ne ingerelj! — Dejszén nem ingereltem én a kutyát sem, mégis oda jött, megérezte a jó szagot. Hanem tigyázó volt a pokolra való állat.... — Mivelhogy isteni teremtésről van szó, Írásba teszem hogy a vádlott bűnöset cselekszik, vétkest mondván, — ezt az észere vételt Nagyváthy uram tette. — Óh ne tessék, instálom tekintetes asszeszor uramat. Sülyedjék el, hogy ha csak gondolatban is sérteni akarnám a megboldogultat, de hát engedelmet kérek, az a bizonyos ku­tya oda lopózkodoít többször tanyámhoz, elhordta, megette minden éléseriiet. S én haragra lobbanván, midőn ott talál­tam, agyon lőttem. A többit tudják birák uraimék. Ezen cég­éres gyilkosság miatt a becsületes kovácsok céhbeli társa­ságából kivettetém. Vegyenek vissza az Ur Jézus szerelmi­ért! Vétkemet megbántam, sohasem cselekszem többé. Szán­janak meg, mert elpusztulok., János kovács könyezve tántorgott ki, mialatt ott benn a birák tanácskoztak. Nagy so'k időre behívták ismét s Nyus- tyán esküdt uram felolvasta előtte az ítéletet, mely szerint tekintve alázatos esedezését, még egyszer megbocsátanak nagy bűnéért neki. — Köszönem! nagyon köszönöm! — rebegé János mes tér s alig várta, hogy haza menjen. Vigan fogott munkáj hoz, mi alatt nagy buzgósággal zendité rá: Dicsérlek Uram tégedet, ,, Mert te megtartál engemet És kegyesen felemelél. Bizony felette kegyes és erkölcsös idők voltak azok, mi kor egy kutya meglövéséért igy büntették az embert!

Next

/
Oldalképek
Tartalom