Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-18 / 16. szám
II. Évfolyam. Cleveland, 0. és Pittsburg, Pa,, 1901. április IS. 16. szám. AMERIKAI MAGYAR REFORMÁTUSOK LAPJA. Hungarian-Ameriean Reformed Sentinel. Felelős szerkesztő: CSUTOROS ELEK, clevelandi ref. lelkész. A lap szellemi részét illető minden közlemény az é címére: 1942 E. Madison Ave., Cleveland, 0. küldendő. Megjelen minden osütörtokon. Előfizetési ár egy évre: Amerikába $2.00. Magyarország $2.50. A lap tiszta jövedelme amerikai magyar ref. egyház céljára fordittatik. Kiadó és társszerkesztó ■ «KONYHA PÁL, OO pittslmnn ref. lelkész. Előfizetési és hirdetési pénzek és mindennemű jelentések az ó címére: Rates St. Ref. Church, Pittsburg, Pa. küldendők. Editor —Rev. ALEXIS CSUTOROS, Pastor— of the Hungarian Ref. Church, 1942 E. Madison Ave., Cleveland, 0.-----PUBLISHED EVERY THURSDAY-----by the „Hungarian-American Reformed Sentinel Publishing Co.“ 1942 E. MADISON AYE., CLEVELAND, 0. Associate editor: —Rev. PAUL KONYHA, Pastor— of the First Hung. Ref. Church, Bates Street, Pittsburg, Pa. Entered at the Post Office at Cleveland, O. as second class mail matter. Egy el sz-üüs-séges dolog Általános a panasz napjainkban, hogy a hívek vallásos élete folytonosan csökken, s hogy az evangyéliom ama csörgedező forrásából, mely közel két ezer év óta mennyei itallal táplálta az érette szomjuhozót, mind keveseben isznak. Valóban úgy érezzük, mintha a közöny hideg szele meg- dermesztette volna a keresztyén hitéletet, lankadtá tette volna a szivet a menynyeiek keresésére, mintha csak homályos árnyéka lenne bennünk ama buzgóságnak, Isten félelemnek, szigorú erkölcsiségsek, mely mindenkor támasza volt a keresztyén életnek ;mintha feledésbe ment volna Üdvözítőnknek Mártához intézet ama figyelmeztető szava :“Egy a szükséges dolog.“ Napról napra kevesebb azoknak a száma, kik figyelműket a földiekről a menynyeiekre, — lelkűk művelésére fordítanák. E helyett a hiábavalóságok után látjuk kapkodni az embereket. A világ s a világiaknak túlságos szeretete bálványa ma az emberiségnek; ez verte bilincsekbe a szivet, lelket, s ez okozza, hogy ma oly sokan vagyonért, hírnévért, dicsőségért törik magukat, az képezvén fő fő gondjukat, hol és miként találjanak uj élvezetet, időtöltést, szórakozást, vágyaik kielégitésére. Ma az erény koldus rongyokban meggörnyedve jár, mig a bűn fenhéjázva hordja fejét. Ma a be- rsület, érdem ritkán talál elismerésre, mig a csúszás, —mászás, a hiúság tömjénezése.legvezgetése érdem gyanánt vétetik és jutalmaztatik. Isten, haza. becsület ma üres fogalom, mit bár sok ember ajkán hord, de tette lépten nyomon megcáfolj a. Pedig“ a ki a vlágot szereti, nincsen abban az atyának szerelme: mert a világ elmúlik s az ő kívánsága is, a ki pedig az Istennek akaratát cselekszi, az örökké megmarad.“ Hol ama boldog idő, midőn a vallás volt fő rugója a családi és társadalmi életnek, s ez irányította mindenkinek cselekedetét ? Elmaradt ama szép és jó szokás,midőn a család apa val- .ásossága templommá avatta a családi hajlékot az édes otthont s oltárrá a családi asztalt, körülötte apraja, nagyja zengte a zsoltárokat és dicséreteset s bár nem volt pap,aki a szent Írást olvasta, magyarázta volna, pappá lett a családapa, s ajkain felhangzottak a családi hajlék néma csöndjében az örök élet igei; nem volt pap jelen, ki áldást osztott volna, jelen volt a fő pap Jézus Krisztus láthatatlanul s megáldá kisded nyáját. I lova tűnt ama szép idő, midőn az adott szó kincset ért s a becsület szeplőtlensége volt ékessége, koronája mindennek. Hol ama protestáns buzgóság, mely tenni s áldozni tudott egyházáért iskolájáért? midőn ha kellett — a hivő életét is feláldozta érte.... Óh álljunk meg egy pillanatra mi, kik vakon hajhász- szuk az élet örömeit, kik a testre, fényre, pompára több gondot fordítunk mint nemesebb részünknek a léleknek az örökké valóságra leendő előkészítésére. Rázzon föl a földi örömök mámorából Üdvözítőnk amaz intése. Alit használ valakinek, ha mind e világot megnyeri is, ha lelkét elvesztette“. Boldog, aki ezt megérti és követi; ez templommá fogja
