Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-01-09 / 2. szám
4 Eleget akarok tenni mindenkor e szavaknak.: “Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szivedből, teljes lelkedböl és teljes elmédből," (Máté 22: 37.) és ezeknek: "Szeressed felebarátodat, mint te magadat.“ (Máté 22: 38.) Szeretni akarom ellenségeimet is. Krisztust választottam idvezitömül, az írást életem szabályozójául. Mindenekben arra igyekszem, hogy akármit cselekeszem, mindent Isten dicsőségére cselekedjem. Terjeszteni' akarom én is e földön Isten országát. Hívogatni ákarok tőlem lehetőleg mindeneket a Krisztushoz. Akarom, hogy szabad legyen hazánk és nemzetünk, hogy fe; lebarátaim, kiket úgy szeretek. ne legyenek örökké a bűn rabszolgái. Mindenkor, alkalmas és alkalmatlan időben, hirdetni akarom mindeneknek Krisztust. Szóval valóban Isten gyermeke akarok lenni, mi csak is Krisztus által lehetek. Krisztusban, mint szölötöben akarok maradni, hogy teremjek gyümölcsöt az örökéletre. Hazámnak, nemzetemnek, egyházamnak, az egész emberiségnek hasznára, javára, boldogitására; szüleimnek s szeretteimnek örömére; leginkább és mindenek felett pedig Isten nagy nevének dicsösségére akarok szolgálni. Egész életemet úgy intézem, hogy majd elmondhassam a nagy apostollal : "Ama nemes harcot én megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam. Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nékem az Ur ama napon, ama igaz Biró: nemcsak nékem pedig, hanem mindeneknek is kik. várandják amaz O dicsőséges eljövetelét." (2. Tini. 4: 7. 8.) Ez az én életem célja s megvagyok róla győződve, hogy ez helyes. Felebaráti szeretetem pedig arra ösztönöz, hogy szóljak minden alkalommal azoknak, kik még erre az útra nem léptek, hogy ne halogassák, mert nem tudjuk, mikor jő el a ház Ura. EvarLgyéliuLm.i gondolatok., Ar el nem múló élet ereje. Jézusnak élete van magában. iNekünk nincs életünk magunkban, hanem az Isten szent végzése és-akarata szerint Fiától függünk. Aki hiszen a Fiúba, vagyon annak örök élete, a ki pedig nem hiszen a Fiúnak, nem látja az életet, hanem az Istennek haragja marad rajta. A ki ellenszenvet érez a Jézus iránt, azt kínosan érinti az igazság, de barátjait édes békével tölti el. Zárd el értelmedet, de ne zárd el szivedet. Számodra is csak J.ézus egyedül az élet folyton folyó kútfeje. Vagy kerülöd és ideig örökké szerencsétlen leszel vagy ösz- szeköttetésbe lépsz törvényes fejeddel a Krisztussal és élete áthat és boldogságot élvezel. 4 XZti az Urnák vagyunk teremtve és alkotva. Ezen okból csak benneérezzük magukat boldogoknak, de rendkívül szerencsétlennek kívüle. A ki nem jár hivatásának, tehetségének körében, sohasem lehet megelégedett. I A kát mindenféle terjesztette. Lorántffy Zsuzsánna maga is irt egy "Mózes és a próféták" cinül könyvet, a mely 1641-ben jelent meg. Erre a könyvre a nagyszombati jezsuiták olyan durva, nevéletlen aponym választ irtak, hogy a felesége megsértése miatt nagyon fölgerjedt Rákóczy összevásárolva az aljas munka összes példányait, panaszt tett III. Ferdinánd magyar királynál-. A port húzták, halasztották, de végre is minden eredmény nélkül szüntették be. A kálvinista Rákóczvnak — mint . ez már szokásban volt — nem szolgáltattak elégtételt, a képmutató, alattomos jezsuiták pedig tovább is folytatták aknamunkájukat. Lorántffy Zsuzsannát élete alkonyatán különben is sok megpróbáltatás érte. Előbb -1- 1648-ban — elragadta tőle a halál férjét, négy év múlva pejlig ifjúbbik fia, Zsigmond követte sírjába. Nagy bánat volt szivéfiek, hogy György.fiát is vesztébe vitte a lengve! háború s hazátlan bujdosott, mint valami földönfutó. Fejedelmi házának, hatalmuknak összeomlása porig sújtotta, de keresztyéni megadással írja ekkor is menyének, Báthory Zsófiának: "Megérdemeljük Isten ostorát, mert megsokasodtak a mi bűneink. ..." Régi krónikák szerint, Báthory Zsófia a megpróbáltatás eme néhány napjait használta föl arra, hogy férjét, a jezsuiták öímert erőszakoskodása által is támogattatva, megtérítse, ami sikerült is neki. Később Sárospatakról is elűzték a református profesz- szorokat, diákokat s puszta és árva lett a nagy Lorántffy Zsuzsámra háza, a tudományoknak emelt csarnokok. Kathilokus lett a Rákóczy-familia s Lorántffy Zsuzsámra dédunokáját, II. Rákóczy Ferencet már Kollonics kardinális, a magyarok esküdt ellensége vette szárnyai alá, úgy nővérét Júliát is, akit, mert nem akart a bécsi Orsolya-apácák zárdájába bemenni, lábával rugdosott be a kapun. A neuhausi jezsuiták nevelték II. Rákóczy Ferencet, de nem bírták kiölni szivéből a honszerelmet, nem a vonzódást őseinek hitsorsosai iránt. De a hitehagyott család hatalma megtört és gazdagságuk szétszóratott, mint a polyva a szélben. Am a sárospataki anyaiskolában él örökké a református Rákóczvné — Lorántffy Zsuzsánna emlékezete, él a magyar históriában és minden igaz hitsorsos szivében, azé a nagyasszonyé, a kiről olyan szépen zengi a Virágregék szelíd lelkületű lantosa: Nincsen halál, nem szól enyészet, A sir hideg göröngyiröl. Csak por, mit porrá lenni késztet, Csak az alak, mit széttörök Él örökké Lorántffy Zsuzsánna.
