Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1901 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-04 / 14. szám
5 annak, a ki a Krisztus ellen árülást képező bűn utján tovább halad ! Annak nem marad más kilátása, mint hogy egyszer ő is a késő bánat, az önmeghasonlás s kétségbeesés ama szomorú helyzetébe jut, a mely Judás ajkaira azt a fájdalmas felkiáltást adta: “Óh jaj nekem, hogy elárultam az ártatlan Paulik János. Húsúét Reggelén. Az éj múlik, hajnal hasad, Harmatja hull, virág fakad, Köszöntelek hő kebellel, Virágkeltő husvétreggel! Éjjeled volt a nagypéntek, Melyen erényt ölt a vétek, Gyászba döntve sok szép szivet, — Ragaszkodót, buzgót, hivet. Sötét kereszt, óh te gyászos, Ártatlan vér tapadt fádhoz! Sirhoz vezet tőled az ut, Melyben holtan fekszik az Ur. De Istennek legyen hála, — Elmozdítva a sir zára! Nem vehetett bűn hatalmat, Rajt’Jézus nyert diadalmat. Félre szívből gyötrő kétség, Nincs a sírban már sötétség! A két testvér elsáppad, a mint meglátják e tisztes férfiakat. Halotti csend az egész szobában, mig nem a kurátor megszólal. — Hát ti mit kerestek itt, báránybőrbe öltözött farkasok? Ti elvettétek ennek a becsületes embernek a józan e- szét. Az Isten elvette feleségét, fiát. Hát még tovább akarjátok öt szomoritani? Te Bandi Ferkó, hát te tartasz itt isteni tiszteletet, a ki meg akartad ölni bátyádat? Te Kórodi János, te hirdeted az Isten parancsát, ki a lopás miatt most jöttél ki a nagyváradi tömlőéből? Tudd meg Kalotai Péter, hogy kicsodák ezek a te prófétáid. Erre a kemény, de igaz szavakra a két próféta nem tudta, hogy menjen ki az ajtón, s többet a faluba se jöttek. Kalotai Péter a kurátor nyakába borult s úgy köszönte, hogy őt megszabadította azoktól a ragadozóktól. A következő vasárnap Kalotai Péter uram a templomban ismét ott ült a régi helyén és egész áhítattal énekelte a régi éneket: Dicsér téged teljes szivem, Én Istenem, hirdetem neved.... .... És a te szent egyházadban Imádkozván, neved tisztelem.... Világítva száll beléje Feltámadás hajnal-fénye. Üres a sir! nem, nem — mégsem! Angyal ül benn’ — szent reményem; Vigasztalást harmatoz rám, Hogy Jézusnál lesz a hazám. Az éj elmúlt hajnal hasadt, Harmatja hullt, virág fakadt; Köszöntelek hő kebellel — Hitet szülő husvétreggel! Egyházi és egyleti élet. Phoenixvi le, Pa., Még emlékezhetünk mindnyájan arra, hogy a phoenixvillei ref. magyarság az Urnák hajlékot emelt, hogy legyen hely, hol az édes anyai nyelven Istent leiekben is imádhassa. Mint filia a trentoni anyaegyházhoz tartozik s a trentoni lelkész tart minden hónapban egyszer isteni tiszteletet. A phoenixvillei rc.f. magyarság ezért is hálát rel>og, hogy ennyit elérhetett isten kegyelméből. De ők nem csak egyszer egy hónapban, hanem minden héten óhajtanák hallgatni isten igéjének prédikálását. Elhatározták tehát egyhangúlag, hogy a misszióhatósághoz lelkészért folyamodnak. Kérelmüket A. C. Whitmer superitendens elé terjesztették, ki is március 25én megjelent a hívek között és istenitiszteletet tartott. Isteni tisztelet végeztével őszinte ö- römmel, szeretettel üdvözölte a kisded ref. gyülekezet nagyjait s kicsinyjeit egyaránt s látva a hívek áldozatkészségét, vallásos buzgóságát, megígérte, hogy a legközelebb Pitts- burgban tartandó missió hatósági gyűlésen oda fog működni, hogy a phoenixvillei ref. magyarság minél előbb lelkészt kapjon. Adja Isten hogy a phoenixvillei ref. magyarság szive vágya minél előbb beteljesülhessen s rövid idő múlva telt szívvel énekelhessék: „Oh Isten! a ki pásztorokat híveid nyájába. Magad rendeltél tanítókat, A te egyházadba: Áldassék Uram Felséged, Hogy idvességiinkről igy gondoskodott bölcsességed, Örök életünkről.“ (235. dics. 1. v.) — Az amerikai ev. ref. egyesület központi pénztárából március hó 22én ki lett utalva: néhai Csaba András temetési dija fejében, ki bridgeporti osztály utján volt tag, $50.00. néh. Béres Ferencnek szintén temetési költségére, — ki a vanmeteri oszt. utján volt tag, — $50.00; özv- Tarkányi Józsefné részére férje után eső haláleseti félsegély címen $150.00. So. River, N. J., és New Brunsvickban, N. J., élő hittestvéreink szép számmal jelentek meg a március 24én tartott magyar istenitiszteleten, de csak alig harmadrésze volt ott az azon vidéken élő prot. magyarságnak. Nem jó jel ez a lanyhaság, mert azok a magyar nyelvű isteni tiszteletek nemcsak a vallásosságot, de a hazaszeretet is hivatva vannak ébren tartani s nemzete ellen is vét a közönyös nép. Ellenben dicséretet érdemelnek azok a helyes, józan gondolkodású testvérek, kik jó időben, rossz időben egyaránt messze vi
