Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1900-08-22 / 2. szám

2

No ihat a józan magyar nemzet nem kér az. efajta. po- 1 itiikából. A keresiztyénséget menni engedjük azonosítani ai pápasággal. Arról meg szó sem lehet, hogy a magyar protestánsok résztvegyenek az úgynevezett jubileuma tin nepem, akár ütt, akár otthon , mert hiszen utóvégre minden ember könnyen beláthatja, hogy protestáns ember nem vehet részt olyan ünnepen, mely Rómába és Mária Oell-be indít zarándok-ex pedi ció kát. A magyar keresz- tyénség jubileumát mi, magyar protestánsok is .megünnepeljük. De neon ebben aiz esztendőben, ügy hPzszük, megteszsizük ezt 120. esztendő múlva, a mikor betelik a kerekszam s együtt örvendünk két nagy dolognak ; annak hogy a keresztyénség ezer esztendeje, s annak, bogy a pro testantizmus ötszáz esztendeje a lábéit a magyar földön megvetette. Erre aiz ünnepre, utódaink nevében, előre is meghívjuk rám. kath. hiten levő atyánkfiáit. De kijelentjük, hogy zaránlkofcolni ekkor em fogunk sehova, még Mária-Póesra sem.

Különfélék.

Hogyan/ fogadták lapunkat? Al i g ho gy szétküldtük az Amerikai Magyar Eefoinnátusoik lapját, egymásután érkeznek hozzánk az ország különböző ré- iszeiből az üdvözlő levelek. Szeretet, jóakarat hatja át e leveleknek minden sorát is megvalljuk, nekünk rendkívül jólesik az az őszinte rokonszenv, melylyel lapunkat el halmozzák. Buzdítást, bátorítást merítünk ama leveleikből, mert tudjuk, bogy bittestvéreink szive nyilatkozik azokban. Lapunk közelebbi számában közlünk ezekből egyes részeket, addig pedig szívből mondunk köEgy évet egy csókért.

— Karcolat az életből. —

Kedves olvasóim! Szíveskedjenek velem elfáradni — persze csak képzeletben — a szilvása plébániára. Annak egyik szobájában méltóztassanak elképzelni egy pam- lagot, olyan pamlagot tudniillik, melyen -gy hollófürtü, kökényszemü, eperajku, bájos fiatal hölgy ül, aggódó vá- rakoizásssal. Szintén méltóztassanak elképzelni egy szőke ifjú tisztel endő-t (magyarul: káplán), a ki a hölgy ülő- hélyével szemközt ál'ó asztalkán egy szörnyű nagy könyvben —melyet szintén magyarul imatrikulának neveznék — szorgosan keres valamit, ki akarván belőle olvasni a szép hölgy születése napját. E kicsi képzelet segítségével tisztán áll előttünk a helyzet signaturája.

Tehát egy hölgy, a ki a “keresztlevelé^” akarja kivenni! Mindenki beláthatja, hogy a fiatal “tisztelen- dő”-re érdek es, de annál udvariatlanabb szerep várakozik.

— Tehát valóban 18 éve®?! — veszi föl'a párbeszéd folyamát a tisztelendő. — Bocsánat, hogy e kérdést kockáztatom, de hát ebben a rengeteg nagy könyvben nem tud eligazodni az ember, 'ha csak az évszámokat nemi ismeri,

«zönetet mindazoknak, kik bennünket meleg soraikkal fölkerestek s a kik ainyaszentegyházunk ügyeit csakúgy szi vükön hordozzák, mikánt mi.

A k i n e ik a császár a b a r á t j a. Sohasem tudtunk a nyitjára jönni annak a nagyzási mániának, melyben a mefceesporti plébános szenved. A “The Pittsburg Dispatch” című pittsburgi tekintélyes angol lap a következőképen fejti azt meg aug. 5-dki számában: “Emperor will assist to furnish the new magyar church in McKeesport. Rev. Fat. I. Kovaitch the pastor is a member of the Hungarian royal family and a prince of blood. The gift from the Emperor is a take of his friendship for the priest.” (Magyarul: “A mckeasporti uj magyar templomot egy császár segíti1 felszerelni. Kovács lelkész tagja a magyar királyi háznak és vérszerinti herceg. Az ajándékot a. császár a lelkész iránt való barátságból adja.”) Mi ehhez a dologhoz semmit sem szólunk; kiváncsiak vagyunk azonban, vájjon mit szólnak majd a magyar királyi ház tagjai?

R u s k i n ás bibliája. A nemrég elhunyt legnagyobb szépművészeti írónak, Ruskinnak egy érdekes vallomását jegyezték föl barátai: “Iim felnyitom: régi bibliámat....Lapja.i megsárgultak és a használat nyomai is meglátszanak rajta. Különösen azok a lapok vannak megviselve, melyeken a Királyok I. Könyvének VIII-ik ás a Mózes V. Könyvének VIII-ik részei nyomatvák. E két fejezet megtanulása sok dolgot adott nekem1. Itt vannak a fejezetek, mélyeket anyám betűről betűre megta1- nultatott velem s ezáltal lelkiemet az egész életre megerősítette : II. Mózes XV. és XX.; II. Sámuel I. r. 17. versétől a fejezet végéig; I. Kir. VIII; a zsoltárokból a XXIII., XXXII., XC., XLL, Cili., CXIX., CXXXIX;

A bölgy arcát szende pir futja végig, szemeit illatos kendőcskéjével eltakarja, aztán igenlőleg bólint okos fejecskéjével, sőt bővebb tájékozásul azt is oda isugja,hogy: — majd csak leszek 18.

A fiatal ‘tisztelendő” epedő mosollyal, vágyakozó szempillantással tudatja, hogy — a világért sémi kételkedik — sőt a 18 évet a hölgyek aranykorának, az élet legszebb s rózsákkal teljes hajnalának nevezgette. Azután keres, kutat. Szemeit végig hurcolja a sok elsárgu’t Jánoson, Istvánon, Zsuzsannán, Zsófián,ahogy a jó öreg betűkkel beirt nevek sorba következnek, » hogy a sóik sűrű nézésben elfáradott .sz íneit megpihentesse, reá vetette azokat a szép szemben ülőre; s bár jól tudja, hogy kivel van dolga, még is a szokás erejének hódolva, lágy susogó hangon kérdezősködik:

— Margit, ugyebár?... . Hajnali Margit?!....

— Oh ! megvan tálán? — válaszol egy örvendő, nyájas mosoly kíséretében az angyali Margit.

—Nincs, nincs, de mindjárt meg lesz! •— S azzal újra gyorsan futja végig szemeivel a matrikula lapjait. Forgat és Íreres erősen; tovább forgat és tovább kutat... de hiába! — A Hajnali Margit névre csaknem tud rábukkanni.

— Nagysád kérem! Ha szabad kérdeznem, talán nem