Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-10-03 / 8. szám
2 IgELZ Toeszéd. Testvéreink, amerikai magyar reformátusok! Vegyétek kezetekbe lapunknak, az Amerikai Magyar Reformátusok Lapjának az ötödik és hetedik számait. Időt ne sajnáljatok: olvassátok végig az ötödik számban a Különfélék rovatában található, gróf Zichy János beszédét, melyet a kékvérű gróf, mint a hazai katholikusok néppárti töredékének egyik vezére Budapesten, a katholikus nagy- . gyűlésen mondott. S ha ezzel készen vagytok, lelki nyugalommal olvassátok végig a hetedik számból a felsőborsodi ev. ref. egyházmegyének Zichy gróf beszédjére adott válaszát, mely a hazai hírek között található meg. S ha mindegyiket elolvassátok, bizonyára megértitek, hogy a szeretet aranyabroncsa mért nem tudja összefoglalni a magyar haza minden gyermekét a testvéri egyetértésben és békességben. Megértitek, hogy mért bomlott meg a magyar haza békesége felekezeti tekintetben is. Megértitek, hogy mindaz a vád, a mely a protestántizmust tünteti fel a béke megrontójának, nem egyéb üres handa-bandánál, ocsmány jezsuita hazugságnál. Mert mit is mondott gróf Zichy János, a katholikus nagyvezér (kiknek őse 1848-ban a muszkát vezette ellenünk) abban a hírhedt budapesti beszédben? Azt mondta, hogy a magyar reformáció épen olyan csapás az országra, mint volt az a tatárjárás, a melyik Magyarországon a magyar népet asszonyostul-gyerekestűl kiirtotta és egy virágzó országot hant nélküli temetővé változtatott. S mit is mondott még? Azt is mondta, hogy szabad egyház szabad államban? — nem ez a mi elvünk, hanem kath. egyház kath. államban és kath. állam katli. egyházban. Mi más ez, mint nyílt arculverése a magyar reformációnak és leplezetlen bejelentése egy uj keresztes háborúnak, mely a hazában megsemmisíteni akar mindent, a mi nem róm. kath. és végeredmény képen beolvasztani magát a magyar államot is a róm. kath. egyházba. Mi más ez, mint nyílt hadüzenet a protestáns egyházaknak! Református anyaszentegyházunk kiváló magyarországi vezető emberei immár látják a közelgető veszélyt s hogy annak a kitörését megakadályozzák, — ime felírtak a tiszáninneni egyházkerülethez, hogy ez a konvent utján hívja fel az egész országgyűlés figyelmét a kath. uraknak és papoknak ellenünk indított harcára. Helyesen van téve: az országgyűlés vegye kezébe ezt az ügyet;az országgyűlés mintegy ember álljon fel és mondja ki tiltakozó szavát: eddig és nem tovább! Mert Isten óvjon tőle, hogy mi protestánsok is kibontsuk a felekezeti harc zászlaját. Nem, mi harcot nem kívánunk; nem azért, mintha az ellenségtől megijednénk, de mert ettől megóv minket nemcsak a Krisztusnak béke- séget és szeretetet tanító s lelkűnkben élő evangyélioma, de megóv az a törhetetlen igaz szeretet is, a melylyel sokat szenvedett magyar hazánk iránt viseltettünk a múltban s viseltetünk a jelenben. Szintén fönnakad a lélegzet, megdöbben a szív az emberben, ki tudja, hogy mindezek a dolgok pár héttel ezelőtt történtek — otthon, abban az igazi édes otthonban .A. "biblia,. Ide s tova 16 esztendeje lesz már annak, hogy egy kora tavaszi estén beállított lakásomra egy kopott, parasztru- hás magyar ember. Tisztességtudóan megkérdezte, hogy jó helyen jár-e? — Ide utasítottak, hogy tiszteletes professor uram kálvinista, tehát magyar ember. — Mi járatban van kigyeim ed? — Keserves állapotba jutottam. Lejöttünk sokadma- gammal a Tisza mellül, a csatornaépítéshez, kubikosnak, hát hiszen volt is kereset a múlt nyáron, meg az őszön, a télen is dolgozgattunk, még két oláhot is szerződtettünk talicskntöltögetőnek__egy kis pénzecskét is gyűjtöttünk .... de a végé- mégis keserves állapotba jutottunk. — Meghalt egy hónappal ezelőtt az áldott jó feleségem, elvitte valami ezen a vidéken járatos nyavalya. Hat szép gyermekem volt,négy fiú, meg két leányka, az egyik fiamat meg az egyik lányomat a múlt héten egyszerre temette el a vlajkováci rác pap, minthogy ezen a vidéken nincsenek a mi hitünkön lévő emberek. — De csak hivattak doktort, a mikor a gyermekek megbetegedtek ? — Későn is érkezett a harmadik faluból, segített volna ő jó szívvel, ámbátor, hogy ő meg német__és azt magyarázgatta, hogy költözzünk be a gyermekekkel a faluba a töltés aljából, mert hogy ott gabalyitottunk valamelyes kunyhót. A bizony a földbe van bevágva, füstös is nagyon. Mióta meghalt a szegény asszony, a beteg gyerekekre csak a kisebb fiaim vigyáztak, hozattam én orvosságot is, de valami sárlakos (Scharlach)betegségbe estek szegények, azután egy napon elvitte mind a kettőt. — A mig a faluban voltunk a temetésen, valami átkozottak kiásták a kunyhó oldalát, elvjtték minden ruhánkat, edényünket, de még a szerszámjainkat is. — A derék jó csendőrök biztatgattak ugyan, hogy majd elcsípik a tolvajokat.... Magunk is kutatgattunk,de hát nem úgy megy itt, mint a Tisza mentén .... nem járja itt a magyar szó__Nagy bajba estem uram, segítsen az Isten szent nevére kérem. — Jótállás meg pénz kellene, hogy a rác bótos adna ásót, lapátot, talicskát meg bográcsot.... aztán a többi beteg gyereket is be kellene vinni a faluba,mert még mindnyáján elpusztulnak a kunyhóban. — Elismerem, hogy nagy bajba van kigyelmed, segíthetnék is rajta valamicskét, de lássa, a magunk fajta ember is csak a mindennapira valót keresi meg.... azután én kigyelmedet soha se láttam eddig, nem ismerem, azt se tudom, mind igaz-e az, amit elbeszélt. Van-e legalább valami írása?
