Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1900-09-26 / 7. szám

Hazai Hírek. Budapest. Wlassics miniszter egy tervet dolgo­zott ki, mely szerin* az országban 400 uj iskolát és tanitó- lakást fog építtetni. Az a baj tudniillik, hogy az ország 400 állami elemi iskolája bérházakban van. Wlassics Lu­kács pénzügyminiszterrel úgy egyezett meg, hogy az eh­hez szükséges öt millió koronát a pénzügyminiszter öt éven keresztül egy milliós részletekben a költségvetésbe veszi. A terv mindenesetre szép és üdvös és egy régi hiányon fog segíteni. Felső-Borsod. A felső-borsodi református egyház­megye, mint a „Magyar Szó” cimü budapesti újságból ol­vassuk, a következő feliratot intézte a főtiszt. Kun Berta­lan miskolci püspök alatt álló tiszáninneni egyházkerület­hez: „Köztudomású dolog, hogy a felső-borsodi ev. ref. egyházmegye úgy a múltban, mint a jelenben mindenkor teljesítette vallásos és hazafias kötelességét. Valahányszor veszedelem fenyegette hazánkat és egyházunkat, egyház­megyénk a szabadság és felvilágosodottság zászlóvivőié­ként tűnt fel nem csak a hazai protestantizmus, de a sza- badelvüségéről jól ismert tiszáninneni ev. ref. egyházkerü­let kebelében is. Ezen fölemelő gondolat hatása alatt, kell hogy a tet­tek mezejére lépjünk ma is, midőn a kereszténység 900- ados ünneplése után a róm. katholikus kongresszuson el­hangzott békét felforgató, lealázó, sőt harcra hivó elnöki kijelentések tétettek, melyek arcunkba kergetik a vért s szivünkbe fájdalom nyilallik. A Zichy Jánosok és Nándorok elnöki kijelentései — továbbá a néppárt országos felhívása, szervezkedése, terv­szerű nyílt csatakiáltása mit bizonyítanak? Bizonyítják azt, hogy ma már a róm. katholicismus azon árnyalata, mely a néppárt hamis jelszavaival akarja behálózni a könnyen hivő lelkeket, támogatva a szövetséges róm. ka­tholikus főpapok többségétől és az ujjongó klérus örömri- valgásaitól, egészen, minden téren való leszorittatásunkra törekszik, midőn kimondja a vallás és jogegyenlőség fél- százados szent törvénye arculcsapásával: „Legyen római katholii-us egyház a róm. katholikus államban!” Mi féltjük az ily hangzatos kijelentésektől nem csak anyaszentegyházunkat, de imádott magyar hazánkat is, melynek pedig az áldott békére ha valaha volt, úgy most van a legnagyobb szüksége. Nem fegyverre való hívás akar ez lenni, csak az okos védelmi eszközökről való gon­doskodás; mert ezt parancsolja egyházunk történeti múlt­ja és hazánknak önkormányzati jogainkkal annyira össze­forrott szabadsága. Szeretettel kérjük a főt. egyházkerületi közgyűlést írjon fel a főt. és méltóságos konvent utján az országgyű­léshez, hogy a népképviseleti alapon nyugvó parlament­ben az állam kormánya emelje fel tiltakozó szavát a nyílt hadüzenet ellen, — melyben nem szórványos felekezeti sé­relmekről, de a protestantizmuz tervszerű leszorittatásáról, lassú kiirtásáról van szó. Itt az ideje, hogy e sokat szenvedett hazai protestan­tizmus, melynek halála a történet tanúsága szerint egyje- lentőségü volna Magyarország szabadságának halálával is — közgyűléseiből mig nem késő, feliratában kérje fel az állam ügyeinek intézőit a nemzeti katasztrófa elhárítására, mert a mely párt minden téren való leszorittatásunkon munkálkodik, mely most már nyíltan támad: ez nem akar kevesebbet, mint Magyarország rekatholizáiását jelenteni. Ezt pedig nem akarhatja a liberális kormány, mert ez a re­akciós irányzat nem csak a mi vallásunknak, de ezzel együtt a mi imádott magyar hazánknak sírját is megássa! Legyen béke: de igazi (protestáns) értelemben!” Lasztomér. A lasztomári ev. ref. egyház templo- mát a minap szentelték fel nagy ünnepélyességek mellett. Az ünnepélyre Kun Bertalan miskolci püspök személyesen lejött. Nagyvárad. Az embertelenségnek felháborító példája Molnár József nagyváradi bérkocsis. Éppen ak­kor érkezett a inező-peterdi állomáshoz, mikor a Kolozs­várról jövő gyorsvonat érkezését jelezte a jelzőharang- Nagy András pályaőr le akarta bocsátani az egyik sorom, pót, de a bérkocsis fenyegető hangon követelte, hogy bo­csássa át a sineüen. A kötelességtudó pályaőr azonbaan megfogta a lovak zabláját és vissza akarta tolni a kocsit a pályatestről. A kocsis erre durván a lovak közé vágott, mi­re azok felágaskodva, eltiporták a rúd előtt álló pályaőrt. A szegény emberen végigment a kocsi is s össze-vissza törve maradt ott vérében. A sérülések oly súlyosak voltak, hogy aligha épül fel sebeiből. Az erőszakos kocsis megszökött. Pe trozsény. Meghalt egy kis leányka, kit az egész város szeretett, becézett. A kis koporsót nem tették kocsira: négy játszótársa vitte vállán sírva, szomorúan. Amint gyászdalokat énekelve a temető felé haladtak, egy hídon kellett átmenniük. Alig, hogy a hidra értek, nagy robajjal kocsi vágtatott közzéjük. A kis leánykák, a kik a koporsót vitték, rémülettel ugrottak félre s hogy magukat mentsék meg, elejtették a koporsót. A kocsis nem hogy megállóit volna, hanem tovább vágtatott s nehányat a ha­lottas menetből elsodort. Akis koporsó pedig az esés kö­vetkeztében kinyílt és a szőke halott végig gurult a hídon, úgy hogy csaknem a kocsi kerekei alá került. A halott anyja rémülettel kapta föl a tetemet — a kocsis pedig mu­latott a szomorú menet rémületén. A lelkész, aki hiába in­tette vissza a kocsist, följelentette az istentelen embert. Tis za-Dada. Ennek a szabolcsmegyei községnek a határát az Isten igazán minden jóval megáldotta ebben az esztendőben. Mint onnan bennünket értesítenek, termés volt elég s ami csak termett, az mind a legjava. A búza 9^ magot adott, a rozs még többet; tengeri meg annyi lett, hogy alig tudnak neki helyet adni. A szőlő is igen gazdag s a község gazdái vidám szüretnek néznek elébe. Az egész vármegyének a Tisza vizéhez eső ezen része adta ez évben a legjobb s a legtöbb termést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom