Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-09-26 / 7. szám
3 taksem tudják, mit tesznek az élők, úgy félni lehetne,hogy ezek a gyermeki szeretet kötelességeit elmulasztják és mindig csak önmagokra gondolnak. Ennélfogva tiszteli őseidet és cselekedj úgy, mintha ők minden tettednek tanúi volnának és ne akarj e felől többet tudni.“ A házasságról igy tanit Koruczius: ,. A férfi valódi állapota a házasság, mert ez által tölti be feladatát a földön ennélfogva annál semmi sem tiszteletreméltóbb.“ A császárról szóló tanítása igy hangzik: a kínai császár maga a földre szállott Isten, kit alattvalóinak Istent megillető tiszteletben kell részesiteniök mindaddig, mig az állam szokásainak és törvényeinek őre és fentartója. Másfelől azonban azt mondja, hogy az uralkodó szerencséje az égtől függ s az ég akarata a népben él, ha a fejedelmet szereti a nép, akkor szereti az ég is; ha azonban a nép sze- retetét elveszti, akkor az ég is haraggal néz reá és trónját el fogja veszíteni. A nép Ítéletének és akaratának kifejezésére a sajtó szolgál, mely Kínában ősidők óta szabad. Konfuczius a császár iránt való hűségnek mintaképe volt. Valahányszor fejedelme érte küldött, nem várta a kocsi megérkezését, hanem rögtön gyalog ment a palotába, hol lehetőleg összehúzta magát, oldalt állott meg s mivel Jól tudom, — mert érzem, — hogy vétkeim nagyok; Nyomorult tévelygőt tekints csupán bennem; Béreseid közé, óh, fogadj be engem!” Ezt mondván, útra kél s éjjel—nappal fárad, Hogy hamar láthassa az apai házat.... Látja már, látja már és látja az atyja, Odafut. . . öleli . . , és megcsókolgatja. „Oh atyám, jó atyám, óh irgalmazz nékem! Bocsásd meg kegyesen az én súlyos vétkem.“ De többet szórnia nem enged az atyja, Hanem a szolgáknak e parancsot adja: „Öltöztessétek fel ünnepi ruhámba, Drágaköves gyűrűt adjatok ujjára, Sarut lábaira. Azután hozzátok Ama hízott tulkot és azt levágjátok! Lakomát készítvén, hívjatok vendéget. Huzxanak táncnótát a fürge zenészek S lakozzunk vigsággal; mert im, az én fiam, Aki meghalt vala, feltámadott, itt van! És aki elveszett, feltaláltam újra. . . Tűnjék hát e háznak minden gyásza, buja.’1 . . . S örök emlékéül a szerencsés napnak, Az ősi hajlékban nagy lakomát csapnak. Az idősebb fiú, ki a mezőn vala, Onnan haza jővén, a zeneszót hallva, Szólít egy szolgát és annak okát kérdi. A szolga készséggel igy felel meg néki: „A te öcséd jött meg s atyád, örömében Tulkot vágatott, hogy visszanyerte épen.“ Ezt hallván a fiú, némán elfordulva, Elvonul és szivét neheztelés dúlja. Kimegy hozzá atyja s bemenésre kéri; még a lélekzetvételt is illetlennek tartotta a felség jelenlétében, visszatartotta lélekzetét, úgy hogy arca biborpiros lett s általában minden lehető módon kifejezte hódolatát. Kinában rendkívül hisznek a babonában s jellemző Konfucziusra, hogy ő a babonának határozottan ellene nyilatkozott. Kinában a*napfogyatkozást állami utón tudatják s vallásos szertartással ünnepük. Gyermekek születésekor s akármely fontosabb esemény alkalmával az égi testek állásából s más természeti jelenségekből jóslatokat kérdeznek. Hasonló ez ahhoz a babonáskodáshoz, melyet végez a mai korban magát műveltnek nevező ember, midőn kicsinylő mosolylyal fogadja a mennyei Atya nevének emlegetését, de nem átalja napokon át nyomni ujjaival az asztalt, kérdezősködve az asztal szellemétől s buzgón figyelve a 13-as számra. Konfucziusnézete ez volt: az uralkodók jó vagy rossz kormányzása sokkal biztosabb jele a szerencsének vagy szerencsétlenségnek, mint a legcsudála- tosabb természeti jelenségek. Bolondoknak nevezi azokat, a kik a babonában hisznek, mert az ilyenek soha célhez nem jutnak. Számtalan bölcs mondása közül a legismertebbek ezek: Tudatlanságunkat bevallani tudomány. Az elmúlt dolog ífég“ Lapunk pártolóit szeretettel kérjük fel az előfizetési pénzek beküldésére. A kik pedig lapunkat járatni nem akarnák, legyenek szívesek, vagy magát a lapot visszaküldeni, vagy a szerkesztőséget egy levelezőlapon értesíteni. Azokat, kik sem a lapot vissza nem küldik, sem más utón bennünket szándékukról nem értesítenek, rendes előfizetőknek tekintjük s nekik a lapot rendesen küldjük. De szemrehányással igy felel az néki: * Hűséggel szolgállak sok esztendők óta, Készséggel hajtottam minden parancsszódra; S hogy vigadhattam vón’ barát’immal szépen: Egy kecske-gödölyét soh’se adtál nékem; Es e tékozlónak, ki velem részt húzott, Imé, levágattad cuna hízott tulkot“ „Fiam! te velem vagy, igy válaszol atyja, És mindenem tiéd, te vagy az ur abba; De lásd, aki bűnös s vétkeit megbánja, Föltámadott holt az s eltűnt — feltalálva! örülj hát, hogy e holt és elveszett lélek Feltámadt, megkerült s uj életre ébredt!“ S a fiú, hallgatva atyja intésére, A mulatozókhoz békével megtére. Jámbor Lajos.
