Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-09-19 / 6. szám
0 Különfélék. Nem hiába hívják a Jíálvinizmust magyar vallásnak és a kálvinistát magyár embernek, mert csodálatos ugyan, de igaz, hogy a magyar haza magyarságát a kálvinista kurucok őrizték meg századokon át. A kálvinisták mindig a magyarságnak törzsökét képezték s képezik ma is. Átment tzanép tudatába kiirthatatlanul. Az 1867-iki kiegyezés után, a mi kór a magyar nyelv, magyar közigazgatás régi jogaiba lépett, a különféle nemzetiségek sehogysem tudtak megbarátkozni az uj helyzettel. Különösen a határőrvidéken néztek nagyokat a granicsár községekben a rácok, a mikor a rác nyelvű rendeletek helyett magyar nyelven kaptak minden értesítést a szolgabirói hivataltól. Szörnyen meglepődtek. Nem értették a dolcot. Fogták magukat és nagy deputációban bevonultak Torontál-Vásárhelyre, hogy elpanaszolják a velük történt sérelmet. Szónokaik a következő jellemző szavakban kérték a régi rác nyelnek jogaiba való visszahelyezését: — Kérjük alásan, a tekintetes urak tévedni méltóztat- nak, mert mi igazhitű katholikusok vagyunk, rácul beszélünk és egy szót sem tudunk k'álom ista nyelven. Nekik tehát a magyar nyelv kálomista nyelv volt. Nem is hívták máskép a magyarokat, mint kálomistáknak. Persze később csak megtanulták, hogy az ország hivatalos nyelve a magyar. * o * * Egy vörös szinü füzet került a minap kezünkbe. „Magyarországi Szt. Erzsébet Amerikai Hirnöke” a neve. Apjául Bőm Károlyt vallja, a ki foglalkozására nézve róm. kath. plébános Clevelandban. A kis hírnök azt hozza liirül a 466-ik lapon, hogy ő a hányszor csak a kálvinista hitvallást kigunyolta, bizonyitékait mindig a Szentirásból vette. És ezen állítást a 467-ik lapon ily módon bizonyítja be: Mi Magyarország története a protestanizmus behozatala óta? Folytonos belviszály, lázongás, forradalom, melyet szintén a protestáns Kossuth Lajos sziiott, mig végre a magyar nemzetet Világosnál rpegszégyenitve, a bresciai hiéna Haynau torkába vitte. A protestáns nép, a helyett, hogy törvényes uralkodójával együtt működött volna, fölként királya ellen tört. A protestántizmus elvette a keresztyén hit szivet-lelket nemesitő tanát s a protestánizmus egyenesen az ördög szülöttje. Magyarul ez ennyit jelent: Kossuth Lajos nem érdemli meg a magyar nemzet háláját, mert nem volt katholikus i a protestánok hazaárulók és királygyilkolók; a protestánsok az ördögtől származtak, íme a szellemes plébános igy bizonyít a reformátusok ellen s mondja, hogy ő Szentirásból bizonyít. Hogy aSzentirás. ban ilyen épületes dolgok nincsenek, azt mindenki tudja. Az ilyen vádakra mással nem felelhetünk, mint hogy azt az embert, aki még Kossuth Lajos áldott emlékét isgyaláz- ni meri, csak azért, mert nem volt római katholikus, egyszerűen megvetjük. Hál’ Istennek, mi protestánsok, kik büszkén valljuk magunkat hitüuk gyermekeinek, még királyt sem gyilkoltunk, hiába fogja ránk Bőm plébános hirnöke, Mi azonban kérdhetnénk, hogy azok közül az anarkisták közül, kiknek szennyes kezeihez király vér tapad, hány tartozott a református s hány a katholikus hithez? Bizonyára Bőm hirnöke is beismerné, hogy hozzánk azok közül egy sem tartozott. De már az a felfedezése csakugyan meglepett bennünket, hogy minket, reformátusokat az ördög szült. No ilyet állítani, — igazán csak meghibbant elmével lehet. * , * * Feljött a csillag a Monongahela völgyben. Szórja a sugarat a „Magyarok csillaga”, a Kovács Kálmán lapja, hisz az örök világosság fényeskediknéki. Testvéri szeretetet behízelgő hangján emigyen simogatja McKeesport reformátusait: hozott Isten benneteket alapkőszentelésünkre; szeretlek benneteket, akár csak a szivemet, mert testvéreim vagytok. 14 sorral lejebb pedig szóról-szóra emigyen szól a reformátusok „testvére”: „A magyar nemzet a katholikus egyházba való belépésnek köszönheti múltját, hazáját és azt, hogy tengernyi vész között is nem tűnt el örökre a múltak sírjában.” A 264-ik lapon pedig ezt Írja: „a magyar büszke lehet arra, hogy katholikusnak, vagyis a magyar hazát megmentő vallás tagjának születhetett.” Ezeket a minden igazságot nélkülöző állításokat Kovács Kálmán bizonyára csak úgy megmosolyogta, mint amily fejcsóválva olvasta azokat minden igaz magyar ember. Mert Jutóvégre Kovács Kálmánnak is kellene annyit tudnia, hogy a református vallás a hazaszeretettel, a szabadságra, a függetlenségre való törekvéssel egygyé forrt. Alig van ország, hol több üldözés és igazságtalanság érte volna a reformáció híveit, mint hazánkban. A vérpad, a gálya az útjelző, amerre .haladtunk. És a mi felekezetűnk mindig liü maradt a magyar hazához; tűrt, szenvedett és remélt. Soha el nem hervadható érdeme a mi felekezetűknek az, hogy a magyar faj és a magyar nyelv megmentését vallási hitelvnek fogadta el. A magyar nemzetnek minden igaz és hü tagja elismeri ezt. Mert ország-világ tudja, hogy mi első sorban magyarok s csak azután vagyunk reformátusok. Am ha a katholikusok versenyezni akarnak velünk a hazaszeretetben, ennek mi csak örülni tudunk; de egyenesen azt állítani, hogy a magyar hazát a katholikus vallás mentette meg, ez olyan mondás, melyet még az sem hihet el, a ki mondotta. Mi reformátusok csak bizzunk ezután is Istenben, bizzunk hazaszeretetünkben. Nekünk meg kellmutat- nunk, hogy a magyar haza, a magyar faj mindig számíthat reánk. Azokat, kik ellenünk harcot indítottak, úgyis, mint a református vallás liivei, úgyis mint a magyar hazának hü fiai, ne tekintsük ellenségeinknek. Csak szánakozzunk rajtuk, kiknek elméjét és szivét behálózta egy vallási szertartáshoz kötött fanatizmus. Reméljük, hogy beteg agyukat a mind jobban terjedő felvilágosodás ki fogja gyógyítani. Lapunk pártolóit szeretettel kérjük fel az előfizetési pénzek beküldésére. A kik pedig lapunkat járatni nem akarnák, legyenek szívesek, vagy magát a lapot visszaküldeni, vagy a szerkesztőséget egy levelezőlapon értesíteni. Azokat, kik sem a lapot vissza nem küldik, sem más utón bennünket szándékukról nem értesítenek, rendes előfizetőknek tekintjük s nekik a lapot rendesen küldjük.
