Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-09-19 / 6. szám
2 Nem kisebb baj közöttünk továbbá az, hogy egymást igazán megérteni, egymással az anyaszentegyliáz dicsőségét munkálni kivánó nagy és szent dolgokban kezet fogni nem tudunk. Hej de régi igaz közmondás az, hogy átok fogta meg a magyart, mert az soha össze nem tart! Ezeréves hazánk története minden lapon ezen igazságról tesz szomorú tanúbizonyságot. Mit ér egy—két embernek a lelkesedése, ön magát felemésztő buzgósága, ha a nagy többség hidegen nézi a legjobbak munkálkodását és küzdelmeit, s buzdítás, bátorítás helyett, megszólni és megrágalmazni kész azokat, kik az ő javáért is fáradoznak? Tegyük csak szivünkre kezeinket, s gondolkozzunk róla, hogy vájjon nekünk amerikai magyar reformátusoknak, ha mi összetartunk, s egymást a közjóra irányzott törekvésekben segéljük, itt kellene-é áhanunk, a hol vagyunk. Vájjon szövetségünknek, mely négyévi fennállása óta annyi könyet törölt le,annyi áldást fakasztott,nem kellene-é már ezer meg ezer tagokkal bírnia a nagyszámú amerikai magyar reformátusság köréből. Ref. egyleteink, vidéki híveink nem fejthetnének-é ki nagyobb áldozatkészségét, nem mutathatnának-é nagyobb Egyházi jubileum. Múlt vasárnap, szeptember £ fián ün: epelte a new yor- ki magyar református egyház fen tárásának ötéves fordulóját. Lélekemelő, magasztos ünnepség volt ez; megil- letődött, meghatott szívvel vett részt ez ünnepélyen mindenki, a kiknek csak tevékeny részük volt ez egyház megalapításában s a kik ennek a törekvő egyháznak maiglan is hűséges tagjai. A vallásos áhitat magasztos érzelme hatotta át sziveinket, mikor az ünneplő gyülekezet ajkáról felhangzott az „Örül mi szivünk, mikor azt halljuk: a templomba megyünk’‘ kezdetű, örökszépének én, majd a 37- ik dicséret első versének s a 137-ik dicséret 1-ső és 2-ik versének eléneklése után tiszt. Kuthy Zoltán, az egyház lelkésze lépet't a szószékre s miután az eddig elvett áldásokért imát mondott Annak, kitől száll alá minden tökéletes ajándék ondan felül az egekből, — Pál apostolnak a Kolossebeliekhez Írott levele 3-ik részének Ilik verse alapján („Krisztus minden mindenekben”) az ünnepélyes alkalomhoz mért magyar nyelvű egyházi beszédet tartott. Utána a New Yorki Magyar Dalárda gyönyörű éneke („dicsőit téged nagy égi Teremtő”) következett. Majd Rev. John Bancroft Devins, angol református (pres- byterian) lelkész, a „New York Observer“ cimü angol lap szerkesztője angol nyelven a következő szép beszédet mondotta: „Nagy örömmel jelentem meg a new yorki magyarság mai ünnepélyén. A magyarok iránt mindig meleg érzelemmel viseltettem és sohasem tudom elfelejteni azokat a kellemes napokat,a miket nem sok idővel ezelőtt Magyarországon töltöttem. Budapest egyike a leggyönyörűbb városoknak, miket csak életemben láttam. Pár naphüséget az őket ápoló anyaszentegyház, közelebbről a templomok segítése és feltartása iránt. Hiszen a templomok segítése által voltaképen csak a maguk fennmaradásának alapját helyezik biztosabb fundamentumokra! És azután mennyi ezren élnek híveink közül, kik éveken által egy fillért sem áldoznak Istennek dicsőségére. Mint hogy ha csak ennek a földnek volnának teremtve, s mint ha azok, miket itt gyűjtenek maguknak,elkísérnék ő- ket a síron túlra is! Hej de könnyű lesz az, minden nagy vagyona mellett is, egy napon az Ítélet mérlegében,ki lelki kincseket nem igyekezett magának szerezni addig, mig a kegyelem napja tündöklőit felette! Ismétlem, a miket fentebb előadtam. Erősebb református öntudatra, erősebb kálvinista közszellemre, nagyobb hithüségre, anyaszentegyházunk iránt való forróbb szere- tetre, a buzgóság, áldozatkészég fokozására van szükségünk, s mindenekfelett egymás megértésére, a szeretet lelkének közöttünk való kitöltetésére van szükségünk, ha azt akarjuk, hogy a magyar református név tisztelt s dicső legyen itt Amerikában! Ugy-e szeretett testvéreim,mindnyájan kívánjuk, hogy ez úgy legyen. Úgy is lesz, csak — akarjuk! Chicago, Ills. 8504 Superior ave. Harsányi Sándorev. ref. lelkipásztor. pal ezelőtt Blackwell sziget előtt mentem el hajón s a mint megláttam e szigetet, önkéntelenül eszembe jutott az az óriási különbség, a mely e sziget és Budapest gyöngye, a Margit sziget között van.' Valóban, minden nagyítás nélkül mondhatom, hogy a Margit sziget valódi virággyöngy. A többi magyar városok, melyeket szerencsém volt meglátogatni, szintén a legkedvezőbb benyomást gyakorolták reám. A magyar nép, kikkel érintkeztem, meggyőzött arról, hogy tiszta jellemük s az Ur Jézus Krisztusban való rendkívül erős hitük méltóvá teszi őket arra, hogy ref. hitünk hatalmas oszlopainak nevezzük őket. Mikor Debrecenbe, abba a városba, hol testvérem, Kuthy. Zolán, papi pályáját végezte, megérkeztem, — a „Bika” szállodában, a hol laktam, kérdezősködtem az ottani ref. egyház felől. A legelső vasárnap mindjárt templomba mentem s ebben egy oly óriási gyülekezetei láttam, mely díszére válnék akármelyik new yorki templomnak. Buz- góságuk, egyházuk iránt való tántoríthatatlan liüségük — leírhatatlan. Hétköznap, már kora reggel 7 órakor imádságra s biblia tanulásra gyülekeznek össze a templomokban. Dicsérik az Urat, ki soha sem hagyja el azokat, Kik ő benne bíznak. Mielőtt New Yorkból elindultam magyaror« szágiutamra, el-elgondoltam, hogy ebben az óriási világvárosban, New Yorkban annyi hitfelekezet van — csak magyar református nincsen. S gondoltam, miért ne lehetne itt is magyar református egyházat alakítani? Ilyen gon« dolattal indultam újamra s ilyen gondolattal voltam áthatva, midőn»Budapesten találkoztam Dr. Moody András ottani angol ref. lelkészszel, a ki már a magyar nyelvet is beszéli s a ki egy fiatal lelkészt e szavakkal mutatott be nekem: „Ez az ur Demeter Bertalan, ki ép most indul
