Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1900-09-05 / 4. szám

5 akart ünnepelni. 'Szerinte a katholifcusofcon kívül egyéb keresztyének nincsenek. Hát aztán csak a róm. kath. egyház volna a keresztyén egyház? Hát csak a róm. kath. papság és a róm. kath. egyház tagjai képezik a magyar nemzetet? Úgy látszik, hogy a róm. kath. papság jóvoltá­ból: igen. Mi protestánsok azonban, a kik igaz keresz­tyének és igaz magyaroknak valljuk magunkat, lelkünk szent meggyőződésével és .mélységes felháborodásával ki­áltjuk ellene tiltakozó szavunkat. S megmutatjuk, hogy mikor csakugyan elérkezik (mert eddig még annak az ide­je nem érkezett el) a magyar kérésztyénség fennállásá­nak 900 éves jubileuma, ünnepelni fogunk mi is., mint ke­resztyénekhez és magyarokhoz illik. , * * * Nagy zavar van most Oláhországban: egyre-másra kergetik a zsidókat. A hatóság és a nép gyűlölete a zsi­dók iránt szinte határtalan. Ütlegelik, korbácsolják, s az ország területén nem tűrik meg őket. A kikergetett zsidók csapatostól kelnek vándorútra. Magyarországon élő hitrokonaik segítségével; Amerikában szándékoznak letelepedni. Igen sokan útnak indultak ma*, hogy New Vörkön keresztül Kanadába menjenek és ott állandó lak­helyet válasszanak. Amerikai hírek. N e w Y o r k. Itteni angol lapokból olvassuk, hogy a Union Pacific vonalon, a Golden Gate Express vonatot, mely New Yorkból .San Framciscoba, California dön a vonat közeledett, a rablók lovaikat a telegráf os'­—- tojjon kelmed, jöjjön! Fújja el a Kábái uram. nó­táját! Egys er aztán a rejtőző szenátornak is fülébe jutott az a gúnyolódó nóta. János diák talán épen akkor fuj^a a legérzékenyebben mikor ő kegyelme kinyitotta az ab­lakot. Mégis csak kiváncsi volt már cudni, hogy mi a ma­nót csinálnak ott Vasas szomszéd hajléka előtt. Hallotta a nótát és meg is értette. A gúnyolódás nagyon is sebezhető részén tapogatott. Felfortyant ő is, mint ama bizonyos Akhilles, miikor hírül adták neki,hogy legkedvesebb barátját leggyilkolták. Üzenetet küldött rögtön a tanácshoz, melyben sérelmét elpanaszolja és a gúnyoló diák megbüntetését követeli. 'A tanács azt üzente vissza, hogy minek utána János diák a saját moilattatására dalolgat, senki az ő száját be nem kötheti. Kubai uram nincsen kötelezve a hallgatásá­ra, miiért szenátus ember lévén, a tanácsban a helye. Oda nem jön János diák muzsikálni. Megforgat a maga körül, mint barlanjában a feldü- liitett farka®.Ledobta az írást, meg felvette. A düh, a mé­reg fokonként árasztotta el kebelét. — lg m! Hát ki akartok űzni a nyugalmas állapo­tomból? Hát azért történik ez a nótázás?... No, jól van! megyek már!.. .Ha Akhilles vagyok, vissza térek a küz­delem helyére, de az Isten legyen irgalmas annak, a ki most én velem összetülekedik. államba ment, a Red Desertnek nevezett óriási sivatag közepén négy álarcos rabló e hó 29-én kirabolta. Mi- laphoz költöttók, is a vágányra vörös lámpát tettek. A vematvezető a vörös fény láttára a vonatot jic glas itatta, mire a rablók egyszerre neki rontottak. Az express cart dinamittal felrobbantották, a kalauzt revolverrel ietot- ték. Az utasok rémülete leirhatatk n. Az egyik utas Mm. Harris German, kétségbeesésében lenyelte az 500 dolláros gyémántgyűrűjét, mert félt, hogy a rablók el­veszik tőle. A rablók először a hálókocsi utasait akar­ták kifosztani, de hamarosan mást gondoltak. Dinaimit- ial szétrobbantották a vasúti kocsiban elhelyezett pénzes ládát és a benne levő egy zsák pénzt (lehetett egy bushel) magukhoz véve, hozzákötötték az egyik lóhoz és — el- galoppiroztak Denver városa felé. Érdekes feljegyezni, hogy azon a környéken egy év előtt hasonló .módom rabol­ták ki az express vonatot. A vasúttársaság a raglók fe­jére egyenként 1000—1000 dollárt tűzött ki. — Aug. 26-án vidám keresztelési' ünnep folyt le Kenyhercz István honfitársunk házánál. A new yorki lelkész ekkor keresztelte meg a boldog szülék első fiú­gyermekét, ki a szent keresztségben István és Dániel ne­vet kapott s akit Cibner Anna, mint keresztanya tartott a k-reszt vízre. Keresztapja Pavelka Pál. lett. — E na­pon kereszteltetett meg a Washington utcában Csomó János és Jakab Zsuzsanna újszülött fiacskájuk is János névre. Keresztszülök Szabó József és neje Pelsőczy Zsu- zsánna voltak Port Órámból. Keresztelő után vidám lakoma következett. Nőjjenek nagyra az üjíszülött gyermekek s a szülők találjanak bemnök igazi örömet, boldogságot. Ment. Nemi szólt a feleségének egyetlen szót sem. Igaza van János diáknak. Bolondság egy asszonyt őriz­getni. Szinte megbámulták az utcán. Nini! Kábái uram lenne az, vagy a hazajáró lelke? A tanács éppen együtt volt, mikor forrongó harag­gal benyitott a terembe. Olyan sötét volt a tekintete, hogy elhülemedtek tőle s még a főszolgabíró uram sem tudott egy üdvözlő szót elrebegni hozzá. Kábái uram megállott egy helyen, mint a küzdelem­re váró tulok. Végigjártatta lesújtó tekintetét a tanács minden tagján. Akkor aztán megszólalt: — No, itt van Akhilles!... Mi baj van, főbíró uram? Ekkor tudott szóhoz jutni a főbíró. Érzékeny sza­vakkal üdvözölte Kábáit, mint a nemes városnak egyik védőjét s tisztes tanácsnak díszes tagját... — Ejh, ne papoljon kegyelmed, hiszen nem prédiká­tor! — szakította félbe Kábái az üdvözlő áradozást. — Azt beszélje inkább, hogy mi a baj! — Hát hiszen baj van elég! Most is íme elküldte Sze- lim pasa a szolgáját egy parancsolattal, hogy azt mond­ja: busz társzekér ennivalót, meg nehány ezer darab vert aranyat azonnal indítsunk útnak hozzá, mert ellenesei­ben felperzseli a várost. — Kicsoda? Micsoda? — Hát Szelim pasa ! Kelmed persze nem ismeri ezt a veszedelmes pogányt, mert két hónaptól fogva csak a szoknyát őrzi otthon. No, el is bődül t erre Kubaiban a harag vadállata.

Next

/
Oldalképek
Tartalom