Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)

1900-09-05 / 4. szám

fölséges evangéliuma /hevíti, akkor fény száll a, magya­rok nevére s áldás, békesség kíséri azt a magyar népet, mely ezredéven át úgyis oly sokat szenvedett. Ez a kí­vánt békesség az, melyért minden magyar ember így imádkozhatnék: “Jöjjön el a te országod.” ' 1 y. n. Különfélék. A magyar király 70-ik születése napját ünnepelte aug. 18-án nagy Magyarország. A hazafias amerikai ma­gyar nép, kik a távolban sem felejtették el az édes ma­gyar hazát 'S annak szeretett ősz királyát, bizonyára azzal a meleg, igaz szeretettel üdvözlik a királyt hetvenedik születése napja alkalmából, melyet az ő sokat szenvedett atyai szive tőlünk, jó magyaroktól méltán megérdemel. Szivünk ünnepi hangulatával emeljük tekintetünket a ne­mes aggastyán felé, kit sem a szerencsétlenségek, melyek érték, sem a magas kor, miely vállaira görnyed, nem tud­ták megtörni annyira, hogy fölkent fején még büszkén, és fényesen ragyogjon a magyar királyi korona. Egy sziv- vel-lélekkel kiáltsuk a messze távolból: éljen a magyar haza, éljen a miagyar király! , * * * A khinai harctérről nap-nap után újabb hírek érkez­nek. Az idegen szövetséges csapatok bevonultak Pe- kingbe s az odarekedt európai lakosságot kiszabadítot­ták. Az előnyomulást a szövetséges csapatok aug. 5-én kezdték meg s már rég elfoglalták a kínai birodalom fő­városát. A kinaiaknak úgy látszik az inukba szállt a bá­torságuk, mert a főhatalmi tényezők hamarosan elillan­tak a fővárosból. Az idegen katonaságnak az utolsó na­pokban már sokkal többet kell küzdeniök a talaj és az ég­hajlat nehézségeivel, mint magukkal a kínaiakkal. A kínai császári család Pekingből ‘Siansuba mene­kült, a mely a fővárostól 500 kilométernyire van. Ez a körülmény nem jelent egyebet, mint azt, hogy Kina foly­tatni akarja az európai befolyás ellen való ellenszegü­lést. Legújabban különben az a hir járja, hogy Li Hung Csang kérésére a japán kormány elhatározta,, hogy a csá­szár és az özvegy császárné érdekében az európai hatal­maknál közben fog járni. A kínai kérdést azonban oly •könnyen megoldani nem lehet. Azt a sok vért, miit a a megvadult kínai nép a keresztyének lemészárlásával kiontott, az európai hatalmak megtorlás nélkül nem hagyják. A hatalmas német birodalom császára kiadta a jelszót katonáinak: foglyul senkit se ejtsetek, hanem használjátok fegyvereiteket. S bátran megjósolhat­juk, hogy Kina sorsa e háborúval véképen el lesz döntve, az egyesül t európai hatalmak, bár erős küzdelem árán,de minden bizonnyal diadalt aratnak s Kina kapui miegnyil­nak a műveltség, a civilizáció áldásai előtt. * * * Az egész világon ezer ötszáz millió ember él. Kí­nában pedig ötszáz millió lélek van. Ezerötszáz millióban az ötszáz millió megvan háromszor, « igy joggal mond­ható, liogj- a világom minden harmadik ember kínai. * * * A szabadságszerető, derék búr nemzet ügye is az a tanács nevében, hogy feledve minden rossz emberi ön­tudatot, mely a uraló test kívánságaiban rejlik, térjen vissza emberi rendeltetésének útjára. Elment Nagybetű Pista, fel is kereste Kábái uramat az ő hajlékában, Az bizony akkor is az asszonnyal enyel- gett, sugdosta neki a szebbnél-szebb szerelmetes szava­kat, mintha egyebet sem tanult volna világ-életében. Nagyon felgerjesztette, hogy megzavarják az ő csen­des boldogságát. Szóhoz sem engedte jutni Nagybetű Pistát. Felpattant, mint a kurta kígyó, ha megzavarják s kíméletlenül rátámadt a hajdúra. — Mit akarsz? Ki küldött ide? Ha magad jószántá­ból jöttél, akkor azt mondom, hogy tágasabb odakiinn. Ha. pedig a főbíró uram küldött, annak meg mondd meg, hogy én sem csináltam zavart az ő házaséletében, mikor a feleségét hazavitt«; hát nekem is hagyjon békét. — De vegye figyelembe kegyelmed, bogy a török... — Ejh, mit nekem a török!?.. .Meg kell neki adni, a mit kér, aztán punktuma. Nem olyan emberevő-szörnye- teg az, mint amiképen ráfogják. Egy kis ajándék mellé egy-kót jó szó, aztán rendben van a dolog. Ezt a főbíró uram nálam nélkül is megteheti! E miatt kár a becsü­letes polgárembert csak egy pillanatig is megzavarni. Nagybetű Pista elment, mint a vízzel leöntött ürge és elmondotta a főbiró uramnak fent, a városházánál az üzenetet. Általános volt az elszörnyüködés. Micsoda hes'zéd ez? Hát Kábái uram többre becsüli ezt a gyenge alko- tásu nőszemélyt az ő szülővárosánál? Hát nem a sátán keze játszik a dologba?... Az az im'ber, ki nemrég dísze, büszkesége volt a tanácsnak, ennyire át tudott változni, ha nem az ördög veri meg a kártyáját? Ott volt épen János diák is a tanácsülésen, aki üres óráiban érzékeny rigmusokat faragott az Istenben 'meg­boldogultak fejfájára. Hallgatta a nem épen türelmes kifakadásokat s konklúzió gyanánt odavetette: — Nem is érdemes vele foglalkozni, ügy tesz, mint tett volt Akhi'lles a trójai háború idején, a ki szerelmes lett Primarius szép leányába s e miatt viss avonult az üt­közetből. A találó megjegyzés a nehéz körülmények dacára is általános derültséget keltett. Megéljenezték a találé­kony János diákot, sőt egy kis borravalót is juttattak ne­ki. Kábái uramat ezentúl aztán mindenki Akhillesnek titulálta. Mikor összegyűlt a tisztességes tanács, mind­járt egymást érte a gúnyolódó kérdés: Mit csinál Akhil- les? Hol vannak a mdrmidonok? Meddig tart A'khilles haragja? Hol van Akhillesnek a megsebezhető része? Szelim 'pasával elintézték valahogy a dolgot. Bele­került huszonnyolc társzekér ennivtlóba, meg háromszáz jóféle aranyba a kiengesztelés. No de mégis csak kikerült T

Next

/
Oldalképek
Tartalom