Amerikai Magyar Reformátusok Lapja, 1900 (1. évfolyam, 1-20. szám)
1900-12-19 / 19. szám
2 Bizonnyára, a midőn ama mennyei sereg magasztos dicsénekét elzengé, még akkor kevesen ismerték az élő Isten nevét; mert még akkor, a midőn ama pásztorok künn háltak a mezőn, éjszaka volt kívül és belől, a léleknek országában is. Homály borította a népeket és sötétség borongott az egész föld felett. Benn Izrael országában is éjszaka volt még akkor, csak néhány hü pásztor őrködött az Ur nyája fölött, csak nehány éber szem tekintett még ekkor fel sí- meoni hittel és reménynyel az isteni ígéret csillagára. Magának a mennynek kellett először feltárulni, ama felső szentségből kelle azon prédikátoroknak leszállaniok, kik megmondják az emberiségnek: adjátok meg Istennek a mi Istené ! Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek! Es azóta folyton zeng e dicsének az emberek között, ti- zenkilencszázad óta zeng a keresztyénnek szivéből és ajkain. milliók és milliók zengik e mai napon is: dicsőség a magasságos mennyekben Istennek! Igenis, dicsőség legyen ö neki, mint azon atyának, ki úgy szerette ev ilágot, hogy saját fiát adta érette, hogy minden valaki ö benne hiszen, el ne vesszen, hanem örökéletet nyerjen, ezt mondja, bizonyítja a karácsony ünnepe. Hogy egy mindenható lény uralkodik a felhőkön, ezt a pogányák is sejtettek, az ismeretlen Istennek már oltárt is építettek. Hogy Jehova szent, megemésztő tűz a bűnösöknek, ezt Izrael azelőtt már másfélezred óta tudta, és áldozattal reményiette megengesztelni Isten haragját. Hogy Isten jó, mindeneket, valamik csak élnek, jóságából megelégit, ezt még azt értelem nélküli teremtményeken is láthatni, ezt még a mezőnek vadai és a levegőnek szárnyai is tapasztalhatják. De hogy Isten maga a szeretet legyen, ama részvétKARÁCSONYI TÖRTÉNET." teljes és könyörülő szeretet, ki még az elveszettet is megkeresi és megtartja: ama jóságos szeretet, ki a legjobbat adá oda a legroszabbért, saját fiát a mi bűneinkért; — ezt ama Bethlehem felett megjelent mennyei sereg adta tudtára először, az emberiségnek, ezt az Isten fia bízonyitá be először e világnak, ezért mondjad oh keresztyén nép. teimmár boldog nép: dicsőség legyen a magasságos mennyekben Istennek! Xe féljetek — ntondá az angyal ama megijedt pásztoroknak. Xe féljetek •— hangzik ez azóta a megnyílt égből a kétségeskedö emberiséghez. Xe féljetek! XTe féljetek többé mint rabszolgák ama szenttől és mindenhatótól, mert hiszen béke van már Isten és ember között. Ne féljetek önmagátoktól, ama kebletekben levő vádoló lelkiösmerettöl, mert Istennek kegyelme nagyobb a mi bűneinknél. Ne féljetek ez életnek nyomorúságai között, mert a menny nyitva áll már a föld felett, és a ki egyetlen fiát oda adta érettünk, avagy nem adna-e meg nekünk mindeneket? Xe féljetek a halálnak félelmeitől és az örökkévalóság ijesztésétöl, megjelent immár ki megtöri a kígyónak fejét, — az, a kit Isten még a paradicsomban megígért volt. az elesett emberiségnek, az a csecsemő, ki ott fekszik a jászolban: ez az a hős, ki amaz ős kígyót megtöri, ez az, kiben hitünket helyezve, diadallal mondh atjuk: hol vagyon halál a te hatalmad és koporsó a te fulánkod? és hálás örömmel zenghetjük: dicsőség legyen a magasságos mennyekben Istennek ! így kezdődik a mennyei sereg dicséneke és ekként hangzik tovább : b ék e s s é g e f ö 1 d ö n. E magasztos hangok azt prédikálják nekünk, hogy a karácsony ünnepe II. b ékeségnek ünnepe e földön. BékeIsten jele az ott, Úgy sejti, úgy érzi. .... Most mintha a felhő Lánggal égő magva Sziporkázó fénynyel Kétfelé hasadna. És mintha az égből Csüdaének szólna, Angyalok, angyalok Titkos szava volna: ". .. .Dicsőség, dicsőség A magas Istennek, Békesség, békesség Az igaz embernek !. .. . Halljad a híradást, Titkos jövendőre; Istennek egy fia Leszállóit a földre. Bethlehemi tájon Aprócska istálló, Benne fekszik Jézus, Az ígért megváltó. Messire, messzire Napkeleti tájon Üzenet ragyog fel A csillagsugáron. L?zenet, híradás Örök dicsőségről, Soha el nem oszló, Tündökölő fényről. Messzire, messzire Ragyogó fény támad: Rózsapirulása, FŐI csapódó lángnak. És mintha az égből Felhő kerekedne, Fekete felhőből Mintha vihar lenne. Bethlehemi tájon Alvó pásztor ébred, Olyan titkos vágya Támad a szivének. Azt az égő felhőt, Bizakodva nézi:
