Amerikai Magyar Hírlap, 2018 (30. évfolyam, 3-12. szám)
2018-03-16 / 11. szám
Földes Tamás: Buktatóim diadala (2.) Nos igen. A Moulin Rouge-Budapest, meg a belvárosi Pipacs Bár (ahol „rossz lányok” kopasztották meg az oda betévedt vidékieket, és „társalogtak” - a belügyi szervek tudtával - a konvertibilis valutával fizető külföldiekkel). A Pipacsban lihegett az asztalunkhoz az egyik örömlánnyal lelkesen rockot ropó színészbarátunk: „Hogy mennyit kell lejsztolni egy éjszakáért, és hajnal lesz mire a remélt éjszaka bekövetkezik”. Nem állítom, hogy a Pipacs-bári éjszakák is hozzájárultak betűvetői fejlődésemhez, de ott is jól (jól? remekül!) éreztem magam és szert tettem néhány - szolid duhajkodásra hajlamos - tekintélyes ember ismeretségére. A főváros nyilvános éjszakai szórakozóhelyeinek akkor mondtunk búcsút, amikor a patinás Fészek Klub legfelső emeletén megnyílt a művésztársadalom zártkörű, meghitt bárja. Sok estém a Rátkai Klubban kezdődött majd a Fészekben folytatódott. Maga a Fészek külön fejezetet jelent életem krónikájában (túl az éjszakai báron, a szilveszteri mulatságokon, meg az étterem hol finom, hol csupán elfogadható ebédjein-vacsoráin). Miután a klubnak már 1957- ben tagja lettem és sokan ismertek a vezetőségből is, annak (is) köszönhettem, hogy 1959-ben, a fiatal alkotók estjén ott mutatták be a Madách Színház művészei a „Komolytalanok” című dráma-kísérletem egy felvonását. Az estet a Kossuth-díjas író, Karinthy Ferenc vezette be. (Az alábbi bekezdéseket tényszerűen írom és nem kérkedés szándékával - noha nem tagadom, 21 évesen fölöttébb büszke voltam a sikeremre.) A színdarabban olyan neves színészek léptek fel, mint Vass Éva, a „Rákóczi hadnagya” című film női főszereplője - akkor éppen az Anna Frank naplója címszereplője - továbbá a filmeken-színpadon egyaránt népszerű Zenthe Ferenc, Gyurkovics Zsuzsa, Basilides Zoltán, nomeg a főszereplő, a sajnálatosan korán elhunyt Garics János. Úgy érzem, a Fészek-beli színpadi bemutatkozásomnak - meg ismétlem, hála a klubokban szerzett baráti kapcsolataimnak - az egyik budapesti szabadtéri színpadon 1960-ban előadták a „Bolondos éjszaka” című zenés játékomat. (A színpadot nem sokkal később lebontották...) Édesanyám emlékének köszönhettem, hogy két színiiskolás növendék-társa, majd színpadi partnerei - Latabár Kálmán és Árpád - „húzónévként” vállaltak közreműködést az előadásban. Csákányi Lászlóval a Rátkai Klubban kerültem barátságba, ugyancsak a klubban ismertem meg Zsolnay Hédyt és Kovács Ibyt, a Fővárosi Operettszínház primadonnáját. Gózon Gyulát a „majdnem testvérem” rendező, Petrik József kérte fel a részvételre. A díszleteket a Rátkai Klub minden-estés törzsvendége, Szirtes György, az Operettszínház gazdasági igazgatója kölcsönözte ki a díszletraktárukból... ...A következő esztendő újabb színházi bemutatóra adott módot. A Vidám Színpad rendezője, Zsudi József felkért, hogy írjak néhány jelenetet a „Fiatalság nem bolondság” című ifjúsági kabaréba. Két tréfám meg egy sanzonom került színre, a „Katica” című sanzon oly’ sikeresnek bizonyult, hogy Kalmár Tibor barátom megkérdezte, „hozzájárulnék-e” ha átkerülne az esti műsorba is. (Eredetileg Tibinek kínáltam ezt a dalocskát - akkor nem tetszett neki. Az ifjúsági bemutató után azt mondta: „ez nem az a sanzon, ez jó”. Hogy ekkor viszont kiérdemelte a tetszését, abban oroszlánrésze volt a kitűnő Gálcsiki Jánosnak, aki nem sokkal később a Béke Szálló kupolatermében haknizva, több hónapon át, estéről estére elénekelte. Előadásonként tíz forintot kaptam érte, az fedezte egy nagymenű árát valamelyik étteremben. A későbbi néhány évben a Vidám több esti műsorában színre kerültek kabarétréfáim (nem sorolom, hogy kik szerepeltek benne). A Rátkai Klubban kerültem szoros barátságba Selmeczi Elekkel, az Irodalmi Színpad dramaturgjával, aki mondhatni tűzoltásra kért fel. Az „Ilyenek a fiatalok” című, bemutatásra váró műsor konferansz-szövegét Komlós Jánosnak kellett volna megírnia, ám ő az utolsó héten lemondta. Nem kis elégtételnek éreztem, hogy a Magyar Nemzettől engem eltanácsoló Komlós helyett rám esett a választás - három éjszaka alatt megírtam a keretjátékot (s a „Katicát” is benyomtam az előadásba, ott Somhegyi György énekelte el). Hogy újabb kapcsolatokra tegyek szert, egyik alapító tagja lettem a hatvanas évek elején életre hívott Fiatal Művészek Klubjának, amely a KISZ kezdeményezésére jött létre az Andrássy út (akkoriban Népköztársaság útja) egyik villájában. Ott konferáltam először életemben (nem tagadom, némi lámpalázzal): egy pantomim-estet vezettem be. Majd - gondolom e klubnak köszönhetően - felkért a Munkaügyi Minisztérium, hogy írjam meg az ipari tanulók díszelőadásának keretjátékát, amelyet hozzávetőleg száz műkedvelő ad elő az ország legnagyobb befogadóképességű teátrumában, a Vígszínházban. Az előadást- ajánlásomra - ugyancsak Petrik József rendezte, aki néhány hónap múlva a mai Játékszín helyén működő Kamara Varietében lépett fel: kuplékat énekelt, amelyeket (természetesen?) én írtam neki... Mennyiben köszönhettem mindezt a buktatóimnak? Sorolom. Nem volt kötött munkaidőm, mondhatni mindig azt csináltam, amihez kedvem volt. Útkereső időszakomban több műfajban kipróbálhattam magam... ...Színházi sikereim tehát már voltak - ha nem falrengetőek is -, ám én makacsul (meglehet balgán) ragaszkodtam az újságíráshoz. Csakhogy: az ÁVH-s kihallgató-tisztből hírlapíróvá (később konferansziévá majd színigazgatóvá) átlényegült Komlós János és az engem segítő A. Gábor riválisok voltak a Magyar Nemzetnél. Amikor Komlóst kinevezték a kulturális rovat vezetőjévé (a színházi csupán annak alrovata volt), Gábort átírányíttatta az Esti Hírlaphoz. Másnap a Nemzet folyosóján futottunk össze. Gúnyos mosolylyal adta értésemre: „Már nem dolgozik itt a mestered, jövőben a te írásaidra sincs szükségünk”. Gábor- akiről ilyen-olyan, nem éppen hízelgő feltételezések is terjengtek - nem hagyott cserben: menten beajánlott az Esti Hírlap kulturális rovatához. A délben megjelenő, „szocialista bulvárnak” becézett napilapnál olyan szerkesztők küldték nyomdába írásaimat, mint Kellér Andor meg egy sajtóhiba miatt az ÁVH börtönét is megjárt regényíró, Bodó Béla. (Mint később megtudtam, Hajdú Ferenc, a kulturális rovat vezetője szeretett volna belső munkatársként alkalmazni, ám a kormány sajtóirányítással felhatalmazott szervezete, a Tájékoztatási Hivatal nem járult hozzá - egy politikai káder lányát helyezték oda helyettem. Mellesleg e főhatóság „külföldi emigráns sajtó kiértékelésével foglakozó” osztályvezetője Kádár János felesége, Tamáska Mária volt... de kétlem, hogy bármi köze lett volna az én ügyemhez.) A sajtóberkekben csak Tájhivnak nevezett szervezet irodái az Országházban kaptak helyet, oda csak előzetes megbeszélés után, kapu-cédulával lehetett bejutni. Az évek során gyakran zargattam őket telefonon. Olykor valamelyik illetékes tótumfaktum magas színe elé kerülhettem, de a válasz mindig körmönfontan elutasító volt: „türelem, türelem”, „magánál gyakorlottabb újságírók is szeretnének elhelyezkedni”, „Földes elvtárs, maga olyan tehetséges, miért nem ír inkább színdarabokat, miért olyan csökönyös, miért akar mindenáron a sajtóban elhelyezkedni?”, majd a fő ütőkártyát is előhúzták: „épp elég magafajta polgári ivadék dolgozik a lapoknál”. Utolsó ottjártamkor a Tájhiv éppen soros elnöke megfenyegetett: „ha sokat jár a nyakunkra, elintézhetjük, hogy a jövőben egyetlen újság se közölje a dolgozatait, azt akarja?”. Nem akartam. Reménykedtem, valamilyen módon csak-csak révbe jutok. Az Esti Hírlapnál „külsősként” eltöltött két évem is hasznomra vált. Részint mert Budapesten a legolvasottabb napilap volt, másrészt jóval rövidebb írásokat közölt, mint a Magyar Nemzet. Hozzá kellett szoknom, meg kellett tanulnom, hogy tömörebben - és a Nemzet stílusánál könnyedebben - fogalmazzak. Ott kezdtem el a humoros, nyolc-tíz soros „hírfejek” írását. S eközben olyan lapoknak is dolgoztam, mint az igényes Élet és Irodalom, a Film, Színház, Muzsika, a Hétfői Hírek, az érdeklődési körömtől igencsak távol álló, de nagy példányszámú Szabad Föld. Egy - kezdetben veszélyesnek tűnő - magas lázzal járó fertőző betegség döbbentett rá, hogy minden kapcsolatomat latba vetve véget kell vetnem a kellemes, ám bizonytalan szabad életnek. Akkoriban még nem volt állampolgári jog az ingyenes orvosi ellátás. Ha fogszakorvos apám nem dolgozott volna az újpesti SZTK rendelőben, s kollegiális alapon nem vitt volna be egy belgyógyászhoz, nem derült volna ki, hogy mi az akkor még alig ismert betegség gyógymódja. Hetekig nyomtam az ágyat, nagynéném természetesen mondta is: „Látod, ha hivatalnok lennél és nem semmittevő éjszakai korhely, jó állásod lenne”. Hogy milyen haszonnal járhat egy betegség, arról a jövő héten számolok be... HUNGARIAN CULTURAL ALLIANCE - MAGTÁR RENDEZVÉNYEI 1827 S. Hope Street, Los Angeles, CA 90015, 213.670.0077 www.hungarianculturalalliance.org info@hungarianculturalalliance.org Március 24, szombat este 7 órától Tavaszi dalfesztivál Kozmix - Tolvai Reni Kapunyitás 7 órakor, koncert 9 órakor A koncert után DJ Kari, vendég DJ Floridából Belépő $20 elővételben - Az ajtónál $25 Vacsora vásárolható (PayPal info@hungarianculturalalliance.org ) (Csekk: Hungarian Cultural Alliance, 1827 S. Hope Street, Los Angeles CA. 90015) A Hungarian Cultural Alliance - Magtár részére pénzadományt lehet küldeni a következő címre: Hungarian Cultural Alliance, 1827 S. Hope Street, Los Angeles, CA 90015. illetve paypal-el az info@hungarianculturalalliance.org címre. Az adomány levonható adóból a szervezetünk 501(c)(3) egyesület. Németh Szilárd: Túl sokan járnak egyetemre, pedig vissza kellene térni a gyárakba Németh Szilárd pétfürdői előadásában azt mondta, hogy „leszoktatták az európai embereket a munkáról, túl sokan járnak egyetemekre, pedig vissza kellene térni a gyárakba” - írja a Hír TV. A Fidesz alelnöke szerint némely egyetem nem nyújt megfelelő tudásanyagot, ugyanakkor a reggel hatkor induló gyári munka több tartást ad az embereknek. „Mindenkinek egyetemet meg főiskolát kell végeznie, mert egyébként nem ember. De olyan egyetemek meg főiskolák vannak... némelyik annyit ér, mint vászontarisznyán a lakat. A magasbanéző-diplomával nem lehet elhelyezkedni, (...) ehelyett mondjuk egy tetőfedő jobban jön. És attól, hogy valaki tetőfedő, még nem hülye, nem kultúrálatlan ember,hanem végzi a munkáját, mégpedig olyan munkát, amelyet te, komám, nem tudsz elvégezni a professzori székből” - jelentette ki Németh Szilárd, mno.hu Magyar is van a szórakoztatóipar 50 legbefolyásosabb nője között A Variety összegyűjtötte a szórakoztatóipar szerintük ötven legbefolyásosabb nőjének listáját. Egy magyar nőt, Havas Ágnest, a Magyar Nemzeti Filmalap vezérigazgatóját is beválogatták az ötven közé. A cikk kiemeli Havas 38 éves tapasztalatát a filmiparban, és azt, hogy hét éve, amióta Andy Vájná mellett vezeti a filmalapot, mennyire sikeres a magyar film. Megemlítik a Saul fia Oscar-díját, a Testről és lélekről Oscar-jelölését és a Kincsem hazai sikerét. A Variety listáján egyébként olyan nevek között szerepel Havas Ágnes, mint Judi Dench, Gal Gadot, Salma Hayek, Nicole Kidman, Helen Mirren, Daisy Ridley, Emma Watson színésznők, Agnes Varda, Jane Campion rendezők, Adele énekesnő, J.K. Rowling író, és számos más neves producer, vállalatvezető, index.hu Tom Herskovits, Broker Thomas Herskovits Insurance Agency • Auto (Liability + Comp + Coll.) • Home • Health • Life Ha velem beszélsz, ne gondolj biztosításra, de ha biztosításra gondolsz, beszélj velem! 14640 Victory Blvd., Suite 217, Van Nuys, CA 91411 Telefon: (818) 782-7466 * Fax: (818) 782-7480 E-mail: belze2@aol.com Website: www.theinsurancedudes.com ^ 5^ Március 16,2018
