Amerikai Magyar Hírlap, 2017 (29. évfolyam, 1-50. szám)
2017-11-17 / 44. szám
Harmath István: AMERIKAI KRÓNIKA Kodály, Bartók és Weiner Chicagóban A chicagói életemről szóló visszaemlékezések lefoglalták az eddig írt beszámolókat, ez érthető, hiszen pontosan ötven évet - 1963 elejétől 2013 végéig - éltünk a hírneves Szeles Városban. Az életrajzi visszatekintésnek is nevezhető írásokat csak egy pár éve kezdtem közölni, és ez bizonyos mértékben nehézséget okozott, mert Bartók Béla Kodály Zoltán Weiner Leó nem vezettem naplót az életemről. Azért nem vagyok teljesen a gondolataimra hagyva, mert a cikkeim címéről 2000-től kezdődően listát vezettem, így azért könnyebb visszanézni a történteket. Hál’ Istennek, az interneten megőrzött írásokhoz nagyrészt hozzáférhetek, ám a többire emlékeznem kell, illetve kellene. Nem könnyű ez a feladat, előbb-utóbb abba is hagyom, néha megőrjít, hogy nem jutnak eszembe nevek, események, olyanok is, amelyek fontosak voltak az életemben. Feleségem olykor besegít, hiszen együtt éltük a Chicagóban eltöltött éveinket, de a drágám sem emlékszik mindenre. Ezért néha vitatkozunk, azt hiszem, nem kell elmondanom, hogy a vitákat ki nyeri. Egészen addig, amíg a cikk meg nem jelent, ami után legtöbbször dicséretet kapok, de előfordult már, hogy mást is kaptam: „Hülyeséget írtál, pedig mondtam neked, hogy mi történt akkor, és kik voltak jelen! ” Elmúltam nyolcvanéves, ilyenkor az ember gondolatai nem pontosak, ugrálnak is néha. 1990 óta írom heti rendszerességgel a cikkeimet, ami évente 50, összesen több mint 1300 heti beszámolót jelent. Hát, ember legyen a talpán, aki mindezekre pontosan vissza tud emlékezni. A cikkek, amelyeket előtte írtam, Chicagóban maradtak, talán valahol, valamelyik múzeumban lesznek megtalálhatók. A számomra fontos írásaimat megőriztem, és a Norridge-i Magyar Református Egyháznál helyeztem letétbe. Ezt a chicagói visszaemlékezési folyamatot azért tartom fontosnak, mert tudom, ha én nem írom meg, arra senki más nem vállalkozik, meg kevés olyan írástudó ember van, aki mindezeket végigélte, és el tudná mesélni. Ahhoz itt kellett élni, ilyen emberek pedig sajnos kevesen vagyunk életben. Rajtam kívül, Fekete Pista barátomnak és kollégámnak lenne lehetősége rá, de ő másfajta témákat kedvel. Ritkán jár az emberek közé, a chicagói magyarok között is, inkább a neve, mint az arca ismert. Még amikor Pista a Chicago és Környéke című hetilapot szerkesztette, akkor sem járt az emberek közé, inkább én mentem, majd a beszélgetéseinkből írta a hírneves Hallottuk rovatát. Egyszóval, amennyiben valaki valamikor a chicagói magyar kulturális és társadalmi életről akar olvasni, akkor ezekből a visszaemlékező cikkekből tudhat meg információkat. 2003-ban könyvem jelent meg, A chicagói krónikás címmel, de ebben is csak a 2000 és 2003 közötti éveket tárgyaltam, erősen szerkesztett formában. Egyik Las Vegás-i kollégám kérdezte, hogy szándékomban áll-e könyvformában kiadni ezeket a most írt, jórészt társadalmi és kultúrtörténeti beszámolókat. A válaszom az volt, én nem foglalkozom ezzel a gondolattal, bár ha valaki vállalná a finanszírozást és a terjesztést, bizonnyal elfogadnám az ajánlatot. Főképpen a terjesztés lenne nehéz, a könyveladáshoz utazni kell, előadásokat tartani, és utána sok esetben rásózni az emberekre a könyvet, amit azután kelletlenül megvesznek, és jó esetben el is olvasnak. Ezekkel a gondolatokkal harcolok, folytassam, vagy pedig hagyjam abba a chicagói magyar történetek megírását, hát, egyelőre továbbviszem, bár tudom, előbb-utóbb véget kell vetnem az írásnak. Ahogy repültek a hetek és a hónapok, lassan észrevettem, hogy egy nagyon fontos rész kimaradt az eddigi beszámolókból, éspedig a Concertante di Chicago kamarazenekar említése, pedig magyar szempontból nagyon fontos tényezője volt a város kulturális életének. Az 1994 és 2009 között működő kamarazenekar évente több alkalommal lépett színre, zenészei a Lyric Opera of Chicago zenekara tagjaiból állottak. A zenekar vezetője Hilel Kagan hegedűművész, Fekete Gyula, Hilel Kagan és Melis György a Szovjetunió lett tagállamából származott, és amikor 1975-ben a szovjetek megengedték a zsidók kivándorlását, elhatározta, hogy új életet kezd a világban. Otthon korán, hétéves korában ismerkedett meg a hegedűvel, majd konzervatóriumot végzett, előbb Rigában, majd Leningrádbam Miként jutott Amerikába, azt nem tudom, akkor ismerkedtünk meg vele és az általa vezetett kamarazenekarral, amikor dr. Répásy Richard gyermekorvos barátom fiát tanította hegedülni. Egyszer meghívott minket is egy koncertre - Concertante di Chicago -, akkor nem jelentett számunkra semmit, de utána jöttek a nemzetiségi előadások. A világhíres magyar zeneszerzőket bemutató koncerteket, a Bartók-, Kodály-, Weiner-, Erkel-előadásokat kezdtük támogatni. Sajnos a chicagói magyarok között nem akadtak olyan gazdag emberek, akik pénzt - sok esetben, sok pénzt - is áldoztak volna a koncertek finanszírozására. A Chicagói Magyar Klub viszonylag jól állt anyagilag, de a tagjai nem a komolyzenei kultúrát akarták támogatni. Végül mégis megnyíltak a zsebek, amikor arról volt szó, hogy Kálmán Imre Csárdáskirálynő című operettjét fogják adni koncertváltozatban. Azután Erkel Ferenc Bánk bán című operája is szóba került, mindkettő szerepelt is a kamarazenekar programján, de megpróbálok időszerűen beszámolni a magyar koncertekről. Az 1994-es év volt a biztos kezdőpont, amikor Melis György, a budapesti Állami Operaház vezető bariton énekese lett az első meghívott magyar vendég. Szerencsénk volt, mert a Kossuth-díjas művész éppen amerikai körúton járt, így, ha jól emlékszem, Miamiból kellett repülőjegyet venni a drága tengerentúli költségek helyett. Még élénken emlékszem: amikor Miamiból telefonon beszélgettünk, a kiváló művész panaszkodott a klímára. Meglepett, mert nem értettem, mi baja van januárban, vagy februárban a floridai nedves hőséggel. Akkor még fogalmam sem volt, hogy a „klíma” szó otthon a léghűtést jelenti. Megnyugtattam a művészt, hogy itt Chicagóban ilyenkor még fűteni kell, és azt is, hogy szeretettel várjuk az O’Hare repülőtéren. Melis Györgynek két koncert is jutott, az egyik a northfield-i iskolában, a másik a későbbi állandó helyszínen, a DePaul University koncerttermében, amely azelőtt katolikus kápolnaként működött. A terem jó akusztikája kiválóan alkalmas volt koncertek megtartására. Még jóval a Melis-koncert előtt ismerkedtünk meg a DePaul egyetem előadótermével, ugyanis 1982-ben volt már itt magyar műsor. Akkor a szoprán Kodályné Péczely Sarolta, a világhíres zeneszerző özvegye dalokat adott elő férje műveiből, Lantos István zongorakíséretével. A Szathmáry Lajos által szponzorált koncert nagy sikert aratott, bár a művésznő elég elfogódottan viselkedett utána, ami számomra érthetetlen volt. Melis György a koncerten Kodály Zoltán Molnár Anna című szerzeményét, míg a DePaul egyetem kórusa a Kállai kettőst mutatta be magyar nyelven a közönségnek. Érdekes volt a fekete és ázsiai arcokat látni HUNGARIAN CULTURAL ALLIANCE - MAGTÁR RENDEZVÉNYEI 1827 S. Hope Street, Los Angeles, CA 90015, 213.670.0077 www.hungarianculturalalliance.org info@hungarianculturalalliance.org November 19, vasárnap délután A Kárpát medence kincsei Belépő $5 - Ajtónyitás 2 órakor: szabad tevékenységek 4 órától filmvetítés: Gemenc - természetűim (kb. 1 óra) Gemenc (vagy Gemenci erdő) az ország legnagyobb természetvédelmi oltalom alatt álló, erdővel borított ártere a Duna mentén. 5 órától: Székelyföldi legendárium - A tejút és a varázspatkó c. razfilm vetítése A Hungarian Cultural Alliance - Magtár részére pénzadományt lehet küldeni a következő címre: Hungarian Cultural Alliance, 1827 S. Hope Street, Los Angeles, CA 90015. illetve paypal-el az info@hungarianculturalalliance.org címre. Az adomány levonható adóból a szervezetünk 501(c)(3) egyesület. A Netflix mutatja be az Oscardíjra nevezett magyar filmet A Netflix mutatja be Enyedi Ildikó Testről és lélekről (On Body and Soul) című, Arany Medve díjas alkotását az Egyesült Államokban- közölte a Magyar Nemzeti Filmalap. A film amerikai premierje november 12-én volt a Los Angeles-i AFI Festen, ezt követően a Testről és lélekről - első magyar alkotásként - februártól lesz látható a Netflix hálózatában. A filmalap támogatásával készített dráma versenyben van az Európai Filmdíjakért és Magyarország hivatalos nevezettjeként a legjobb idegen nyelvű film Oscar-díjáért is. November 16-án Los Angelesben a Golden Globe-díjazottakról döntő szervezet, a Hollywoodban akkreditált külföldi tudósítók szövetsége (HFPA) tagjainak vetítik le a filmet. A tizennyolc év után új nagyjátékfilmmel visszatérő Enyedi Ildikó Testről és lélekről című alkotása februárban elnyerte a Berlinale fődíját, az Arany Medvét, valamint a filmkritikusok nemzetközi szövetsége (Fipresci) rangos díját, az ökumenikus zsűri díját és a Berliner Morgenpost című lap olvasói zsűrijének díját is. A magyar filmek közül elsőként júniusban elhozta a sydney-i filmfesztivál fődíját is. Az alkotást azóta számos országban megvették a filmforgalmazók, és világszerte több díjat nyert jelentős filmfesztiválokon. Németországban, Nagy-Britanniában és Svédországban szeptember végén, Norvégiában, Franciaországban és Svájcban októberben, Kanadában pedig novemberben mutatják be Enyedi Ildikó filmjét. A fanyar humorú szerelmesfilm két zárkózott emberről szól, akik az álmaikban szarvasként találkoznak. A női főszereplője a Katona József Színház színésznője, Borbély Alexandra. A férfi főszereplő Morcsányi Géza színházi dramaturg, a Líra Kiadói Csoport igazgatója, aki húsz évig vezette a Magvető Könyvkiadót. Szerepel a filmben mások mellett Békés Itala, Jordán Tamás, Mácsai Pál, Tenki Réka, Schneider Zoltán és Nagy Ervin is. A Testről és lélekről az Inforg-M&M Film gyártásában készült, producerei Mécs Mónika, Muhi András, valamint Mesterházy Ernő, operatőre Herbai Máté volt. Enyedi Ildikó filmje március óta folyamatosan látható a magyar mozikban, eddig 85 ezren váltottak rá jegyet- áll a közleményben. MTI a kórusban, és hallgatni a közismert magyar szöveget, kicsit furcsa amerikai kiejtéssel fűszerezve. Az énekszámok mellett Bartók Béla, Weiner Leó és Kodály Zoltán zenekarra írt műveit is hallhattuk. A koncert érdekessége volt még, hogy Maestro Kagan egy helyi magyar cigányzenekart is szerződtettet, így kívánta bemutatni az amerikai közönségnek a magyar muzsikaként ismert cigányzene és a népzenére épült klasszikus zene közötti különbséget.A cigányzenekar a cimbalmos Alex Udvary vezetésével osztatlan sikert aratott, ahogy itt mondják, ellopták a showt. A sikeres koncert után magyaros étvágyfalatok, sütemények és magyar borok tették kellemessé a társalgást. A későbbiek során állandósult a műsorok utáni állófogadás, amely emberközelbe hozta a művészeket a közönségnek. Meg kell említeni az önzetlen segítséget, amellyel a helyi magyar üzletemberek - Bende Inc., Paprikash Restaurant - támogatták a programot. A következő magyar koncerten a Concertante di Chicago műsorán Weiner Leó I Divertimento című műve került színre. A Világ muzsikája címet viselő koncert különös figyelmet szentelt a népzenére, amelybe Weiner Leó műve tökéletesen beillett. A régi magyar táncokat magába foglaló öttételes zenemű, fülbemászó dallamaival, megérdemelt sikert aratott. A zeneszerző neve kevésbé ismert, mint Bartók és Kodály, a híres kortársak, műveit is inkább Magyarországon játsszák, bár itt, Chicagóban Solti György éppen akkoriban tűzte műsorra a Csongor és Tünde egyik részletét a chicagói szimfonikusok programján. Weiner zenéje romantikus, dallamai a magyar népzenére alapulnak, muzsikája fülbemászó és könnyen dúdolható. Talán ez volt az oka, hogy nem ért el olyan hírnevet, mint kortársai. Azutáni években következtek az igazi nagysikerű koncertek, de ez már egy másik visszaemlékezés témája lesz. November 17,2017
