Amerikai Magyar Hírlap, 2016 (28. évfolyam, 14-50. szám)

2016-05-13 / 20. szám

Csárdáskirálynő egyveleg a Szoboszlai-társulat előadásában Éljen a szerelem! Nos: „odatették”! A Szoboszlai Sándor Dél-Kaliforniai Magyar Színház április végi Csárdáskirálynő­­összeállítása - az Éljen a szerelem! - nem marad el a lelkes társulat korábbi négy bemutatójától. De még meny­nyire! Már hogy éljen a szerelem. S már hogy ez alkalommal is egy színvonalasan szórakoztató előadással ruk­koltak elő. Pedig... Pedig voltak kételyek. Hogy megelégszik-e a Tisztelt Nagyérdemű a teljes Csárdáskirálynő helyett csupán a dalokkal-táncokkal meg az egyes számok közötti összekötő szöveggel? Hogy képes lesz-e megbirkózni az első rendezésére készülő Antal Tímea a színre vitellel, hogy kellően érvényesülnek-e Varsányi Csaba díszletei a hollywoodi Nine O’Clock Players Színház kicsiny színpadán, hogy a társulat új közreműködői könnyen beilleszkednek-e az összeszokott gárdába? Hogy a magyarországi „háromigenes népszavazáshoz” hasonlóan felelhetünk-e három igennel a fenti kérdés-trióra? Nos, a kaliforniai hálás közönség háromszor három percig (tán’ még annál is tovább) tartó „népszavazással” mondta ki az igent, s a kritika írására vállalkozó betűvető se mehet szembe a nézők zajos szavazatával. Hiszen az előadás a nézőknek készült (miközben maguk a szereplők is örömüket lelték a közös játékban). Tehát igen. Odatették... A magyar operett - Hungaricum. A kulturális örökség része, csakúgy, mint a herendi porcelán, a matyó népművészet, a halasi csipke, vagy a Vizsolyi Biblia. A Csárdáskirálynő, a Víg özvegy meg „társaik” olyan világhódító színpadi műfajt hoztak létre, amely forradalmasította a zenés színházakat. Igaz, elődje a bécsi operett is újat hozott a maga idejében: ez elsődlegesen az iijú Johann Straussnak, Offenbachnak, Leo Falinak köszönhető, de a „magyar utódok” Lehár Ferenctől, Kálmán Imrétől Ábrahám Pálig, Fényes Szabolcsig, a palotástól a csárdásig, a népdalok ihlette áriákig-kettősökig magyarságukkal hódították meg a Tisztelt Nagyérdeműt - határokon innen és túl. Úgy vélem nem túlzás, hogy az összes magyar nagyoperett közül a Csárdáskirálynő a legsikeresebb, az örökértékű. Pedig nem magyar operettnek indult. Az osztrák vígjáték-író Leo Stein, valamint a budapesti születésű, Bécsben színészként szereplő Jenbach Béla javasolta Kálmán Imrének, hogy készítsenek ope­rettet egy pesti orfeum énekesnőjéről, akibe beleszeret egy trónörökös. Kálmánnak megtetszett az ötlet, de az első világháború közepette nem volt kedve zenét szerezni egy könnyed darabhoz; később Lehár Ferenc addig ösztökélte, amíg megkomponálta a muzsikát. Az 1915. novemberi bemutatóra a bécsi Johann Strauss Színházban került sör, akkorra az eredetileg javasolt cím - Es Lebe die Liebe, vagyis Éljen a szerelem - is megváltozott Csárdásfürstinre, azaz Csárdáskirálynőre. Kereken egy évvel később - 1916 novemberében - a magyar fővárosban, a szép emlékű Király Színház­ban rs felhangzott a iaj cica, a Hajmást Péter, Hajmási Pál, ittegra többi fülbemászó sláger; a szövegkönyvet Gábor Andor fordította magyarra. A címszerepben a közönség Kosáry Emmát ismerhette meg, akit akkortól tekintettek az első számú operett-primadonnának, szerelmét Edwint a már addig is népszerű bonviván, Király Ernő, Kerekes Ferkót pedig a gyerekkoromban általam is ismert id. Latabár Árpád alakította (1951- ben hunyt el). Majd következett Szentpétervár: 1917-ben - a cári Oroszország fővárosában Szilvia címmel adták elő. Az angol és az amerikai bemutatókon Gypsy Princess-re változtatták az operett címét - Szilvia pedig cigány hercegnővé rukkolt elő. A történetet többször, többféle meggondolásból átírták (volt amikor „vonalasították”, máskor meg, a kül­földi vedégjátékokra tekintettel „monarchiásították”), de a muzsika nem változott. A zene csakúgy él, mint a szerelem. Éljen! Nem tudom, hogy az összekötőszöveget író Antal Tímea melyik változatból kottázott, de a néhány mondatos párbeszédekből kikerekedett egy érdekes történet. (Az már újkori történelmünk szo­morú mellékzöngéje, hogy a magyar operettet világhírűvé tevő Kálmán Imrének csakúgy menekülnie kellett szülőhazájából - majd Bécsből és Párizsból -, hogy Amerikában, Hollywoodban és New Yorkban kezdjen új életet, miként e mostani előadás szereplőinek és nézőinek többsége is.) Nincs módunk arra, hogy az Éljen a szerelem! produkció mind a 24 szereplőjének játékát elemezzem- annak pedig nem lenne értelme, hogy csupán felsoroljam a neveket. Ám az utóbbi sem volna elvetendő lehetőség, mivelhogy igazi csapatmunkát láttunk! A primadonna, a szubrett is beállt a táncoslábú „jaj cicák” közé, a szólista is vállalt néma szerepet - a dicséret tehát valamennyiüké. Jó ötlet volt a rendezőtől, hogy néhány szerepet két színészre osztott (igaz, beszéltem olyan nézővel, akit ez zavart). Eddig is tudtuk, hogy mind Hor­váth Lilla, mind Kiss Erzsiké gyönyörűen énekel - most egymást váltva voltak Szilviák. (Szegény Pankotay Péter, hány nőnek is kellett szerelmet vallania két és fél óra alatt!). Erzsiké volt a könnyedebb, mosolygósabb, Lilla viszont oly’ drámai erővel adta elő Péterrel az Emlékezz még! kettőst, ahogy színházba járásom nem kevés évtizede alatt egyeüen primadonnától és bonvivántól se hallottam. Pankotayról újat írni nem tudok: ő az egyik erőssége a Szoboszlai-csapatnak, remekül énekel és szövegmondása, játéka nem „bonvivánoskodó”. Hamár színészetről, játék-készségről írok: Finta Ilona Vandáról jó ideje tudjuk, hogy prózai előadásokon- akár főszerepben is - lehet rá építeni. Ez alkalommal egyik Stáziként az is kiderült róla, hogy kellemes énekhangja van (Túl az óperencián); operettekben is érdemes lenne nagyobb feladatokkal megbízni. Tóth Kinga, a másik Stázi, bevált szubrett, jól táncol, énektudását gyerekkora óta értékeljük - a mértéktartóan komédiázó Baky Józsival sikeres kettőst alkottak. E megállapítás érvényes Perjési Mónikára is. Antal Tímea nemcsak jó érzékkel, a népes szereplőgárda állandó mozgatásával állította színpadra a mindvégig jól pergő előadást, hanem Cecilia hercegnőként (Honthy Hanna hajdani szerepében!) színészként is helytállt - az orfeumi sanzonettből előkelő dámává emelkedett törtető asszonyt kellő keménységgel (ha kellett gonoszság­gal) személyesítette meg. Mindkét minőségében méltán érdemelte ki a közönség elismerő tapsát. Orcsik István bariton (Miska pincér) először szerepelt a társulattal - erős énekhangja mellett prózát is jól mond, meghatározó egyénisége lehet a színháznak. Hrotkó Csaba a Cecilia-Cilikébe ifjú kora óta szerelmes Kerekes Feri „bácsit” alakította - olykor vérbő humorát a Tisztelt Nagyérdemű ugyancsak sok tapssal mél­tányolta. Két szerepet formált meg Kass Pál: ő is volt Bóni (a táncoskomikus), majd Cecilia férjét, a herceget alakította remek karikírozó képességgel. A vendégművész Ruzicska László kemény, férfias vonásokkal ruházta fel az Edvinnek katonai behívót átadó tábornokot, valamint Lehár Ferencet, aki Kálmán Imrét az „orfeumi történet” megírására ösztökélte. Pánczél Iván nem véletlenül a helyi közönség egyik kedvence: már megjelenésével is derűt keltett. Kiss Erzsiké koreográfiája látványos, fergeteges - s jó lehetőséget kínált a társulat majd mindegyik tagjának, hogy részt vegyenek a táncokban. Varsányi Csaba orfeumi és előkelő szalon díszlete a kicsiny játék­térhez alkalmazkodó telitalálat (emellett Csaba az egyik táncot, a palotást is megtervezte, amelyben a Kárpátok Néptáncegyüttes tagjai is közreműködtek). S hogy a legfiatalabb magyarjaink is megjelenjenek a színpadon, fergeteges táncot jártak a Reményik Sándor Keresztyén Magyar Iskola láthatóan megilletődött diákjai. Az előadás végén dr. Gróf István vezető konzul és Pereházy Miklós, az Egyesült Magyar Ház elnöke okleveleket adott át a Szoboszlai Színház több tagjának. Földes Tamás Bóni kellemetlen hírt közöl Szilviával az Orfeumi esküvő után Stázi és Edvin. Túl az óperencián Feri bácsi, Cecilia, Miska és a zenészek. Hajmási Péter, Hajmási Pál Reményik Sándor Keresztyén Magyar Iskola diákjai Szoboszlai Sándor, Schaffer Anikó Fotók: Zoltán Redl-Nagy Art and Photography www.zoltanredlnagy.com www.zoltanwedding.photography Mulatozás az Orfeumban 7 \ Május 13, 2016 ^------------------------------------

Next

/
Oldalképek
Tartalom