Amerikai Magyar Hírlap, 2014 (26. évfolyam, 1-39. szám)
2014-07-11 / 28. szám
Zsigmond Enikő: ^ Drakula feszke Erdélyben Néhány hete adtunk hírt róla, hogy eladó az Erdélyben lévő, világhírű Drakula-kastély. Zsigmond Enikő, Csíkszeredán élő újságírónk sorozatot készített a kastély történetéről, esetleg egy olvasónknak kedve támad megvenni a történelmi épületet. A bemutató cikksorozatot részletekben közöljük. IV. Rémtettek és feleségek Tudjuk, hogy még kiskorától kezdve Drakulának gúnyolták, apja és jómaga Sárkányos Lovagrendbeli tagságáért. Később valóban kiérdemelte gúnynevét, amihez még a Karós jelző is társult, mert, ha kínzásokról volt szó, Vlad Jepe§, hajlamainál fogva, nem ismert határt. Igaz, hogy az ő korában nem voltak médiák, de a hírek akkor is gyorsan terjedtek és ahogy az lenni szokott, megfűszerezték, kiszínezték, megtoldották a történeteket - mert az emberek éppúgy csámcsogtak a szenzációkon, mint manapság. így már életében rémhírét keltették egész Európában, mivel a feudalizmusban, a megengedettnek tekintett kivégzések korában is mindaz amit elművelt, túlzásnak számított. Az uralkodóknak nemcsak akkor, ma is, ha az államérdekek megkövetelik, muszáj ölniük, de csak a törvényes keretek között. Ez Drakulára nem mondható, ő szadista módon, élvezettel gyilkolt. Kegyetlenkedéseinek egy része valóban megtörtént. Előszeretettel üldözte a szász kereskedőket, mert termékeiket igen drágán árulták. Ezért előjogaikat Havasalföldön megszüntette, karavánjaikat sokszor megtámadta, és nemcsak kirabolta őket, hanem meg is ölette. A koldulást, munkakerülést, lopást, a hitszegés minden formáját, bűnözésnek tekintette. A becsületességet szigorúan megkövetelte. A nemességből csak a „garantáltan hűségeseket” tűrte meg maga mellett, akik félelmükben akarva - akaratlanul cinkosai lettek. A cigányokat kimondottan gyűlölte. Fenn is maradt egy történet, miszerint egyszer Tárgovi§te-ben összegyűjtött vagy háromszázat belőlük, mert már elege volt a sok lopásból, rablásból. Aztán hármat elevenen megsüttetett, és a többit arra kényszerítette, hogy egyenek társaik húsából, majd karóba húzatta őket. Igaz, nem is merte senki ellopni a város főterén lévő közkút kávájára kitett aranyserleget, amit bárki használhatott, de elvinni senki sem merte. Ekkor történt meg először, hogy erdőn-mezőn mindenki biztonságban járhatott, dolgozhatott, vagy éppen gyűjtögethetett, nem érte rablótámadás, ami Havasalföld történetében mindeddig egyedülálló eset volt. Egy másik történet a „tisztogatásairól”. Egy alkalommal megvendégelte a főváros bénáit, betegeit, koldusait, és amikor javában ettek-ittak, megkérdezte: szeretnének-e örökre megszabadulni szegénységüktől. És amikor igenlő választ kapott, rájuk gyújtatta az épületet, hogy kívánságuk teljesüljön. Ha Nérónak szabadott, akkor neki ki tilthatná meg! Mindezek a történetek arra engednek következtetni, hogy a züllött ország szedett-vedett, semmiféle fegyelmet nem ismerő lakosságát, csak efféle extrém módszerekkel lehetett rendre, munkára és a törvények betartására szoktatni! Lám, lám, országot szervezni nemcsak rendeletekkel lehet! A hűtlen asszonyokat sem kímélte. Velük „lovagiasabban” bánt el. Nem húzatta karóba, hanem „csak” kivéreztette őket, levágatva karjaikat, olykor mind a négy végtagjukat is. Nemhiába nevelkedett mohamedánok között, ahol a nőknek nem voltak, és nincsenek jogaik az anyaságon és a munkán kívül. Egy másik story szerint, még Katharina Siegel, Vlad szerelme a kedvesét sem kímélte (egyet a sok közül), aki azt állította, hogy várandós. Erre fel Drakula maga akart meggyőződni a nő igazmondásáról, és kardjával felhasította annak alig domborodó hasát. Az idegenekkel sem bánt szelídebben, ha feldühítették. 1459-ben, amikor a török követek az elmaradt adó megfizetésére szólították fel, nem hódoltak kellőképpen Vlad előtt, nem vették le a turbánjaikat. Erre megparancsolta, hogy szegezzék a fejükhöz fejfedőiket. És lön! Kivégzési módszerei közül nem hiányzott a skalpolás, élve nyúzás, olajban sütögetés, olykor kiéheztetett állatokkal való széttépetés. Kár, hogy a nyomorúságos országban nem volt egy aréna, akkor biztos ott folytak volna az ember-állat viadalok! És boldog lehetett, akit csak felköttetett, vagy vízbe fullasztott. A sokféle kínzás között a legjobban a karóba húzást kedvelte, amit már ismerünk Hamza pasa seregének esetéből, akiket Tárgovi§te előtt tűzdeltetett karókra, miközben a haláltusájukban üvöltő, nyögő emberek között nyugodtan fogyasztotta ebédjét, s állítólag még a vérükből is ivott! Egy hasonló történetet a szász krónikák is megőriztek, amikor 1459. április 2-án most már nem, mint bujdosó trónkövetelő, hanem mint Havasalföld vajdája, betör a Barcaságra (Brassó környéke) és a nagy vámadók miatti haragjában bosszút áll a szászokon, felégetve a terület egész búzatermését. (Ha Mátyás király nem szedte ráncba őket, megtette Vlad.) Aztán bevonul Brassóba, összefogdossa a kereskedők nagy részét, és a város falain kívül, a mostani Bertalan negyedben, százat karóba húzat, miközben a haldoklók között fogyasztotta el reggelijét. Aztán felgyújtatta a bertalanfalvi templomot, a mai Brassó legrégibb, gótikus remekét. Az evangélikus templom paradox módon ellenállt a tatárjárásnak, de nem tudott épségben megmenekülni a „keresztény katolikus” Drakulától! Tomboló piromániás rohamában a szomszédos Feketehalom (Codlea) városát is porig égeti. Közben az elkeseredett kereskedő feleségek kihurcolják Drakula kedvesét, Katharina Siegelt otthonából, nagyon megverik, levágják legendásan dús, gyönyörű, szőke copfjait, és a főtéri szégyenoszlophoz kötözik. Már- már meglincselik, amikor Drakula hírül veszi a történteket, és megfenyegeti a brassóiakat, hogy felgyújtja a várost, ha nem engedik szabadon Katharinát. A nő könyörgésére a megvadult fejedelem szabadon engedi az elfogott, de még ki nem végzett kufárokat, akik így menekülnek meg a karóba húzástól. A lakomának lehetett valamelyes valóságalapja, a szászok túlzásai ellenére is, mert az összes korabeli krónikában ezt a jelenetet örökítették meg a metszetek, rajzok. Több mint 500 év távlatából nem deríthető ki, mi volt ennek a szörnyetegnek a szexepilje, s habár rossz híre mindenhol megelőzte, mivel bolondította magába az útjába kerülő nőket. Házasságairól megoszlanak a vélemények. Néhány forrás szerint kétszer, illetve háromszor nősült. Mindenik érdekházasság volt, amelyek politikai céllal köttettek.- Első felesége a Báthory családhoz tartozó, de lengyel gyökerekkel is rendelkező Anasztázia Mária Holszanska; II Vladislav lengyel király feleségének, Jagelló Zsófiának az unokahúga. Két fiúnak adott életet: Radunak és Vladnak. Ő volt, aki Poenar várának ostromakor öngyilkos lett. A fiúk további sorsáról nem tudunk.- Második felesége a Mátyás anyjának rokonságából származó Szilágyi Jusztina. Két gyerekük született, Mihai és Mihnea, a későbbi Gonosz Mihnea (I Mihnea cél Ráu). Jusztina korán meghalt.- A harmadik feleség Ilona, Mátyás unokahúga. Házasságukból egy Zaleska nevű lány született. Egyes történészek úgy vélik, Jusztina és Ilona ugyanaz a személy. Amíg a törvényes feleségekről alig tudunk valamit, addig Vlad igazi szerelméről Katharina Siegelről annál többet, a szászokra jellemző aprólékos feljegyzéseknek köszönhetőén. A lány nem mindennapi szépség volt. Vlad 1455 karácsony táján ismerte meg, és kőszíve rögtön megpuhult, ahogy meglátta. Tudom, közhely, de ez tényleg szerelem volt az első pillantásra. A történet innen kezdve szappanoperába illő. Felvétel indul! Helyszín Brassó, a Takácsok Bástyája, amely szemben állt Vlad szállásával. Néhány fiatal lány egy megrakott szánt igyekezett felhúzni a bástyához, a katonáknak vitték az élelmet. A domb alatt tébláboló őrök és Vlad gálánsán a segítségükre siettek. A Hunyadi János szolgálatában álló, bujdosó fejedelem nem győzte levenni szemét a szőkecopfos, kékszemű tündérről. Katharina a takácsok céhmesterének Thomas Siegelnek volt a lánya, aki pár évig a bajorországi Mallersdorfban, a ferencesek női kolostorában nevelkedett, de a család egy tűzvészben mindenét elvesztette, és lánynak haza kellett jönnie. A leszegényedett és beteges céhmester családjával együtt kénytelen volt felesége, Fronius Zsuzsanna szüleihez költözni. Az u.n. Tartler házban húzták meg magukat, amely ma is áll Brassóban (Schei -kapu utca 14. szám) és az evangélikus egyház tulajdona. Vlad gyakran megfordult itt, hogy szerelmével találkozhasson. Kapcsolatuk 20 évig, Vlad haláláig tartott, miközben öt gyerekük született: Vladislav (1456) Catherina (1459) Christian (1461) Hanna (1463) és Sigismund (1468). A fejedelem feleségül akarta venni szerelmét. Ezért írásban fordult II. Pius pápához, első házassága felbontása érdekében. Próbálkozása nem járt sikerrel. Kettejük törvénytelen idillje nagy visszatetszést váltott ki a konzervatív, merev erkölcsű szász közösségben. Különösen azok váltak Vlad ellenségeivé, akik Katharinát szerették volna nőül venni, de minden alkalommal kosarat kaptak. Három kérő igen előkelő és befolyásos családból származott, akik szerették volna Vladot eltenni láb alól. Nem kizárt, hogy a lázongó bojárok némelyikét ők bujtogatták, és terjesztettek róla minden rémmesét. A vajda és kedvese kapcsolata nem volt mentes a nagy jelenetektől. Néha Katharina iránt érzett szerelme dühös féltékenységi rohamokban nyilvánult meg. Ilyenkor vadul csapkodott kardjával, egyszer még egy papot is megsebesített. A szóbeszéd szerint a bertalanfalvi vérengzéskor, Katharina pellengérre állítása idején, sikerült megmentenie asszonyának egyik hajfonatát, amit aztán szent ereklyeként tartogatott (fétisizmus?). Egy alkalommal Katharina abban a szekrényben rakosgatott, ahová ura a copfot eldugta. Vlad annyira dühbe gurult miatta, hogy elverte kedvesét. Katharina Vlad halálakor csak 39 éves volt, de férjhez soha nem ment. Visszaköltözött gyerekkora színhelyére, a mallersdorfi kolostorba, ott élte le hátralévő éveit. Vlad minden gyermekéről gondoskodott, házakat és földeket hagyva rájuk. Ugyanígy gondoskodott szeretőiről is, akikkel Katharina előtt ismerkedett meg, mint a segesvári Ursula, a besztercei Erika és a nagyszebeni Lise. Mindeniket gazdagon kiházasította. Amint Drakula kétes népszerűsége egyre nagyobbra nőtt, úgy helyeztek el a krónikások egy-egy gyereket a családfáján, amely napjainkra igencsak kilombosodott. Binder Pál történész szerint, egyik unokája Vladislav, magyarosan Drakulya László Mezőbándon élt. 1535-ben benősült a czegei Wass családba, így nem kizárt, hogy Wass Albert írónk felmenői között ott találjuk Drakulát is. Drakulya Lászlóné, Wass Anna valós létezését viszont nem igazolják a család okiratai. A kérdés tisztázására további kutatások szükségesek. Az angol Károly herceg is büszkén emlegeti ősei között Drakulát. Állítása valószínű igaz, de az sem kizárt, hogy csak a divatba jött vámpírgróf legendájának hódol. Sokkal inkább Erdélyhez köti Rhédey Claudia, erdőszentgyörgyi felmenője, aki bizonyítottan rokonságban áll az angol királyi családdal, lévén II. Erzsébet szépanyja. Ha a Rhédeyeknek valamelyes közük van Drakulához, akkor a herceg helyesen következtetett. Jó volna minden esetre egy időgép, hogy végre megtudhassuk az igazat Tepe§ - Drakuláról. Folytatás: A vámpír és a királyné ’ -W j| I amhir.com
