Amerikai Magyar Hírlap, 2014 (26. évfolyam, 1-39. szám)
2014-01-17 / 3. szám
Poós Gergely: Homérosz 1979-ben születtem, vak vagyok és süket. Nem látom és nem hallom a világot, viszont tapintással érzékelni és az illatokat orrommal, szaglásommal érezni tudom. Nem sötétben élek. Anyám azt mesélte, láttam még, amikor megszülettem, s csak később borult homály szemeimre. Furcsa, színek, kék, zöld, szürke, sárga vesznek körül, feketét, sötétet egyáltalán nem érzékelek. Már nem zavar, hogy ilyen vagyok. Volt idő, hogy azt kívántam, bár ne élnék. Itthon vagyok. Testvéreim már kijárták az iskoláikat, egyikük most készül házasodni. Szép lányt vesz feleségül, sima a bőre, formás, szimmetrikus az arca - így érzem őt. A másik közelebb áll szívemhez, ő nem rohan annyira, néha leül mellém, foglalkozik velem, megsimogat, inni ad. Hosszú barna haját sokszor tapinthatom, szeretem, ha ujjaim között siklanak olajos, illatos hajtincsei. Apám türelmetlen ember, mindig kapkod, nem tudja beosztani az idejét, ezzel együtt tudom, jó ember mégiscsak. Néha kissé érzelgős, de többnyire rövid és egyszerű kifejezésformákat talál arra, amit ki akar fejezni. Kissé bizonytalan a világ dolgaiban, azonban sokszor idegesen erőt vesz magán a tenni, vagyis inkább tanítani vágyás. Élete kissé anakronisztikus. Maga sem tudja mit akar. Engem azonban különösen szeret, ha van ideje leül hozzám és megpróbál a kedvemben járni. Nem unatkozom. Ma már nem. De gyerekkoromban sokszor teltek el órák tétlenül. Vakon és süketen feküdtem az ágyon, néha anyám keze érintett, a konyhából jött az étel finom illata, s én saját magamban voltam. Féltem. Csak arra gondoltam, hogy így telik le egész életem. Az idő számomra abból áll, hogy érzékeltem: újra éhes vagyok, s anyám hozza a következő étkezésre főzött ennivalót. Nem sokat tudok a világról. A nap melegét érzem, alakját csak a labda érintéséből ismerem, de nem látom az eget, sem az ég színét. Nem láthatom a csillagokat. A hegyekben kirándulunk néha, s kifáradok, de nem láthatom a hegyek tetejét és a völgyek mélységét sem. A hófedte csúcsokról csak a hó jéghideg érintése kelt bizonyos érzelmeket bennem. Amit ismerek azt az érintésből és illatokról szerzett tapasztalat útján tudom. Nem látom a folyót, de ismerem futó vizét, nem ismerem a a sivatagot, de a homokszemeket ujjaim közt pergetem. Olykor sírdogálok, ilyenkor keserű és bánatos vagyok, nedvességet érzek csordogálni arcomon és érzem sós ízét a számban. Nem ismerem a meséket sem, csupán egyetlen történet foglalkoztat. Apám épített egy kisebb méretű hajót fából. Jó illata van, s különösen tetszett mikor építette. Amikor készült, megfogta a kezem és rátette az épülő hajó gerincére, bordáira, éreztem ívüket, finomságukat, a fa kellemes érintését. A hajó mellé bábukat faragott, kezüket lábukat fejüket, arcukat külön-külön megismertem, melyek közül egy alakja erősnek és szikárnak tűnt előttem. Ezenkívül sok egyéb különleges megjelenésű lényt és különböző egyéb díszleteket is készített fából, volt köztük egyszemű óriás, disznócsorda, és szörnyformájú alak is. Apán nagyon értett a fához, ügyesen faragott. Emlékszem a hajó építése folyamán többször kezembe adta a vésőt, és együtt, kéz a kézben faragtuk a fát. Nagyon élveztem. Sokáig kellett tanulnom a mesét, eleinte nehezen értettem meg, mit akar apám a lényekkel. A hajóban az emberformájú bábuk kaptak helyet, a különböző „állomásokon” pedig - a különböző mesebeli helyszíneken - azok a különböző furcsa lények, akikkel a hajó és legénysége találkozott. Szóval így játszottunk és játszunk ma is sokat nagyszobánk szőnyegén, amely a tenger, ezt játsszuk, amikor apám ráér, s én nagyokat nevetek, és előfordul még mindig, hogy megijedek egy-egy különös lény színre lépésén. Ezzel a történettel élek, ezzel álmodom. Én vagyok a hajó, s annak kapitánya, én vagyok a legénység, a tenger, a vihar, a szél is, s az a tömlő is, amibe befoghatom azt. Én magam vagyok az örvény, a szörnyetegek, az alvilág, s az abba száműzöttek mind, én vagyok a Napisten, én adok tanácsot annak, aki kér, én félek minden bajban, s én reménykedem valamiben, amiről még pontosat nem tudok. E történettől nem szabadulok már soha többé. Talán nem is akarok. Ez az életem. Újra és újra játszom e mesét. Az elejét nem tudom, a végét nem ismerem. Számtalan különös legendát fabrikáltam eléje, számtalan befejezést gondoltam hozzá. Egyet már megírtam, nagyon-nagyon régen, de erre valahogy nem tudok visszaemlékezni. Ha eszembe jut, egy leszek Homérosszal. MAGYAR BIBLIAI GYÜLEKEZET Posta cím: P.O. Box 329 Santa Monica, CA 90401 Összejövetel helye: 2915 Washington Ave., Santa Monica Istentisztelet magyar nyelven minden vasárnap délelőtt ll:00-kor Lelkipásztor: HUNTER VADÁSZ JÁNOS Telefon: (310)260-1311 Gondnok: OLÁH IMRÉNÉ ^ Telefon: (310) 828-5309 ^ MAGYARNYELVŰ ISTENTISZTELET LAS VEGASBAN minden hónap utolsó vasárnapján, délután 5 órától a Grace Reformed Church-ben (920 S Decatur Blvd, Las Vegas, 89107) Hungarian Reformed Church of Las Vegas Rev. Dr. Gabor J Lányi, Mission Pastor, gaborlanyi@yahoo.com, 909-223-5037 Tibor Kardos, Chief Elder, apukardos@aol.com Ferenc pápa “törvénytelen” gyereket keresztelt és kiállt a nyilvános szoptatás mellett Egy keresztelő vagy egy szentmise sem lehet akadálya annak, hogy az anyák megetessék a gyerekeiket. „Ha éhesek, etessék meg őket, mert ők itt a legfontosabb emberek” - üzente az anyáknak Ferenc pápa, aki a hétvégén 32 gyereket keresztelt meg a Sixtus-kápolnában. A katolikus egyházfő a múlt hónapban a La Stampa című lapnak adott interjúban felidézte, hogy az egyik audiencián egy csecsemő hangosan sírt az éhségtől, mire ő azt kérte a gyerek édesanyjától, hogy ott azonnal etesse meg. Majd hozzátette: „Szeretném ugyanezt mondani mindenkinek: adjatok enni az embereknek!”. A nyilvános szoptatás melletti kiálláson kívül volt egy másik különlegessége is a vasárnapi keresztelőknek, most először fordult elő ugyanis, hogy a pápa egy olyan gyereket is megkeresztelt, akinek a szülei csak polgári házasságot kötöttek, vagyis az ő házasságukat technikailag nem ismeri el a katolikus egyház. MTI Ajándékozza meg ismerősét és mi megajándékozzuk Önt! Ha ismerőse még nem volt előfizetője a Hírlapnak, fizessen elő számára, és az új megrendelés időtartamának felét Ön megkapja ajándékba. A részletekért hívja a szerkesztőséget. * Január 18. - Árpád-házi Szent Margit ünnepe Margit 1242. január 27-én, a tatárjárás idején született. Apja, a második honalapítónak tartott IV. Béla király és anyja, Laszkarisz Mária bizánci hercegnő ekkor már a dalmáciai Kiissza várába menekült a mongolok elől. Szülei végső kétségbeesésükben Isten segítségét kérték, cserébe felajánlották születendő gyerme-Szent Margit sírja a Margit szigeten küket. És megtörtént a hihetetlen: az országot feldúló Batu kán váratlanul hazafelé vette útját, hátrahagyva a Duna-Tisza táján meghódított hatalmas területeket. A királyi pár megtartotta ígéretét: Margitot hároméves korában átadták a veszprémi Domonkos-rendi nővéreknek. Béla új kolostort építtetett lánya számára a Buda közelében fekvő Nyulak szigetén (a mai Margitszigeten), itt tette le Margit 12 éves korában a fogadalmat. A mélyen vallásos, jámbor, alázatos és szerény lány teljes lényét az Úrnak szentelte: szülei - politikai okokból- több alkalommal is férjhez akarták adni, ám ő nem volt hajlandó elhagyni a zárdát. Apja ki tudta volni eszközölni, hogy lányát Róma felmentse fogadalma alól, Margit azonban az első férjjelöltet, a lengyel uralkodót látni sem óhajtotta, Ottokár cseh királlyal azonban hajlandó volt találkozni. A látogatás rosszul végződött, mert Margit szépsége az apácaöltözék ellenére is elbűvölte Ottokárt, aki hangot is adott elragadtatásának. Margit erre felháborodott, indulatosan kijelentette, hogy inkább levágatja az orrát, mintsem még egyszer kitegye magát ilyesminek, apjával pedig határozottan közölte: egyszer s mindenkorra Krisztus jegyese marad. Margit betartotta a rend szigorú szabályait, leszoktatta nővértársait arról, hogy királylányként kezeljék. Keményen sanyargatta magát, a legalantasabb munkákat is örömmel végezte, önfeláldozóan ápolta a betegeket. Vezekelt az apja és testvére, a későbbi V. István közti viszály megszűnéséért is, nem hiába: ők ketten éppen a Nyulak szigetén kötöttek békét. Életének alapszabályai a következők voltak: Istent szeretni, magamat megvetni, senkit meg nem utálni, senkit meg nem ítélni. A legenda szerint birtokában volt a jövendőmondás tudományának is, apja gyakran kérte segítségét diplomáciai kérdésekben. Saját halálának óráját is megjósolta: 1271. január 18-án halt meg a margitszigeti kolostorban. Boldoggá avatására már 1276-ban sor került, szentté avatására azonban évszázadokat kellett várni. Tiszteletét 1789-ben engedélyezték hivatalosan, s 1943-ban avatta szentté XII. Pius pápa, ünnepe január 18-án van. Több mint három évtizedes hagyomány, hogy a magyar prímás minden januárban szentmisét mutat be a margitszigeti romoknál a Margit-naphoz legközelebbi vasárnap. Az első ilyen szentmisét Lékai László bíboros mutatta be a magyar szentek évében, 1979. január 21-én. Életének történetét először az 1300-as években vetették latinul papírra, a Margit-legenda magyar nyelvű fordítása Ráskay Lea Domonkos-rendi apáca másolatában maradt ránk egy 1510 körüli kódexben. Nevét több templom viseli, alakja számos irodalmi műben feltűnik, ezek közül talán a legismertebb Gárdonyi Géza Isten rabjai című regénye, mtva.hu SZENT ISTVÁN > RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOM saintstephencatholic.org 3705 Woodlawn Ave. Los Angeles CA 90011 Ft. THEODORE SMITH Magyarul: +949-633-1924 Angolul: +323-234-5963 Szentmise: vasárnap 10:45 Útirány: 110 Fwy-ről keletre M.L.King Blvd.-nál. Balra Main St.-nél, Jobbra 37th St.-nél az első sarokig. (Mt3,13-17) Ma az anyaszentegyház Urunk és Megváltónk, Jézus Krisztus megkeresztelését ünnepli. Ez az ünnep az egyház karácsonyi időszakának a végét jelzi - ezalatt ünnepeltük Isten eljövetelét kisgyermek képében. A mai evangéliumban már felnőttként jelentkezik Jánosnál, hogy megkeresztelkedjék. Ez a külső látszat, ám a hit szemével Keresztelő János látja a Szentleiket Isten Fiára rászállni. János eleinte nem akarja Jézust megkeresztelni, hiszen a dolognak fordítva kellene lennie, Jézusnak kellene Jánost megkeresztelnie. János alázatos felismerése figyelemre méltó, hiszen ez az ő népszerűségének a tetőpontján történt, midőn tömegek tolongtak hozzá egész Júdeából. A Jézus istenségébe vetett hite nem látszatokon alapult, hanem azt különleges kinyilatkoztatás tanúsította. Amint a Lélek Jézusra szállt, az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” Az emberi természete mellett Urunk még egy második álarcot is felvéve, a bűnös ember képében jött Jánoshoz, ugyanis a keresztelés a bűnbánó vétkesek számára alkotott szertartás. A legméltóságosabb Oltáriszentségben Jézus egy másik kettős álarc mögé rejtőzve jön el. Ott mind az isteni, mind az emberi természete rejtve van. A kenyér és a bor színe alatt semmi sem készteti az érzékeinket, hogy az Oltáriszentségben elismerjük az Istent és az embert. Nem csoda, hogy a hit szentségének hívjuk. És az maga az élő Jézus - testben és vérben, lélekben és istenségben. Ám ezt nem csupán hisszük, hanem nyilvánvalónak tartjuk a hittétel alapján, bár lehetetlennek tűnik az érzékeink alapján. Pontosan fogalmazva, a hittételeket nem értelmi bizonyítékok bizonyítják, hanem valamely tévedhetetlen tekintély tanúsága. íme a logikai lépések, amelyekből összeáll a tekintélyen alapuló hit érvelése: a Jézus látványos csodatételei és az ősi jövendölések hátborzongató beteljesítése őáltala, természetfölötti jelekként megerősítették az ő elképesztő kilétét: Jézus a zsidók várva-várt messiása, az Isten Fia, az áldott Szentháromság második személye. Urunk viszont megalapította az egyházát, és megígérte, hogy annak tanításait nem lehet soha aláásni, (lásd Mtl6,18) Nem mondhatunk ellent az egyház egyetlen hittételének sem, még olyan ámulatba ejtőnek sem, mint az Oltáriszentség. Ha mégis úgy tennénk, veszélybe sodornánk a hit egészét, amint egy apró tűszúrás kilyukasztja az egész léggömböt. A hit minden vagy semmi! A hit és az értelem soha nem mondhatnak ellent egymásnak, mivel Isten az alkotója az igazság e mindkét forrásának. Az Oltáriszentségben az ellentmondás nem valódi, hanem látszólagos csupán. Ugyanaz az Isten, aki az érzékeinket teremtette, képes túljárni azok működésén. E tényt elismernünk nem mindig könnyű. Ebben a hit az alázat komoly segítségére szorul. Olyan alázat kell, melynek gyakorlásában János annyira kitűnő példakép. Napjainkban kevély emberek - kihasználva a korszerű tudomány tekintélyét - a hit lerombolásán tevékenykednek. Istentelen életvitelüket „korszerűnek” állítják. Kevélységükben Istent akarnak játszani. A kevély ember teljes hatalmat akar élet és halál fölött. Követőitől több hitet kíván, mint Isten mitőlünk. A kevélyek hamis dogmái ugyanis igazán túltesznek az emberi észen. Vakmerőségében a kevély úgy tesz, mintha illetékes szakértő lenne, hogy megváltoztasson olyan ősrégi és alapvető intézményt, mint a házasság! Mily nagyszerű béke és öröm lenne ma a világon, ha Keresztelő Jánossal mindannyian ezt vallanánk: „Fordítva kellene lennie! Nem vagyok a messiás!” Nem vagyok Isten. „Nem vagyok méltó, hogy a saruszíját megoldjam. Neki növekednie kell, nekem csökkennem.” Ámen! A január 11-i pót-Szilveszter a Láni teremben szép közönséget vonzott. A finom vacsora és a Baky Józsi által nyújtott remek tánczene alapján bizalommal várjuk a február 8-i Farsangi Bált ugyanott. Kivilágított és őrzött parkoló várja a kedves vendégeket! Részleteket később közlünk. ^ I
