Amerikai Magyar Hírlap, 2014 (26. évfolyam, 1-39. szám)

2014-06-20 / 25. szám

AMERICAN HUNGARIAN JOURNAL WEEKLY NEWSPAPER Mailed from Los Angeles, CA on June 18th 2014. If the Friday issue has not been received by the following Tuesday, please call (626)765-4534. **************************mixeD ADC 901 MOL108 Lejár: August J Molnár American Hungarian Foundation PO Box 1084 New Brunswick NJ 08903-1084 ................................................Ilii1 25 éve temették újra Nagy Imrét 56 éve végezték ki a forradalom miniszterelnökét és vádlott társait 1958. június 16-án végezték ki Nagy Imrét, az 1956-os forradalom minisz­terelnökét és vádlott-társait. A forradalom Losonczy Géza, Nagy Imre államminisztere a börtönben éhségsztrájkba kezdett, és 1957. december 21- én, máig tisztázatlan körülmények között meghalt. A minden együttműködést megtagadó, nyílt tárgyalást követelő Szilágyi József, Nagy Imre titkárságvezetője ügyét elkülönítették, és őt már 1958. április 22-én halálra ítélték, két nappal később pedig kivégezték. A többi vádlott pere június 9-én folytatódott. Június 15-én a Legfelsőbb Bíróság Vida Ferenc által vezetett Népbírósági Tanácsa Nagy Imrét, Gimes Miklós újságírót és Maiéter Pál honvédelmi minisztert halálra ítélte. Kopácsi Sándort, a Nemzetőrség helyettes parancsnokát életfogytiglani börtönre, Donáth Ferencet, az MSZMP Ideig­lenes Intéző Bizottságának volt tagját 12 év börtönre, Jánosi Ferencet, Nagy Imre vejét 8 év, Tildy Zoltán volt köztársasági elnököt, a Nagy Imre kormány államminiszterét 6 év, Vásárhelyi Miklóst, a kormány sajtófőnökét 5 év börtönre ítélték. 1958. június 16-án a Kisfogház udvarát jelölték ki a kivégzés helyszínének. 5 óra 9 perckor Nagy Imre nyakába akasztották először a kötelet. Nagy Imre a független, szo­cialista Magyarországot éltette utolsó szavaival. Az aznap kivégzettek holttestét a börtön udvarán temették el. 1961. február 24-én titokban hántolták ki az éj leple alatt Nagy, Maiéter és Gimes földi maradványait, és átvitték a rákoskeresztúri Új köztemető főbejáratától legtávolabb eső, 301-es parcellájába, arccal a föld felé. A temetői nyilvántartásba hamis neveket jegyeztek be. A legfőbb ügyész törvényességi óvása nyomán a Legfelsőbb Bíróság Elnökségi Tanácsa 1989. július 6-án - éppen azon a napon, amikor Kádár János meghalt - Nagy Imre és társai ítéletét hatályon kívül helyezte, és az elítélteket bűncselekmény hiányában felmentette. MTI hvg.hu vértanúit 1989. június 16-án temették újra, ezen a napon azóta Nagy Imréről és mártír­társairól emlékezik meg az ország. A szervezők annak idején néhány ezres tömegre számítottak, ehelyett több százez­ren jelentek meg a Hősök terén tartott szer­tartáson. A Műcsarnok homlokzata előtt már reggel elhelyezték Nagy Imre, Gimes Miklós, Losonczy Géza, Maiéter Pál, Szilágyi József koporsói, valamint és az ismeretlen mártírokat jelképező koporsó, melyre az 1956-os forradalmat szimbolizáló lyukas magyar zászlót terítettek. 10.10-től 45 percen át felol­vasták az 1956-ot követő kivégzések áldozatainak névsorát. Nagy Imre 1896. június 7-én született Kaposváron. A kommunizmus eszméivel az első világháborús orosz hadifogságban ismerkedett meg. A Szovjetunióban dolgozott az ottani magyar rádió szerkesztőjeként, majd a szovjet központi statisztikai hivatalnál és a Komintern Agrártudományi Intézetében. A második-világháború után hazatérve földművelésügyi miniszterként vezetője volt az 1945-ben végrehajtott földreformnak, majd belügy­miniszter később pedig az Országgyűlés elnöke is volt. Szovjet nyomásra 1953-ban választották miniszterel­nökké Rákosi Mátyás helyére, és meghirdette a szocializmus építésének “új szakaszát”. 1955-ben leváltották, de a kommunista pártban addig példátlan módon nem volt hajlandó önkritikát gyakorolni. Másodszor 1956. október 24-én hajnalban választották meg kormányfőnek. Nagy Imre igyekezett a felkelők célkitűzéseit elfogadtatni a pártveze­téssel, de mérsékelni is igyekezett az általa túlzónak tartott követeléseket. Fellépett a szovjet csapatok távozásáért, deklarálta a több­pártrendszer bevezetését, majd november 1-jén Magyarország kilépését a Varsói Szerződésből és az ország semlegességét. November 4-én hajnalban drámai rádióbeszédben jelentette be a szovjet inváziót, majd a nap folyamán több társával együtt a jugoszláv követségen kért menedékjogot. November 22-én Kádár János, a Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány elnökének menlevelével elhagyták a követsé­get, de ezután elfogták őket, majd a romániai Snagovban házi őrizetbe kerültek. 1957 áprilisában hozták Budapestre, ahol a tisztségéről lemondani nem hajlandó, az egyezkedést elu­tasító Nagy Imrét 1958. február 6-án a nyilvánosság teljes kizárásával bíróság elé állították. A vádlottak - Nagy Imre, Donáth Ferenc, Gimes Miklós, Tildy Zoltán, Maiéter Pál, Kopácsi Sándor, Király Béla, Szi­lágyi József, Jánosi Ferenc, Vásárhelyi Miklós - ellen a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedés kezdeményezése és vezetése, hazaárulás, a szocialista államrenddel szembeni fellépés, ellen­séges politikai csoportosulás miatt emeltek vádat. A zárt tárgyalás ellen Nagy Imre tiltakozott, de ezt Vida Ferenc bíró elutasította. Orbán: “Húsz évembe került, mire végleg legyőztük őket” A szívek forradalma volt címmel jelent meg interjú Orbán Viktor­ral a Bild című német lap hétfői számában Nagy Imre és mártírtársai újratemetésének 25. évfordulója alkalmából. A miniszterelnök a leg­nagyobb példányszámú német lapnak nyilatkozva kiemelte, hogy Ma­gyarországon tartott a leghosszabb ideig a harc a kommunisták ellen, és ennek a harcnak a végét a 2011-es alaptörvény jelentette. A kétrészes - a lap hétfői és keddi számában megjelenő - interjút felvezető szövegben kiemelték, hogy 25 évvel ezelőtt, 1989. június 16- án Orbán Viktor “ütötte ki az első téglát a falból”, az egykori ellenzéki politikus pedig ma Magyarország miniszterelnöke. Azzal kapcsolatban, hogy 2014 a hidegháború végének 25. évfor­dulója, a kormányfő azt mondta, hogy 1989 “a fordulat, a szabadság, a forradalom éve volt”, amelyben az emberek megértették, hogy félelem nélkül beszélhetnek és cselekedhetnek. Abban az évben “gondolhat­tuk és mondhattuk először, amit akartunk, mint minden más normális európai”, és így 1989-ben “vált a ‘homo sovieticus’ ismét normális emberré” - mondta Orbán Viktor. Orbán Viktor nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy volt-e benne félelem, amikor a még az egész keleti blokkot megszállva tartó szovjet csapatok kivonulását követelte a kommunisták által meggyilkolt Nagy Imre koporsójánál. “Végre ki akartam mondani, amit senki sem mert. Nem azért, mert én lettem voltam a legbátrabb. Nem is azért, mert én voltam a legokosabb. Hanem azért, mert én voltam a legfiatalabb. Aki fiatal, az radikálisan gondolkodik. Megveti a tabukat. Egyszerűen az igazságot akartam elmondani” - idézte fel Orbán Viktor, hozzátéve, hogy “a megkönnyebbülés nagyszerű érzése” töltötte el. Arra a felvetésre, hogy nem lehetett tudni, miként reagál Moszkva, elmondta, hogy ezt valóban nem lehetett látni, de “készen álltunk arra, hogy szabadságunkat szükség esetén az utolsó leheletünkig védelmez­zük. Nem volt visszaút számunkra.” Arra a kérdésre, hogy a magyarok nagylelkűen megbocsátottak a kommunistáknak, holott Nicolae Ceausescut kivégezték, Erich Honeckert pedig bebörtönözték, elmondta, hogy “ez egy fájó pont a történelmünkben”, hiszen sehol sem tartott olyan sokáig a harc a kom­munisták ellen, mint Magyarországon, aminek az az oka, hogy sok hatalmi összefonódás túlélte a fordulatot. “El kell ismernem: ellenfeleinknek volt tehetségük a hatalmuk megtartásához” és “jó harcosok voltak” - mondta Orbán Viktor. “Húsz évembe került, mire végleg legyőztük őket”, és Magyarország­nak 2011-ig tartott, mire “Európa utolsó posztkommunista államaként végre új alkotmányt fogadott el” - mondta a miniszterelnök a Bildnek adott interjúban. MTI Tiltakozás az 1956-os emlék­napon tartott koncert ellen Két legendás zenekar, az Omega és a német Scorpions adott sikeres koncertet a fővárosi Hősök terén. Az ingyenes koncertet a rendszervál­toztatás, valamint Nagy Imre és mártírtársai újratemetése 25. évfor­dulója alkalmából szervezték, a Közös siker című programsorozat keretében. Az eseményen hatalmas tömeg előtt játszott a két csapat. Ötvenhatos mártírok hozzátartozói tiltakoztak az 1956-os mártírok emléknapján megtartott koncert ellen. A közleményben - amelyet a kivégzett miniszterelnök unokája, Jánosi Katalin mellett Maiéter Pálné, Maiéter Pál özvegye és Szilágyi Júlia, Szüágyi József leánya is aláírt - úgy fogalmaznak „tiltakozunk a durva, kegyeletsértő kormány­zati rendezvény” ellen. Miként október 6., úgy június 16. is nemzeti gyásznap. ” - tették hozzá. Mint írták: „Június 16. Nagy Imre és mártírtársai kíméletlen meggyilkolásának, a hazáért hozott áldozatának, vértanúhalálának emléknapja, mely semmiképp sem lehet a szabadság napja és a gyász­napon semmiképp sem táncolhatnak-vigadhatnak katartikus gyász­­szertartásuk helyszínén! ” Az aláírók „minden jóérzésű magyar hazafit” és az említett zene­karokat arra kérték: ne sértsék meg Nagy Imre, Maiéter Pál, Gimes Miklós, Szilágyi József, Losonczy Géza, és az összes 1956-os mártír emlékezetét. A koncert megrendezése mintegy 300 millió forintba került az államnak. MTI

Next

/
Oldalképek
Tartalom