Amerikai Magyar Hírlap, 2014 (26. évfolyam, 1-39. szám)
2014-04-25 / 17. szám
200 éve született Egressy Béni, a Szózat megzenésítője Kétszáz éve, 1814. április 21-én született Sajókazincon (ma Kazincbarcika) Egressy Béni zeneszerző, színműíró és fordító, a Szózat megzenésítője, a Bánk bán és a Hunyadi László című Erkeloperák szövegkönyvének írója, a Klapka-induló szerzője. Igen szerény körülmények között élő hatgyermekes családból származott. Első zenetanára édesapja, Egressy Galambos Pál református lelkipásztor volt. A kis Benjámin a miskolci református gimnáziumban tanult, majd a sárospataki kollégiumban teológiát hallgatott, hogy lelkész apja nyomdokaiba léphessen. A család egyre romló anyagi helyzete végül más pályára sodorta, előbb Mezőcsáton, majd Szepsiben vállalt tanítói állást. Innen gyakorta látogatott át a közeli Kassára, ahol Gábor bátyja az ottani híres magyar színtársulat tagja volt. A színházi világ Bénit is elvarázsolta, 1834-ben színésznek állt, Kassán és Kolozsváron lépett fel, egy évvel később a két Egressy-fivér a Budai Játékszíni Társaság tagja lett. 1837-ben az akkor megnyíló Pesti Magyar Színházhoz (a később Nemzeti Színházhoz) szerződtek, ahol Béni a kórusban énekelt, s kisebb énekes és prózai szerepeket is játszott. 1838-ban, hogy énekhangját és technikáját csiszolja, gyalogosan Milánóba ment, ahol az énekleckék mellett az olasz színjátszást is tanulmányozta, s tökéletesen megtanult olaszul. Hazatérve a színészetet zeneszerzői és szövegírói munkával váltotta fel, olasz, német és francia nyelvből fordított operai és népszínműszövegeket, összességében 19 opera és 60 népszínmű, illetve vaudeville (francia zenés bohózat) szövegét ültette át magyarra. 1840-ben Erkel Ferenc Bátori Mária című operájának, majd a Hunyadi Lászlónak is ő írta a szövegkönyvét - érdekesség, hogy az opera 1844-es bemutatóján Egressy énekelte Rozgonyi királyi hadnagy szerepét. 1843-ban Bartay András, a Nemzeti Színház igazgatója pályadíjat tűzött ki Vörösmarty Mihály Szózat című művének megzenésítésére, s a húsz aranyat Egressy Béni nyerte meg zenéjével. Egy évvel később Kölcsey Himnuszára írtak ki pályázatot, amelyen Egressy munkája is elismerésben részesült, ám a pályadíjat Erkel Ferenc zenéjének ítélték. E jeles munkák mellett Egressy nevéhez fűződik számos Petőfi-költemény megzenésítése is (A virágnak megtiltani nem lehet, Alku, Ez a világ amilyen nagy, Fürdik a holdvilág, Ezrivel terem a fán a meggy), amelyek némelyike népdalként terjedt el. írt zongoradarabokat is, ezeknek néhány motívumát később Liszt Ferenc és Brahms is feldolgozta. Az 1840-es években fiatal és tehetséges cigányzenészekből zenekart alakított, saját költségén képezte, etette, ruházta őket, s hatalmas sikerrel léptek fel a Nemzeti Színházban és külföldön. A szabadságharc alatt ez a zenekar Sárközi Ferenc prímás vezetésével szórakoztatta a front mögött a honvédeket. 1848. március 15-én Petőfi Nemzeti dalához szerzett zenét, amelyet a Nemzeti Színházban Szerdahelyi József kórusátiratában adtak elő. A szabadságharc idején bátyja példáját követve ő is beállt honvédnek. 1849 februárjában a kápolnai csatában láblövést kapott, lábadozása idején zsoltárokhoz írt zenét, s orgona átiratokat szerkesztett, így érte főhadnagyi kinevezésének híre, mire nyomban Komáromba utazott, ahol Klapka György tábornok a II. hadtest zenekari főnökévé nevezte ki. A tábornok tiszteletére írta meg a Klapka-induló néven ismert csatadalt, az egyik legnépszerűbb magyar katonai indulót, s részt vett a Komáromi Lapok szerkesztésében is. A vár kapitulációja után menlevelet kapott, s visszatért a Nemzeti Színházhoz, ahol karigazgatóként működött. Élete utolsó időszakában megírta a Két Sobri című népszínművét, amelynek zenéjét is maga szerezte. Elkészült a Bánk bán szövegkönyvével is, ám az ebből készült Erkel-opera bemutatóját már nem érhette meg. Tüdőbajának elhatalmasodását, fizikai gyengülését érezve 1850 áprilisában kéziratait átadta megőrzésre a Nemzeti Múzeumnak, ahonnan ezek idővel az Országos Széchényi Könyvtárba kerültek. 1851. május 30-án még ott lehetett az általa fordított Verdi-opera, a Miller Lujza (Luisa Miller) bemutatóján, ám nem sokkal később végleg ágynak esett, s 1851. július 17-én Pesten meghalt. MTI Szalonológia: a kisközösségi műélvezet formája Laguna Irodalmi szalon: 8. Költészet napja 19. századi ruhákban Az irodalom a legmagányosabb művészeti ágak egyike. Az intim, alkotóműhely jellegű szalon-rendezvény, amibe „életet visz az, hogy a közönség is részt vehet benne” (Nyugat, 1932), kiszakít az irodalom magányosságából hiszen itt testközelben van az előadó a közönséggel, személyes, meghitt a hangulat. A Laguna Beach-i Költészet Napi rendezvények mindig is szalon jelleggel működtek: irodalmi és zeneszalon funkcióval. A Laguna Irodalmi Szalon háziasszonya, Borbély Melinda célja mindig is az volt, hogy jó beszélgetések, rövid előadások jöjjenek létre, és végül mindenki azzal az érzéssel menjen haza, hogy valami jelentősét tett. Ez a 8 évvel ezelőtt indult kezdeményezés bizonyság arra, hogy lehet divatos, népszerű az irodalom. Az idei esten nagyon sok fiatal vett részt, bizonyítva, hogy egyre nagyobb igény van erre a kulturális kikapcsolódásra. A jó költő életvezető is, az életet megkönnyítő személyiség, érdemes odafigyelni a szavára. A szalonkultúra visszatérőben van, egyre-másra nyílnak az irodalmi szalonok Londonban, Párizsban, New Yorkban és Budapesten is. Fontos, hogy a szalon családias hely legyen, irodalmi, zenei, kuckós. Rómában a Vatikáni Rádió magyar munkatársa, Szőnyi Zsuzsa működtette a lakásán 5 évtizeden keresztül azt az irodalmi szalont, ahol emigránsok, barátok és diákok összegyűlhettek. Jó példa arra, hogy magyar szalon itt Dél- Kaliforniában is működhet. A 8. Költészet Napján négy tehetséges fiatal zenész, Sapszon Bálint, Szabó Dániel, Krasznai Tünde és Mező László zongora- és csellójátéka tette rangosabbá a rendezvényt. Új színfolt, hogy Szabó Dániel a versek között lírai szösszenetekkel keltette újra a zongorán a vers hangulatát. Hódi Ágota divattervező San Franciscóban többször is bemutatta a honfoglaláskori és 19. századi kollekcióját, de itt ez volt az első alkalom, hogy közönség elé vitte a kreációkat. Az Irodalmi Szalon állandó résztvevői ezeket a ruhákat viselték az esten, hogy hitelesebbé tegyék a szalon-hangulatot. Ilyen élmények által mindannyiunk élete kitágul. Fotók: Horváth Robi, Kovács Attila Finta Ilona Vanda vers, Szabó Dániel zongora Borbély Melinda, Kálmán László, Krasznai Tünde, Bárány Csilla, Hódi Ágota, Havancsák Teréz, Sárvári Álmos Hódi Ágota a Laguna Irodalmi Szalonban Vers és muzsika a Szalonban Április 25,2014
