Amerikai Magyar Hírlap, 2014 (26. évfolyam, 1-39. szám)
2014-04-18 / 16. szám
Katasztrofális lenne. Az országra nézve meg rám is. Katasztrofális lenne, mert a politika műveléséhez éppúgy nem értenék, mint korunk egyik-másik felszentelt politikuskája. A politikához persze értek, hiszen a politikához, a focihoz meg a színházhoz csaknem mindenki konyít Dunán innen és Tiszán túl. Majd’ mindenki tudja, hogyan kell/kellene legjobban szolgálni a nép javát, hogyan lehet az ellenfelet a tizenhatosnál kicselezve gólt lőni, s miként kellene Hamletnek elmondania, hogy lenni, vagy nem lenni. Igen, ez itt a kérdés. A lenni. Miért lenne rám nézve is katasztrofális, ha a nép, az istenadta nép engem választana az ország vezetőjévé? Mert nagyon nem szeretek másokat vezetni. Másokért felelősséget vállalni. Módom volt meggyőződni erről. A Magyarországon betűvetéssel letudott huszonnyolc évemből tizenötöt töltöttem országos napilapnál, s e fél évtizednek a felében rovatot kényszerültem vezetni. Nem rovatvezetőként. A hol beteg, hol szabadságon, hol külföldön tartózkodó rovatfőnököt helyettesítettem csupán. A helyettesi kinevezést nem fogadtam el (nem azért, mert valaki helyettesének, „kisfőnöknek” lenni nem elegáns), mert jobban szerettem írni, mint mások kéziratait javítgatni, az abban foglaltakért egyetérteni (vagy nem érteni), ha úgy adódik, a munkatársaimért kiállni, vagy útilaput kötni a talpukra. Hat alkalommal sikerült más baleket találni e feladatra, néhány hónap után mindannyian bedobták a törülközőt (kivéve egy karrieristát, aki végre-valahára kinevezett helyettesként érkezett a laphoz, hogy nem sokkal később rovatvezetővé rukkoljon elő). Vezetni felelősség. Sokak szerint megtisztelő felelősség. Nos, engem tiszteljenek meg másképpen! És főként másért. Azért, amihez értek. „Ebből is tanulhattok” - éneldik vissza-visszatérően Bertolt Brecht „Koldusopera” című, ma is időszerű zenés korrajzában. Nos, életem megannyi buktatójából, kénytelen-kelletlen vargabetűiből (mindabból, ami akkortájt kedvem ellen való volt), utólag visszatekintve tanultam. Tanultam a rovat vezetéséből is. Munkatársaim között volt pártkáder gyermeke, aki nemcsak írni nem tudott, de a szakterülethez, amelyet műveltünk - a gazdasághoz - sem értett. (Attól persze, hogy elvtársi bölcsőbe pottyantotta a sok röpüléstől feltehetőleg elfáradt gólya, lehetett volna jó újságíró, érthetett volna a gazdasághoz, de ő ez alól kivétel volt.) Kartársunkat nem lehetett elküldeni a laptól. Mi ebből a közhelyszerű tanulság? A párthűségnél, a származásnál előbbre való a rátermettség, a szakértelem. Ha e kettő adott, akkor a vezető kényelmesen hátradőlhet a székében (az újságcikkel, a gyári termékkel nem lesz gond- előbbi mehet a nyomdába, utóbbi mehet a boltokba). Jól kell megválasztani a munkatársakat - ezt figyelmébe ajánlom minden vezetőnek (mégha történetesen kormányfő, akkor is). Mit tanultam még bolyongásaim során? Egyebek mellett azt az ugyancsak közhelyet, hogy szóból (magyarán világos beszédből) ért az ember. Napilapos koromban gyakran készítettem interjút főhatósági főemberekkel (de mivelhogy a szerkesztőségi gázsimból nem telt lakásgondom megoldására, ezért máshová- így egy közlekedési lapnak - is írtam). Mit hallottam a főembertől (horribile dictu: olykor a főhatóság legfőbb emberétől)? Olyasfélét, hogy „Elvtársam, eszközrendszerünk célrendszere rendszertelen rendszerünket rendszeresen rendszerezett rendszerrendszerré rendezi, ha mind a célrendszer, mind a célrendszer eszközrendszerének részrendszere kompetitiv”. És mit mondott a vasutas? „Uram, a váltóknál vigyázni köll, mert a vonat osztán gyün”. Gondolom, ez mindenki számára érthető. Honi politikuskáinknak kiváltképp figyelmébe ajánlom, mert ha a váltóknál - ha a célrendszer váltásánál - nem vigyáznak, akkor a vonat jön ám, robog, netán kisiklik, és új (rendszerváltókra lesz szükség. A figyelmes olvasó okkal kérdezheti: a múltról hablatyol ez a három évtizede körünkben papírt pocsékoló betűvető, vagy a múlt hibáinak megismétlésétől óvná önmagát (ha történetesen mégis vállalná egy kormány, az ország vezetését), és az őt jelölő híveit buzdítaná arra, hogy okuljanak a tegnap, a közel- és a régmúlt - a magyar történelem! - keserű tapasztalataiból. Javasolnám híveimnek, hogy mielőtt rám szavaznak, vizsgálják meg politikusi múltamat (ami nincs), rátermettségemet (nem elég, hogy köztudottan szép vagyok, nem elég, hogy meggyőzően szónokiok). Értsenek egyet a hon másfél hete újjáválasztott kormányfőjének azzal a kijelentésével, hogy „Ne arra figyeljenek, amit mondok, hanem arra, amit teszek”! A tett fajsúlyosabb a választékosán egymás után sorjázó mondatoknál - még a hangerőnél is. A szó elszáll - mint tudjuk -, a tettnek viszont maradandó következményei vannak. A tények pedig makacs dolgok, a tények ellenkezőjét bizonygatni balgaság. Bolyongok tovább a múltamban. Három és fél évet üzemi lapoknál töltöttem, az ország konzervgyárait jártam Nagyatádtól Nyíregyházáig. Iparban korábban nem dolgozó falusi asszonyokkal, putriból (is) érkezett cigányokkal, betanított munkásokkal beszélgettem, és írtam örömeikről-bánataikról. Ha nem fogalmazták is meg, a gyárban más életminőséget tapasztaltak. Kezdem azzal, hogy mielőtt bementek a feldolgozóüzembe, zuhanyozniuk kellett, majd patyolattiszta munkaruhát öltöttek. Az üzemi étkezdében meleg ételt kaptak ebédre (a délutáni műszakban dolgozók vacsorára) néhány forintért. (Kétségkívül nem Gundel Károly volt a szakács.) Aki távolban lakott, munkásszállóban alhatott. (Két-négy ember egy szobában, s szerencsés esetben nem horkolt mindenki.) Volt, aki boldogan számolt be arról, hogy - életében első alkalommal - két hetet töltött a Balatonnál, egy szakszervezeti üdülőben. Közhely? Féligazság? Tény? A nálam politikusabb alkatok döntsék el önmagukban! Nevezzem napjaink egyik politikusához hasonlóan Kádár népének azokat, akik munkahelyüket, életkörülményeiket visszasírják? (Márcsak azért sem lehet Kádár népe a magyar, mert az áprilisi választáson a szavazóknak alig több mint fél százaléka voksolt a kádári örökséget maradéktalanul felvállaló, Thürmer Gyula vezette Munkáspártra. A nyugati szociáldemokrácia felé araszolgató szocialisták - noha közülük jó néhányan Kádár köpönyegéből bújtak elő - megtagadták a hajdani főtitkárt. Ók a modern kapitalizmus hívei - Kádár feltehetőleg forogna a sírjában, ha csontjait valakik nem orozták volna el a koporsójából.) Noha közhely az is - de ha közhely, akkor az arra illetékesek miért nem idézték emlékezetükbe? -, hogy nem léhet kidobni a gyereket a fürdővízzel együtt. Márpedig a lavina akkor kezdett gurulni és nőtt mind veszélyesebbé, amikor bezárták az (elismerem: nem gazdaságos) munkahelyeket. Önmagában ez nem volt hiba, még helyeselhető is. De már akkor kellett volna valamiféle megoldást találni - olyan helyeket létrehozni, amelyek munkát (értelmes, hasznos munkát) kínálnak az utcára kerülőknek. Az eredményesen működő gyárakat, cégeket pedig nem kellett volna elkótyavetyélni, hanem - az anyagi lehetőségektől függően - fokról fokra korszerűsíteni. Úgy tartják, jobb későn mint soha. „Válámi ván, dé ném áz igázi”, hallhattuk a hatvanas években a szólásmondássá vált monológot Arkagyij Rajkintól, a Magyarországon páratlan sikert aratott szovjet-orosz komikustól. Nos, valami van most is (vajúdtak a hegyek és egeret szültek), de az a valami nem az igazi, csak félmegoldás. Hogy a legnehezebb helyzetben élők legalább ne éhezzenek, feltámasztották a közmunka intézményét. Az a néhány százezer közmunkás, akiket naponta teljes munkaidőben foglalkoztatnak, a levonások után havonta 50 ezer 632 forintos fizetést kapnak (vagyis hozzávetőleg 230 dollárt). Milyen munkát végeznek e summáért? Sok polgármester panaszolja, hogy semmi értékeset: dudvát szednek, gyomlálnak, utcát takarítanak (ne torzítsam el a tényeket: a „szakképzett közfoglalkoztatottak” hazavihető bére 65 ezer ffoncsi - csaknem 300 dolcsi). Idézem a hivatalos érvelést: „Nem szabad megfeledkezni a közmunkaprogramok mentális hatásáról is, hiszen a benne résztvevő emberek számára lelkileg is megnyugtató az, hogy valóban hasznosnak érzik magukat és számítanak a munkájukra”. Vagyis eszközrendszerünk célrendszere... hogy oda ne rohanjak! A jelenlegi kormány egyik prominens tagja (korábban polgármester) úgy vélekedett: „Akinek nincs semmije, az annyit is ér. Azt gondolom, aki nem vitte semmire az életben, az annyit is ér, ezt tudom mondani”. Igen, ezt mondani tudta. Én erre csak annyit mondok: ha kormányfő lennék, jagadigadigadigadaj, kormányom e tagját a parlament közepén térdepeltétném kukoricára (de ebből is látszik, hogy nem vagyok alkalmas e tisztség betöltésére). Ha alkalmas lennék rá, úgy penderíteném ki e férfiút a közéletből, hogy jó ideig kipróbálhatná, milyen is ama közmunka. De mit tennék a közmunkásokkal, kivált a szakképzetlenekkel? A havi ötvenvalahányezer forintot azért adnám nekik, hogy tanuljanak. Olyan szakmát, amelyre - megfelelő képzés után - alkalmassá válhatnának. Aki e tanulást vállalja (és tanul is!), az megkapná az annyi -amennyide-a-semminél-több summát - aki erre nem vállalkozik, az magára vessen. Tanulni, azám, de mit? Hol, milyen munkaerőre lenne szükség? Ha kormányfő lennék, nem én meg a környezetemben sertepertélő miniszterek határoznánk meg. A központi irányítás (a szovjettől átvett tervutasításos rendszer) nem vált be. Több bizalmat adnék a helyi kezdeményezéseknek. Azokon a településeken, ahol rátermett polgármesterek vannak, ők mérjék fel a lehetőségeket. Ne hatalmas A Los Angeles-i EGYESÜLT MAGYAR HÁZ RENDEZVÉNYEI 1975 W. Washington Blvd., Los Angeles, CA 90018 www.unitedmagyarhouse.org Tel.: 323-734-1453 Április 18-án 19.30-kor Költészet napi mulatság - Versek, filmvetítés, magyar kvízverseny, remek társaság és zene! A belépés díjtalan! Május 2-án 20 óra Isaac Friedhoff zongoraművész koncertje A belépés díjtalan! Állandó programjaink: Minden pénteken KLUBNAP filmvetítés és táncest este 8-tól! Pártolja a Magyar Házat, lépjen be tagjaink sorába! * Az Egyesült Magyar Ház szakácsot keres. * Hívják Ivánn Juditot (310) 245-8585 LOS ANGELES - PHOENIX - CHICAGO - MIAMI - NEW YORK - BUDAPEST KONTÉNERSZÁLLÍTÁS - NEMZETKÖZI SZÁUJTÁS - TENGERI FUVAROZÁS - IEHERSZÁLLÍTÁS Szállítás I Los Angeles - Budapest - Los Angeles között Zárt konténerben, vagy fedélzeten autóját, hajóját, ingóságait és bármilyen méretű csomagjait a legkedvezőbb áron szállítjuk! Csomagolást vállalunk! 23 éve az Önök szolgálatában! HÁZHOZSZÁLLÍTÁS ÉS FELVÉTEL * HAZATELEPÜLÉS VÁMÜGYINTÉZÉS * DMV ÜGYINTÉZÉS INTEREX EXPORT - IMPORT, INC. Call Toll-Free: 1-800-6-INTEREX (1-800-646-8373) sfkomyck.szabadsagharcos.org/interex.html, www.interexl .com, www.interexshipping.hu és .com autógyárakat, elektrotechnikai kutatóintézeteket álmodjanak a falujukba, hanem olyan kisüzemeket, amelyek néhány száz embernek kenyeret adnak, s mikorra az felépül, a leendő munkásokat kiképeznék számukra. A mezőgazdaságban ismét javasolnám a kisparcellákat felváltó, önkéntes alapon szerveződő gazdasági társulásokat (leánykori nevükön szövetkezeteket). Aztán több figyelmet fordítanék az ugyancsak közhelyszerűen fel-felemlített gyógyvizekre, amelyek a magyar föld mélyének kincsei. Nem luxusszállodákra lenne szükség e gyógyvizek közelében, hanem kulturált, megfizethető áru panziókra... Ismétlem: ezt tenném, ha jagadigadigadigadaj... De nálam százszor alkalmasabb emberek élnek a honban, akik jobban ismerik a mai magyar valóságot, mint én itt, túl az óperencián. Könyörgöm, vissza a szakértelmet! Könyörgöm, ne az ilyen, vagy amolyan színezetű politikuskák döntsenek! Nem ideológiákra van szükség (mert abból volt/van elég). Józanságra (és még sok egyéb tulajdonságra - hogy mást nem mondjak: tisztességre, önzetlenségre). Végezetül, hogy miként vélekedek az áprilisi választásról? Két idézettel felelek. Gróf Széchenyi Istváné a közismertebb: „Minden nemzetnek olyan kormánya van aminőt érdemel”. A német Brecht szerint pedig: „A népet nem lehet leváltani”. Csakhogy a nép leválthatja önmagát, úgy ám! Az elmúlt évszázadok viharos irányváltásai ezt bizonyítják. FÖLDES TAMÁS Könyörgöm, vissza a Lipótmezőt! Ha kormányfő lennék, jagadigadigadigadaj BUDAPEST-HUNGARY I GAR^E,N^L?„S,^?|:bSS1 2000 Szentendre, Rózsa u. 8. j Telefon: (310) 516-8959, raktárvezető: +36 (30) 984-9283, (805) 527-4006 mz01@usabolt.hu Fax: (805) 579-9611 irodavezető: +36 (70) 932-1609, ^^ 550W 135th Street, Gardena, CA 90248 office@usabolt.hu^^M«^MMBMBMWpBp|l|lfflWWiB Email Los Angelesben: interexinc@aoI.com, MjjiMBpWlllwB perehazy.miklos@gmail.com LINDEN OPTOMETRY, A.P.C. I indít II SZEM VIZSGÁLAT A SZEMÜVEG upnjmetry. kontaktlencse O ONE-IIOUR SERVICE in most cases WE ACCEPT MOST VISION INSURANCE NYITVATARTÁS: hétfőtől péntekig 9 a.m. - 8 p.m. Szombaton 8 a.m. >6 p.m. Vasárnap 10 a.m. -5 p.m. 477 E. Colorado Blvd., Pasadena Tel. 1-800-50LINDEN Aian Limfat, O.D. 1-800-505-4633 Emily Linden, O.O. Április 18, 2014
