Amerikai Magyar Hírlap, 2013 (25. évfolyam, 1-50. szám)
2013-12-13 / 48. szám
KÉT KÁVÉ(folytatás a 10. oldalról) Nem mindig! Mi is szinte kölykök voltunk, amikor összekerültünk az egyetemen, és a házasságunk tökéletes! Most márciusban lesz az ezüstlakodalmunk... Már millió tervem van, hogyan ünnepeljük meg. Egy utazási irodával máris tárgyalok, azt hiszem Hawaiiba fogmik menni, de ezt meglepetésnek szánom! Mindent előre elrendezek, hotelszoba Honoluluban, repülőjegyek... Azt tudom, a férjemet mindig vonzotta Hawaii... Mindenkit vonz, engem is! És ha még egyszer férjhez megyek, csakis oda mennék nászúira!- És van már valaki? Úgy értem, komoly? Nemcsak boyfriend?- Van... Azt hiszem, végre megtaláltam az igazit!... De még vannak akadályok, semmi sem megy simán az életben!- Csak nagyon akarni kell, és minden sikerül! Ha úgy érzi, hogy ezt a férfit rendelte magának az Isten, akkor ki kell harcolni a boldogságát! Ne legyen tekintettel semmire és senkire! Én annak idején szembeszálltam a szüleim akaratával, és nem bántam meg!... Olyan harmonikusan élünk, a férjem egy rendkívül fess ember, és bizony előfordul, hogy csinos, fiatal nők kikezdenek vele, de ő ügyet sem vet rájuk. Jó érzés, hogy bízhatom benne, hogy nem érhet csalódás... Azt hiszem, bele is halnék! Ha az ember a gyerekében csalódik, az nem fáj annyira. Van egy fiunk, Kaliforniában él, csak akkor telefonál, ha pénzre van szüksége. A születésnapjainkat többnyire elfelejti, csak karácsonykor szokott küldeni egy olcsó lapot. Majd talán meg fog komolyodni!- Nem hinném, ő már ilyen marad, el van idegenedve... De a férjem, az hozzám tartozik, még a gondolatait is igyekszem ellesni. Mire vágyik? Mit kíván?... Egyszer éjfél felé, miközben a tévét nézte, azt mondta, enne egy kis fagylaltot. lüdtam, hogy nincs a frizsiderben. Anélkül, hogy egy szót is szóltam volna, lementem a garázsba, beültem a kocsiba, és nekivágtam az éjszakának, hogy keresek egy fagylaltozót, amelyik még nyitva van. De ezek 11-kor zárnak. Végre egy vendéglőből hoztam, ő észre sem vette, hogy közben elmentem otthonról, úgy elmerült a televízióban.- Az én párom sosem nézi a televíziót. Unja. Itt is van a kórteremben, de ő inkább olvas. Hoztam is neki egy könyvet, azt hiszem, fogja élvezni, szerelmi regény. A férjem csak újságot olvas, vagy a Time magazint. Milyen különbözőek a férfiak! Virágot se hozok neki, mert haragudna, hogy kidobott pénz! A nörszök sosem találnak elég vázát vagy vizeskancsót, és elhervad másnapra. Inkább csokoládés roládot hoztam neki, már hajnalban sütöttem. Imádja az édességet!- Az én párom nagyon vigyáz, hogy ne hízzon, még vendéglőben sem nyúl a desszerthez.- Mi sosem járunk el vacsorázni, a férjem, ha nincs üzleti úton, legszívesebben otthon eszik. Minden férfi más!... Ami az egyiknek szórakozást jelent, a másiknak fárasztó és csak strapa! Persze a maga vőlegénye bizonyára még egészen fiatal ember, az én férjem negyvenhat éves.- A vőlegényem is pont annyi! De kevesebbnek látszik...- Meddig kell neki még a kórházban maradni?- Azt még nem mondták meg. Sajnos ezek semmit sem mondanak meg, és a bizonytalanságnál nincs idegölőbb. Mikor felhívtak a stamfordi rendőrségtől, hogy a férjem a kisiklott vonaton volt, hiába kérdeztem, milyen állapotban van, egyáltalán éle, semmi pozitív választ nem kaptam. Azt hittem, megőrülök! Kinyitottam a rádiót, ott drámai hangon ecsetelték, hogy mennyi halott van és mennyi súlyos sebesült... Csak kértem Istent, hogy ne veszítsem el őt... mert akkor én se akarnék élni...- És a fiára nem gondol?- Neki már nincs szüksége rám... Felneveltük, kész ember, megy a saját útján.- Megható ez a nagy, örök szerelem! Eddig azt hittem, ilyen csak a romantikus, régi regényekben van. Mary az órájára nézett, négy perc múlva három. Azt hiszem, mehetünk, nézze, máris tolakodnak az ajtónál! Jól elbeszélgettünk, legalább gyorsabban telt az idő. A néger nörsz kitárta a nagy ajtót, és mindenki rohant a liftek felé. Marynek sikerült bepréselnie magát az első liftbe, de a szőke nő a hatalmas virágcsokorral lemaradt. Ryan a hetedik emeleten volt egy elég tágas kórteremben. Külön szobáról szó sem lehetett, a kórház alig tudta elhelyezni a rengeteg sebesültet, még pótágyakat is be kellett állítani. Mary örömmel látta, hogy Ryan meg van borotválkozva, határozottan jobban néz ki, mint tegnap. Meglepve bámult Maryre. Azt mondtad, hogy ma lehetetlenség, hogy kigyere hozzám!- De itt vagyok! Ha rólad van szó, nincs lehetetlen! Sütöttem finom csokis roládot, remélem, van étvágyad?- Van...- Drága életem, hogy érzed magad? Mit mutat a röntgen? Mit mond az orvos, mikor teszik fel a járógipszet?- Egyszerre túl sokat kérdezel- mondta Ryan, és közben mintha idegesen folyton az ajtót nézte volna.- Vársz valakit? Olyan szépen meg vagy borotválkozva!- Senkit... Hacsak az egyik kollégám nem állít be.- Drága életem!... Bár már rendbejönnél!... - suttogta Mary, a szemei megteltek könnyel, és megsimogatta Ryan haját, aztán ráhajolt, és apró, szelíd kis csókokkal becézte az arcát. Ez volt az a pillanat, amikor az ajtóban megjelent a magas, szőke nő. Ryan azonnal észrevette, de Mary nem, ő háttal volt az ajtónak. Egy pillanat volt csupán, aztán máris eltűnt, mint egy látomás... Futva, szinte lélegzetvisszafojtva rohant a folyosón, mint aki menekül. Mint a tolvaj, aki fél, hogy tetten érik... A lefelé menő lift majdnem üres volt. Két fiatal, fehér köpenyes orvos szállt be a hatodikon, ezek elragadtatott tekintettel mustrálták végig a szép, szőke nőt. Annyi férfi van a világon, olyan rengeteg, és nekem éppen Ryant kellett kifogni - gondolta. Éppen őt... Soha többé nem akarja látni... Hallgatni a hazugságait, az önző, elhidegült feleségről, aki már bele is egyezett a válásba... Utálta magát ebben a pillanatban, talán azért, mert belül, mélyen a szívében mégis szerette Ryant, és tudta, hogy nehéz lesz, nagyon nehéz... Ahogy kereste a kijáratot a kórházból, hogy minél előbb kint legyen innen, az egyik benyílóban kis oltárt látott. A csokrot letette a többi virág mellé. Egy apáca térdelt itt, most megfordult és ránézett.- Ne sírjon, kedvesem!... - mondta szelíd, vigasztaló hangon.- Ha lélekben erősek vagyunk, a Jóisten megsegít! Kegyelemteljes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET, boldog, békés ÚJ ESZTENDŐT kíván . # az összmagyarságnak a «IP* MAGYAR SZABADSÁGHARCOS SZÖVETSÉG LOS ANGELES-I SZERVEZETE nevében Kellemes Ünnepeket kívánunk minden kedves ügyfelünknek, ismerősünknek, barátunknak Pereházy Miklós és Tököly László INTEREX EXPORT 1-800-6-INTEREX (310) 516-8959 * (805) 527-4006 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket Kíván Ügyfeleinek, Barátainak és a Magyar Hírlap Olvasóinak KIENLE JÓZSEF ingatlan ügynök és közjegyző (notary public) Riverside megyében. Kedvezményes családi házak 55 éven felülieknek Telefon: 951-642-4600, E-Mail: jkienle@att.net Minden magyarnak KELLEMES ÜNNEPEKET és BOLDOG ÚJÉVET kíván John Dolinsky Associates Inc. 6381 Hollywood Blvd., Ste. 510 Los Angeles, CA 90028 Tel.: (323)465-4643 Fax: (323)466-4103 Minden kedves barátomnak nagyon-nagyon boldog Karácsonyt és a közelgő Újévre sok sikert és jó egészséget kívánok! Merry Christmas and Happy New Year to all our friends Dr. Robert and Rosalie von Wendt 11 December 13,2013 DOLINSZKY JÁNOS építészmérnök
