Amerikai Magyar Hírlap, 2013 (25. évfolyam, 1-50. szám)
2013-12-06 / 47. szám
Földes Tamás: Jog a szülőföldhöz Kertész Imre Nobel-díjas írót - a Sorstalanság című, önéletrajzi ihletettségű regény 84 esztendős szerzőjét - csípőtörése miatt a budapesti Honvédkórházba szállították és megoperálták. Az orvosi szakvélemény szerint állapota kielégítő, de hónapokba telhet, amíg felgyógyul. * Egy Békéscsabáról világkörüli útra indult email-t kaptam, még a nyáron. Nem tudom, hogy küldőjét az érdekelte-e: vajon egyetértek az alábbi sorokkal, vagy más véleményen vagyok. Mielőtt eltűnődnék erről, ismertetem - valamelyest rövidítve - az email-t. “Imre Kertészt Pécsen gyógykezelik. A gyűlölt és lenézett magyarok ingyen gyógyítják a Parkinson-kóros Imre Kertészt Pécsett. Egy pécsi klinika egyszemélyes kórtermében helyezték el a nyolc éve Berlinben élő Kertész Imrét. A 84 esztendős, a magyarokba sűrűn belerúgó ember a Pécsi Tudományegyetem Neurológiai Klinikáján fekszik, előrehaladott Parkinson-kórral kezelik az intézményben. A Berlinben élő író néhány hónapja beszélt a Der Spiegel magazinnak arról, hogy a Parkinson-kór megnehezíti az írást. Kertész néhány éve már számítógépen pötyögte be unalmas mondatait, mert a kór okozta remegés miatt nem tudott kézzel írni. Berlinben tavaly nyitották meg a Kertész Imre-archívumot, mert szerinte a kéziratoknak jobb helye van Berlinben, mint Budapesten.- Úgy érzem, itt jobban megértenek, mint a hazámban, Magyarországon - tette hozzá az interjúban. Úgy tűnik, a német kórházakkal nem annyira elégedett, ezért Pécsett kezelteti magát. A pécsi klinika kimagasló eredményeket ért el a Parkinson-kór gyógyszeres kezelésében, ezért választotta Kertész ezt a kórházat. Érdekes ember ez az Imre Kertész. Amikor megkapta a Sorstalanságért a Nobel-díjat, és a vele járó dollármilliókat, azonnal Budapestre jött, és kérte, hogy itt legyen elszámolva a díjjal járó pénz. És arcátlanul adómentességet is kért és kapott - Göncz Árpád elnöki engedélyével. Most, hogy beteg lett, megint jó neki a magyar. Miért is? Mert Magyarországon INGYEN gyógykezelik. Ekkora luxust a németektől nem kapott volna meg. A magyar beteg mire is számíthat? Várólistára, szegényes kórházi ellátásra, ahol a napi élelmezési költség 550 forint! Ez az igazi fogyókúra! A magyar beteg ingyenes gyógykezelésre nem számíthat, elégedjen meg azzal, hogy a magyar egészségügyet is neki kell fenntartania. Egy kis színes a végére: a Sorstalanság című művet, amelyért Imre Kertész Nobel-díjat kapott, megfilmesítették. A Pilisben történt miatta egy kis természetkárosítás, a producer a kasszát egy kicsit kifosztotta, majd új producer is került. A moziban nem volt igazán sikerfilm. A könyv is megjelent, de a kereslet igen szerény volt. Az iskoláknak azt hiszem, kötelező volt megvásárolni. Egyben vagyok csupán biztos: a csabai Tescóban egy nagy ládában kínálta magát talán 500forintra leértékelve. A Nobel-díjas filmen és könyvön bizony a veszteségünk meghaladhatta az egymilliárd forintot! De mint tudjuk, több is veszett Mohácsnál’. ...Nem kertelek: nem értek egyet az írás következtetéseivel. És nem Kertész Imre miatt. Hanem valamennyiünk miatt, akik a diaszpórában élünk. Akik ilyen, vagy olyan okok-sérelmek miatt hagytuk el a szülőföldet, a szülőhazánkat. Hangsúlyozom: a Szülőhazát. Mert hazája - választott hazája - egy embernek több is lehet. Ismerek olyan magyarokat, akik korábban más állam polgárai lettek, majd az USA-ba települtek..., de Szülőhaza csak egy lehet. Ahol szülőanyánk világra hozott minket. S a visszatérés jogától nem foszthatnak meg minket (volt olyan idő, amikor megtették). S ha már a Szülőföldet említettem, felháborít, hogy azokat a felvidéki magyarokat, akik felvették a magyar állampolgárságot, megfosztották a szlovák állampolgárságuktól. így elveszítik azokat a jogokat, amelyekkel az ott élők - szlovákok, vagy a magyar állampolgárságot fel nem vevő magyarok - élhetnek. A trianoni diktátumot követően az elszakított területeken maradtak, vagy később ott születtek, legyenek bármelyik állam polgárai, a szülőföldjükön vannak... De az is előadódik, hogy valaki másutt éli le élete javát, mégis az a végakarata, hogy hamvait a szülőföldben temessék el. így kívánta a székelyföldi Farkaslakán született kiváló író, Tamási Áron is. Tamási 1944-től haláláig, 1966 májusáig Budapesten élt és alkotott, majd kérésére szülővárosában helyezték örök nyugalomba. Sírkövét Szervátiusz Jenő és Szervátiusz Tibor erdélyi szobrászok alkották. A kövön az olvasható: „Törzsében székely volt, fia Hunniának, Hűséges szolgája bomlott századának”. Hosszú lenne a sorolás, ha mindazokat megemlíteném, akik ilyen-vagy olyan okból emigráltak Magyarországról, de idős korukban hazatértek, hogy előbb-utóbb ott tegyenek pontot kényszerű kalandozásaik végére... ...De vissza az email-re és annak kapcsán, néhány mondat erejéig Kertész Imréről. Személyesen nem ismertem - noha ismerhettem volna -, akkortájt mutatta be habkönnyű zenés vígjátékait a budapesti Vidám Színpad kamaraszínháza, a Kis Színpad, amikor én a Vidámnak írogattam. Hogy miért habkönnyű vígjátékokat írt a későbbi Nobel-díjas író? Mert komolyabb/komorabb hangvételű írásait nem adták ki. (Az 1973-ban befejezett Sorstalanság kéziratát a Magvető Könyvkiadó „a Kádár-kori esztétika nevében” visszautasította; végül a Szépirodalmi Kiadó jelentette meg 1975-ben). Mit tett addig? Az auschwitzi, majd a buchenwaldi haláltáborokból kiszabadulva hazatért Magyarországra. Haza, annak ellenére, hogy a tábort felszabadító amerikai katonák egyike arra bíztatta - e történet a regényben és a filmben is szerepel -, inkább Amerikába menjen, ott tanulhatna. Kertész Budapesten 1948-ban leérettségizett, 1948 és 1950 között két újság - a szociáldemokrata Világosság, majd az Esti Budapest - munkatársa volt. A Világosságot az ötvenes évek elején betiltották, Kertész 1951-ben gyári munkás lett, azt követően két évig egy minisztérium sajtóosztályán dolgozott. Szabadfoglalkozású íróként-műfordítóként 1953-tól tevékenykedett, 1955-1960 között - az életrajzi megfogalmazás szerint - „színházi műveket” vetett papírra. Bár a „Sorstalanság”, megjelenését követően nagy visszhangot keltett, valójában csak a rendszerváltás után közöltek róla méltató kritikákat. József Attila-díjjal 1989-ben, Kossuth-díjjal 1997-ben, a tekintélyes német Herder-díjjal 2000-ben tüntették ki; az ugyancsak német Pour le Mérite rendjelnek 2001 óta tulajdonosa. Az irodalmi Nobel-díjat - eleddig egyetlenként a magyar írók közül - 2002-ben kapta meg, a Svéd Akadémia szerint: „Egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”. Budapest díszpolgára lett, a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjét 2003-ban, a Sorbonne díszdoktori címét 2005-ben vehette át, 2007 óta a Magyar Kultúra Nagykövete. Német nyelven összegyűjtött műveit a Rowohlt kiadó gondozza, angolul a legnagyobb, angol nyelvű kiadó, az amerikai Random House, franciául az Actes Sud jelenteti meg. Indokolt a kérdés: Kertész Imre lenne a 20.-21. század legkiválóbb magyar írója, a Sorstalanság lenne minden idők legjobb magyar regénye? Aligha. A regény megosztja az olvasókat. Még a haláltáborokból visszatértek közül is sokan úgy vélekednek, hogy az Auschwitzban és a többi lágerben történt borzalmak messze meghaladták a Kertész által megírt történetet. Valóban így van. Kertész egy tizennégy éves, jóhiszemű gyerekember szemével nézte és örökítette meg amit - és ahogy - tapasztalt. Hogy jól-e, vagy rosszul, annak megítélése az irodalomesztéták feladata. Lehet mérlegelni, hogy Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond, Krúdy Gyula, Herczeg Ferenc, vagy éppen az emigrációban alkotó (a nagyvilág számára csupán az elmúlt években ismertté vált Márai Sándor) és mások művei - irodalmi szempontból! - nem maradandóbbak-e a Sorstalanságnál. Csakhogy: Kertész maga nevezte „kis szigetnyelvnek” a magyart. A Frankfurter Algemeine Zeitungnak 2008-ban nyilatkozta: „Az anyanyelvem egy kis szigetnyelv, így a munkáim német nyelven terjedtek el - a Nobel-díj a magyar irodalom számára is kitüntetés. Számomra nagyon érdekes, hogy a díjat a holokausztról szóló, valamint diktatúra-ellenes műveimért kapom. Ez valami nevelő célzatot is jelenthet a kelet-európai országok számára.” A magyar írók többsége jellegzetesen magyar témákat dolgozott fel, s közülük keveset Kertész Imre A Los Angeles-i EGYESÜLT MAGYAR HÁZ RENDEZVÉNYEI 1975 W. Washington Blvd., Los Angeles, CA 90018 www.unitedmagyarhouse.org Tel.: 323-734-1453 Állandó programjaink: Minden pénteken KLUBNAP filmvetítés és táncest este 8-tól! Pártolja a Magyar Házat, lépjen be tagjaink sorába! r ^ A San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház 18858 Erwin St. Reseda, CA 91335 szeretettel hívja a zenekedvelő közönséget december 14-én, szombaton délután 4:30 órakor ADVENTI FUVOLAKONCERTRE Fellép: Szűcs Lilla fuvolaművész Zongorán közreműködik: Maxim András zongoraművész Műsoron: J.S. Bach: a-moll partita. I-II. tétel F.Poulenc: Sonata for Flute and Piano I-II. G.F. Telemann: a- moll Fantasie for solo Flute B.Godard : Valse Dohnányi Ernő: Passacaglia for solo flute Adomány belépőért: $15. Diákjegy: $5 Virsli vacsora külön, a helyszínen rendelhető: $5/adag. Helyfoglalás, ültetés: érkezési sorrendben. Info, jegyrendelés, elővétel: (818) 344-1885 vagy gracehungarian@gmaU.com ^ Szeretettel várjuk Önt is! ^ fordítottak idegen nyelvre. Kertész viszont olyan, megélt témához nyúlt, amely nemcsak a zsidóság, a romák és más magyarok tragédiája volt. A német megszállást követően Kállay Miklós miniszterelnököt Mauthasenbe, onnan pedig Dachauba hurcolták, Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztert, Dr. Sombor-Schweinitzer Józsefet, a politikai rendőrség főnökét, Lázár Károly altábornagyot és ifj. Horthy Miklóst, a kormányzó fiát - másokkal együtt - ugyancsak a mauthaseni koncentrációs táborba vitték, Horthy Miklós kormányzót a nyilasok hatalomátvétele után a németországi, szögesdróttal körbevett Hirschberg kastélyba internálták. A lengyelek közül 150 ezren, továbbá szlávok, franciák, lettek, litvánok, csehek, észtek pusztultak el a haláltáborokban. Kertész könyve ily’ módon össz-európai tragédiát dolgoz fel. Párhuzamot keresve utalok vissza a Nobel-díjakra: a szovjet irodalomban - megannyi sematikus fércmű mellett - figyelmet érdemlő regények is születtek. íróik közül mégis Borisz Pasternak a „Doktor Zsivágó” című regényéért (1958-ban), és Alekszandr Szolzsenyicin (1970-ben, az indoklás szerint „azért az erkölcsi erőért, amellyel folytatja az orosz irodalom nélkülözhetetlen hagyományait”) kapták meg a Svéd Akadémia kitüntetését. A „Doktor Zsivágó” az októberi forradalom idején, majd az azt követő éhínség idején játszódik és kíméletlen őszinteséggel mutatja be a bolsevista világrend kialakulását. Szolzsenyicin több műve - az „Iván Gyenyiszovics egy napja”, „A Gulág-szigetvilág” - azokról a lágerekről szól, amelyek mintául szolgáltak a recski, hortobágyi, kistarcsai, tiszalöki munkatáborok kialakításához. Pasternákot a hatalom felszólította, hogy ne fogadja el a Nobel-díjat, vagy hagyja el a Szovjetuniót örökre. Ő a szülőhazát választotta. Szolzsenyicint hasonló válaszút elé állították, de nem adta be a derekát: emiatt megfosztották szovjet állampolgárságától és kiutasították az országból (1973-tól 1994-ig az USA-ban élt). Mindkét orosz író műve nem csupán szovjet belügy, hanem egész Kelet-Európát példázza. Akárcsak a „Sorstalanság”. Kertész Imre tavaly, a párizsi Le Monde-ban megjelent interjújában azt mondta: „Nyolcvankét éves vagyok. Beteg. Az én reakcióm az, hogy Berlinbe költöztem. Cselekedni? Csak az íráson keresztül tudok. Es amikor megteszem, akkor semmilyen hatása nincsen, vagy pedig elítélnek miatta. ” Elment a Szülőhazából, hogy 84 évesen, súlyos betegen visszatérjen. Kertész Imre magyar állampolgárnak - akár Nobeldíjas író, akár nyugdíjas gyári munkás - joga van a szülőhazához. Akárcsak nekünk, valamennyiünknek, akik egykor úgy éreztük, hogy nincs ott tovább maradásunk. Márai Sándort idézve: amikor „elfogyott körülöttünk a levegő”. JANCSÓ ZSUZSA KÖNYVEI megrendelhetők a Szerkesztőségben! APRÓ ÖRÖMÖK * LESZÁLLÁS PÁRIZSBAN * LITTLE JOYS OF LIFE (ANGOL NYELVEN) A könyvek ára postaköltséggel: $12.- ea. A csekket Susan Jancsó névre, a Szerkesztőség címére kérjük küldeni: Amerikai Magyar Hírlap 535 N. Rossmore Avenue, Ste. #1, Los Angeles, CA 90004 — December 6, 2013~~|