Amerikai Magyar Hírlap, 2013 (25. évfolyam, 1-50. szám)
2013-08-16 / 31. szám
Levelek Amerikából: Amerikai állampolgár lettem... 2013. július 15-én életem egyik legnagyobb álma vált valóra. Ekkor tettem le az állampolgársági esküt, 18 hosszú év bizonytalansága és várakozás után. 1995 előtt nem sokat tudtam Amerikáról, az ismereteim kizárólag arra korlátozódtak, amit az iskolában tanultunk, amit a tv-ben, híradókban mutattak nekünk, vagy amit az akkori amerikai filmekből kiszűrhettünk. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy amit akkoriban a filmekben láttunk, arról leginkább azt gondoltam, hogy megrendezett, hogy mese és nem a valóságot tükrözi. Amerika egy olyan távoli világ volt, ami számomra a magyarországi kisember számára úgy sem elérhető, én akkoriban nem álmodoztam olyasmiről, ami nem tűnt elérhetőnek, vagy reálisnak. Aztán amikor a volt férjem eljött Amerikába, és mikor a gyermekeim meglátogatták, majd hamarosan úgy döntöttek, hogy itt akarnak élni, akkor már gondoltam, hogy egyszer majd csak én is eljutok ide, ha más nem, majd a gyermekeimet látogatni felnőtt korukban, amikor már megtehetik hogy kihozassanak. Aztán hirtelen minden felgyorsult, miután kislányom 13 évesen úgy döntött, hogy itt akar maradni és itt akar élni, nem tudtam nemet mondani neki, nem tudtam hazaparancsolni, hisz biztos voltam benne, hogy abban a világban, ahol mindenhova protekció, összeköttetések kellettek, és hozzá az én keresetemmel én nem sokat tudok tenni, hogy segítsem a gyermekeim boldogulását, a jövőjét. így aztán nagy elhatározásra jutottam és magam is belevágtam a bizonytalanba, gondoltam akármi lesz, addig ingázom oda-vissza ameddig csak kell, megteszek mindent, hogy a közelükben lehessek, így alakult hogy elölről kezdtem a semmiből, nyelvtudás nélkül a bizonytalanban. Az első év látogatóként még nagyon lelkesen, reményekkel telve telt el. Örültem az új világnak, repdestem a boldogságtól hogy itt lehetek, élveztem minden pillanátot. Míg otthon sosem mentem autóval Budapestre, féltem az ottani forgalomtól, hogy nem igazodom el, addig itt már az első napokban autóba ültem és vezettem, hamarosan megszereztem az itteni jogosítványt és nem zavart az itteni forgalom, amihez nem is lehet hasonlítani a magyarországit, hisz az utak is, az autók is a sokszorosa az otthoninak. Viszont a táblák, a feliratok, az utcajelzések olyan tökéletesen szisztematikusak, hogy itt nem lehet eltévedni, vagyis ha el is téved az ember, könnyű visszatalálni a helyes útra. Élveztem csak ülni az autóban és csodálni a forgalmat, a környéket, és hálát adni Istennek, hogy én a kis egyszerű, falusi kislány a csöppnyi kis országból része vagyok ennek a fantasztikus világnak. Tetszett, hogy annak ellenére hogy szinte semmit nem beszéltem angolul, mindenhol barátságosak voltak velem, naponta bejártam benzinkutakra cigarettát venni, mindenhol előre köszöntek, megkérdezték hogy vagyok, és ahogy az első hang kijött a torkomon, mindjárt kérdezték is, hogy honnan jöttem, hogy szeretek itt, stb. Ha sajnálkoztam, hogy nem értek valamit, akkor is vigasztaltak, hogy ne zavarjon, biztattak, hogy megértik, amit mondok, és soha, de soha sehol nem csaptak be, = míg otthon mindig meg kellett számolni az aprópénzt a pénztárnál, mert sokszor becsaptak bennünket, rosszul adtak vissza az üzletekben, addig itt hamar leszoktam erről, mert itt sosem rövidítettek meg, nem az volt az érdekük, hogy egy-két dollárral becsapjanak, hanem az, hogy minden nap visszamenjek és ott vásároljak. Tetszett, hogy itt az üzletben is, a piacon is szabadon válogattuk az árut, senki nem szólt ránk, természetes volt, hogy csak a legegészségesebb, legszebb terméket akartuk megvenni. Üzletekben, éttermekben, hotelokban stb. nem azt nézték, hogy kik vagyunk, milyen ruha van rajtunk, hanem vendégként kiszolgáltak, hogy elégedetten távozzunk, nem az volt a lényeg, hogy az étteremben a nagy bundában csak kis zsíros húspacsnival csapjanak be, hanem hogy minél finomabb étel és kiszolgálás eredményeként visszajáró vendégek legyünk. Nagyon tudtam élvezni ezt a különleges bánásmódot, bárhova mentem, senkit nem érdekelt hogy én mosogatóként dolgozom, vagy takarítok, vagy bármit csinálok, ugyanolyan kedves vendég voltam, mint bárki más. Nagyon tetszett ez a hozzáállás, hogy nem kellett “valakinek” lennem, hogy rendesen bánjanak velem. Lehet, hogy ez sok mindenkinek, főleg a mai fiataloknak már furcsán hangzik, de nekem bizony nagy dolog volt. Nagy dolog volt, hogy annak ellenére hogy mosogatóként, vagy konyhai kisegítőként dolgoztam, vagy éppen takarítani jártam, aszerint milyen munkához jutottam hozzá, kerestem annyi pénzt, hogy ha akartam, megvettem a repülőjegyet és elrepültem Floridába, és februárban, miközben északon tombolt a fagyos tél, én az óceánban fürödtem. Élveztem a repülést, az autózást, a munkámat is szerettem, megéltem azt a bölcs gondolatot, hogy “nem az a fontos, hogy azt csináld, amit szeretnél, hanem hogy szeresd azt, amit éppen csinálsz”. Egész jól alakult az életem, a munkám egyre jobb lett, lakást vettem, tanultam a nyelvet, boldogultam, a gyermekeim is boldogultak, egyetlen dolog volt egyre nyomasztóbb, hogy egy idő után már nem hosszabbították a látogató vízumot, amikor illegálissá válsz, nem tudsz kimenni az országból. Először még nem is aggódtam emiatt, mondogattam, hogy elég nagy ország ez, van itt bőven hová utazni, nem kell nekem átlépni a határt. Szerencsére nekem volt egy távoli reményem, ha felnőtt korúak lesznek a gyermekeim, akkor általuk megkaphatom a zöld kártyát. így is lett, mikor kislányom állampolgár lett, hamarosan elintéződött az én zöldkártyám is. Akkor már 8 éve nem voltam otthon, kislányom is haza akart utazni, úgyhogy meg sem vártuk, hogy a kártyám megérkezzen, már pár nappal azután, hogy az útlevelembe bepecsételték, hogy állandó lakos lettem, mi repültünk is haza. Nagy öröm volt hazamenni annyi év után. Talán regényt tudnék írni azokról az apróságokról, ami miatt én az első pillanatban szerelembe estem Amerikával. Élveztem az új világot, az új életformát, hálás voltam, hogy befogadtak, hogy lehetőséget kaptam, hogy új életet kezdhessek, hogy a gyermekeimmel lehettem, hiába voltam idegen, aki még a nyelvet sem beszéli, mégis lehetőségem volt boldogan élni és kergetni az álmaimat. Amikor Amerikába jöttem, egyre jobban alakult az életem, sok öröm ért: a jogosítvány megszerzése, az első autóm, a lakás, az egyre jobb munkahelyek, az utazások, az új autó, új barátok, a gyermekeim sikerei, az unokák születése, először a munkavállalási engedély, aztán rá egy évre a zöld kártya, majd a magyarországi utazás, utána a Floridába költözés, itt pedig életem egy másik nagy álma, mikor megvettem az új házat, közel a kislányomhoz, majd a fiamék is ideköltöztek..., a lányom munkahelyi sikerei, és maga a tudat, hogy Floridában élhetek, a napsütés, az óceán csodája, a pálmák... Egyre jobban értettem az itteni nyelvet, az itteni életet, megismertem egy más világot, hogy másképp is lehet élni, mint ahogy addig éltünk, mikor megértettem az itteni világot lassan át is formálódtam, felismertem az igazi értékeket, amik fontosak az életben, és alaposat fordult a világnézetem is. Mikor eltelt az 5 év a zöldkártyám kiadásától számítva, már kérvényezhettem volna az állampolgárságot, nem is tudom, miért nem töltöttem ki és küldtem el a papírokat már akkor. Igaz, akkoriban már kezdett kissé zűrzavarosabbá válni az életem, keservesebben intéztem a dolgaimat, sajnos hirtelen sok minden visszafelé fordult az elmúlt években, és keserves dolgokon kellett átesnem, de végre elküldtem áprilisban a papírokat, és hihetetlenül gyorsan, már júniusban mentem is az interjúra, rá egy hónapra pedig az esküre. így aztán 18 mozgalmas év után végre elmondhatom hogy teljes jogú polgára lettem az Egyesült Államoknak. Életem egyik legboldogabb napja volt ez is. Átéltem már téli viharokat, nyári hurrikánokat, a nagy áramkimaradást, amikor Amerika keleti partja napokra áram nélkül maradt, Szeptember 11-ét, és sorolhatnám még mennyi mindent, amikor a bajban megtapasztalhattam az emberek jóságát, a segítőszándékot, az összetartást. Sokan sokféle véleménnyel vannak erről az országról, sokan nagyon is félreismerik, volt idő, mikor én is elhittem mindent, amit másoktól hallottam és azzal okoskodtam, mintha tudnék is valamit. De a valóságban akkor értettem meg, amikor már elég ideje itt éltem. Nem mondom, hogy itt nincs baj, nincs szegénység, nincs gazemberség, vannak bizony gonosz gazemberek is, de az átlagember nem az, a többséget még mindig a jók teszik ki, és remélem ez így is marad. Annak ellenére, hogy én már örökké magyar maradok, az én anyanyelvem a magyar marad, de hála Istennek mostantól elmondhatom, hogy büszke és boldog vagyok, hogy amerikai állampolgár is lehetek! Én már hosszú évek óta kettős állampolgár voltam, és a szívem mindkét hazámat szerette. Ezt nem tudom irányítani, ösztönösen hullik a könnyem, ha a magyar Himnuszt hallgatom, de ugyanúgy folynak a könynyeim az amerikai Himnuszt hallgatva is. Sosem felejtem el pár évvel ezelőtt az olimpiát, amikor a magyar és amerikai vízilabda csapat játszott egymás ellen. Istenem, akkor én mindkettőnek szurkoltam, örültem minden gólnak, valahogy úgy volt az, hogy az egyik szemem sírt, a másik nevetett. Furcsa, furcsa érzés ez, még akkor is, ha talán vannak, akik ezért elítélnek, de én nem cseréltem szívet, azért mert hazát cseréltem. Sőt én nem cseréltem hazát, nekem mostmár kettő van. Én haza megyek Magyarországra, ha megyek, de mikor visszajövök, akkor örülök, hogy milyen jó hazajönni. És ugyanolyan érzésekkel imádkozom, hogy Isten áldd meg a Magyart, és Isten áldja Amerikát! cybemagyi.blog.hu > LOS ANGELES - PHOENIX - CHICAGO - MIAMI - NEW YORK - BUDAPEST KONTÉNERSZÁM JTÁS - NEMZETKÖZI SZÁLLÍTÁS - TENGERI FUVAROZÁS - TEHERSZÁLLÍTÁS Szállítás Los Angeles - Budapest - Los Angeles között INTEREX íKPBST-IMWJtl fit. Zárt konténerben, vagy fedélzeten autóját, hajóját, ingóságait és bármilyen méretű csomagjait a legkedvezőbb áron szállítjuk! Csomagolást vállalunk! 23 éve az Önök szolgálatában! HÁZHOZSZÁLLÍTÁS ÉS FELVÉTEL * HAZATELEPÜLÉS VÁMÜGYINTÉZÉS * DMV ÜGYINTÉZÉS INTEREX EXPORT - IMPORT, INC. Call Toll-Free: 1-800-6-INTEREX (1-800-646-8373) sikornyek.szabadsngharcos.org/mtercx.html. www.intercx 1 .com, www.interexshipping.hu és .com BUDAPEST * HUNGARY 2000 Szentendre, Rózsa u. 8. raktárvezető: +36 (30) 984-9283, mz01@usabolt.hu irodavezető: +36 (70) 932-1609, officei Valiey-i képviselet, tel. GARDENA-LOS ANGELES Telefon: (310) 516-8959, (805) 527-4006 Fax: (805) 579-9611 550 W 135th Street, Gardena, CA 90248 Email Los Angelesben: interexinc@aol.cam, perehazy.miklos@gmail.com Dél-Californiai Amerikai-Magyar Club, Inc. 992 San Bernardino Ave, Rialto, CA PO Box 990, Bloomington, CA 92316 Tel: 909-873-1081 HAWAII BÁL 2013. szeptember 1-én déli 12 órától Mindenkit szeretettel várunk, tagjainkat, barátainkat, valamint minden amerikai pártolónkat a Dél-Californiai Amerikai Magyar Club helyiségeibe. Belépő ebéddel: $15 * Gyermekjegy ebéddel: $5 A hangulatos szórakoztató és tánczenét Baky Józsi szolgáltatja. Énekel: Semegi János. A kitűnő ebédet Cserni Erzsiké készíti. Sorsolás! Ajtódíjak! Ha a megszokott helyére igényt tart, helyfoglalás feltétlenül szükséges az alábbi telefonszámok egyikén: 951-769-6080 * 951-679-1995 * 818-848-0660 KALANDOZÁSOK MÁRTON ANDRÁSSAL Időpont és helyszín: 2013. szeptember 21, szombat délután 5 óra San Femando Völgyi Magyar Református Egyház 18858 Erwin St. Reseda, CA 91335. Ph. (818) 344-1885 Belépő: $15 Ültetés nincs, helyfoglalás érkezési sorrendben. Vacsora: (külön rendelhető) virsli, kenyér, mustár, torma, kávé. Ára: $5/adag. Szeretettel várunk mindenkit! ÚJVILÁG RAPSZÓDIA ■M; INTELLEKTUÁLIS STAHÉ+UP NAGY EMBEREK, KISEMBEREK, CELEBEK E$lgj||bEK A XX. SZÁZADBÓL A SZÍNÉSZBŐL LETT LOS ANS£IÍS-I FŐKONZULBÓL LETT SZÍNÉSZ sflHHL TÖRTÉNETEK, VICCEK, ESZMEFUTTATÁSOK A á^*ÉS|fT ÉS A DIPLOMÁCIA HATÁRVIDÉKÉN, MUNKATÁRS 6A1AHÍ0S ATTILA Ml VE® WAattS-KlSKÁS KTE8 LÁTVÁNY VMPWU
