Amerikai Magyar Hírlap, 2013 (25. évfolyam, 1-50. szám)
2013-05-31 / 22. szám
Felső-magyarországi váraink XI. - Tokaj vára A természetfelelősnek köszönhetően, odafent az ég tetején még mindig ragyog a nap. Tokaj városa alá érek, ahol a Bodrogot magába fogadja e szeszélyes, de tápláló vizével az Alföldet éltető és sok-sok költőnket megihlető folyónk, a fenséges Tisza. Először kis összevisszaság zavarja meg „memóriámat”, hiszen valamely formában át kellene jutnom, vagy az egyik, vagy a másik folyón az ártérbe. Szerény értesüléseim szerint a Tokaji vár maradványait ott kell fellelnem. Szerencsémnek legyen mondva, emlékezetem hívhatom segítségül, mivel az egy évvel ezelőtti Szádvári régészeti feltárás alkalmával, egyik este, mikor a napi munkát befejeztük, meglátogatta lelkes csapatunkat az iijú régész, Makoldi Miklós. Egy részletes előadást tartott a Tokaji vár történetéről, mivel az ő irányítása alatt folynak itt a régészeti feltárások. Természetesen csak módjával, hiszen a pénz még mindig a legfőbb akadálya a dolgok menetének. Az előadáson elhangzottak, segítségemre siettek, a hely beazonosítására. Az ott elhangzottakat leírni lehetetlenség, hiszen igénybe venné a lap teljes terjedelmét, azért csak nagyvonalakban, a főbb eseményekre hagyatkozom a teljesség igénye nélkül. Az itteni terület adottságai rendkívüliek, hiszen a vizek sokasága halak bőségével rendelkezik. Az árterületek, mind a Tisza, a Bodrogköz valamint a Taktaköz, gazdagon termő földjei, gabonával, takarmánynyal és egyéb mezőgazdasági élelemmel táplálták és látták el a környék lakóit. A hegyaljának déli lejtője, a legfinomabb fehér borokat prezentálta. Nem mehetünk el szó nélkül a Zemplén vadállománya mellett sem, továbbá a kereskedelmi utak, mint a Miskolc-Debrecen és a Kassa-Nagyvárad városok közötti árucserét lebonyolítandón itt találkoztak. A Tisza beszorítva a Rakamazi magas partok és a Tokaji hegyoldal közé, tehát a másutt kiszélesedett meder, itt a legkeskenyebb, ezáltal adott a képlet, itt a legalkalmasabb földrajzi fekvés a vízi átkelés megvalósítására. Nem csoda, hogy már az Árpádok idejében a védelmi és vámszedési feladatok ellátására, itt egy erődítményt hoztak létre, földvár formájában.(Anonymus említé: Hymesudoar néven) Az első várat Tárcái vezér építette meg a hegy lábánál, melyet a tatárok elpusztítottak. Ä második vár már a XIII. század második felében épülhetett, de az már a Bodrog torkolata feletti hegyoldalra. A viszálykodások bizonyára teljesen lerombolták mivel a következő időkben nem említi meg egyetlen írás sem. Mindkét vár létére csak a fent maradt nevek utalnak, így az előbbire például a „Hímesudvar”, az utóbbira a torkolat feletti hegylábnál, az Óvár utca, Óvári, Palotás, Klastrom-dűlők. Valójában építészeti nyomok nem lelhetők fel, ezért csak a fent említettek őrködnek az emlékek felett. A harmadik és egyben legszámottevőbb vár már az ártérben épült valamikor a XV. század elején, hiszen említése 1410-re datálódik. Valószínűsíthetően királyi vár gyanánt, az átkelő védelmére és a kereskedelmi utak biztosítására emeltetett, a valamikori Kőrév nevű kisvár megsemmisülését követően. A hadak útját e vár is végigjárta, több tulajdonos is uralta, a királyok bőkezűségéből kifolyólag, rövidebbhosszabb ideig. 1410-től Garai János, majd Lazarevics István, tőle fia, Barankovics György örökölte meg. Ezt követően a század közepén már Hunyadi Jánosé 12.000 Ft-ért. A vár megerősítése, átépítése, toldozgatása, innentől kezdve folyamatossá válik, hiszen az igazi küzdelmekkel, ostromokkal még csak ez után kell szembenéznie. Hunyadi Jánostól Mátyás örökli meg, aki hamarosan zálogba adja szintén 12.000 Ft-ért már Szapolyai Jánosnak. A Mohácsi tragédiát követő időszakokban, a fontos erődítményt, a két részre szakadt ország uralkodói között hol Ferdinánd, hol Szapolyai uralta. Miután az ország 1541-ben három részre szakadt, egyrészről a Habsburg-ház magyar királyai, másrészről János Zsigmond, és az Erdélyi Fejedelemség tisztségviselői háborúskodtak a vár birtoklásáért. A sok háborúskodásba a vár teljesen belerokkant, ezért egy 1609-ben hozott rendelet értelmében újjáépítették. Bethlen első hadjáratának idején mikor Ferdinánd ellen vonult, a Magyar Szent Koronát itt őrizték. 1622-ben a vár Bethlen kezére jutott, majd Brandenburgi Katalinnal itt ülték meg a menyegzőt, 1628-ban. Katalin 1630-ban megözvegyült és férje halálát követően itt lakott Tokaj várában. 1664-ben már I. Rákóczi György birtoka lett, majd az ő halálát követően II. Rákóczi Györgyé, az ő halála után császári tulajdonba ment át. Hamarosan ismét csak háborúskodás folyt a birtoklásáért I. Rákóczi Ferenc és a császáriak között. Az első ostrom 1670-ben zajlott sikertelenül, majd két év elteltével ugyan sikerült bevenniük a várat, de 1675-ben ismét a császáriak kezére került. Három év elteltével, már Thököly Imre itt tartotta a hadi tanácskozását. A Habsburg nem tágított rövidesen elfoglalta, de 1684-ben ismét csak sikerrel járt kurucaival. Az elkövetkező tíz évben háromszor is gazdát cserélt, mígnem a védők 1704-ben behódoltak II. Rákóczi Ferencnek. A nagyságos fejedelem ezek után úgy döntött, a várat földig romboltatja. Számunkra ez megmagyarázhatatlan, de próbálják megfejteni a kutatók, talán bosszú vezérelte döntését, amiért az osztrák 1702- ben lerombolta Sárospatakot. A másik érv talán kézzelfoghatóbb. Vegyük figyelembe, hogy az erősen megrongálódott vár védelme itt a hátországban sok pénzt és tetemes emberi erőt igényelt volna. Nem mellékes a felhalmozott kézi és tüzérségi fegyverzet mennyisége, amire még szüksége volt a további harcok folytatására. A fejedelem parancsát, Patay Sámuel várkapitány hajtotta végre. Maximálisan végezte dolgát, hiszen a vár falai mindenütt a föld színére omoltak. Értékes köveit ezt követően elhordták a környék lakói építési anyag gyanánt, ami maradt arra a több száz év hordaléka rakódott a Tisza és a Bodrog segedelmével. Most itt állok a Bodrog partján és hiába kémlelem a túloldali árteret, amit a természet teljes egészében magáévá tett, nem látok falakat, csak egy árbocra felhúzott kicsiny nemzetiszínű lobogót, mely szellő hiányában egykedvűen szemléli a terepet. Miután a révnél elolvasom a rövidre szabott tájékoztatót, mely magyar és angol nyelven ismerteti a vár történetét, továbbá az illusztrált képen megcsodálom, a hajdani fenséges ábrázolását, az itt beszélgető helyiekhez lépek. Érdeklődésemre elmondják, hogy a komp akkor közlekedik, ha igény van rá, a révész itt lakik pár házzal odébb, menjek és szóljak neki szándékomról. így is történt, elsétálok a harmadik házig, beköszönök az udvaron szorgoskodó hajósnak és miután elmondom neki, hogy szeretném a vár maradványait megtekinteni, azonnal készségesen jön. Útközben elmondja, hogy nem sok mindent lehet látni, mert a régészek minden kutató gödröt állandóan visszatemetnek, a balesetek elkerülése okán. Én azért nem tágítok szándékomtól. Miután vízre szállunk, még elkalauzol, hogy odaát a parton nem tudok eljutni a várig, mivel a terület igen csak mocsaras. Nem nagy kerülő, de meg kell barátkoznom a mintegy tizenöt perces kis gyaloglással. A gépek a napokban tették járhatóvá az utat, ezért még el sem tudok tévedni. ígéretet tett arra, hogy megvárja visszatértem, hiszen a közmunkások az ártérben dolgoznak tisztítási munkálatokat végezve és neki is van ideát teendője. Ámulatomra pár perc alatt át „repítette” az öreg kompot egy kis csónakmotor, mely az oldalára volt erősítve. Az ártér csendjét ma igencsak megzavarja a közmunkások hangos beszélgetése, és a robbanómotoros láncfűrészek hangja, én közben rovom az utat, ami bizony így is, hogy kővel szórt eléggé sáros. Kénytelen vagyok nadrágom szárát sípcsontig feltűrni. Meg kell jegyeznem, az ártérnek is meg van a szeretni való miliője, hiszen az öreg fák, bozótok, cserjék, főleg így ősszel ezer színben pompáznak, bár már csak itt-ott látni lombozatot rajtuk. Végül célhoz érek és örömmel tapasztalom, hogy azért egy kevés emlék még maradt az örökségből. Föld felett csak egy falazat látható, ami valószínűleg, egy félkör alakú bástyának maradványa. Látható továbbá egy betemetetlen kutató gödör, melyben az állítólagos „vasaló bástya” egy fal csonkja árválkodik. Makoldi Miklós régész elmondása alapján a feltárási munkálatok 2007-től folynak, kisebb, nagyobb megszakításokkal, ahogyan a pénzügyi lehetőségek engedik. Idáig beazonosítottak egy pár épületet, mint az előbb említett „vasalóbástya”, „merítő bástya” a lakótorony alapjait, és egy rondellát, ami a belső várhoz kapcsolható. A 2008-as feltárást követően ezüstpénzek, kályhacsempe darabok, aranyozott lószerszámok és reneszánsz stílusjegyeket viselő épület faragványok kerültek a felszínre. A tavalyi év szenzációja egy feltűnően jó állapotban lévő csontváz, akinek „gazdája” valószínűsíthetően egy ostromnál szerzett mellkasi, hasi sérülésben vesztette életét, mivel magzati pózban, összegömyedten találtak rá. Én viszont sajnálattal veszem tudomásul, hogy én csak a fentebb említett kevéske szerény látvány részese lehetek, de bizonyítandón a jelennek, ez is valami. Igen hajdan itt állt Tokaj és a környék egykori, hatalmas csatákat megélt őrzője. Az ismerős érzés most is velem van, ami megbizserget és sikeres vártúráim örömét nyugtázza, majd visszakísér a komphoz, ahol a révésszel még egy kis diskurzust folytatok, míg „általrepít” a csendes őszi napsütésben fürdőző Bodrog folyón. Albert Ferenc Tokaj, várfal maradvány Várfal maradvány a Bodrog partján Highest Quality Care at the Best Price! Elderly, Rehabilitating, Children, Newborn Beszélünk magyarul is! Ingyenes konzultáció otthonában. Hívják Piroskát vagy Krisztinát! **.■ Huw tttupow* * Lieemté át iMSMflífrt * Companions * Assistants (CNA, CHHA) * Nurses (RN.LVN) * Newborn Nurses * Nannies Sc Babysitters * Group Child Care * live-in or Lite-out * Temporary or Permanent * Qualified Sc Screened * Flexible Payment Plans * Most Insurance# Accepted * Cs«^ & L#*g Tow Caw AdvantagePIusAgency.com 800 687-8066 (TELEFONKÖNYV amhir.com) Tokaj várának rövid története, a komp kikötőnél m m m m Jx Május 31, 2013 |
