Amerikai Magyar Hírlap, 2012 (24. évfolyam, 1-50. szám)

2012-03-23 / 12. szám

Földes Tamás: Színházavatás Las Vegasban - Béla Fleckkel A Las Vegas-i játékkaszinók nagyméretű előadótermeiben (showroomjaiban) jártas olvasók okkal kérdez­hetik: miért szenzáció, hogy új színház épült a nevadai városban? Hiszen a Strip és a Fremont Street 34 szállodájának 70 színháza látványos műsorral várja estéről estére a turistákat (s vannak távolabbi hotelek is). Igaz, a hagyományos csillogó-villogó revüműsorokból csupán egy maradt mutatóba, a Bally’s Szállodában 31 esztendeje egyhuzamban játszott „Jubilee”. A magyar Gyarmati Mihály (Michel Gyarmati) által szín­padra állított „Folies Bergere” is emlék csupán - a Tropicana Hotel átépítésekor búcsúztatták. A Caesar’s Palace köralakú Colosseumában hamarosan ismét a kanadai sztár, Celine Dion énekel-táncol (jegyek 135- 1096 dollár közötti áron kaphatók). Az ugyancsak kanadai Cirque du Soleil három társulata káprázatos cirkuszműsorokkal nyomult be Vegasba évekkel ezelőtt (a Bellagio Szálloda „O” című előadásaira is 100- 150 dollárt kóstál egy belépő); David Copperfield, a „mágus”, az MGM Grand Hotelben bűvöli a tisztelt nagyérdeműt (69-99 dollárért). Néhány helyen musicaleket játszanak („A Jersey Boys” a Parisban 101-227, „Az operaház fantomja” a Venetian-ben 69-165 dollárért tekinthető meg), s még sorolhatnám tovább. Ezek az előadások elsősorban a Vegasba látogatók szórakoztatására hivatottak. De hová menjenek az immár másfél milliós lélekszámú nevadai város más jellegű színházi élményre vágyó lakói? Amióta áttelepültem Las Vegasba, kaliforniai barátaim közül többen megkérdezték, találok-e olyan kultúrát, amilyent negyedszázadon át Los Angelesben megszoktam. Igen, találok kultúrát - feleltem, de nem olyat, mint az angyalok városában. E hasábokon írtam már a vegasi egyetem - az UNLV - három színházterméről. Az 1832 üléses Artemus W. Ham Concert Hallban világklasszisok is fellépnek, havonta egyszer ott muzsikál a város filharmonikus zenekara, évente nyolc alkalommal ott táncol a Nevada Ballet; az 550 személyes Judy Bayley Theater-ben prózai előadásokat tartanak (Shakespeare, Arthur Miller, Ten­­nesse Williams műveit is színre vitték); a 120-175 személyes, változtatható nézőterű Black Box Theatre kamaraelőadások otthona..., de az „igazi színházi hangulat”, a nagy betűvel írott Színház élménye - a kiváló produkciók ellenére - hiányzik. A hivatalától 12 évi város­­vezetés után tavaly elbúcsúzott polgármester, Oscar Goodman érdeme, hogy elsődleges felada­tai közé sorolta az enyészetnek indult belváros feltámasztását. (Munkásságát a magyar gyökerek­kel is rendelkező felesége, Carolyn G. Goodman - Goldmark Károly zeneszerző kései rokona - folytatja.) Immár a Las Vegas Boulevard elad­dig sivár részén is új magasépületek emelkednek, az elmúlt hetekben avatták fel az újdonatúj városházát - az évek óta csak teherforgal­mat bonyolító vasúti sínek és az autópálya között pedig látványosan formálódik a Symphony Park. E parkra néz a bevezetőben említett új színházegyüttes, a 470 millió dollárért épített Smith Center, amelynek ünnepélyes megnyitójára március első napjaiban került sor. Követésre méltó gesztus: az első három estén az építőket látták vendégül, csak azután következett az ugyancsak meghívottak - adományozók, Nevada államának és Las Vegasnak kiemelkedő személyiségei - részére rendezett gálaest. A pénztárnál jegyet váltó nagyközönség március 12-én léphetett be először az épü­letbe, méghozzá a „tiszteletbeli magyar” művész, Béla Fleck és együttese hangversenyére... de róluk később. Március 24-én a helyi filharmonikusok adják elő a magyarsághoz megannyi szállal kötődő Mahler Gusztáv Budapesten komponált Második „Feltámadás” Szimfóniáját. (Az osztrák Mahler 1888-tól három éven át a Magyar Királyi Operaház művészeti igazgatója volt, s a színház az ő irányítása alatt vált nyereségessé). ...A még épülő Smith Centerről tavaly, lapunk 2011. április 29-ei számában írtam, Myron G. Martin igazgató nyilatkozott az ígéretes tervekről. Nem ismétlem meg az akkor hallottakat, csupán néhány névre, adatra utalok vissza. A 470 millió dolláros építkezéshez a Donald W. Reynolds Foundation 200 millióval járult hozzá, ezért a 2050 személyes színházterem a Reynolds Hall nevet viseli. Sem építkezés közben, sem a már­cius 9-ei sajtóbemutatóig „kívülállók” nem mehettek be, még fényképet-rajzot sem kaphattam a belső terekről. Érthető módon felcsigázott érdeklődéssel léptem be a David M. Schwarz által tervezett épületbe - hogy odabent szinte eltátsam a számat. Márványpadlójú, tágas előtérbe érkeztem, az emeletre vezető lépcsőfeljárónál magasba nyúló bronzszobor áll (Benjamin Victor alkotása). Majd a nézőtérre érkezve már-már ismerős érzés kerített hatalmába: eddig csak Európában láttam hasonlóan meghitt belső kiképzést. Az épületen végigkalauzoló hölgy nem titkolta: az építtetők és a tervezők szándékosan az Art Deco stílust választották, kerülve a divatos modern megoldásokat. Elegancia, meleg színek, meghittség, otthonosság - így jellemezném első benyomásaimat. A földszinti nézőteret páholysor öleli körbe, ugyancsak félkör alakú páholysor fut végig a második, a harmadik és a negyedik szinten is. S valamennyi szinten tágas társalgó (még az ötödiken, a kispénzüekre számító balkonon is). A színek világosbarnától a csokoládébarnáig variálódnak. Szerényebb - mást célt szolgál - a két kisebb terem, a 240 nézőt befogadó Torresh Stúdió meg a Cabaret Jazz, ahol a közönség asztalok mellett ülve fogyaszt­hat is. Szünetben, a Symphony Parkra nyíló, tágas erkélyről pazar látványt nyújtanak a távolabbi kaszinók fényei. Nyáron még egy avatás lesz: a center épületében nyílik meg a Discovery Children’s Museum. A kaszinók színháztermeinek borsos árú jegyeivel szemben, az elsődlegesen a vegasi polgároknak épült Smith Center a helyiek pénz­tárcáját célozza meg. Az előadások jó részében a legdrágább jegyek se kerülnek 100 dollárnál többe - ám a világhírű művészek (mint Yo-Yo Ma, a Clevelandi Filharmonikusok) hangversenyein, vagy a Broadway­­produkciók esetében 140 dollárt kérnek a legjobb helyekért. E most induló csonka szezonban - augusz­tus végéig - a Reynolds Hallban csaknem 50, a két kisebb teremben 40 előadást tartanak; három musi­cal a Broadwayről érkezik; Három balett-társulat lép fel, az LV Phil­harmonic - közösen a Las Vegas Master Singers, az egyetemi kama­razenekar és a Southern Nevada Béla Fleck interjút ad Földes Tamásnak (Földes Éva felvétele) Musical Arts Society együttesekkel- havonta egy-egy alkalommal szerepel... ...Következzék Béla Fleck és együttese, a Flecktones! A zenekart vezető, 53 esztendős bendzsóművész azért kapott magyar keresztnevet, mert szülei nagy tisztelői voltak Bartók Bélának. Béla Flecket 2007. május 31-én, Atlantában avatta „tiszteletbeli magyarrá” Simonyi András wa­shingtoni nagykövet (aki diplomata létére előszeretettel muzsikált közönség előtt is). A művész akkor azt nyilatkozta: „Nagyon jól eső érzés, meg fura is... Gyerekkorom óta mindenki azt kérdezte tőlem, hogy magyar vagyok­­e. Eddig egy kicsit mindig szomorúnak éreztem magam, hogy nem magyarnak születtem, most már mondhatom, hogy tiszteletbeli magyar vagyok”. Eddig kilenc (!) Grammy-díjat kapott, s hússzor (!) terjesztet­ték fel e rangos kitüntetésre. Megvallom, a március 12-ei színházavatásig legfeljebb az interneten hallottam játszani őt és együttesét; valamelyest csodálkoztam is, hogy velük - és nem egy klasszikus zenekarral - mutat­kozik be a Reynolds Hall a vegasi polgároknak (talán azért - gondoltam -, mert Béla Fleck neve, egy jazz-zenekar indításként vonzóbb). S ekkor tátottám el másodszor a számat! Feledhetetlen élmény, amit a bendzsójával művel a „tiszteletbeli magyar” művész, és három társa - a zongorán és szájharmonikán (!) bravúrosan szólózó Howard Levy, a dobon és maga fabrikálta hang­szerén, a „drumitáron” játszó Roy „Futureman” Wooten, valamint fivére, a gitáros Victor Wooten. Népzenei melódiákat ötvöznek ismert dallamokkal és klasszikusok szerzeményeivel, csodálatos összhangban egymással, elbűvölő szakmai tudással. Béla bendzsón előadott szólóját, Johann Sebastian Bach hegedű-partítáját a közönség pisszenés nélkül hallgatta, majd percekig tartó tapsviharral méltányolta. Joggal tartják korunk legkiválóbb bendzsóművészének; én is sajnálom, hogy - őt idézve - „nem magyarnak született”. A hangverseny után - azt követően, hogy a színpad szélén ülve, lábát a nézőtérre lógatva autogramokat adott CD-lemezeire és készsé­gesen fotóztatta magát lelkes híveivel - én is felkapaszkodtam a szín­pad szélére (mitagadás, eme igyekezetem csak második nekirugasz­kodásra sikerült, segítségre volt szükségem), interjút adott az Amerikai Magyar Hírlapnak.- Tiszteletbeli magyarként muzsikált már magyar zenészekkel?- kérdeztem.- Sajnos még nem - így a válasz -, de örömmel játszanék néhányuk­­kal, jó hírük van. A magyar zene is érdekel. Bartók Béla munkásságát csak néhány éve kezdtem tanulmányozni, a concertóját viszont áthang­szereltem bendzsóra és megtanultam.- Járt már Magyarországon?- Öt évvel ezelőtt felléptünk az A38 koncerthajón. Nagyon szeret­nék újra zenélni az önök fővárosában, azért is, mert csak két napot töltöttünk ott. (E hajót egy korábbi ukrán uszályból alakították át kulturális intéz­mény- és rendezvényközponttá, a Petőfi híd budai hídfőjénél áll; bárját a Lonely Planet internetes oldal a világ legjobb száz bárja közül az első helyre sorolta.)- Budapesten a Bartók Emlékházba is elmentünk - szólt közbe Roy Wooten -, repülőgéppel elszálltunk a város fölött. A Vár, a Parla­ment... gyönyörű látvány!- Hogy tetszik a Reynolds Hall, mennyire elégedett az akusztikával?- fordulok ismét Bélához.- Igen-igen szépnek tartom a színházat. Hogy mennyire kiváló az akusztikája, azt akkor érzékeltem, amikor a Bach-szólót játszottam... E fellépésünkre azért is büszke vagyok, mert néhány éve Nashville­­ben, a Tennessee Performing Arts Center megnyitásán is mi voltunk az első szereplők.- Hallottam, hogy nemrég doktori címet kapott...- Zenei doktorrá avattak - felelte szerény mosollyal.- Gyógyszerreceptet ne kérjen dr. Bélától, azt nem írhat fel - jegyzi meg Roy Wooten. ...Béla Flecket és együttesét - bárhol lépnek is fel - olvasóinknak érdemes meghallgatni. Ha pedig a nevadai kaszinóvárosban járnak, marad még pénzük és igényes kikapcsolódásra vágynak, ne mulasszanak el jegyet váltani az új Smith Centerbe! Mivelhogy a gyönyörű új színház nemcsak a las vegasiaké. Költészet Napja Laguna Beach-en április 28-án, délután 4 órakor „Éneklem a tavaszt, a fényt, Bimbózó ifjú zöld reményt” József Attila A UCLA Magyar Klubja és Borbély Melinda (UCLA) szervezésében az irodalmi szalo­nok szellemében ismét megren­dezésre kerül a hagyományos költészet napi ünnepség. Az idén világirodalmi és népköl­tészeti alkotásokat is örömmel várunk a kedvelt magyar szerzők művei mellett. Belépő: vers/ének/zene RSVP: április 20-ig Ráksi Aliz: aliz0611@gmail.com 714-548-1133 Borbély Melinda: borbelymelinda@gmail.com 949-378-3758 A Reynolds Hall nézőtéré KBjM Március 23, 2012

Next

/
Oldalképek
Tartalom