Amerikai Magyar Hírlap, 2009 (21. évfolyam, 1-50. szám)
2009-12-18 / 48. szám
Barátaimnak, ismerőseimnek, az Amerikai Magyar Hírlap olvasóinak és minden magyarnak szeretetteljes Karácsonyt és békés, boldog Újesztendőt kívánok: FERCSEY JANOS (New York) Szeretetben gazdag, kellemes ÜNNEPEKET és boldog, sikeres ÚJÉVET kíván kedves Los Angeles-i közönségének EiQNGRADI KATA és S. NAGY ISTVÁN Boldog, békés ÜNNEPEKET kíván barátainak, ismerőseinek és kedves Közönségének CSER LÁSZLÓ zongoraművész és családja Találkozunk a Duna Csárdában! Támogatóiknak boldog Karácsonyt és áldásos új esztendőt kívánnak a kaliforniai magyar cserkészek. A SZERETET ÜNNEPÉNEK áldását kívánom pácienseimnek, a magyar családoknak és a lap olvasóinak! DR. KAPRINYÁK S. KATALIN Fogszakorvos Az új évben is szeretettel várom Önöket hogy még szebb legyen a mosolyuk! T: (310)670-4466 dynamicdent@sbcglobal.net 6609 W. 80th Street, Westchester, CA 90045 Istentől áldott, békés KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és felhőtlen, boldog ÚJESZTENDŐT kíván családjának, barátainak, kedves Olvasóinak, a CD hallgatóinak és minden jó magyarnak KAPRINYÁK SZERÉNKE az „EMLÉKEZZ” és a „HIT, REMÉNY, SZERETET” verseskötetek szerzője # és férje, GYULA w A szerző versei CD-n is megjelentek Cím: 25 W. Flynn Lane, Phoenix, AZ 85013 szkaprinyak@cox.net Valamikor régen a júdeai Betlehem közelében élt egy Tobit nevű pásztor. Az egész országban neki voltak a legszebb bárányai. Sereglettek is hozzá messze földről az emberek, hogy lássák a hófehér,, selymes és puha szőrű állatokat! Egy napon a nyáj legszebb juha két kisbárányt hozott világra. Tobit igen megörült a szaporulatnak, de öröme nem tartott sokáig. “Gyertek csak közelebb! Mi történt veletek?” - Tobit végigsimít a bárányok hátán. “Nem is vagytok ti igazi bárányok! Ilyen csúf, szúrós szőrű állatokat életemben nem láttam! Persze, persze, nem tehettek róla, hogy így néztek ki, de akaratlanul is elcsúfítjátok a nyájam. Ha ennek híre megy, minden pásztor rajtam fog nevetni: “A híres Tobit, az I ő gyönyörűséges nyájával...” No, amíg el nem döntöm, mit teszek veletek, névet adok nektek. Lássuk csak...Te leszel Szúrós , te pedig Tüskés. No, no, ne nézzetek rám ilyen szomorúan, majd csak kitalálok valamit, hogy ne legyetek ilyen csúnyák. Addig is menjetek a társaitokhoz és barátkozzatok velük.” A kisbárányok nagyon elszomorodnak: - Mondd, valóban annyira csúnyák vagyunk?- Nem tudom. De nézd, épp jön anyánk, bújjunk hozzá; mellette elfeledjük csúnyaságunkat. Tüskés és Szúrós édesanyukhoz akarnak bújni, de eltaszítja őket. “Menjetek innen! Szégyent hoztatok a fejemre! Lehet, hogy miattatok megharagszik rám A szúrós szőrű bárányok a gazdánk, pedig én vagyok a kedvence! Menjetek, menjetek innen! ” Szúrós és Tüskés annyira elkeseredik, hogy arra gondolnak, legjobb lenne megszökniük, de aztán a rókáktól és farkasoktól való félelmük még erősebbnek bizonyul, így úgy döntenek, várnak még néhány napot, hátha megszeretik őket a többiek. Aznap este, midőn a nap lenyugodott, Tobit összeterelte a nyáját. A juhok egymáshoz bújva melengették egymást a gyorsan hűlő éjszakában. Csak Tüskés és Szúrós didergett egymagában, mert a többiek nem engedték őket maguk közé. Ember és állat nemsokára álomba merült, csak a két magányos bárány virrasztott dideregve. Az éjszaka egyre hidegebb lett... Éjféltájban hatalmas dördülés rengette meg a földet, majd éles, villámhoz hasonló fény villant az égen. Angyalok jelentek meg a magasban, és gyönyörű éneket énekeltek... Karácsonyi Ünnep Szeretnék elmesélni egy kedves történetet, amely velem történt meg valamikor réges-régen. A fenyőfák, vagyis a csillogó karácsonyfák láttára nagy öröm keletkezik a gyermekek szívében, de még a felnőttekében is. Most visszagondolok gyermekkoromra, amikor Édesapám egy nagyon egyszerűen faragott kis Jézus jászolt (ágyat) hozott be az istállóból, mondván, hogy azt ott találta, és mit gondolunk mi, a gyermekei, ha a karácsonyfa alá tenné? Aztán elkezdünk énekelni: Csendes éj, Szentséges éj ... Olyan csodaszép látványt én addig csak a könyvek lapjain láttam, és ekkor a meghatottságtól örömkönnyek hullottak a szememből. Ahogy közelebb mentem a jászolhoz, meglepődve fedeztem fel, hogy az én régen elfelejtett játékbabám fekszik benne. Ettől kezdve aztán nagy-nagy becsben tartottam az elfelejtett Babámat. Kedves Testvéreim, arra kérlek Benneteket, hogy ti is keressétek fel a régen elfelejtett barátokat ezen a Szent Ünnepen! Most hadd ékesítsem e karácsonyi számot „Szent Est” című versemmel. SZENT-EST Áldott légyen e szent-est Mert kisded Jézus született Ajándékkal halmozzák Imáikba foglalják. Csillagszemű hópelyhek Szálldogálnak csendesen Hóemberek bundája Jelzi most a nagy telet. Legyen e Karácsony szép és jó Kézenfogva asztalnál Olyan, mint még sosem volt Családtag és jóbarát Díszelgő karácsonyfa Isten fiát dicséri Takarja be az ablakot. E szeretet ünnepén. Kaprinyákné Bodnár Szerénke Phoenix, Arizona ők Tobit izgatottan felugrott, és költögetni kezdte a bojtárokat:- Ezek az Úristen angyalai! Keljetek fel, bojtárok! Ébredjetek! Ekkor az egyik angyal így szólt hozzájuk:- Ne féljetek pásztorok, nagy örömet hirdetek: Megszületett a Messiás Betlehemben! Menjetek a városba, ott találjátok őt egy istállóban, pólyába takarva, jászolba fektetve! Ezzel amilyen gyorsan érkeztek, olyan hirtelen el is tűntek a pásztorok szeme elől. Azok meg elhatározták, hogy megnézik azt a kisdedet, hiszen nagyon közel volt hozzájuk Betlehem városa, az ég tiszta és fényes volt felette. A bárányok közül csak a két kicsi volt ébren, fáztak a hideg éjszakában, nem tudtak aludni. Látták az angyalokat, hallották a pásztorok beszédét, és elhatározták, hogy is velük mennek, titokban, messziről követik az embereket. Mikor odaértek az istállóhoz, ott találták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő kisdedet. Elmesélik, hogy angyalok jelentették nekik a kisfiú születését, és azért jöttek, hogy hódoljanak előtte. Átadták nekik szerény ajándékaikat: vajat, sajtot, túrót. A két kisbárány is nagyon szeretett volna adni valamit a kis Jézusnak, de mivel bundájuk szúrós volt, még melegíteni sem tudták, féltek, hogy felsértik a finom bőrét. Egyszer csak azt veszik észre, hogy a gyermek feléjük fordul és úgy néz, mintha hívná őket. Nem törődve azzal, hogy Tobit megláthatja őket, elindultak közelebb a jászolhoz. A pásztor odaszaladt és meg akarta ragadni a bárányokat, de abban a pillanatban a szúrós szőrük átváltozott olyan puha gyapjúvá, amilyet Tobit még életében nem látott. Álmélkodtak a pásztorok, bojtárok, Tobit pedig mérhetetlenül boldog volt a csoda láttán, és ezt mondta:- Istenem, de boldog vagyok! Hihetetlen! Enyémek a világ legszebb bárányai! Ne haragudjatok barátaim, mennem kell! Nem tudok egy helyben maradni. Mindenkinek el kell mondanom, hogy mi történt a bárányaimmal! Azzál elindult az istálló ajtaja felé, de a küszöbnél tétován megállt, majd lassan megfordult és a jászolhoz ment. Óvatosan odarakta a kis Jézus mellé Tüskést és Szúróst.- Nagyon hideg ez az istálló... Még megfagyna a gyermek. Tulajdonképpen én még nem adtam neki ajándékot. Legyenek hát a világ uráé a világ legszebb bárányai! Mária meghatódva szólt Tobithoz:- Köszönjük, jó pásztor. Tudom, érzem, hogy a szívednek legkedvesebbet ajándékoztad a fiamnak. Tüdőm, érzem, nehéz volt döntened, de azt is tudom, hogy százszoros, sőt ezerszeres lesz a jutalmad az Égben! Azzal a jászolhoz lépett és fölemelte a kisfiút.- Nézd, már nem is fázik... December 18,2009 'fi2 WBMMM
