Amerikai Magyar Hírlap, 2008 (20. évfolyam, 3-51. szám)
2008-08-29 / 35. szám
A LOS ANGELESI FŐKONZULÁTUS KÖZLEMÉNYE A San Francisco környéki magyarság Szent István ünnepéről emlékezett meg Vasárnap került sor a San Francisco környéki magyarság augusztus 20-iki megemlékezésére. A térségben élő magyarok először a Woodside-ban található Szent István kolostor templomában vettek részt ünnepi istentiszteleten, majd a Golden Gate Park-ba vonultak át, ahol másfél órás műsorral tisztelegtek Szent István emléke előtt. A színpompás huszáregyenruhába öltözött lovasok bevonulása, majd az amerikai és a magyar himnuszok elhangzását követően Bokor Balázs nagykövet, Los Angeles-i főkonzul mondott ünnepi beszédet, amelyben hangsúlyozta, hogy augusztus 20-a legrégebbi, legnagyobb és legfontosabb nemzeti ünnepünk, amelyet 1991 óta hivatalos állami és egyházi ünnepként tartunk számon Magyarországon és a világ valamennyi részén élő magyarság körében. Kiemelte, hogy tízezer kilométerre Magyarországtól hatalmas jelentősége van a magyarok összetartásának, a hagyományok megőrzésének. A nemzethez való tartozás közös emlék a múltból és közös terv a jövőre. A műsorban fellépett a Golden Gate Park zenekara, a San Francisco-i magyar vonósnégyes, az Eszterlánc táncegyüttes, a kaliforniai magyar dudások csoportja. Liszt, Brahms, Rózsavölgyi, Bartók zeneműveit követően a magyar származású Diana Pray elénekelte Erkel Bánk Bánjából a Hazám, hazám c. áriát. Németh Maurus bencés atya, a Magyar Katolikus Misszió vezetője beszédben méltatta Szent István örökségét. Az ünnepség során a San Franciscokörnyéki magyar szervezetek nevében emléklapot kapott Tárczy-Kovács Erzsébet énekművésznő, aki közel negyven éven át szervezte a helyi magyarság kulturális tevékenységét. A VILÁGŰRHAJÓS Aki 1967-ben látta a Montreal-i Világkiállítás amerikai pavilonját, bizonyára nem felejtette el annak hatalmas plasztik-üveg dómját. Annak belső terét is, ahol azt átszelő magasvasútról is megszemlélhettük a kiállítást. A tervező Buckminster Fuller életművének bemutatását most New Yorkban, a magyar Breuer Marcel által tervezett Whitney Múzeumban láthatjuk szeptember 21-ig. Fuller, vagy ahogy általában nevezték: “Bucky” mintegy a “világűrből” szerette volna szemlélni a világot. Tőle származik a később népszerűvé vált “Űrhajó Föld” - SPACESHIP EARTH kifejezés. Fáradhatatlan aggyal állandóan újabb és újabb megoldásokon törte a fejét. Magát “az egységben látó tervezés kutatójának” nevezte. DYMAXION házát árbocra függesztve képzelte el, a fémszerkezetű épület összerakható és újra szétszedhető lett volna, amelyet költözésnél magával vihet az ember. A nevet a “dinamikus, maximális és ion” szavakból ötvözte. Nemcsak ilyen házat, hanem hasonló rendszerű, háromkerekű járművet is készített, azonban az autó prototípusa a Chicago-i világkiállítás bejáratánál vezetője halálát okozva karambolozott, így az sem valósult meg (Egy példány maradt, az látható a kiállításon). Javasolt egy darabból összeállított fürdőszobát, hordozható kiránduló kabint, és sok más szintén kevéssé használható tárgyat is. Az egyetlen megvalósult terve a négy háromszögű éllel csatlakozó egységekből (tetrahedron) épített “GEODESIC DOM” volt. Ennek prototípusát a Ford gyár építette 1953-ban, a katonaság több kisebb méretű egységet rendelt, főleg sarkvidéki támaszpontokra. Ebből később világszerte több mint negyedmillió épült, de az igazán emlékezetes példány a Montreal-i világkiállításra készült el. Ezt meg akarták tartani a kiállítás után is, de később a műanyag burkolat tüzet fogott és az egész leégett. (A világkiállítás az akkori építészet számos kiváló megoldását mutatta be. Sok, a forradalom idején elmenekült, magyar építész is dolgozott ott. Diószegi Tamás, Hoffman János, Kardos Róbert, Kiss Zoltán, Schwilgin Frigyes, Téglás Csaba, hogy csak néhányat említsek.) Fuller nagy reményeket fűzött találmányához. A 78 méter átmérőjű és 62 méter magas dómot mintának képzelte egy olyan óriási , három és fél kilométer átmérőjű lefedés számára, amely a fél Manhattant betakarta volna. A Tokiói Öbölben egy millió embert befogadó úszó szigetet javasolt építeni. Az egységes hőmérsékletet biztosító település gondolata más városfejtesztőket is megfogott, de a kritikusok az ilyen megoldást nemcsak unpraktikusnak, de embertelennek is bélyegezték. A „Cloud Nine” egységekben elhelyezkedő embereket a nap melegétől felemelkedő léggömb szállította volna a magasba. Persze mindebből semmi sem valósult meg, de most a kiállításon pompás modelleken csodálhatjuk a nagy feltaláló elképzeléseit. Fuller népszerűsége és intellektuális befolyása egyre növekedett. Egyetemekre hívták előadásokat tartani. Képes volt reggel kilenctől este ötig egyfolytában beszélni, hallgatói elbűvölve hallgatták, aztán senki sem tudta az elmondottakat hasznosítani. Mégis: egyike volt azoknak, akik a huszadik század „veszélyeit és lehetőségeit” megjelenítették a fiatal nemzedék számára. Az ő számukra elragadónak tűnt, amikor Fuller arról álmodozott, hogy az emberiség eljut egy olyan szintre, amikor építőanyagokra sem lesz szükség, mert láthatatlan elektromos térerő vesz majd körül bennünket és véd meg az elemektől és a káros hatásoktól. Meghalt Damon Lanza Mario Lanza idősebb fiát augusztus közepén, az elmúlt héten érte a halál, azt mondják, szívroham volt. Az internetet hiába kutattuk gyászjelentés vagy más beszámoló után. A hír csak barátok közt járt szájról szájra. Damont gyakran kérdezték, hogy ő is énekel-e. Nem véletlenül, hiszen az édesapja a csodálatos hangú, fekete gyémántszemű, Amerikában született de olaszos temperamentumú operaénekes és filmsztár, Mario Lanza volt. Damon gazdagságba és hírnévbe született 1952 decemberében, mindene megvolt amiről egy gyermek csak álmodhatott. Mario és felesége, Betty karácsonykor százszemélyes partit rendezett, mindenkit vendégül látott, még idegenek is bejöhettek az utcáról, és mindenki kapott ajándékot. Mario imádott ajándékozni, és mivel bőven volt pénze, ezt gyakran és örömmel meg is tette. A hangja volt a legnagyobb ajándék, amelyet mindnyájunkra örökül hagyott. Híres ember gyerekének nem könnyű lenni. Valahogy mindig a szülő árnyékában marad, egész életében bizonyítania kell, hogy ő is valaki. Ez gyakran önpusztító életmódhoz, korai halálhoz vezet. Azt tudjuk, hogy Mario Lanza fiatalon, 38 évesen halt meg egy római kórházban, máig tisztázatlan körülmények között. De négy gyermekének sorsát bizonyára kevesen kísérték figyelemmel. Colleen volt a legidősebb, 1948-ban született. Két évre rá jött Ellisa, azután Damon, és a legkisebb fiú, Marc 1954-ben. A négy közül ma már csak egyetlen egy, Ellisa él, férjezett neve Bregman, szép családja van, két fia vörös hajú, szeplős - bizonyára a papára hasonlítanak -, a Lanza nevet és adottságokat nem viszik tovább. Talán Damon volt az, aki a leginkább hasonlított Marióra. Egy 1994-es interjúban így beszélt édesapjáról: „Apám szívből és lélekből, lelke mélyéből énekelt. Van olyan énekes, aki gépiesen énekel, úgy ahogy tanították, és ez is nagyon szép. De az én apám egyszer úgy nyilatkozott, hogy ahányszor csak énekel, mindig egy kicsit meghal. Mert olyan sokat adott magából, a szívéből és leikéből. Azt hiszem ezért szerették őt annyira az emberek, és még ma is szeretik. ” Damon Lanza hat éves volt, amikor elvesztette az édesapját, és röviddel utána édesanyját is. Mégsem lázadozott, nem érezte magát szerencsétlennek. „Annak örülök, hogy bármikor fel tudom idézni apámat, meg tudom hallgatni egy lemezét vagy lejátszani egy filmjét. Nem mindenkinek adatik meg ilyen lehetőség. Ez olyan, mintha meglátogatnám, mintha vele lennék spirituális szinten.” Nem tudjuk, hol halt meg és hol lesz eltemetve. Talán Mario és Betty mellett, a Los Angeles-i Holy Cross temetőben? Bárhol is van, nyugodjék békében. - jancsó -Fuller 1895-ben született Miltonban (Massachusetts) és 1983-ban halt meg Los Angelesben. Családja híres volt szabadszellemű gondolkodásáról. Ükapja, Timothy Fuller, mint lelkipásztor, küldött volt az első Federális Alkotmányozó Nemzetgyűlésben. Ott nem volt hajlandó a rabszolgaságot jóváhagyó alkotmányt megszavazni. Egy nagynénje Amerika első női külügyi tudósítója volt. Bucky, mint családjának minden más férfi tagja, a Harvard Egyetemre iratkozott, de már az első évben kirúgták, mert a tandíjat kóruslányok szórakoztatására költötte. Bár a következő évben újra felvették, nem tudott beilleszkedni az oktatás rendszerébe, így soha sem végezte el az egyetemet. Ehelyett újabb és újabb találmányokon törte a fejét. Talán az volt sikerének a titka, hogy semmilyen rendszeres tudomány nem sajátította ki észjárását. Igazi polihisztor maradt, aki egyaránt foglalkozott matematikával, fizikával, mérnöki és építészi tervezéssel, filozófiával, környezeti tudománnyal és iparművészettel, meg sok minden mással is. így lett a népszerű amerikai kultúra egyik jellegzetes alakja, valahol a zseniális feltaláló és a félőrült utópista között. Egy olyan szabadgondolkodó számára állít most emléket ez a kiállítás, akinek az ötleteit még halála után huszonöt évvel sem tudtuk teljesen feldolgozni. Talán a kiállítás résztvevői fogják eldönteni, hogy egy jövőbelátó zsenit, vagy egy álmodozó őrültet lássunk-e benne. PAPP LÁSZLÓ Augusztus 29, 2008
