Amerikai Magyar Hírlap, 2007 (19. évfolyam, 1-50. szám)
2007-12-21 / 50. szám
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és vidám, boldog, sikeres ÚJ ESZTENDŐT kíván a lap olvasóinak és a zenekedvelő közönségnek, kiket szívébe zárt ILDY LEE Visit my Website: www.ildylee.com ZÁDOR ZSUZSA REMÉNYSÉG AZ IDŐSEKNEK * Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és sikeres ÚJESZTENDŐT kíván üzletfeleinek, barátainak * és minden magyarnak ALL YEAR INCOME TAX Éva B. Balo & Sándor Horváth allyearservices@yahoo.com 5967 West 3rd Street, Suite 201 Los Angeles, CA 90036 (323) 937-3848 Kellemes Karácsonyi Ünnepeket és Sikerekben Gazdag, Boldog v Új Esztendőt Kíván minden kedves utasának és e lap olvasóinak Érseki Emőke Royal Coach Travel (805) 523-7700 ** Reménység. ** Kell-e nekem a reménység az én mindennapi életemben? Oh, igen...minden reggel, amikor kinyitom a szemem, nekem reménységem van: egy uj nap, ismét lehetőség a reménységre... - talán ma... kapok egy levelet, egy üdvözlőlapot, vagy egy telefonhívást a gyermekeimtől... az unokáimtól, esetleg valamelyik öreg baráttól? Reménykedem, hogy ma lesz erőm és kedvem levelet imi valakinek... akárkinek... talán ma... ** Reménykedem. ** ** Vajon eljön ma? ** Három évvel ezelőtt kezdődött a probléma a szememmel...az első héten nem láttam semmit esténként... és rövidesen már csak a teljes sötétség volt körülöttem... a szemorvosom megállapította, hogy teljesen megvakultam. 65- ödik évemet töltöttem nemrég... és a sötétség vesz körül... Én itt élek ebben az Öregek Otthonában... a családom nagyon elfoglalt, senkinek sincs ideje vele törődni... ez az állapot, ez a magányosság már-már kezdett az idegeimre menni... az én kicsi szobámban egyedül élek... ezt kértem... nem akartam senkivel sem közösködni... ne lássa, ne hallja a másik az én nyavalyáimat és a kínlódásaimat... Néhány héttel ezelőtt kértem a főnököt, hogy legyen szíves felhívni a közeli Idősek Központját: ha tudnának valakit küldeni... hetente egyszer az illető rám nyitná az ajtót... ** így Is Történt. ** Ők küldtek nekem egy nagyon aranyos, bűbájos hölgyet... még a nevét is szeretem: Lilli... az ő hangja szinte muzsika a fülemnek. És ő nem fél tőlem... leül mellém és megfogja a kezemet... és úgy beszél hozzám, mintha már régóta ismernénk egymást... szinte egy hangon vagyunk... jó vele lenni... köszönöm... köszönöm őt... ** Reménység. ** Milyen fontos a mi életünkben. És újra és újra reménykedem, hogy jön... ** Reménység. ** Kell-e nekem a reménység a mindennapi életemben? Vakság... ez a sötétség, ez rettenetes... nem kívánom senkinek. Lillit az Idősek Irodája küldte ki hozzám. Már egy éve jön, hétfőként. Nem tudok neki fizetni, de nem is fogadná el - mondta ő. Hát ez az asszonyka egy tünemény. ** Köszönöm... ** Amikor tudom, hogy jön, olykor egy kicsit előkészítem magam. Egyik alkalommal kértem a szobámban tevékenykedő gondozónőt, hogy legyen szives és egy kissé igazítsa meg a hajamat... de hát miért van arra szükség? - kérdezte ő - hiszen a reggeli mosakodás után már megfésültem azt... csak csináljad most is... szépen kérlek... jön az én kis Lillikém... ** Reménység az időseknek. ** Milyenfontos... most tapasztalom igazán... (vakságom bekövetkezte előtt tulajdonosa voltam egy Idősek Otthonának...volt férjem mindent kiszedett a talpam alól.) Reménykedem, hogy valamilyen formában, minden idősnek? betegnek megvan az a reménység, ami nekem adatott meg. Kedves rokon, barát, vagy csak egy személy... légy szíves adjál valakinek... bárkinek... akárkinek reménységet... ha szeretnéd, hogy valaki később veled is így tegyen... akkor most tedd ezt meg... a másiknak... aki oly nagyon vágyik rá. ************ Gondozott elmondása alapján leírta: Zádor Zsuzsa. Az írónő első könyve ebben az évben jelent meg: Our Caregivers. A könyvet 15 dollárért megrendelheti: RO.B. 225, Mentone, CA 92359 Ha van kérdése, hozzászólása, jó vagy rossz tapasztalatát szeretné megosztani az írónő következő könyvében - várjuk jelentkezését. JANCSÓ ZSUZSA: Egy pár szó a Karácsonyról DADAY FERENC Festőművész Soha semmi akkora fejtörést nem okozott nekem, mint egy régmúlt decemberi házi feladat. Ötödik elemista lehettem - ez volt az a pont, amikor a „fogalmazás” tantárgya bekerült a kisdiákok tanrendjébe. Klári néni, a magyar tanárunk már sok mindenre megtanított, hogy amit írunk, annak legyen eleje, közepe és vége, és a külalakra is adott egy-két hasznos útmutatást. Az első három hónap gyorsan elszaladt, és eljött a karácsonyi szünidő. Az utolsó órán Klári néni, úgy is, mint osztályfőnökünk, eligazítást tartott, hogyan viselkedjünk, mi minden hasznosat és szépet csináljunk a szünidőben. Az osztály már ugrásra készen állott, hogy kirohanjunk a négy fal közül és élvezzük a hirtelen jött nagy szabadságot, amikor Klári néni csak úgy mellékesen megjegyezte: „Házi feladatot nem kaptok, de hogy egészen ki ne jöjjetek a gyakorlatból, csak azt kérem, hogy írjatok egy pár szót a Karácsonyról.” Már akkor is jobb szerettem a kötelező dolgokat elintézni, mielőtt a szórakozásra kerül a sor, nem is annyira szorgalomból, hanem hogy utána nyugodt lelkiismerettel játszhassak. Leültem hát a kis kuckómba, magam elé tettem a vastagon vonalazott irkát, óvatosan kinyitottam a tintatartót és belemártottam a vadonat friss tollat, hogy megírjam a fogalmazást. Odakint nagy pelyhekben hullt a hó, alig vártam, hogy kimehessek hancúrozni a többi gyerekkel, de a fehér lapok csak nem teltek meg lila gyöngybetűkkel. Nem voltam buta gyerek, sőt, általában én szoktam súgni a többieknek, ha készületlenül mentek ki a táblához felelni. Erről a témáról azonban sehogy sem akart eszembe jutni semmi. 1952-t írtunk, dúlt a kommunizmus, és a szülők nagyon meggondolták, mit mondjanak el és miről ne beszéljenek a gyerek előtt. Még csak az hiányzik, hogy elmenjen az iskolába és elfecsegje, hogy nálunk ott járt a Jézuska, gyönyörű karácsonyfát hozott, csilingelő kisharang szólt, és még az angyal szárnya suhogását is hallottuk... Apukám már úgyis túlságosan felhívta magára a figyelmet, mivelhogy „mérlegképes könyvelő” lévén, az osztályidegen „értelmiségiek” csoportjába tartozott. Hogy szerettem volna akkoriban munkás- vagy parasztgyerek lenni, hogy ne kelljen még egyszer leírni a rosszat sejtető szavakat: „Származása: értelmiségi”. De szegény Anyukám sem adott okot több büszkeségre: mint háztartásbeli, a munkakerülők kategóriájába számított, amióta a sok herce-hurcától felment a vérnyomása, és a szívével is baj volt néha. Különösen, amióta a házmesterház után a háromszor három méteres kis cselédszobába is betettek egy kétgyerekes családot társbérlőnek... Egyébként is nagy volt a szegénység, nemigen tellett csillogó ajándékokra, pedig én úgy szerettem volna gazdag lenni! Ha valami szép játékot megláttam a kirakatban, Anyukám rendszerint azt mondta, hogy nem tudjuk megvenni, de jól nézzem meg, és majd otthon megcsináljuk. Még húsra sem mindig futotta, csak vasárnap, és a ruháimra is nagyon kellett vigyázni, hogy ki ne kopjanak, mielőtt még kinőném őket. Szó ami szó, ott ültem a kuckóban és rágtam a toliam szárát, mert nem jutott eszembe semmi a Karácsonyról. Emlékeztem egy téli szánkóútra a behavazott Budapesten, amit a szüleim el sem hittek, mert még csak három éves voltam 1944-ben, de ma is látom magam a kevéske holminkkal megrakott szánkó tetején, amit Apukám húzott. Abban az évben idegenben karácsonyoztunk, mert Apukám - nem kis rábeszélésre - elbujdosott a behívó elől, és Anyukám, aki már húszéves korában idegen nyelvű levelező volt a Magyar-Olasz Bankban, kénytelen volt velem beköltözni egy családhoz, mint háztartási alkalmazott. Aztán egy darabig azt sem tudtam, hogy van-e édesapám, csak egy „Varga bácsi” kopogtatott be nagy sietve hozzánk egy tábla csokoládéval karácsonykor... Aztán volt egy Karácsony, amikor éppen volt mit sütni-főzni, de akkor meg én lettem beteg, éppen akkor kellett megkapnom a kanyarót - vagy szamárköhögés volt? - , amikor lett volna alkalom egy békés, meghitt ünnepre. És akkor még nem is tudtam, hogy mit hoz a következő év: a nagy HÉV-szerencsétlenséget 1953 Karácsony másnapján, (folytatás a 21. oldalon) December 21,2007 Kellemes Ünnepeket kíván * az amerikai magyarságnak a „Mail 4 Me” Club/ Elderly Abuse Prevention Program - Non Profit Organization A www.mailformeclub.org aYj> (909) 794-9676 P.O. Box 7355, Redlands, CA 92373 E-Mail: mailformeclub@yahoo.com HAPPY HOLIDAYS! Kellemes KARÁCSONYI ÜNNEPEKET és még boldogabb ÚJ ESZTENDŐT kíván barátainak, ismerőseinek és az Amerikai Magyar Hírlap olvasóinak ,
