Amerikai Magyar Hírlap, 2006 (18. évfolyam, 1-50. szám)

2006-02-03 / 6. szám

Magyar üvegbeton az új WTC-ben? Korábbi számunkban már beszámoltunk egy új magyar találmányról, az átlátszó üvegbe­tonról. Világhírű találmányáról tartott előadást helyi idő szerint kedden este a washingtoni Nemzeti Építészeti Múzeumban Losonczi Áron, a feltaláló. A Time magazin a fényáteresztő betont 2004 egyik legjelentősebb találmányának minősítette. A 29 éves mérnök-vállalkozó fényáteresztő betonból készült faldarabja látható a múzeumnak a beton történetét és felhasználását bemutató kiállításán. Losonczi Áron hajszálvékony optikai üvegszálakat adott a betonhoz, az így létrehozott homogén anyag megőrizte a hagyományos beton szilárdságát, ugyanakkor átszűrődik rajta a fény, s túlol­dalon álló alakok körvonala is átdereng rajta. A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Építészmérnöki Karán 2001- ben diplomázott Losonczi Áron a stockholmi posztgraduális képzésen, a Királyi Művészeti Egyetem építész-iskolájában alkotta meg a Light-Transmitting Concrete (fényáteresztő beton) első betűiből LiTraConnak nevezett anyag prototípusát, amely tavaly megkapta az észak­­rajna-vesztfáliai Design Központ Best of the best díját. A The New York Times tavaly nyárön hírül adta, hogy a New York-i Kereskedelmi Világközpont (WTC) helyén felépítendő Szabadság Torony tervezésénél a számításba vett építőanyagok között szerepel a LiTraCon is, amelyet az alsó tíz szinten használnának fel, mivel megfelelő szilárdságú, ami a terrortámadások veszélye miatt követelmény, ugyanakkor fényáteresztő képessége miatt mégis a könnyedség érzetét kelti és nem olyan komor, mint a hét­köznapi beton. Losonczi Áron az MTI-nek elmondta, hogy ebben az ügyben még nem keresték meg, de New Yorkban hamarosan találkozik a Dániel Eiebeskind tervezővel együtt dolgozó cég, a végleges tervet elkészítő SOM építészeti iroda képviselőivel és egy héten belül kiderülhet, hogy „széna vagy szalma”. A The New York Times cikke a tényáteresztő betont drágának nevezte. Losonczi Áron elmondta, hogy találmánya költségeinek a 60-70 százalékát az üvegszál teszi ki, a LiTraCon valóban exkluzív luxustermék, de így is megveszik. Az ára persze nagyipari módszer­rel előállítva csökkenne. Decemberben szerződést írt alá egy japán céggel az ottani gyártásáról. Más cégekkel is tár­gyal az európai és észak-amerikai gyártásról és forgalmazásról. Alvási helyzet és személyiség A LEGGYAKORIBB ALVÁSI TESTHELYZETEK Kutatók véleménye szerint az ember alvási testhelyzete fontos információkat nyújt személyiségéről. A Sleep Assessment and Advisory Service (Nagy- Britannia) kutatói a hat leggya­koribb pozíciót megvizsgálva arra jutottak, hogy mindegyik egy-egy jól meghatározható személyiségtí­pushoz köthető. Magzat (41%) Akik magzati pózba göm­bölyűdnek össze, kívül kemény­nek látszanak, de szívük mélyén nagyon érzékenyek. Ha valakivel megismerkednek, először vissza­­húzódóak, időre van szükségük, hogy feloldódjanak. Ez a leg­gyakoribb testhelyzet; a kutatás­ban megkérdezett ezer résztvevő 41%-a alszik így, ezen belül a nők aránya kétszeres. Fatörzs (15%) Akik így alszanak, az ol­dalukon fekszenek úgy, hogy mindkét kezük a törzsük mellett párhuzamosan van. Ok könnyen veszik az életet, aktív társasági lé­nyek, mindenben benne vannak, azonban túl hiszékenyek, naivak lehetnek. Vágyódó (13%) Szintén oldalt fekvő pozíció, de karjukat maguk előtt kinyújtva tartják, akik így pihennek. Ezek az emberek nyitottak, de gyanakvóak és cinikusak is. Nehezen hoznak meg egy dön­tést, de akkor tűzön-vízen át ragaszkodnak hozzá. Katona (8%) Háton fekvés, mindkét kar szorosan a törzshöz simul. Akik így alszanak, általában csen­desek és visszahúzódóak. Nem szeretik a nagy hűhót, viszont az elvárásaik magukkal és másokkal szemben is igen magasak. Szabadesés (7%) Azt a pozíciót nevezik így, amikor az ember hason fekszik, mindkét karjával a párnát ölelve, fejét oldalra fordítja. Ők társaságot kedvelő, laza emberek, de ideges és könnyen sértődő természetük van. Nem bírják a kritikát és a szélsőséges helyzeteket. Tengeri csillag (5%) Háton fekvés, mindkét kar a fej fölött nyugszik a párna körül. Akik így alszanak, könnyen barátkoznak, mert mindig odafi­gyelnek a másikra, és segítenek a bajban. Általában nem szeretnek a figyelem középpontjában lenni. A résztvevők fennmaradó 11 %-a váltogatja a pozíciókat, vagy nem emlékezett rá, hogy hogyan alszik. Az emberek mindössze 5%-a változtatja rendszeresen az alvási helyzeteket, tehát a túlnyomó többség egyféle testtar­táshoz ragaszkodik - írja a BBC. A kutatók a különböző alvási pozíciók egészségre gyakorolt ha­tását is megvizsgálták. Arra jutot­tak, hogy a „szabadesés” helyzet jó hatással van az emésztésre, míg a „tengeri csillag” és a „katona” pozíciók horkoláshoz és rossz alváshoz vezethetnek. A háton fekvés során ugyanis a gyomor tartalma könnyebben kerülhet a szájba, ez pedig horkolást okoz, illetve nehezebb tőle levegőt ven­ni. Ettől nem feltétlenül ébred fel az alvó, viszont nem lesz igazán pihentető az éjszakai alvás. Emlékművet állítanak a kísérleti egereknek Novoszibirszkben hamarosan köztéri szobrot emelnek a kísérleti egerek tiszteletére, akik közül oly sokan áldozták életüket a tudo­mány oltárán. A tervek szerint a kétméteres emlékmű, amelyet egy novoszibirszki szobrász, Aram Grigorjan önt bronzba, egy óriás tenyeret ábrázol majd, amely­be bizalommal bújik a kisegér, olvasható a Trud című orosz lap hírportálján. A szobrász olyanpak szeretné ábrázolni a rágcsálót, hogy ne riassza meg a gyerekeket sem. Az emlékművet tavasszal ál­lítják fel a helyi orvostudományi egyetem elméleti tömbje élőtt - ott, ahol oly sok laboratóriumban folynak egérkísérletek. Figyelem! A CSÁRDÁSBAN naponta friss mákos és diós BEJGLI kapható! Vfa ftóAjodjon otthon a áüléááel - hiipm nálunk meqkaphaljjx ldtAjsn! Qulwh nálkülii iá kéájiiünk! (323) 962-6434 Az űrrepülő a legveszélyesebb űreszköz A NASA-nál egyedül a takarítók és a büfések nem tehettek a Challenger űrsikló legénységének haláláról - írja Mike Mullane űrhajós legújabb könyvében, amelyből kiderül, miért hallgat min­denki az amerikai űrügynökségnél az űrsiklók súlyos biztonsági hiá­nyosságairól. Mike Mullane 1978-ban végzett űrhajós szakon. Benne volt a csa­patban, amely a NASA űrrepülőjén először utazhatott az űrbe. Három küldetésben 356 órát repült a Discovery és az Atlantis fedélzetén. Mullane januárban megjelent Riding Rockets (kb.: Rakétalovasok) című könyvében erőteljes képet fest az amerikai űrügynökségben uralkodó mentalitásról és az abból következő látványos szerencsétlenségekről. „A legveszélyesebb űrhajó, amin valaha ember repült - mondja Mullane az űrsiklókról - Ezt csak azért mondom, mert nincs saját meghajtású menekülő egység benne. Az űrsiklón vészhelyzetben körülbelül ugyanazt teheted, mint a második világháború egy B-17»es bombázón.” A 60 esztendős Mullane, aki 1990-ben vonult nyugállományba a NASA-tól, úgy véli, hogy egy önjáró mentőkapszula megmenthette volna a Challenger hétfős legénységét. A Challenger 1986. január 28-án robbant fel fellövése során, má­sodpercekkel az indulás után. A mentőkabin ugyanakkor nem menthette volna meg a 2003. február 1-én visszatérés közben széthulló Columbia legénységét. A két tragédia összesen 14 űrhajós életét követelte. „A Challenger igazi tragédiája, hogy semmit sem tanultunk. A Columbiával megismétlődött, ami a Challengerrel történt, tudták, hogy tervezési hibák vannak.” Mullane könyvéből kiderül, hogy a hibák elharapózását a kény­szeres versengés okozta: az űrhajósok legfontosabb célja, hogy az űrbe mehessenek, ha a NASA mosógépbe zárva lőné fel őket, akkor sem emelnék fel a szavukat, nehogy az űrügynökség bürokráciája a „bukot­tak” dobozba pöccintse kartotékjukat. „Túléltem, mi túléltük. Befogtam a szám, és tűrtem” - emlékezik Mullane a Challenger katasztrófája utáni időszakra. „Haragudtunk a vezetésre, undorodtunk tőlük. A kritikánkban még az űrrepülés iránti tébolyult vágyat is elnyomtuk. A takarítók és a büfések kivételével mindenki felelős volt a Challenger legénységének haláláért.” Az űrsikló űrhajósának *vérlázító történeteit ígérő könyvében Mullane önostorozó módon az asztronautává válás minden megalázó mozzanatát leírja a végbéltükrözéstől az űrbéli vécézéshez mellékelt hibás konstrukciójú eszközökig. Az űrsiklók végül soha nem feleltek meg a róluk előzetesen kiál­lított bizonyítványnak, amely szerint az űrrepülés megbízható igáslovai lennének. ^ Február 3, 2006

Next

/
Oldalképek
Tartalom