Amerikai Magyar Hírlap, 2006 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2006-12-15 / 49. szám
AZ AMERIKAI American Hungarian Journal * Weekly Newspaper Karácsonyi Magyar Hírlap MettéMete Hunyadi János és az 550 év előtti nándorfehérvári győzelem Közeleg a karácsony és fülünkbe lépten-nyomon templomi harangszó csendül. A harangzúgás, a csengő-bongó csilingelő harangszó csodálatos ' muzsika fülünknek, sőt még több is ennél: ismerős hangja az otthon érzését, a hazát is jelenti. Pascoli, az olasz költő arról panaszkodott, hogy amikor szülőföldjéről - nem is más országba, csak egy másik tartományba - száműzte a sors, „még a harangok is másképpen szóltak”. * Nekünk magyaroknak az élet, a haza szerves része a déli harangszó. A rádióban is ezt hallhattuk minden délben, és a templomok harangjai, még a ' kommunizmus sötét évei alatt is, felemelték a lelkünket arra a pár pillanatra. De vajon a harangszót hallva hányszor jutott eszünkbe az, „akiért a harang szól”? Hunyadi Jánosra, a törökverő hadvezérre, Nándorfehérvár hősére emlékezünk ma Arany János „Szibinyáni Jank” című versével. Hunyadi János 1446-1453 között Magyarország kormányzója volt. Családja a Havasalföldről származott. Apja több évtizeden át szolgálta a királyt és hőstetteiért 1409-ben uradalmat kapott Erdélyben. Egyes legendák szerint a szerb nemesi családban nevelkedett Jank egyenesen Luxemburgi Zsigmond király fia volt. Több nagyúr bandériumában szolgált, a szerb despota seregével harcolt a török ellen, majd 1431-ben a király kíséretébe lépett. Zsigmondot elkísérte Itáliába, Csehországba. Az európai zsoldoshadvezérektől tanulta a seregszervezés és hadviselés legkorszerűbb legjobb módszereit, és bőséges tapasztalatokat szerzett a huszita és török harcmodorról. Sikereiért a nagy birtokok mellett 1439-ben elnyerte a Szörényi báni címet (1439-1446). Hunyadi, mint kormányzó a központi hatalom erősítésére törekedett. Legfontosab célja az ország déli határának biztosítása volt. 1456-ban a szultán serege Magyarország ellen indult, májusban átlépte Szerbia határát, majd július 2-án ostrom alá vette Nándorfehérvárt. Hunyadi magánhadseregével és a Kapisztrán János által toborzott, főként paraszti keresztesekkel 1456. július 22-én fölmentette a várat, és ragyogó győzelmet aratott a 90 ezer fegyverest és több száz ágyút számláló ellenséges seregen. A nándorfehérvári diadal Európában nagy visszhangra talált, III. Calixtus pápa a győzelem híre vételének napját, augusztus 6-át a keresztény világban ünneppé emelte. Hunyadi János nem sokkal a győzelem után áldozatul esett a táborban kitört pestisjárványnak. A gyulafehérvári székesegyházban temették el. Alakját hősi példaként mondák őrizték meg. A vers az ifjú Hunyadi Jánosról szól, azt a pillanatot örökíti meg, amikor Zsigmond király megismeri és szolgálatába fogadja őt. - jancso -ARANY JÁNOS: V/III V/ IM HNK Ritka vendég Rácországban Zsigmond a király, a császár: Jól fogadja István vajda, István, kinek apja Lázár: Hét egész nap látja dúsan, Becsülettel, emberséggel; Nem felejti, ki a gazda, S nem felejti, kit vendégel. Majd vigasság: zene, tánc, bor Tartja ébren a földházat, Majd újudvar, öklelés áll, - Hangos erdőn nagy vadászat: Száz tülök szól, hajt az eb s pór, Nyomja össze a vad berket, Szorul a rés, a lovag lés, íja pendül, ménje kerget. Áll a hajsza, vége-hossza A hivalgó úri dicsnek: „Magyar a magyar” Zsigmondnak, „Szerb a szerb” Lazárevicsnek; „Ámbár - mond ez - udvaromnál Van egy apród, csak parányi: Az magyar lesz!... Erdély szülte, Neve Jankó Szibinyáni. Hallod-e Jánk”...! ím azonban Zörmöl a gaz, reng a sűrű: Nagy csikasz vad ugrik föl, de Visszaperdül, mint a gyűrű - „Hallod-e Jánk! ím királyod Szeme látja, - s ez jutalma, Hogy te nékem azt a farkast Megkeríted élve, halva.” Rövid a szó, - gyorsan hangzó Kísérője büszke jelnek: De sokallja, meg se hallja, Már nyomúl a hősi gyermek. Hol királya, még a tájra Szeme egyszer visszalobban, S a vad állat meg sem állhat: Mind szorítja, űzi jobban. S majd a róna sorompója Nyílik, amint hajtja ménjén, Majd eltűnnek a sűrűnek Lombos, ágas szövevényén. Itt gyalog száll, - paripája Fel s alá nyerít gazdátlan; Szóla Zsigmond: kár volt, mégis!. Szól a vajda: semmi! bátran! Jánk azonban mind nyomon van: Le, a völgynek, fel, a hegyre, Vadcsapáson, vízomláson Veri, vágja, űzi egyre. A vad olykor hátra horkol, Foga csattog, szája résnyi, Majd, mint vert eb, kit hevertebb Ostor üldöz, szűköl és nyí. Már az állat piheg, fárad, Nem az ifjú, noha gyermek: Martalékát addig űzi Míg ledobban s vár kegyelmet. A királyhoz és urához Rabul vonja, szégyenszemre; Szól a vajda: ez nem első! Szóla Zsigmond: „Istenemre!... Tartom a jusst e fiúhoz! Enyim a fa, az gyümölcse: Visszakérem. Te kegyelmed Ebben most már kedvem töltse.” Nem oly hangon volt ez mondva, Hogy sokáig, vagy hiába... így került Jánk Szibinyáni, Zsigmond király udvarába. Ott idővel karral s fővel Isten után vitte sokra; Másszor is még, többször is még Járt vadászni farkasokra; Mint védője a keresztnek, Megrontója büszke tarnak, Idegen nép hőse is lett Derék hőse a magyarnak. Most is vallják, egyre dallják Szerbhon ifjai, leányi, Guzlicájok hangja mellett: Ki volt Jankó Szibinyáni. De a magyar ajakon is Neve, híre általános: Mert hisz él még... él örökké A dicső Hunyadi János. Kézzel festett fametszet a Thúróczy Krónikából (1855 ápr.) ^ | December 15,2006
