Amerikai Magyar Hírlap, 2006 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2006-01-27 / 5. szám
Dr. Hámori Péter AZ AJÁNDÉKLÓ FOGA Mottó: „Ajándékot jobb adni, mint kapni.” Jóleső érzéssel állapíthatom meg, hogy olvasóim nagy része a szívükbe fogadott. Ha I nem is kapok hetente újabb írógépeket, de azért némelykor meglepnek kisebb ajándékokkal, amelyeknek mindegyike írásaimhoz kapcsolódik. Én nagyon szeretek ajándékozni, lakásunk egy kis eldugott „sifonérja” telis-tele van a kapott ajándékokkal, hogy idővel „lábra keljenek” azaz, hogy tovább ajándékozhassam azokat. Vannak azonban kivételek, mint ahogy az a napokban, egy korábban kapott csokoládét tartalmazó bonbonnierrel történt. Az esti, jól belakott vacsora után mindig félénken bököm oda feleségemnek az obiigát kérdést: van egy kis pikantéria itthon? Természetesen édességre gondolok, pontosabban keserűségre, ugyanis imádom vacsora után a keserű csokoládét. (Családi orvos barátom remélem ezt az írásomat nem olvassa.) Szóval kérdésemre a válasz nem késett sokáig.- Igen, van pikantéria, fogjad meg a fenekedet, és ne egyél már semmit, hiszen igazán már „teltkarcsúnak” sem vagy nevezhető!- Jó - válaszoltam, de azért útba ejtettem a sifonért, ahol egy gyönyörű bonbonniert vettem „leltárba”. Nem tudtam ellenállni, és uccu neki kibontottam. Na, ez lesz aztán a papedli, hiszen sötétszínű keserű csokoládé bonbonokat véltem felfedezni. Azonnal bekaptam egyet, de jaj mi történt. Amikor beleharaptam, majd kitört a fogam. Ehhez képest az őskövület friss kalácsnak nevezhető. Kitől is kaphattam én ezt a „nem tudom minek nevezzemet”? Amikor rájöttem, fel is hívtam a kedves olvasómat, aki sűrű bocsánatkérések közepette elmondta, hogy ő kitől kapta, természetesen az előző „tulajdonos” is tovább pörgette a kérdést, vagyis egy nem büntetendő csokoládé piramis játék kerekedett belőle. Ez a bonbonnier végigutazta majd a teljes New York környéki magyar közösséget. Visszacsomagolni már nem akartam, úgyhogy van egy csokoládénak nevezett többszáz éves őskövületem, végül is azért ne rajtunk gazdagodjanak meg a fogorvosok. Egyik este egy köztiszteletben álló idős, még nekem is bácsi csengetett fel, és a kaputelefonon közölte, hogy pár percre „felugrana” hozzánk. Természetesen mit is válaszolhattunk, minthogy tessék jönni, de lassan ameddig a lépcső el nem fogy, ugyanis a negyedik emeleten lakunk, és lift nincs. De nem egyedül jött ám, hanem két izompacsirtával, akik egy „Feszty körképnél” nemigen kisebb festménnyel birkóztak a lépcsőházban, különösen a szűk kanyarokat vették nehezen.- Na gyerekek, ezt a kis festményt nektek hoztam ajándékba, de most rohanok, hogy ezeknek az erős embereknek a kocsijával mehessek haza Brooklynba. Lefelé már könnyebben mentek mindhárman, de mi is hárman maradtunk a nem éppen óriási lakásunkban; a hatalmas festmény, a nejem, meg én.- Hol fogok aludni? - kérdeztem, ugyanis a műremek mérete miatt kényelmesen csak az ágyamon fért el úgy, hogy azért közlekedni is lehessen. Magáról a képről nem tennék bővebben említést, volt azon bágyadt táj, kék ég, bárányfelhő, folyó, Atlanti óceán vitorlás hajóval, kecske, tehén, gólya-gólya-gilice, szántóföld, az értől az óceánig minden méretű folyó, szénakazal, nap, hold, egyik oldalán napfelkelte, másikon meg naplemente. Szóval borzalmas volt. A bejárati ajtónkon egy még az óhazából „meglovasított” a Tiszta udvar, rendes ház feliratú táblánkat már-már leszerelni készültem, mert a lakás úgy nézett ki, mint egy kempingtábor az emberiség földről való távozása után. Azonnal, a még friss élmények hatására felhívtam N. bácsit, és könnyezve sikerült kipréselnem magamból egy „hálásan köszönjük ezt a csodálatos műalkotást” mondatocskát.- Nagyon baba, így ahogy most innen nézem - mondtam neki.- Ugyan ne hálálkodjál, hiszen idős ember vagyok, hát nem vihetem magammal a sírba, inkább nektek ajándékoztam. Jól tettem, nem igaz?- Persze hogy... mondtam búcsúzóul. Ezek után kiadtam a jelszót, hogy a képet el kell hamvasztani, mert ez egy négyszögesített bűnlelet, és ezt még „standa pé” kell megcselekednünk, hogy legalább aludni tudjak, vagyis a kép által elfoglalt ágyam felszabaduljon. Nejem erre a racionális javaslatomra a legnagyobb tiltakozásba kezdett.- Hogy képzeled, hiszen tudod az idős emberek érzékenyebbek, mit szólna hozzá, ha egyszer meglátogat bennünket, és nem látja az értékes művészi ajándékát? Emlékszel még búcsúzáskor azt is mondta, hogy remélem majd jó helyre teszitek. Mit tehettem? Mentőötletem támadt, kivittük a tetőteraszra, ami majdnem nagyobb a lakásunknál, majd „arccal a vasút felé”, bocsánat a fal felé fordítottuk, PVC zsákokkal letakartuk, hogy még a háta se látszódjék, pedig a hátoldala a műremek összemázolt első oldalánál sokkal elviselhetőbb volt. A napokban beállt téli időszámítás révén korán sötétedik, na meg hideg is van, így a teraszt most nem használjuk, új társbérlőnkről meg is feledkeztünk. De ember tervez, ajándékozó végez. Egy vasárnapi ebéd közben megszólalt a kaputelefon, N. bácsi kedves hangját ismertük fel.- Gyerekek, itt a közelben ebédeltem, hadd ugorjak fel egy jó eszpresszó kávéra hozzátok! Ezt a kapucsengetést soha, az idők végezetéig nem fogom elfelejteni. Igaz idős a bácsi, magas a négy emelet, de akárhogy is ennyi idő alatt hogyan lehet a képet a teraszról kiszabadítani, és valamelyik falon elhelyezni? Itt a vég! Ráadásul nem hiszem, hogy ANDREA VOLORE INGATLAN TANÁCSADÓ ÉS ELADÓ Real Estate Cunsultant, Realtor Associate 818 888-4663 Ingatlanok eladása és vétele bárhol. Probate, Foreclosure, Estate Olcsó árak, nagy haszon Hívjon bármilyen kérdéssel. Örömmel segítek. 20750 Ventura, Blvd suite 150, Woodland Hills CA 91364 COLDUtetL BANKSR U www.TopRealEstateService.com RESIDENTIAL BRöKSJtAGE bármely iíjú vendégünk előbb rótta volna fel a lépcsőket, mint N. bácsi, aki egy szempillantás alatt az ajtónál termett. Nejem azonnal betessékelte a nappaliba.- Csinálj egy jó kávéi, és igyatok egy jó italt, beszélgessetek, majd rögtön jövök én is közétek traccsolni - mondta, és gyorsan eltűnt. Ilyen hosszan, részletesen, tagoltan én még soha nem beszélgettem a semmiről. Csak fel ne álljon, hogy megtekintse az ajándékát, imádkoztam magamban. Szavai ott csengtek a fülemben, hogy „aztán jó helyre tegyétek”. Uram isten, mi lesz most? Eközben fülsiketítő zaj hallatszott, majd nyöszörgést, majd határozott invitálást hallottunk.- Hát N. bácsi, nem érdekli, hogyan is fest festménye a hálószobánk falán? Az asszony aléltan feküdt a díványon, a „Feszty körkép” lógott a falon az összes többi kép helyett, megvilágítva hangulatlámpával, fényszóróval, melyre azért is szükség volt, mert a kép a szoba ablakát teljesen eltakarta. A kép különböző virágillatú női fodrász hajspray-el is be lett fújva, mindhárman (meg a kép) úsztunk a boldogságban, a fényárban, de legfőképpen a szagorgiákban, amiből is a levendula vezetett. N. bácsi örömében meg is jegyezte:- Mivel ilyen nagy becsben és fő helyen tartjátok az ajándékomat, szerzek nektek még egy nagyobb örömet. Van nekem egy ennél sokkal nagyobb festményem, amely szinte ennek a műalkotásnak a folytatása. Látom ugyan nincs elég helyetek, pedig jó lenne, ha egymás mellé kerülne a kettő. (Majd kitörjük a falakat, gondoltam magamban.) Amikor végül elégedetten elbúcsúzott, még megjegyezte, hogy amellett, hogy megszeretett bennünket, ajándékozását az is motiválta, hogy ő személy szerint a miniatűr kis festményeket szereti és gyűjti. Én már ekkor pontosan tudtam, hogy mit fogok tenni, ha ő a lépcsőházban legalább egy emelettel lejjebb jár. Elővettem egy éles konyhakést, és módszeresen kezdtem kivagdosni a hatalmas „Fesztyből” a teheneket, kecskéket, Atlanti óceánt, folyókat, patakokat, tyúkokat, kutyákat, macskákat, bárányfelhőket, a holdat, a napot, a kék eget, és azokat lépcsőházunkban egyenként felszögeltem. Ezáltal 27 darab miniatűr festményt produkáltam, természetesen egészen a negyedik emelettől a földszinti bejáratig. Munkám végén - mint régi piackutató - arra a meggyőződésre jutottam, hogy mikor ha nem most kellene megnyitnom „Maradvány Galéria” címen képgalériámat. Elhunyt Agárdy Gábor Hosszan tartó, súlyos betegség után, életének 84. évében csütörtökön elhunyt Agárdy Gábor Kossuth-díjas művész, a Nemzet Színésze. A színész a februári, 37. Magyar Filmszemlén életműdíjat vehetett volna át. A filmszemlén mutatják be Márai Sándor A gyertyák csonkig égnek című regénye alapján készült, azonos című filmet, amelynek egyik főszerepét Agárdy Gábor játszotta. Agárdy Gábor 1922. augusztus 2-án született Szegeden. Először nyolcéves korában lépett színpadra: játszott a Szegedi Szabadtéri Játékokon, majd az Országos Színészegyesület színésziskolájába járt, 16 éves korában mint „táncos boy és kardalos” leszerződött a szegedi Városi Színházhoz. 1941-ig játszott szülővárosában, ezután vándorszínész lett. 1942-ben katonai behívóval tábori színházba, majd az orosz frontra, végül hadifogságba került. Kilenc hónap múlva tért haza, majd évekig vándorszínészként járta az országot kisebb-nagyobb vidéki társulatokkal. A Miskolci Nemzeti Színház 1949-ben fogadta tagjai közé, Agárdy Gábor három évvel később Budapestre került, s a Fővárosi Operettszínház tagjaként egyre népszerűbb lett. Három év után átszerződött az Ifjúsági, később Petőfi Színházba. Majdnem háromszázszor alakította ott Katz tábori lelkészt Hasek Svejkjében, és több mint kétszázszor Brecht Bicska Maxiját a Koldusoperában. 1964-ben a Nemzeti Színház társulatának tagja lett, ahol 1989-ben örökös tag címet kapott. 2000-től haláláig a Pesti Magyar Színház művésze volt. A Nemzeti Színház falai között több mint félszáz szerepet formált meg. Agárdy Gábor 1954-ben játszott először filmben, gyakran osztottak rá parasztemberes szerepeket vagy éppen karakterisztikus figurákat. Ilyenek voltak például az Égimadár, a Csempészek, az Akiket a pacsirta elkísér, az Egy magyar nábob vagy az Egri csillagok és a Retúr című alkotásokban játszott felejthetetlen szerepei. A színművészet mellett festett is. 1967-óta több önálló kiállításon is bemutatták ikonfestményeit, amelyek közül néhány munkája megtalálható a Pannonhalmi Apátságban, az oroszországi Danyilov Kolostorban és a Vatikánban is. Művészetét 1958-ban és 1962-ben Jászai Mari-díjjal ismerték el. 1968-ban Érdemes művész, 1980-ban Kiváló művész lett. A Kossuthdíjat 1985-ben kapta meg, 1995-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki, 2002-ben ehhez még a csillaggal-fokozatot is átvehette. 2000-ben a Nemzet Színésze lett. 2002-ben választották meg Budapest díszpolgárává. www.BudapestTravel.us 7260 Sunset Blvd. #206, Hollywood, CA 90046 (323) 876-9975 1 800 928-3273 KEDVEZMÉNYES REPÜLŐ ÁRAK - EUROPEAN RIVER CRUISES Hawaii * Mexico * Tahiti * Australia * Europe * Caribbean Szigetek Creative Tours & Crouises * E-Mail: beabudapesttravel@yahoo.CMn Budapest Spa Packages For other Specials check: www.BudapestTravel.us ^ —*N__________________ 5 j Január 27, 2006~
