Amerikai Magyar Hírlap, 2006 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2006-01-13 / 3. szám
Ahogy Földes Tamás „Stage Manager" látta Salute to Vienna a Disney Hallban Úgy tartja a mondás: a jó pap holtig tanul. A hírlapíró nem pap ugyan, ám olykor ő is igét hirdet, épp ezért csak javára szolgál, ha ismeretanyagát - lehetőleg tapasztalatból - bővíti. S miután sosem idegenkedtem attól, hogy a betűvetés mellett időnként mással is foglalatoskodjak, néhány másodpercnyi tűnődés után elfogadtam Glatz Attila ajánlatát: legyek a „Salute to Vienna” produkció színpadmestere. A Los Angeles-i Walt Disney Concert Halinak eleddig csupán a nézőterén ültem- miért ne tüsténkedjek tehát a színpad mögött és ily módon segítsem (ha képes vagyok rá) hét magyar, egy osztrák meg egy német művész, továbbá egy amerikai nagyzenekar előadását. Az egyezség november végén a Csárdás étteremben, a leves és a főétel közötti csevelyszünetben köttetett meg, s azon melegében az áldomást is megittuk rá. Arról fogalmam sem volt ugyan, mit is kell tennem, de Los Angelesben csomagoltam én már ollót is mexikói meg salvadori raktári munkások társaságában - akkor hát csak-csak megbirkózom énekesekkel-táncosokkal-karmesterrel-zenészekkel is. A magyar művészeket január 2-án este (előzőleg újév délutánján a San Diego-i Copley Symphony Hallban is) a Budapesti Operettszínház ifjú, világjáró művészei képviselték. A primadonna az operaszerepekben is sikeres szoprán, Fischl Mónika. A tűzrőlpattant szubrett Kékkovács Mara, akit Kalifornia magyarjai csaknem öt esztendővel ezelőtt- még színiakadémiai növendék korában - Kovács Mara néven, a Fényes-család Budapesti Éjszaka gálabálján ismerhettek meg. A buffo tenort, Szabó Dávidot a jövő egyik ígéretes táncoskomikusának tartják. A keringőző-polkázó lányok-legények: Darnót Renáta, Ottlik Laura Márta, Kiss István és Kovács Szilárd. A nézőtéren ülő hölgyek szívének megdobogtatása Christian Brüggemann német tenoristára várt, a karmesteri pálcát a tehetségét már tizenkét évesen, kórusmesterként bizonyító, osztrák Peter Sommerer emelte a magasba. Ám ahhoz, hogy a fellépésük feltételei megteremtődjenek, a színpadmesternek is kellett egyet-mást tennie... Karácsony után telefonon hívott John Vassiliou, a Music Center Production Managere: látogatnék be hozzá, a Disney Hallba, mert nehogy azt higgyem, minden olyan egyszerű lesz, mint a karikacsapás. S hogy valóban ne higgyem, annak érdekében minden tőle telhetőt megtett. Először bevezetett a tévékamerákkal, mikrofonokkal, ilyen-olyan gombokkal felszerelt helyiségbe, ahonnan - úgymond - az előadást le kell vezérelnem. Semmiség az egész - mondta - ha ezt a gombot nyomom meg, akkor azon a mikrofonon szólhatok a szereplőkhöz, ha viszont amazt, akkor a technikai személyzet gyönyörködhet zengzetes magyar akcentusomban (s még figyelmembe ajánlott egykét olyan szakkifejezést, amelyet sose hallottam, de nem árt megjegyeznem). Eddig világos, ugye?- kérdezte kaján mosollyal, majd kifelé terelt leendő birodalmamból. Ajtón ki, ajtón be, folyosón előre, folyosón jobbra... döntsem el, melyik öltözőbe kit helyezek! Hat zuhanyozós öltözőre lett volna szükségem, megcsóválta a fejét: négy van. Oké, akkor hát társbérlet Amerikában - döntöttem menten (bízva, hogy a primadonna jól megfér majd a szubrettel, a bonviván a táncoskomikussal). Folyosón balra, ajtón ki, ajtón be, függönyt félrehúzva át a színpadra: hová akarom a fényt? Mondtam: ide, a színpadra... Ja, ha ide, akkor itt lesz. Majd a színpad túlfelén újabb folyosók, kanyar balra, kanyar jobbra- emitt a férfi zenészek öltözője, amott a muzsikus hölgyeké, amarra pedig az a kicsiny mellékhelyiség, amely előtt a hölgyek ne álljanak sorba a szünetben, mert akkor lekésik a második részt, hanem siessenek vissza az öltözőjükbe, ahol nem is egy, hanem három, vagy öt... szóval ezt is kössem a lelkűkre! Aztán menjünk még egyszer végig az egészen, természetesen egészen más úton, hogy ami eddig sem volt világos előttem, az végképp összekuszálódjon... Akkor tehát öt órával az előadás kezdete előtt találkozzunk, boldog új évet, byebye - s John irányításával egy eladdig ismeretlen kijáraton máris a Disney Hall előcsarnokában támolyogtam. A nagy tekintélyű „Stage Manager” megtisztelő feladata, hogy palackozott vizet szerezzen az énekeseknek-táncosoknak (személyenként négy palackot). Továbbá mindenkinek két-két törülközőt. Aztán készítse el a névtáblákat az öltözőajtókra, ám a feliratok nem lehetnek se kisebbek, se nagyobbak 2X11 inchnél. Az ivóvizeket hitveském szerezte be, a névtáblákat Zsuzsi lányom vágta méretre építészmérnöki precizitással, a törülközők „kölcsönbevételét” a szállodából a szereplőkre bíztam... vagyis már ekkor keményen dolgoztam. Majd december 29-én telefonáltam San Diegoba, ahol a szállodaszobájában árválkodó táncoskomikustól megtudtam: a két magyar énekeshölgy Münchenben- valamilyen félreértés folytán - bár időben ott volt a repülőtéren, mégis lekéste a gépet. De csüggedésre nincs ok: másnap ők is megérkeznek... No de minden jó, ha a vége jó - újév napján lezajlott az első koncert, amelynek a San Diegoban élő Franz Dorninger volt a színpadmestere. E jeles osztrák férfiú vállalta azt is, hogy „társulatom” tagjait az előadás napján Los Angelesbe fuvarozza és időben átadja nekem. Jómagam egy órakor vezérlőszobámba léptem, majd a színpadot szemügyre véve, kellő szakértelemmel megállapítottam, hogy virág ugyan bőven van, de a táncosok számára kért 10-12 „feetnyi” helynek jó ha a fele áll rendelkezésre. Ott legfeljebb mindenkor táncoslábú hitveskémmel járhatnék egy szolid twistet, de hogy az avatott táncművészek miként pörgetik-dobálják majd egymást, azt nem tudtam elképzelni. Akkor hát - a derék, s mindvégig mellettem ügyködő John Vassiliou segítségével- alkudozzunk a díszítőkkel! Első alku: félsiker. Második alku, immár „maestro” Sommerer beleegyezésével: teljes siker. Majd megjöttek a táncosok, akik közölték: még hogy itt?!... A karmester megadta magát: a hangszereket még hátrább tolták. Most már minden oké volna... de hol vannak az énekes hölgyek? Ők ugyanis nem voltak Dorninger „kollégám” kisbuszán. Fischl Mónikát San Diegoban élő barátnője szállította, majd megérkezett Kékkovács Mara is, akit vendéglátója, Érseki Emőke állított elő. (Emőke, Fényes Attilával, a San Diego-i előadást nézte meg; tekintettel fél évtizedes barátságukra, onnan „rabolták magukkal” Marát. Ám népszerű karmester-énekesnőnk a Disney Hallban sem tétlenkedett: felment a hangosítók szobájába, hogy előző napi tapasztalatait hasznosítva néhány tanáccsal segítse a helyiek munkáját.) Hat óra előtt négy perccel a mikrofonba suttogtam, hogy a zenekar tagjai, kérem, foglalják el helyüket. Hatkor az immár szmokingot öltött Dorninger úr a színpadra lépett, hogy bejelentse Stefan Hochmuth Los Angeles-i osztrák konzult, aki Ausztria államelnökének és Bécs polgármesterének üdvözletét tolmácsolta, majd a nemrég magas osztrák kitüntetéssel méltatott producer-házaspár, Glatz Marion és Attila érdemeit méltatta. Hat óra hét perckor - az asztalomra helyezett programnak megfelelően - Peter Sommerer intésére a zenészek játszani kezdték a „Cigánybáró” nyitányát, én pedig riadtan léptem a mikrofonok egyikéhez: jaj, csak az énekesek le ne késsék a jelenésüket! Ám hiába rimánkodtam a mikrofonba, azt ők nem hallhatták: kezdéskor már valamennyien, jelmezüket felöltve a színpad közelében tömörültek, és - kivéve, amikor kosztümöt cseréltek - mindvégig ott várakoztak. Színpadmester-ügyelőként legfeljebb annyit tettem, hogy időnként jelentőségteljesen rájuk néztem, ám ők e szigorú tekintetet figyelmen kívül hagyva akkor léptek a színpadra, amikor színpadra kellett lépniük... ...Ja, hogy a nyájas olvasó arra is kíváncsi, milyen volt az előadás? Erre azok a szépszámú magyar zenebarátok válaszolhatnának, akik a nézőtérről látták-hallották a műsort. E sorok betűvetőből színpadmesterré átlényegült írója csupán tévékészüléken követhette az eseményeket, és időnként persze ki-kirohangált vezérlőpultja mellől, hogy - kötelességének vélvén - nyugtassabíztassa a szereplőket, akik mindvégig nyugodtak voltak és nem szorultak bíztatásra. Annyit azért kikövetkeztethettem a tapsokból, hogy mindannyian belopták magukat a Tisztelt Nagyérdemű szívébe. Fischl Mónika a Tavaszi hangok eléneklése után lelkendezett: „Képzeljétek, felállva tapsoltak!”. A Kékkovács Mara - Szabó Dávid kettős, a táncosokkal kiegészülve járták frenetikusán Kálmán Imre Shimmyjét. S a nagy sikerre utal, hogy a műsorújságban szereplő zeneszámokat négy ráadás követte (természetesen a Kék Duna keringő meg a Radetzky-mars is)..., vagyis éppen annyi, amennyit eleve elterveztek. Az előadás után már csak egy rövid hollywoodi-Beverly Hills-i városnézés következett a szorgos színpadmester kalauzolásával, másnap pedig a repülőtéren segédkeztem, hogy senki ne maradjon le a gépéről (jóllehet a művészeknek is ez volt a szándékuk)... ...A számomra szokatlan este fáradalmait most, írás közben pihenem ki. Köszönöm a kedves olvasók együttérzését. Üdvözlet Delaware-ből Jancsó Julius, az Amerikai Magyar Hírlap kiadója, és Jancsó Zsuzsa főszerkesztő karácsony előtt néhány napra elutazott egy kis “unokázásra” a Delaware állambeli Wilmingtonba. Míg a Keleti Part legnagyobb részén hóviharok dúltak, ebben a gyönyörű kis államban, amely az Unió legelső állama volt az alakuláskor, szinte nyári meleg és napsütés fogadta a fagyos időre felkészült látogatókat. Képünkön a család ifjú és legifjabb generációja. Balról jobbra: Grace (7 hónapos), Jancsó Zsuzsika (Mrs. Ashford), Joy (6 és fél éves), Zsuzsika férje, Tim Ashford, és Spencer (4 éves). Mindnyájan sok szerencsét és boldogságot, jó egészséget kívánnak az új esztendőre a Hírlap olvasóinak. Erősítse egészségét, növeCje szépségét és 6ofdogságát” Mindezt elérheti rendelőnkben: Susan Fekarovics, M.D. Belgyógyász szakorvos, endocrinológus, Fibromyalgia specialista Klinikánkon megtalálható: 1. Széleskörű belgyógyászati ellátás 2. A legkorszerűbb diagnosztikai eszközök 3. Általános endocrinológiai problémák és fibromyaigia kezelése 4. A szervezet öregedési folyamatának és növekedési hormon zavarok szabályozása 5. A legkorszerűbb és legbiztonságosabb kozmetikai lézer kezelés 6. Komplex és eredményes fogyókúra program Rendelőnk címe: 6360 WlLSHIRE BLVD. #502, L.A., CA 90048 TEL: 323-951-4916 mwxxmmim Hölgykoszorúban a színpadmester (Darnót Renáta, Fischl Mónika, Kékkovács Mara és Ottlik Laura Márta) Fotó: Földes Éva Január 13, 2006
