Amerikai Magyar Hírlap, 2006 (18. évfolyam, 1-50. szám)
2006-01-06 / 2. szám
A Sorstalanság amerikai bemutatója A héten mutatják be New Yorkban a Kertész Imre Nobel-díjas regényéből készült „FATELESS” (Sorstalanság) című filmet. Decemberben sajtó-bemutatón már alkalmunk volt megnézni ezt a megrázó, nagyszerű alkotást amely - mint az alapjául szolgáló könyv is - éppen egyszerűségével és pátosz-mentes előadásmódjával éri el hatását, A filmet Koltai Lajos rendezte, a producer Hámori András, az operatőr Pados Gyula. A főszereplő a rendkívül tehetséges fiatal Nagy Marcell, akiről a rendező és színész-társai a legnagyobb elismeréssel beszélnek. Főbb szerepekben látjuk még Dimény Áront (Citrom Bandi), Kecskés M. Andrást, Harkányi Endrét, és az amerikai tisztet alakító Dániel Craig-et (ez utóbbi a december végén bemutatásra került Spielberg-film, a Munich egyik főszereplője is). A Sorstalanság megfilmesítésével kapcsolatban az egyik első kérdés az volt, vajon filmre vihető-e egyáltalán ez az egyszemélyes monológ, amelyben nincsenek drámai fordulatok csak lassú, napról-napra átélt és megadással viselt szenvedés, soha vissza nem térő boldogság és a meghitt családi fészek örökre elvesztett melege. A rendező így beszél az első találkozásról:- Amikor először adta valaki a kezembe a könyvet, nyilván azzal a céllal, hogy megfilmesítsem, éppen egy másik filmen dolgoztam, nem is volt időm rögtön elolvasni. Korábban nem hallottam róla, mert az első, 1975-ös kiadásról senki sem hallott. Csak amikor Spiró György írt róla egy könyvismertetést, ákkor figyeltek fel rá irodalmi körökben. Érdekes, hogy mindjárt első olvasatra láttam magam előtt a filmet, és ez jó jel, ha előre tudom, hogy fog kinézni. Találkoztam Kertész Imrével, és később átírtuk a forgatókönyvet, hogy jobban felépítsük az érzelmi kibontakozást. A szereplők kitűnő alakítást nyújtottak, nemcsak Marcell, hanem minden egyes statiszta. Arra a kérdésre, hogy meg van-e elégedve az elkészült filmmel, a rendező azt válaszolta: „Igen, a film minden várakozásnak megfelelt. Legnagyobb erénye, hogy tiszta, világos jelenetekben mondja el a történetet, és a választ a megválaszolhatatlan kérdésre: hogy is történhetett meg mindez. Nem Holocaust-filmet csináltunk, hanem egy fiatal fiú történetét mondtuk el. Nem is erőszakkal „könnyfakasztó” filmet csináltunk, bár sokan sírva fakadnak amikor látják. Én magam, minél többször látom a Sorstalanságot, annál közelebb érzem a szívemhez.” Pados Gyula operatőrt arról kérdezte a riporter, milyen egy „vizuális agyú” rendezővel dolgozni.- Az operatőri munka amolyan „kaméleon” foglalkozás. Ki kell találnod, mit akar igazán a rendező. Sutyival (ez Koltai Lajos beceneve filmes körökben) ideális volt dolgozni, mert ő a világ egyik legjobb operatőrje és pontosan tudja, mit akar látni a filmvásznon. Nem volt nehéz azonosulni az ő fejében élő képekkel, és filmre vinni azokat. Sokszor választotta a nehezebb és költségesebb helyszíni felvételeket a műterem helyett, és ettől lett olyan hiteles a film. A haláltábor majdnem akkora volt, mint az igazi, és mindnyájan éreztük a bezártságot a forgatás alatt. Utána majdnem mindenki szabadságot vett ki, hogy kipihenje a testi-lelki fáradalmakat. Érdekes volt látni, hogyan változik Marci (a Köves Gyurit alakító Nagy Marcell) arca a filmezés során. A fiú 8 centit nőtt a forgatás alatt, és nemcsak az arca nyúlt meg, hanem azt hiszem az egész személyisége változáson ment át. Sosem láttam még ilyen fegyelmezett gyereket. Hihetetlen a koncentrációja, energiája és átélése. Bizonyos jeleneteket nagy pontossággal meg tudott ismételni, ahányszor csak kellett. És még egy jellemző kis történet: amikor Kertész Imre a forgatás második napján meglátogatta a Wesselényi-utcai helyszínt, annyira tetszett neki a korabeli tárgyakkal berendezett lakás, hogy haza sem akart menni. Nem győzte eléggé dicsérni a rendezőt a hiteles, nosztalgikus környezetért. A „Fateless ” január 6-ai New York-i bemutatója után néhány héttel, január 27-én Los Angelesben is bemutatásra kerül. Minden kedves olvasónknak javasoljuk, hogy ha teheti, nézze meg. Jancsó Zsuzsa Koltai Lajos filmjének fiatal főszereplője, Nagy Marcell FESTMÉNY ELADÓ! Aurel Naray (Náray Ferencz) „Portrait de Femme” (Madonna) Oil on Canvas 27.8 x 19.7 / 70.5 x 50 cm Signed, slightly damaged. From owner for 60 years. FOR SALE by appointment only: (818) 718-0322. Pártolja Hirdetőinket! Magyar Nobel-dijasok múzeuma épül Budapesten A magyar tudósok panteonja és a Nobel-díjasok múzeuma szimbolikus alapkőletételeként, Nobel-díjas magyar tudósok és világra szólót alkotó társaik közös márványtábláit avatták fel az ELTE Természettudományi karának aulájában csütörtökön, Bolyai János születésnapja alkalmából. Az öt-tíz év alatt megvalósiíó, az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE), a Magyar Tudományos Akadémia (MTA), a Bolyai János Alapítvány, az Országos Széchenyi Könyvtár, valamint a Bay Zoltán Tudomány és Technikatörténeti Alapítvány összefogásával induló program első lépéseként a lágymányosi egyetemvárosban a Magyar Tudósok körútja mentén 14 világra szólót alkotó magyar tudós szobrát állítják fel a Hősök tere mintájára - mondta Klinghammer István, az ünnepségnek helyet adó ELTE rektora az MTI-nek. Hozzátette: az ELTE északi és déli tömbje között húzódó, a Magyar Tudósok körútja által határolt eddig névtelen tér Bolyai János nevét veszi fel. A rektor tájékoztatása szerint a lágymányosi egyetemváros ad majd otthont a magyar Nobel-díjasokat bemutató múzeumnak is, ahol a világhíres tudósok mindazon kézírásos és tárgyi hagyatékát gyűjtik össze, amelyek jelenleg különböző múzeumokban, levéltárakban, illetve az Egyetemi Könyvtárban berendezett tárlaton találhatók meg. Klinghammer István arról is beszélt, hogy a program részeként októberben kezdeményezték annak a Duna felett átívelő, az egyetemvárosból induló gyaloghídnak a megépítését, amely a tudomány és a kultúra nagybecsű intézményeit kötné össze. Monok István, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója elmondta, hogy a Bolyai-díjasok alapítványt hoznak létre egy nemzetközi közgyűjteményi Bolyaidíj létrehozására, amelyet azok a szakemberek kapnak, akik tudományos tevékenységükkel szellemi kincseink megőrzésén munkálkodnak. Figyelem! A CSÁRDÁSBAN naponta friss mákos és diós BEJGLI kapható! 97c ftáJiodjon oJtiJwn a mübámI - hÍApm nálunk msufkaphaljja káA^en! (fukoA nélkülit h kéA^ílünk! (323) 962-6434 Aszteroida elhárítás eltérítéssel Megmenthető lenne a Föld a 2036-os katasztrófától A múlt heti számunkban beszámoltunk arról, hogy ha az Apophisról, azaz a halál és a pusztítás egyiptomi istenéről elnevezett égitest pályája nem módosul, akkor 2036-ban óránként csaknem 50 ezer kilométeres sebességgel ütközik a Földnek. Két amerikai űrhajós, Edward Lu és Stanley Love tervet dolgozott ki ilyen esetre, hogyha a Föld pályáját aszteroida keresztezné. A Natureben megjelent cikkük szerint a NASA készülő ionhajtóműves űrhajója gravitációs erővel is képes lenne pár év alatt a Föld sugarának megfelelő távolsággal eltolni egy 200 méter átmérőjű kisbolygót. A Földet megközelítő aszteroidák, vagyis kisbolygók létezése bizonyított tény és a kiterjedt megfigyelési programok eredményeképpen egyre növekszik a vélhetően veszélyes kisbolygók száma. Egy felfedezett kisbolygót akkor sorolnak ebbe a csoportba, ha a Földünket 7,5 millió kilométernél jobban megközelíti és mérete meghaladja a 150 métert- tájékoztatta lapunkat Kelemen János, áz MTA Csillagászati Kutató Intézetének munkatársa. Egy ekkora égitest becsapódása igen komoly- több tízezer négyzetkilométerre kiterjedő - helyi kárt és vélhetően jelentős globális környezeti hatást okozhat. Az eddig ismert veszélyes kisbolygók közül a Földet a következő tíz évben mintegy negyven objektum közelíti meg 7,5 millió kilométernél jobban, ezért folyamatos mégfigyelésük, nyomon követésük, pályájuk egyre pontosabb megismerése elengedhetetlen. Mi történik akkor, ha egy ilyen kisbolygó pályája veszélyesen közel vezet el a Föld mellett? Mivel a jelenleg ismert kis égitestek közül egyik sem jelent közvetlen veszélyt a következő években, ezért ezt a kérdést elvi alapon kell feltenni. Vagyis milyen módon kerülhetjük el az esetleges ütközést? Első lehetőségként pontos csillagászati méréseket végzünk, melyek lecsökkenthetik a pálya bizonytalanságait és így kiderülhet, hogy a közeli elhaladásból nem lesz-e ütközés. Ha az ütközés nem kerülhető el, eljuthatunk a második lehetőséghez. Ha pontosan ismerjük az ütközés helyét és időpontját, megszervezhető az adott térség kiürítése és ezzel a kár mérséklése. Az emberiség technikai fejlettsége és civilizációnk mentalitása kizárja, hogy ezt a passzív várakozást válaszszuk, ezért a harmadik lehetőségként előkészületeket kell tenni az ütközés elhárítására. Erre ismét csak két lehetőségünk van. Vagy megsemmisítjük a veszélyesen közelítő égitestet, vagy pedig oly módon változtatjuk meg a pályáját, hogy az ütközés elkerülhető legyen. Az előbbi út a kérdés „Bruce Willis-es”, hollywoodi típusú megoldása, vagyis az égitest megsemmisítése, robbantásos felaprítása. Ennek a megoldásnak az a veszélye, hogy mivel nem ismerjük a felaprítani kívánt égitest belső szerkezetét, ezért azt sem tudjuk előre megmondani, hogy mekkora darabokra fog szétesni az ártatlan, végül esetleg éppen a Föld mellett elsuhanó és semmiféle kárt nem okozó kisbolygó, és hogy a darabjai közül hány fogja teljes biztonsággal eltalálni a Földet. Ez a megoldás tehát egy nagyobb, bizonytalan ütközés helyett sok kisebb, de biztos ütközést eredményezhet. A jó megoldás az lehet, ha megpróbáljuk úgy megváltoztatni a közelgő kisbolygó pályáját, hogy biztosan kizárható legyen az ütközés. Ehhez elegendő, ha az égitestet nagyon finoman odébb toljuk a pályáján. Ha ezt időben megtesszük, akkor a pici pályaváltozás évek múlva az ütközésveszélyes találkozásból biztonságos távolságban való elhaladást eredményez majd. Bár az ötlet egyszerűnek tűnik, megvalósítása nem könnyű, ugyanis nincs technikai lehetőségünk egy pár száz méter kiterjedésű és emiatt roppant nagy tömegű égitestet ütközéssel vagy rakétahajtóművekkel odébb tolni. Lehet, hogy csak egy laza kőkupac, ami a legkisebb érintésre darabokra szakad, és máris ugyanott tartunk, ahol az előbb. Egyben kell tehát az égitestet tartani és nagyon finoman kell a pályáját módosítani. Ezt célozza a két NASA-űrhajós javaslata. Elképzelésük szerint egy akkora tömegű - húsztonnás - űrszondát kellene a kis égitest körüli pályára állítani, amely jelenléte hosszú idő alatt képes a várt hatás létrehozására. Kelemen János szerint azonban attól, hogy egy kisbolygó köré egy keringő űrszondát állítunk, még nem módosul a pálya. A pályamódosulást úgy lehet elérni, ha a keringő űrszonda aktívan - a keringése során mindig a megfelelő irányba - el akar távolodni az eltéríteni kívánt testtől. Ekkor a tömegvonzás törvénye miatt a távozni szándékozó pici test a nagyobb testet is megmozdítja. Ez a kicsinyke kis elmozdulás már elegendő ahhoz, hogy a hosszú évek alatt sok milliárd kilométeres utat befutó páros legalább egy földsugámyi távolsággal, vagyis mintegy 6400 kilométerrel odébb haladjon el és így elkerüljük a katasztrófát. Ennek a módszernek a technikai feltételei már ma is adottak, ezért vélhetően jó lehetőséget adnak a védekezésre. Azt azonban hangsúlyozni kell, hogy a dolog csak akkor működik, ha idejekorán felismerjük a leselkedő veszélyt, vagyis folytatni kell a Föld körüli térség csillagászati megfigyelését és újabb, pontosabb megfigyelőeszközöket kell munkába állítani. Január 6, 2006 AMERIKAI üfagyar Hírlap
